Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1931-09-23 / 38. szám

Huszadik évfolyam Budapest, Í93Í szeptember 23. 38. szám —iniwniwriiiTHii mii m 11 Előfizetési ár: Egész évre • 24 pengő Félévre ....................12 pengő Egyes szám ára: 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Szív-utca 18. Telefonszám : Aut. 137—15. A magyar társadalomhoz Radikális reformok nélkül, de meg­okolt takarékoskodással kozzák egyensúlyba a főváros háztartását fordult Horthy Miklósné és segítséget kért az Ínségesek támogatására. Valami különös, valami felemelően egyszerű szavak ezek, a tiszta, a természetes, a pózoktól mentes érzések megnyilatkozása az a néhány sor, amellyel a főmél­tóságú asszony mindnyájunk szívéhez apellál. Ezek az egészségesen, kristályosán cikornyátlan mondatok valami különös érzést keltenek az emberben. Hitnek lehet ezt az érzést nevezni, mert ezeknek a sima, bölcs és átlátszóan tiszta szavaknak fel kell az emberben kelteniük a hitet, hogy a siker nem maradhat el az ilyen őszinte, igaz, hiúság- mentes akció nyomán. Az irgalmas szívek máskor is megnyíltak Horthy Miklósné szavára. Hálát és áldást könyörögtek máskor is a- főméltóságú asszony munkájára azok a tízezrek, akik szavának, kezének nyomán hathatós segedelemben része­sültek. Most azonban sokkal nagyobb misszió előtt áll ez a csodálatos asszony, aki talán éppen a feladat megnöve­kedése által ösztökélve, ezúttal fokozott energiával, meg­sokszorozott munkával kíván a nagy, nemzetmentő cél szolgálatába állani. Meg kell tudnia .mindenkinek, hogy ilyen nagy, ilyen mérhetetlen nyomorúság és szegénység még soha sem szakadt a magyar glóbusra, mint ma. Aki ma megnyitja erszényét, éléskamráját, vagy akár lomtárát a szegények számára, annak tudnia kell, hogy sokszorosát kell annak adnia, amit máskor adott. De aki csak egy falat kenyeret tud adni a nálánál még szegényebbnek, még nyomorultabbnak, az is az országgal, a nemzettel, a magyar jövendővel szemben rója le kötelességét. Mert nem ok nélkül mondta már több ízben a miniszterelnök, hogy ebben az országban senkinek sem szabad éheznie. Nem hiába mondta, mert ez a jövő kulcsa. Ha éhezők nem lesz­nek, szárazon ússzuk meg a nagy válságot és indulunk meg a jobb jövendő felé. Ebben a munkában jár elől dia­dalmas akarattal, csodálatos energiával, tökéletes oda­adással Horthy Miklósné. Száraz tényeket mond el, amelyek azonban éppen azzal, hogy a valóság rideg talajához tapadnak, mindenkit gondolkodásra kényszerítenek. Az emberek úgy is tele vannak hisztériával, hogy ha az ablakon kinéznek, ha álmukból felriadnak, csak rémeket látnak. A hisztéria azonban sem a szíveket, sem az erszényeket nem nyitja meg, ezt a célt csak az ilyen fejedelmien egyszerű sza­vakkal lehet elérni, mint amilyenekkel a kormányzó fele­sége mondja el egyrészt, hogy a szegények sok-sok ezrének egész éven át való hathatós támogatásáról kell gondoskodni, másrészt, hogy gyűjtésének egyetlen fillér adminisztrációs költsége sincs. Mindenkinek adnia kell tehát sokkal többet, mint maga számította. Rengeteg pénzre, élelmiszerre, ruhára van szükség, mert rengeteg a nyomorgó, az éhes és a ron­gyos- ember. Az állam maga is bajban van, de azért meg­teszi a kötelességét, a főváros viszonyai is rosszabbak a réginél, de többet fog mégis tenni, mint amennyit várnak tőle. De mindez kevés, nagyon kevés lesz. A társadalomnak kell megmozdulnia abban a tudatban, hogy önmagát, a vagyonát, az életét, a jövendőjét menti meg az, aki ma — ha kell — tehetségén fölül is adakozik. Nemcsak a szegények, a nyomorultak, az éhezők mentőangyala lesz Horthy Miklósné, hanem a magyar társadalomé is, amely az, ő tisztacsengésü, meggyőző hang­ján a saját érdekéhen meg fog mozdulni. Ez a nemes asszonyi lélek mindenkihez egyforma szeretettel, a kérő szónak egyformán csengő szavával szól; mi azonban ki­mondhatjuk, hogy mindenki hintsen hamut a saját fejére, mindenki mélységes bünbánat-tal vizsgálja meg eddigi tevé­kenységét. Nagyon, de nagyon sokan lesznek, akiknek be kell vallaniuk önmaguk előtt, hogy rengeteg tartozásuk van a társadalommal szemben, mert kevésbbé rótták le eddig vele szemben adójukat, mint igen sokan, akik ke- vésbbé tehették. Szálljon magába mindenki, nyíljanak meg a szívek és szólaljon meg mindenkinek őszintén, becsüle­tesen- a lelkiismerete. Ha ez így történik, akkor tényleg nem lesz éhező az országban és megújhodva kerülünk ki a bajokból. A törvényhatósági tanács rövidesen megkezdi a takaré­kossági bizottságok jelentéseinek megvitatását, amely elé érthető várakozással tekintenek várospolitikai és gazdasági körökben. Milyen intézkedések következnek a twkwékassági javasatok feltárása után: — ezt a kérdést intéztük Kozma Jenő dr. országgyűlési képviselőhöz, az Egységes Községi Polgári Párt elnökéhez, aki a következőket mondotta a Fövátrosi Hírlap munkatársának: — A legnagyobb gondossággal fogjuk felülvizs­gálni a takarékossági bizottságok hatalmas munkáját, mert minden körülmények között biztosítani kí­vánjuk a főváros gazdálkodásának zavar­talan menetét. A eél az, hogy minden megterhelés és a lakosságot érintő telkek kikapcsolásával alakuljon ki a főváros pénzügyi egyensúlya. Radikális reformokat, méltányta­lan intézkedéseket és túlzáttcm káros takarékosságot nem vagyunk hajlandók végrehajtani,' mert akkor Budapesten -megbénul az -élet: a. főváros visszahúzódását minden akciótól feltétlenül károsan érezné meg az ipar, a ke­reskedelem és az egész közgazdasági élet. Meggyőződésem szerint a bizottságok javaslatai túlnyomórészt olyan területeken kívánják a takarékos­ság érvényesítését, amelyek fennakadást az adminisztrá­A legközelebbi tanácsülésen végre tiszt képet kap a főváros közönsége mindarról, ami az elmúlt hetekben a leg­több gondot adta a városháza intéző köreinek: a főváros pénzügyi helyzetéről és a segítés módozatairól. A takaró: kossági bizottságok megtartották záróülésüket, elkészítik jelentéseiket, amelyben megjelölik a költségvetés kiadási tételeinek csökkentését, összeállítják a takarékoskodás téte­leit és kimutatják, hogy a különböző kategóriákban milyen összegektől lehet mentesíteni a költségvetést. Rendkívül örvendetes, hogy a takarékossági bizottságoknak a munkája sikerrel járt és megtalálták a fedezetét a húszmilliós fenye­gető hiánynak, ami lehetővé teszi a közszolgáltatási tarifák felemelésének mellőzését. Amilyen megnyugtató ez a megoldás, annyira proble­matikus az a kérdés, hogy a költségvetési kiadások csökkentése egymagá­ban elégségesnek bizonyul-e a jövő évben esetleg még beálló bevételi hiány ellensúlyozására. Ebben a vonatkozásban meglehetősen megoszlanak a véle­mények, aminek illusztrálására itt közöljük a főváros pénz­ügyi viszonyaiban tökéletesen jártas mértékadó tényező nyilatkozatát: — Teljes mértékben ,aláírom, hogy a takarékossági bizottságoknak sikerült a jövő évre esedékes húszmilliós deficitet kiküszöbölni a költségvetési előirányzatok egyes tételeinek törlése révén. Tudni kell azonban, hogy a költ­ségvetés mindig rugalmas alkotmány volt, amelyet év­közben is lehetett szűkíteni vagy tágítani, igazodva min­dig a bevételek -növekedéseihez, vagy -apadásához. Sajnos, az utóbbi esztendőkben a felelős tényezők inkább a szű­kítés eszközét használták és ha a bevételek csökkenésének jelenségei mutatkoztak: visszatartottak olyan kiadásokat, amelyek nem mindig elsőrendű és életbevágó szükségletek fedezését voltaik hivatva biztosítani. Most mi történik? A takarékossági bizottság ezt az elaszticitást már előre kivette a költségvetésből és ha a jövő évben a jövedelmek a városházánál is ked­vezőtlenebbül alakulnak, akkor a pénzügyi osztálynak cióba/nl ég az ügyek vitelében nem okoznak, amellett le­hetővé teszik a szociális és gazdasági természetű felada­tok további zavartalan ellátását. Megkérdeztük Kozma Jenőt, hogy a takarékosság nem fog-e kihatni a fővárosnak arra a hivatására, a-melyik kulturális téren oly messzemenő eredményeket ért el? — Semmi körülmények között sem járulnék ahhoz, hogy kultúrintézményeink, iskoláink és tudományos szer­veink meggátoltassanak működésükben. Kultúrnivóinkból nem engedhetünk és bár­mily áldozatok árán is gondoskodunk a to­vábbi tevékenység változatlan épségben tar­tásáról. » Vonatkozik ez az állami intézményekre is és ebből az elgondolásból tiltakoztam a 33-as országos bizottság­ban az Operaház leépítésbe ellen. Itt megteremtett hatal­mas kultúra dominál és a takarékoskodás sohasem lehet nálunk olyan irányú, hogy balkáni nívóra süllyedjen a főváros felikészültsége. A kultúrát fenntartjuk, sőt fej­leszteni fogjuk. * Kozma Jenő utalt még arra, hogy az Egységes Köz­ségi Polgárí Párt messzemenő éberséggel fog védekezni a takarékosság esetleges túlzásai ellen, mert -a. szanálást oly módon kívánja végrehajtani, hogy a nagytömegek rovására semmiféle káros vagy hátrányos intézkedés ne történjék. nem lesz módjában ezt a szükségdiktálta műveletet végre­hajtani. A pénzügyi egyensúly biztosítása tehát még nem mondható véglegesnek és ezért nem tartom kizártnak, hogy ha nem is most, de a jövő év elején elkerülhetetlenné válik a világítási és víz­díjak, továbbá a közlekedési tarifák fel­emelése. Sokkal optimisztikusabban- ítéli meg a jövő kilátásait a vizsgálóbizottság egyik legtekintélyesebb tagja, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munka­társának : — Sikerült elhárítani a tarifaemelések keresztülvite­lét és ezzel megnyugtatni a főváros lakosságát arról, hogy a városházán működő képviselői elhárították az életlehe­tőségek megdrágítását. Magától értetődik, hogy ezzel a munkával még nincsen biztosítva ,ai költségvetés tökéletes egyensúlya és ezért állandó bizottságokat létesítünk, amelyek év­közben is a főváros gazdálkodásának ütő­erén tartják majd kezüket. Ezek az állandó bizottságok hétről-hétre ellenőrzik az összes ügyosztályok kiadásait és messzemenő előrelátással vigyáznak arra, hogy a jövedelmek és a kiadások minden­kor összhangzásban legyének. A vizsgálóbizottságok ered­ményes munkája élénk cáfolata azoknak a jósolgatások- nak, hogy a takarékosságra való törekvés kudarcba ful­lad, mert amint látható, minden létszámcsökkentés és tarifadrágítás nélkül sikerült rendbehozni a főváros ház­tartását. * A takarékossági bizottságok jelentései egyébként nagy érdeklődést váltottak ki várospolitikai körökben, mert azok­ból számos új érdekes részlet került nyilvánosságra a köz- igazgatási apparátus és a különböző üzemek működéséből. Állandósul a takarékossági bizott­ságok működése a városházán

Next

/
Oldalképek
Tartalom