Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1931-09-02 / 35. szám
Budapest, 1931 szeptember 2. tiwniiHHW«a»ragHB VISSZHANG Őszinte búcs a távozó kormány tagjaihoz című multheti cikkünkre Tisztelt Szerkesztő Ur! ■ A' Fővárosi Hírlap multheti számában „Őszinte búcsúszavak a távozó kormány tagjaihoz“ című cikk olyképpen állítja be Scitovszky Béla belügyminiszteri működését, mintha a távozó belügyminiszter nem lett volna jóbarátja Budapestnek. Azt írta ebben a cikkben egy újságíró kollégám, hogy Scitovszky „teljes mértékben honorálta minisztériumának fővámsellenes hangulatát“ és hogy „rekordot állított fel a főváros megleekéztetése terén“. Ne vegye rossznéven, igen tisztelt Szerkesztő Ur, ha nem megyeik el szó nélkül a Fővárosi Hírlap e cikkének megállapításai mellett. Mint az Egységes Községi Polgári Párt titkárának, éveken át számtalanszor volt alkalmam tapasztalni és megismerni azokat az intenciókat, melyek a távozó belügyminiszter urat vezették. És ennek alapján — úgy érzem, — kötelességem felvilágosítani a, közvéleményt,, amely Scitovszkyt annyira tévesen Ítéli meg, hogy még a Fővárosi, Hitlap cikkírója is olyan intézkedéseket és szándékokat imputált neki,, amelyek tőle igazán távol állottak. Amíg miniszter volt, nem szorult védelemre, dacára annak, bogy sokat támadták és rengeteg harcot kellett állnia. Sfiitovszl&y azonban állta a harcot, kicsit talán fölényeskedve, de mindig bátran és mindig becsületesen, teljes mellét tárva oda az ellenfélnek. Kétségkívül sokat harcolt a fővárossal is. Sok dologba beleavatkozott, amibe régebbi miniszterek nem avatkoztak. Sok rendelete látott napvilágot, amelyek közül egyik-másik talán kellemetlenül érintette a főváros vezetőit és sok leirata jelent meg, amelyek nem, voltak mindig népszerűek. De ez még nem jelenti azt, hogy Scitovszkyt nem vezette mindig jószándék és az a törekvés1, hogy a főváros polgárságán segítsen. Arról nem is beszélek, hogy 60 év óta ő volt az egyetlen belügyminiszter, aki mert és tudott egy új és a modern viszonyoknak megfelelő fővárosi törvényt alkotni. S aki öt év óta állandóan sürgette és követelte a, fővárostól az üzemi kérdések megoldását. Ezek olyan nagyhorderejű lépések, hogy megítélésük történelmi perspektivát kíván és messze túlhaladja e levél kereteit. Ellenben rá kell mutatni Scitovszkynak arra az elévülhetetlen érdemére, hogy igenis, évek óta úgyszólván rákénysz érit ette a fővárost a takarékoskodásra. Hol volna ma Budapest háztartása, ha Scitovszky dörgedelmes leirataitól nem féltek volna a városházán? Hogy hébe-korba a leiratok hangja nem volt választékos, az még nem olyan bűn, hogy azért elfelejtsük azokat az érdemeket, amelyeket a volt belügyminiszter szerzett, amidőn a főváros minden dolgával komoly lelkiismeretességgel foglalkozott. És tanúsítanom kell azt is, hogy Scitovszky mindig szeretettel viseltetett a főváros iránt. Nem- volt olyan városi ügy, helyesebben szólva, a fővárosnak nem lehetett olyan méltányos kérése, vagy kívánsága, amelyet meg ne hallgatott volna ési amelyben ne járt volna a város vezetőségének kezére. Vajha módja lett volna ugyanennyit foglalkozni a vidéki városok; adminisztrációjával és pénzügyeivel, akkor ma nem volnának ezek annyira eiadósodva! Hogy pedig a fővárossal kapcsolatos politikája is igazolva van, azt eléggé bizonyítják a| tavalyi községi választások, amelyeknél Budapest közönsége az új fővárosi törvény alapján és titkos szavazással a középutas politika mellett foglalt állást. Elfogultság volna tehát Scitovszkyt egyes leiratainak a hangja után megítélni. Bizonyára ő örült volna legjobban annak, ha e leiratokra nem lett volna szükség. De ha az a közigazgatási aparátus, amely egész tavalyig a főváros élén, állott és törvényhatósági autonómia helyett polgármesteri és tanácsi autonómiával vezette a főváros ügyeit, nem tudta a fővárosra háramló feladatokat a polgárság érdekében megfelelően megoldani, akkor csak hálásak lehetünk, ha akadt valaki, aki a hibákra és bajokra felhívta a figyelmet. És végül még egyet: ne legyünk elfogultak, kedves Szerkesztő Ur és ne bántsuk Klebelsbdrget sem. Ő sem. volt ellensége Budapestnek, mert azzal, hogy a vidéki városokat fejleszteni szerette volna, csak a fővárosnak akart kulturális és gazdasági Hinterlandot teremteni. Szívélyesen üdvözli híve PAYR HUGÓ országgyűlési kéyviselő, törvényhatósági tanácstagKezdeményező tárgyalások indulnak meg a hatósági élelmezési-üzemek és a szakma kisiparosai együttműködéséről Állandóan napirenden van a magánipar harca a közhatósági üzemek ellen és a- különböző érdekeltségek által szított ellenszenv, ha. elhalkul is néha: időnként annál erőteljesebben mutatkozik az ipanpsgyűléseken és az éi'dekelt- ségek összejövetelein. A gazdasági viszonyok súlyosbodása természetesen újabb lendületet ad a közüzemek elleni han- gulatcsinálásnak és nem múlik el nap, hogy a leépítést, sőt megszüntetést követelő akciók ne irányuljanak az állami és városi üzemek ellen. A közüzemekkel szemben kialakult újabb frontcsinálásról intéztünk kérdést Becsey Antal törvényhatósági tanácstaghoz, az Egységes Községi Polgári Párt társelnökéhez, aki a következőket mondotta a Fövá/rosi Hírlap munkatársának: — Nem tartom ezt a harcot százszázalékosan jndo\ holtnak, bár nyugtalanít, hogy egyes üzemek túltengő működése miatt általános ellenszenv lesz úrrá, ami alkatEGGEHOERGER-FELE Pnnwi KÖNYVKERESKEDÉS 11611 f I IV d I 01Y A Magyar Kir. Állami Térképészet föbizományosa Budapest, IV. kér., Kossuth Lajos-utca 2. szám Fennáll: 1768 óta @ Telefon: Aut. 893-24 Szépirodalmi és tudományos művek minden nyelven. — Szakkönyvek Kénye lmes fizetési feltételek mas a közüzem/i gondolat elhortíák/ósítására. A kisipar és a kézművesipar régi keletű követelései már évekkel ezelőtt ho-noráltattak, amikor az üzemellenőrző bizottság vizsgálata után a 84 nyilvántartott üzemből számosat leépítettek és megszüntettek. A főváros számbavehető üzemeinek a száma így 24-re zsugorodott össze. Most a kifogások elsősorban az élelmezési üzemek ellen nyilatkoznak meg. Ezek az üzemek a háborús időkben jöttek létre és ebből mintha az következnék, hogy a velük szemben hangoztatott kifogásoknak komoly alapjuk van. A dolog azonban nem egészen így áll, mert az élelmezési üzemek termékei a legszigorúbb kritikát is elbírják és nyilvánvalóan ez az oka annak, hogy a közvélemény kívánja és sürgeti az újabb elárusítóhelyek felállítását. Bármennyire is tiszteletreméltó tehát az élelmezési ipar kívánsága: számolni kell a fogyasztóközönség ama felfogásával, hogy rokonszenvezik a községi élelmezési üzemek termékeivel, mert azok úgy árban, mint előállításban a legjobbat produkálják. Ilyen körülmények között természetesen szó sem lehet ezeknek a hatósági üzemeknek a félretolásáról. Elismerem, hogy voltak bizonyod túlzások ebben a vonatkozásban, de ma már valóban csalás elsőrendű tömegélelnrezési cikkeket hoznak forgalomba, hogy pedig a magánipar követeléseit is teljesítsék : elárusítóhelyeinek számát már huzamosabb idő óta nem szaporították és nem fejlesztették. — Most arról van szó, hogy az élelmezési ipar ismét nagy erővel követeli az árusít óüzletek beszüntetését és sűrűn folynak tanácskozások az ilyenirányú akció további kiszélesítésére. Az elmúlt napokban is népes értekezletet tartottak a magánipari érdekeltségek. Erőteljesen kidomborították ezt a problémát és radikális lépések szükségességét hangoztatták. Nagyon figyelemreméltó, hogy az izgalmas vitából kicsendült egy józan hang, amelyik egészen új utakon keresi a megoldás lehetőségét. A hentesipar egyik képviselője teljes tárgyilagossággal fejtette ki az üzemellenes fellépés álláspontjának helyességét, de megállapította azt is, hogy a hatósági élelmezési üzemiek termékei a higiénikus előállítás, a minőség éfe ár dolgában olyan élsőrangúak, hogy ennek ellenkezőjét állítatni nem lehet és nem szabad. Kétségtelen, hogy az ipart egzisztenciájában érinti a hatósági üzemek tevékenysége és ezért azt a kérdést vetette fel, hogy miképpen lehetne összeegyeztetni a közüzemi gondolatot az érdekelt iparosság jogos kívánságaival. Ennek során rámutatott az Amerikában bevált Chandler- oyganizáció mintájára, amelynek nálunk való esetleges rendszeresítése teljesen új mederbe terelné a közhatóság és a kisiparosság szerepét. A Chandler-gondolat abból indult ki, hogy kontingentálni kell a feladatokat és úgy racionalizálni a húsipart, valamint a közellátást, hogy az a nagyközönség részére is előnyt jelentsen. Tudni kell, hogy a húsüzem ma ném gazda\ságo[s a hiseynberek Számára, mert már az első állomásnál, a vágóhídi munkánál, képtelenek a nagyvágókkal konkurrálni. A fővárosnak már itt nagyobb szervezete működik, racionálisabban tud operálni,. minden berendezedése készen áll a nagyüzemhez, tehát olyan előnnyel indul, amelyet a kisiparosság nem tudhat ellensúlyozni. Régi igazság, hogy a tömegellátást nem lehet kis szervezetekkel lebonyolítani, mert ahhoz nagy üzemi fel- készültség szükséges. Meg kellene -tehát osztani a szerepeket olymódon, hogy az állatvásári, a pénzügyi, hz export- és a fuvarozási feladatokat a közhatósági üzem végezze, míg a feldolgozás és a szétosztás a kisiparosság területén maradjon. Ez a csopoHo'-sítás nem ellentétes, hanem párhuzamos együttműködéssel biztosítaná az élelmezés zavartalan ellátását. Kis tőkével és szűkös berendezkedésekkel nem lehet programmszerűen és nagy stílusban a húskereskedelmet ellátni, ám ha a nagyüzemi tevékenységhez társítani lehet a detailszolgálatot, akkor a közhatóság is eleget tehet a maga kötelességeinek, a kisipar pedig megfelelő kontrollal beilleszkedhetik ebbe az elgondolásba és megtalálja a; maga reális számításait. — A Chandler-féle gondolat Amerikában nem a közhatóságnak, hanem a banktőkének sajátította ki ezt a feladatot. Filadelfiában ötezer, Newyorkban pedig nyolcezer elosztóiizlet van egy-egy bankszervezet kezében. Ott a banktőke társult a detailistákkal, anélkül, hogy majorizálta volna őket. A termelés szempontjából is helyes, ha a tőkét igénylő feladatokat a nagyüzem végzi, a detailkeréskedelem pedig, irányító befolyás alatt, a vásárlóközönséggel tartja fenn az állandó összeköttetést. Amerikában mindkét fél meg van elégedve, mert a kisegziézténciák is biztosítva látják a maguk niegélhet&sét. — Meg kell állapítani, hogy ennek az elgondolásnak a felvetése nem részesült általános visszautasításban. Bizonyosra vehető, hogy ez a kérdés nem fog egyhamar lekerülni a napirendről, mert alkalmasnak látszik, hogy a kisipar nehéz helyzetét megfelelő módon alátámassza, A jelek szerint a helyzet nálunk is megérett ennek a szervezetnek a megvalósítására-, azzal a különbséggel, bogy a banktőke szerepét a hatósági üzemelések kell vállalniok. * Úgy tudjuk, hogy a kisipar és a hatósági üzemek esetleges együttműködéséről a közeli napokban tájékoztató tárgyalások irndulngk meg az érdekeltségek és az illetékes hatósági tényezők között. Hogy eredményt hoznak-e ezek a kezdeményezések, azt természetesen nem lehet megjósolni, annyi azonban bizonyos, hogy ez az érdekes elgondolás még hosszasan foglalkoztatja az iparosságot és a főváros vezetőségét. NEUMAVERLIP UTÓ LINÓLEUM BUDAPEST, Ä VI., ANKERKÖZ 2. ÖT ALAPÍTÁS ÉVE: 1895. DA TELEFON: AUT. 105-46. az EGYSÉGES KÖZSÉGI POLGIrÍ PÁRT hivatalos lapja
