Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1931-07-01 / 26. szám

r Az ipari Jeízáí&g- mtezet k&zgymíese Friedmann Ernő ér, a hosszúlegáraiú ipari hiteiről Az Országos Magyar Ipari Jelsálogintőzet Bt. csü­törtökön tartotta ezévi rendes közgyűlését gróf Zichy János távollétében Friedma/ivru Ernő adminisztrateur délégue elnöklet alatt. Iklódy-Szabó Andor li. pénzügy- miniszteri államtitkár, kormánybiztos részvételével. A kincstár képviseletében Zsigmondy Kálmán pénzügymi­niszteri tanácsos jelent meg a közgyűlésen, A közgyű­lési alakszerűségek előtt az elnök meleg szavakkal emlé­kezett meg arról, hogy Varsányi Emilt, az Intézet A7e- zérigazgatóját a felsőliáz tagjául hívták be, hámosfalvi Eámos Róbertét, az intézet ügyvezető-igagatóját és lias- say Gyulát, az intézet igazgatóügyészét pedig a kor­mányzó kincstári főtanácsosi címmel tüntette ki. Az évi jelentéssel kapcsolatban Friedmann Ernő egyetemi tanár, az intézet administrateur déléguéje, az intézet eddigi működését ismertette, rámutatva azokra a feladatokra, melyekre az intézet vállalkozott és azokra a szép eredményekre, melyeket megvalósítani1 sikerült. Friedmann Ernő rámutatott, hogy az ipar finanszírozá­sára a bankokon kívül nélkülözhetetlen szükség vau olyan önálló ipari hitelszervezetre, amelytől a vállalatok hosszúlejáratú konszolidált kölcsönöket kaphatnak. Éppen a közelmúlt idők külföldi eseményei figyelmeztetnek";rá, hogy milyen borzasztó súllyal tudnak ránehezedni az iparvállalatok az őket finanszírozó bankokra és hogy mi­lyen nagy baj az iparvállalatokra nézve, ha a mögöttük álló pénzintézet nem tudja a hitelszükségleteiket meg­felelő mértékben kielégíteni. Nem lehet a köz szempont­jából közömbös az az1 eredmény, hogy az intézetnek si­került a legsúlyosabb gazdasági válság idején 47 válla­latnak ellenállóképességét fokozni. fjj gazdasági főtanácsosok. A kormányzó, mint a hivatalos lap legutóbbi száma közli, a földművelésügyi mi­niszter előterjesztésére dr. Battlay Ákosnak, a Kisbirtoko­sok Országos Földhitelintézete igazgatójának és Barako- vich Jánosnak, a Magyar Földhitelintézet ny. igazgató helyettesének a hazai mezőgazdaság fejlesztése körül szer­zett érdemeik elismeréséül a magyar királyi gazdasági főtanácsosi címet adományozta. A Budapesti Székesfővárosi Vásárpénztár Rt. jú­nius 26-án tartotta 1929. és 1930. évi rendes közgyűléseit. Az 1929. üzleti év veszteségét Budapest székesfőváros el­vállalta, az 1930. évre vonatkozólag pedig a közgyűlés úgy határozott, -hogy a nyereséget a következő évre vezeti elő. A főváros képviseletében Borvendég Ferenc alpolgármester jelent meg, aki bejelentette, hogy a főváros e nagy anyagi áldozatot abban a reményben hozta meg, hogy a vásár­pénztár megfelelő tőkeerővel Budapest székesfőváros köz­élelmezése érdekében ismét sikeresen folytathatja működé­sét. Kifejezte továbbá azt a reményét, hogy a vásárpénztár új célkitűzései alkalmasak arra, hogy iránta a régi bizal­mat helyreállítsák és megszilárdítsák és hogy az intézmény újból betöltheti vezetőszexepét a húsipar, mezőgazdaság és állatkereskedelem hiteligényeik kielégítésében. A Magyar Ruggyantaárúgyár Rt. közgyűlése az 1930. üzletévre 2 pengő osztalék kifizetését határozta el. Az 5. sz. részvényszelvények június hó 30>-tól kezdve a vállalat pénztáránál, valamint a Wiener Bankverein buda­pesti és bécsi főpénztárainál válthatók be. A közgyűlés az igazgatóság tagjait, akiknek megbízatása lejárt, további 5 évre újból megválasztotta. Magánaíkalmazottak nyugdíjügye, A Magánalkal­mazottak Nemzeti Szövetsége, a Nyugdíjas Magánalkalma­zottak Országos Szövetsége és az Első Dunagőzhajózási Társaság Nyugdíjasainak Egyesülete közös értekezleten, melyen a magánalkalmazottak különböző kategóriáinak nagy tömege vett részt, foglalkozott a nyugdíjvalorizációs törvény rendkívüli súlyos rendelkezéseivel, különös tekin­tettel arra, hogy ez év végéig új arányszám állapítandó meg. Szűcs József, Somlyó Gyula, Buchgráber Emil és mások felszólalásai után elhatározták az előterjesztett me­morandumoknak a kereskedelemügyi és népjólétei minisz­terekhez küldöttség utján való előterjesztését, országos akció megindítását. A Bauxit 4.5 millió sv. frank leírást eszközölt. A Bauxit Trust A.-G. igazgatósága foglalkozott a múlt üzletévre vonatkozó zárszámadásokkal. Ezek az előző évi nyereségáthozattal együet 342.662 sv. frank tiszta nyeresé­get tűntetnek fel. Az igazgatóságnak az a javaslata, hogy ezen nyereség a tartalékalaphoz csatoltassék. Ezenfelül az igazgatóság a bauxitra és a fára nézve ma fennálló világ- gazdasági helyzetre való tekintettel szükségesnek tartotta, hogy még a mérleg előtt az alvállalatoknak az „Érték­papírok és érdekeltségek' ' -számlán nyilvántartott részvé­nyeiből 2,000.000 és az alvállalatok ellen fennálló az „Adósok' számlán nyilvántartott követelésekből 4,507.66” sv. frank összegű leírást eszközöljön. Ezen átértékelés és. leírás fedezetére a. tartalékalapi ól 6,507.662 sv. frank vétetett igénybe, úgy, hogy ezen alap 2,000.000 sv. frankra fog rúgni. Az igazgatóság úgy véli, hogy ezen leírások xitún úgy az értékpapírok és érdekeltségek, mint a küim- lévőségek értékelése megfelel a mai rendkívül nyomott gazdasági helyzetnek. Megkezdődnek a tárgyalások a főváros és a Máv. között a személy- pályaudvarok rendezéséről A régi Lóverseny téren építik föl a Keleti pályaudvar üzemi épületeit — Keskenyítik a Nyugati és a föl­szabaduló területei városrendezési célokra hasznosítják Évtizedek óta kísért a pályaudvarok kitelepítésének kérdése, amelynek szükségessége azért merült fel a béke­évek lázas fejlődése idején, mert a városrendezés tempója megkövetelte ennek a problémának a napirendre tűzését. Azóta természetesen változtak a viszonyok, mert most ez a kérdés nem bír olyan erővel, hogy annak sürgőssége min­den más természetű problémát megelőzne. A főváros mind­azonáltal állandóan foglalkozott a pályaudvarok kitelepí­tésének szükségességével és az elmúlt hónapokban is sűrű tanácskozást folytatott a MÁV igazgatóságával. A pálya­udvarok problémája most annyiban nyert aktualitást, hogy a kereskedelmi miniszter leiratban közölte a fővárossal a MÁV. igazgatóságának a buda­pesti személypályaudvarok rendezésére vonat­kozó terveit, amelyet hozzászólás végett megküldött a fővárosnak. A kereskedelmi miniszter által mellékelt terv végső konklúziója az, hogy a gazdasági és műszaki lehetőségekre tekintettel, de figyelembe véve a vasútforgalom várható fejlődését is, legcélszerűbbnek mutatkozik, ha a keleti és nyugati pályaudvar 'omgyjábtiyi* a mad helyén meghagyva, a forgalom emelkedésének megfelelően, fokdpatdpan mint fej­állomás fog kibővíttetni. potot, hogy a nyugati pályaudvar által elfoglalt mintegy hat kilométer hosszú terület a főváros fejlődése szempont­jából számításba se jöhessen. Az előterjesztés foglalkozik a teherpályaudvarok fej­lesztésének kérdésével is. A MÁV memoranduma végeredményben leszögezi, hogy vasútüzemi szempontból vizsgálva a pályaudvarok helyzetét és a lehetőségeket, kétségtelen, hogy Budapest vasúti forgalmában beállott visszaesés annyira mentesítette a pályaudvarokat, hogy azok csak a forgalom újabb erős föllendülése esetén lesznek teljesítőképességüknek megfele­lően kihasználva. Nagyobbszabású újabb pályaudvarok építése hosszabb ideig szükségtelen és olyan nagy költség­gel járna, amely nincs arányban sem a várható üzemi előnyökkel, sem a gazdaságosság -és jövedelmezőségi szem­pontokkal. Teljesen megfelel az igényeknek, ha a meglévő pályaudvarok fölhasználásával, azok továbbfejlesztésével és átépítésével oldják meg a kérdést. A főváros még nem foglalkozott a MÁV tervezetével és így csak nagy vonalakban fejtették ki álláspontjukat illetékes helyen A magam részéről — mondja a miniszter — ezt a tanulmányt a kérdés továbbii tárgyalásának alapjául általánosságban -elfogadhatónak találtam. Nyomatéko­san rá kell mutatnom arra', hogy bármennyire tetszető­sei?; is egyéb tervek, azok hosszú ideig nem lesznek meg­valósíthatók. Másrészt csak olyan tervek életképesek, amelyek szá­molnak úgy az ország, mint a MÁV fizető­képességével. Kérnem- kell Iteháit, hogy a kérdés elbírálásánál ezek a szempontok mindig kellően mérleg éltessenek, annál in­kább, mert a feltétlen szükségletet kielégítő legegysze­rűbb- -megoldás is csak sok éven át lesz végrehajtható. Ezek figyelembevételével küldöm a MÁV memorandu­mát a polgármester úrnak, hogy a kérdést beható tár­gyalás alá- véve, ‘ á főváros közönségének idevonatkozó álláspontját velem közölni szíveskedjék. A miniszteri leirathoz volt csatolva a MÁV igazgató­ságának nyomtatott előterjesztése, amely vaskos kötetet tesz ki és amely húsz tervrajzot tartalmaz. A MÁV meg­állapítja, hogy a háborút követő sajnálatos események, az ország megcsonkítása miatt a régi -tervek már nem idő­szerűek. Az ország megkisebbedésével arányban megcson­kult a MÁV hálózata is, a forgalom erősen visszaesett és nagyszabású beruházásokra ma már gondolni sem lehet. Amíg a háború előtti években Budapest utasforgalma évente átlag hat-nyolc százalékkal növekedett, a mostani utolsó öt évben a forgalomemelkedés alig éri el az öt százalékot. Nagymértékben visszaesett a teheráruforga- lom is. A forgalom nagyrészét, ötven százalékát, különben is a környékbeli utasforgalom teszi. A rendezési tervek oda konldudálnak, hogy a keleti pályaudvar területéhez e tervek szerint hozzácsatolnák a régi lóvefr- senytér területének nagyrészét, ott építenék fel a fütő­házat, a kocsijavító műhelyt, a posta- és szerelővágány- cscportókat. A pályaudvaron a vágányelrendezés nem a mai rendszer szerint az érkezés és indulási irány szerbit lenne elhelyezve, hanem vonalak szerint lenne csoportosítva. Az utasok a Baross-tér felőli oldalán jutnának a jelenlegi nagycsarnokból átépítendő elő­csarnokba. Az e tervek alapján készülő átépítés negyvenmillió pengő költséggel jár és a javaslat szerint többévtizedes időszakra biztosítaná a keleti pályaudvar forgalmának zavartalan lebonyolítását. A nyugati pályaudvar kisebb átépítését nemrég fejezték be és a tervezet szerint inkább a pályaudvar külső részét fejlesztenék, a belső területet ellenben városrendezési szempontból szőkébbre szabnák. A pályaudvarok belsejébe csak néhány vágány vezetne, úgyhogy az épületek nagyrészét le lehetne bon­tani és a területet városrendezési célokra használhatnák fel. A MÁV ugyanis szintén lehetetlennek tartja azt az álla­a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt:-— Kétségtelen, hogy a pályaudvaroknak ez a ter­vezett átrendezése nem jelent végleges megoldást, mert a váro3szabály<ozás szempontjai ezzel csak csekély mér- telekén jutnak érvényre. Azt el kell ismerni, hogy az új pályaudvarok felépítése a mai viszonyok között súlyos terhet, jelentene a. vasút részére és így a főváros egyelőre nem is erőlteti a kérdésnek ilyetén való meg­oldását. Annak ellenére, hogy teljesen kész térveink vámnak a két nagy személypályaudvar mai területé­nek felhasználására: nem ragaszkodunk a kitelepítéshez, mert annak sürgősségét a főváros állandó, de egyenletes fejlődése ma még nem követeli elementáris erővel. Mindenesetre elfogadjuk tárgyaidéi alapul a Máv. ter­vezetét -és rövidesen megadjuk válaszunkat a javaslatra, amely mindenesetre lehetővé, teszi a kérdéses területek célszerű felhasználását, . SS IZUTI JENŐ old. mérnök, építőmester, építési vállalkozó Budapest, VIIL, Szeníkfráiyi-u. 3ü Telefon: J. 428-430 CYÄRTMÄM? .SENECCT FÉ&32AL&GGAL FÉKESVE. ÉLETSISTCüSÁOA TÖKÉLETES GYÁR i BUDAPEST, VL, ORSZÁGBÍRÓ-UTCA 49 VÁROSI IRODA: X. KÉR., MEGYERI-UTCA 5. SZ. TELEFON: AUTOMATA 970-22. JUSTUS SÁOTOE ES FIA Gördülő faredőnyök, acél- . lemezredőnyök, boltpony­Bpest, ¥l.TVbrasmarty-mca 24/ & irött' * Alapíttatott 1886-ban. faredőnyök gyára Telefon-intemrban: Automata 223—06. Padló és Salburkolás Hagy István és Sebestyén Gyula burkoló mester, építési vállalkozó Budapest, VII., Erzsébet királyaé-út 125|c. Telelőn: Zugló 60—32. szám SCHMIDT TESTVÉREK Tel.! Aut. 852—85. Távirati: Farbenschmidt Rákospalota. M. Kir. Postatakarékpénztár! csekkszámla szám: **52850 Folyószámla az Angol Magyar Bank központjánál. Gyárt s Kő-, könyvnyomdái-, valamint ofSsetiesíékeket, Mint különlegességet készít. ola|-málynyomú, anilin-gum Snyo­mó és bádognyomó festékeket. Nyomdafestékgyár R.-T. könyvnyomdt Gyár és bözpaaii inda: Rákospaieia, Pázmáisy-atca 41.

Next

/
Oldalképek
Tartalom