Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1931-04-15 / 15. szám
Budapest, 1931 április 15. KÖZI .F.KKDESI SZEMLE A berlini tarifáiig reformtörekvések A közúti vasutak és trolleybuszak Angliában Irta: MÁRKUS JEIVÖ clr.9 a Reszkárt vezérigazgatólielyettese 16.1 millió márkáit, a kiadások korokon 11.9 millió márkát tettek ki. A szállított utasok száma 127 millió, szemben az előző évi 99 millióval. A kocsikilométerenkénti bevétel 1.175 (az előző évben 1.215) márka, a kocsikilométerenkénti kiadások 0.87 (az előző évben 0.90) márka volt. Az átlagos menetsebesség 14.3 km-óra (az előző évben 13.8) volt. Köztudomású, hogy az egységes közúti tarifa 1929- ben üzletileg Berlinben is tarthatatlannak bizonyult és hogy ez okból kénytelenek voltak a viteldíjak árát emelni és újból szabályozni. Jelenleg a közúti és a földalatti vasút viteldíja 25 pfennig (34 pengőfillér), mely e két vasút között egy órán belül egyszeri átszállásra jogosít. A közúti és földalatti vasútról az autóbuszra', vagy az autóbuszról a közúti és földalatti vasútra egyszeri átszállásra jogosító menetjegy ára 30 pfennig (41 pengőíillér), az autóbusz viteldíja pedig átszállási jogosultság nélkül 25 pfennig (34 pengőfillér). A viteldíjak legutóbb történt szabályozása azonban a tarifakérdést nem juttatta nyugvópontra és ennek újabbi reformja úgy a közönség, mint a községi pártok körében, nemkülönben a napisajtóban állandó követelés és vita tárgyát képezi. Dr. Giese professzor a múlt év nyarán több német szakember társaságában behatóan tanulmányozta Londonban az ottani tarifarendszereket és viszonyokat, majd úgy ő, mint dr. Kemmann Gusztáv középítési tanácsos hivatalos megbízást nyertek a Berlini Közlekedési Részvény- társaság (B. V. G.) szakértői megvizsgálására. A két európai hírű közlekedési szakférfiúnak nagy érdeklődéssel várt véleménye, mely az időközben történetesen a villamoson utazás közben tragikusan elhunyt Kemmannak utolsó nagy munkája, amelyet éppen, hogy befejezett és nyomdába adott, legutóbb könyvalakban is megjelent. A szakértők terjedelmes munkájukban behatóan foglalkoznak a részvénytársaság gazdasági helyzetének kedvezőtlen alakulásával és ennek megjavítására különböző javaslatokat tesznek. A forgalmi, üzemi és üzleti adatokat mindketten azonos nézőpontok szerint és egymással egyezően dolgozták fel, a helyzet orvoslásának módja tekintetében azonban javaslataik eltérőek. Mindkettőjük véleménye megegyezik abban, hogy az autóbusz forgalmat korlátozni, a földalatti vasút (U- Bahn) forgalmát pedig fejlesztem kell. Véleményük szerint a közlekedési adót egészen megszüntetnij vagy legalább is megfelelően mérsékelni kell. A jelenlegi béreket a hasonló foglalkozási ágakkal és a birodalmi vasúttal való összehasonlításban túlmagasaknak tartják, ennélfogva azok leszállítását javasolják. Az újításokra és leírásokra fordított javadalmazások szerintük elégtelenek. Forgalmi kérdésekben a birodalmi vasúttal szorosabban kellene együttműködni. Ezt illetőleg Kemmann annak a nézetének ad kifejezést, hogy a viszonyok kényszerűsége arra vezet, hogy a berlini lakosság forgalmi igényeit a birodalmi vasút és « részvénytársaság kölcsönös megértéssel és szoros kapcsolatban együttesen igyekezzenek kielégíteni, kerülve az egymással való káros versenyt. Mindketten ellene vannak a (földalatti vasúton a második osztály újbóli bevezetésének. Megegyeznek továbbá abban is, hogy az egységes tarifa a jelenlegi módosított formájában sem vált be. Egyébként a részvénytársaságot egészséges gazdasági vállalatnak tartják, melynek mai kedvezőtlen helyzetét a rossz gazdasági viszonyoknak és a legújabbi nagyarányú beruházásoknak tulajdonítják. A tarifareform kérdésében a szakértők véleménye eltérő. Kemmann egy háromlépcsős, rövid, közép és távolsági tarifa rendszeresítését javasolja. Ezenkívül szükségesnek tartja, hogy az autóbuszvitel díj at minden viszonylatban 5 pfenniggel emeljék, de emelni kell szerinte a közúti és földalatti vasúti havikártyák árát is, Álláspontját arra alapítja, hogy a külterjesen fejlődött nagyvárosokban a legtöbb esetben a teljesítményi tarifa a célirányos, különösen abban az esetben, ha a forgalmi hálózat nagy kiterjedésű. A Berlin és London között ebben az irányban folytatott összehasonlító vizsgálódások mutatják, hogy a jelenlegi viszonyok között Berlin számára legmegfelelőbb lenne- egy olyan lépcsős-tarifa, amelynek ára a legalsóbb fokon 10 pfennig, a legfelsőbb fokon pedig (>() pfennig. Egy ilyen sokszorosan lépcsőzött tarifa bevezetése a települési viszonyok, úgyszintén az utaskiszolgálás nehézsége miatt a mostani időpontban nem ajánlható. Az egységes tarifa a rövidtávolsági utasoknak drága, viszont a távolsági utasoknak indokolatlanul kedvező. Kemmann, számítása szerint, az általa ajánlott három- lépcsős tarifából: az egyes menetjegyek után 9.71 millió, a havikártyák után 2.83 millió és az üzemi megtakarításokból 2.68 millió, összesen: 15.22 millió márka évi többletbevételt remél. Dr. Giese szerint a berlini lakosság települése az egységes közúti tarifán alakult ki. A lépcsős tarifa bevezetése nagy megrázkódtatásoknak tenné ki a lakosságot. Igazságtalanság lenne azokat károsítani, akik az egységes tarifában bízva, a külső kerületekben tele- jmdtek le. Ettől eltekintve, a lépcsős tarifából egyéb súlyos hátrányok származnának. A kiszolgáló személyzetet szaporítani és az ellenőrzést fokozni kellene, mert minden utastól meg kellene kérdezni utjának irányát és célpontját. Ennek dacára, az előzőén érvényben volt egységes tarifát maga sem tartja célszerűnek, mert ez az átszállási jogosultságnak túlzott kihasználására és a rövid távolságra utazóknak a birodalmi vasútra való átvándorlására vezetett, márpedig ez utóbbi utasokat újból vissza kell szerezni. E célból átszállásra nem jogosító füzetjegyeket kellene kiadni, mégpedig öt darabot 1 márkáért. Az egyik közlekedési eszközről a másikra való átszállásért 5 pfennig pótdíjat kellene szedni. Ezzel az átszállást a megfelelő határok közé lehetne szorítani. A füzetjegyeket ki lehetne terjeszteni a földalatti vasútra is, mert ennek vonalain belül az átszállást pótdíj nélkül is meg lehet oldani. Javaslatának elfogadása esetén dr. Giese végeredményében 1.4 millió bevételi kevesblettel számol, felteszi azonban, hogy üzemi intézkedésekkel olyan megtakarításokat lehetne elérni, hogy a pénzügyi eredmény 2 millióval kedvezőbben alakulna, mint a jelenlegi tarifák mellett. Vizsgálódása szerint a részvénytársaság évi üzleti fölöslege végeredményében a következően alakulna: fölösleg a jelenlegi tarifák mellett 7.6 millió, bérleszállítás 10 millió, többletbevétel ,a javasolt tarifából 2.2 millió; fölösleg összesen: 19.8 millió márka. A berlini tarifakérdés további fejleményei elé úgy a szakkörök, mint a városi felelős tényezők világszerte nagy érdeklődéssel néznek. * Az Elecktr. Railway Bus \and Tram Journal 1931. évi február hó 13-iki számából vesszük a következő érdekes adatokat: Angliában az 1929/1930. üzleti évben 217 közúti vasúti vállalat, köztük 57 magánvasut volt üzemben. A kocsipark 13922 járműből állt. A bevételek kereken 546 millió márkát, a kiadások kereken 432 millió márkát tettek ki. A vágányhossz (a pályaudvari vágányok nélkül) 6525 km. A szállított utasok száma 4613 millió, 0.21%-kal kevesebb, mint az előző évben. Az utasonkénti bevétel 11.65 pfenniget (az előző évben 11.73 pfenniget), a kocsikilométerenkénti bevétel 1.385 márkát (az előző évben 1.395 mánkát) és a kocsi- kilométerenkénti kiadás 1.095 (az előző évben 1.105) márkát tett ki. Az átlagos menetsebesség 13.6 km-óra volt, szemben az előző évi 13.35 km-órával. 41 millió utasra 1 halálos baleset esett. Trolleybuszokat 22 vállalat (köztük 2 magánvállalat) tartott üzemben, összesen 272 km (az előző évben 224 km) vonalhosszal. A beruházott tőke kereken 40 millió márkát képvisel. Az üzemi bevételek kereken Hunyadi Ján® if i TERMÉSZETES KESERUV1Z g AZ EMÉSZTŐSZERVEK LEGKIVÁLÓBB GYÓGYVIZE. EGY HÁZTARTÁSBAN SEM HIÁNYOZHAT. HATÁSÁBAN FELÜLMÚLHATATLAN SUMMIER (RMS, MUTEST Magyarország aranykoszoms mestere Sziezák László harang- és ércöntőde, harangfelszerelés és haraiiglábgyár BUDAPEST, VI., Frangepán~utca 77. szám Telefon: Auf. 913-53 Bazilika részére készült 7945 kg új harang Az 1900. évi párizsi világkiállításon díszoklevéllel, 1921. és 1923. évi vasipari kiállításon aranyéremmel, az 192S. és 1926. évi kézműipari tárlaton kormánydíszoklevéllel, 1927. és 1928. évi budapesti, székesiekérvári, szentesi és szombathelyi kiállításokon nagy aranyéremmel kitüntetve. Számos egyházi elismerőlevél 1 — Költségvetéssel díjmentesen szolgál! — Előnyös Sizetési feltételek ! König, Román és Síéin mérnökök, építési vállalkozók Budapest, VIII. kér., Mária Terézia-tér 16. Telefon: József 424—69. KUN S/SN festék, kence, zs’radék, kátrány és vegyíiermékek gyári raktára BUDAPEST, IV., Ferenc Józseí-rakparí 18 Telefonsz ám: József 361—23 LISZRUER PETER Mész, cement, tégla, cserép Budapest, VIII., Orömvölgy-utca 3. TELEFON: J. 389-72 KISS ÁRPÁD Tel.: J. 312-41 Vízhatlan saját készítésű viharkabát, sátor, hátizsák KENDER-, LEN- ÉS JUTAÁRUK BUDAPEST, VII., KERTÉSZ-UTCA 59. SZ. "IIP1 Speciális autórugók készítése és javítása MIZIK LAJOS BUDAPEST, IX, TÜZOLTÓ-U. 38. TEL.: A. 379-47 FUMEX íüstfelszívó huzatfokozó lief on héményfei magyar szabadalom flfdDREÜ cementárúgyár Budapest, V., Vígszinház-utca 5. Telefon: 298—37. mm KIZÁRÓLAG ELSŐRANGÚ MINŐSÉGBEN I US Telefon: J. 379—14 A. 893—71 asztalosmesternél Jégszekrények minden méretben kaphatok. Fővárosi tisztviselőknek mérsékelt árak, kedvező fizetési feltételek! Gyár! Budapest, VII., Rózsa-utca 20 Városi mintaraktár: Semmelweis-utca 9 SZEGEDY BÉLA JENŐ OKL. GÉPÉSZMÉRNÖK, ÚT-, VASÚTÉPÍTÉSI VÁLLALKOZÓ, KÖVEZŐMESTER BUDAPEST, II., MARGIT-KÖRÚT10Í. TEL.: AUT. 553-15.
