Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1930-12-24 / 51-52. szám
Egyelőre nem szabad a kertvárosok és telepek létesítését Irta: DORMER GYULA miniszteri tanácsos A legutolsó idők lakásépítési tevékenységét az^ a törekvés jellemzi, hogy a nagyobb, soklakásos haz- egységek helyett családi házak, v.Uák es az ezekből alakuló kertes városrészek és telepek épüljenek. Nem vitatható, hogy a. különálló épületben elhelyezett lakástípus a legegészségesebb, a legkényelmesebb és a városi lakosságra legvonzóbb lehetőség. Hiszen természetes, hogy « nagy bérházak lakóit csábítja a kertben álló külön ház, amelyben eltűnnek az alsó, felső, jobb és bal szomszédok kellemetlenkedései, s ahol jó levegőben, csendben, alig korlátozott szabadságban élheti a család a maga életét. Még természetesebb ez a vágyódás a családi ház után Budapesten, amelynek benszülött lakossága aránylag még nem túlnyomó számban van, ^ mert a városi polgárok igen jelentékeny része vidékről költözött a fővárosba, s lelkében magával hozta a vidék szeretetek Ennek az igen nagyszámú beköltözött lakosságnak lelkében ott él a virágos kis kert álma, s igyekszik azt valóra váltani. Kevesen gondolják meg, hogy nagy városban ezt az álmot nem olyan könnyű eleven valósággá varázsolni, mert az áhított kellemességek csak az érem égjük oldalát töltik ki, a másik oldalon ott van a különálló lakás lényegesen magasabb előállítási költsége, tékát magasabb lakás- bére, az esetleg hiányzó közmüvek, s ott vannak a terhes, sok időt és pénzt rabló közlekedési viszonyok, s a kultúrintézmények távolságában rejlő hátrányok. Mindezeket az előnyöket és hátrányokat azonban az egyes ehiber mérlegre vetheti s elhatározását abban az irányban hozhatja meg, amerre a mérleg nyelve billen. Ezekben a sorokban nem is az egyén nézőpontjából kívánjuk a lakástermelésnek ezt az irányzatát tárgyalni, hanem azt vizsgáljuk, hogy milyen befolyással van ez a közre, magára az egész városra, s annak fejlődésére. Természetesen nem általános fejtegetéseket adunk közre, hanem Budapest viszonyait mérlegeljük, s Budapest fejlődésére vonatkozó következtetéseket vonunk le. Mert nagy tévedés volna azt hinni, hogy amely városfejlesztési irányzat az egyik nagyvárosban helyesnek mutatkozik, azt Budapesten is elfogadhatjuk, s gondolkodás nélkül alkalmazhatjuk. Az egyes városok külön-külön élik a maguk életét, s csak az a fejlesztési irányzat helyes, amely ebből az egyéni életből folyik, s annak jelenségeiből nő ki. Budapest a beépítettség tekintetében olyun sajátságos képet mutat, amit más nagyvárosban alig lát- hatunk. Alig találni nagy várost, ahol a városnak belső területén olyan nagy beépítetlen, vagy nem városiasán beépített területek volnának, mint Budapesten. Csak a Tabán, a Víziváros, Óbuda, Ferencváros, Józsefváros nagy területeit említem meg, amely területeken a beépítés egyáltalában nem nagyvárosi jellegű. De ezeken az összefüggő nagyobb területeken kívül is, alig van olyan része a városnak, ahol üres telkek, vagy apró házikók ne zavarnák a nagyvárosias képet, Ennek a helyzetnek az az eredménye, hogy Budapest, — lakosságának számához képest, ■—• óriási területen van szétterülve. A szétterültségnek jellemzésére csak azt a közismert tényt említjük meg, hogy Budapest beépített területe olyan nagy, mint Párizs város területe (a HflCy KARÍCS0H91 Él ÚJÉVI VÁSÁRT rendez a 25 év óta fennálló Modern BÚTOR Szalon EoKSP VS&fcg’’7 ÜS Ka 'ga HBKBHBEMM ülBcii-ű! 14, szám amelyre tisztelettel meghívja a n. é. közönséget, aho! vételkényszer nélkül megtekintheti és gyönyörködhet a szebbnél szebb és legmodernebb stílusú sok száz berendezésben, melyek külön- külön interieurszerüen vannak berendezve. Ez alkalommal árainkat mélyen leszállítottuk. Ezen kedvezményben t. részletben vásárló közönségünket is részesítjük. Gyöngyösi István Budapest, VIII., József körút 9. sz. old. gépészmérnök központi fűtési, vízvezetéki és egészségügyi berendezési vállalata. Telefón.: J. 383-33 í'éei erődvonalig). Azonban amíg Budapest beépített területén alig 900.000 lakos lakik, addig Párizs városának lakossága az említett területen 2,800.000 lélek. A közművek terheit tehát, — ugyanazon a területen __Párizsban háromszor annyi lakos viseli, mint Budapesten. Ha pedig figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy a párizsi lakosság vagyona és kereseti lehetőségei többszörösen felülmúlják a budapesti polgári vagyont és kereseti lehetőségeket és így az adózóképességeit is, világosan áll előttünk, hogyha a budapesti közművek költségei, az egyenlő nagy területen, egyenlő nagyok volnának a párizsi közművek költségeivel, ez a budapesti polgárra, — ,a párizsi polgárral szemben, — 5—6-szor nagyobb terhet jelentene. Hogy pedig ez a valóságban nincsen így, azt az magyarázza meg, hogy Budapesten a hiányosabban kiépített közművekre sokkal kisebb költség esik, mint Párizsban. Ez a rikító példa mutatja, hogy milyen veszedelmes teher származhatik abból, ha a város olyan szétteriilten fekszik, mint Budapest, s ezáltal közműveinek költségei aránytalanul megnövekednek. Egy másik jellemző számadat, ami a veszélyre figyelmeztet az, hogyha Budapesten minden uccát állandó burkolattal és csatornával akarnánk ellátni, erre a célra a főváros költségvetésének egész évi összege sem volna elég, mert erre a célra több mint 200,000.000 P volna szükséges. Ezzel a döbbenetes számmal szemben talán oda lehetne vetni, hogy ilyen nagy befektetés költségeit úgyis csak kölcsönnel lehet fedezni. De ennek az ellenvetésnek sem lehet súlya, ha meggondoljuk, hogy Budapestnek a kölcsönből eredő kamatterhe, már most is mintegy 19,000.000 P-t tesz ki, s így a kamatteher jelentős növelése, — közvetlen jövedelmet nem hozó befektetés céljára, — majdnem lehetetlennek látszik. Mindezek az adatok mutatják, hogy a város szétterültsége a polgárságnak a közművekből származó terheit aránytalanul növeli. A szétterültséget pedig rendkívüli módon növeli a családi házak és kertvárosok rendszere, hiszen természetszerűleg ilyen telepek mindig csak a külső perifériákon létesülhetnek, kiivei pedig egy-egy lakásra a telekből, -— még' a külföldön szokásos igen apró telkek esetében is, — a családi házaknál lényegesen nagyobb terület esik, mint a többlakásos házak építésénél, ennélfogva világos, hogy ezek a családi házas telepek rohamosan növelik a városnak azt a területét, amelyen a közmüvek kiépítéséről kell gondoskodni. Ha már most figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy a közművek (uccák, vízvezeték, csatornázás, gáz- és villamos vezetékek, közlekedési eszközök stb.) költségei a behálózandó területtel arányosan növekednék, ebből következik az a röviden összefoglalható megállapítás, hogy a villa- és családiház-telepek, kertvárosok luxusát csak egy gazdag város vagyonos polgársága engedheti meg magának, a szegény város kisjövedelmű polgársága pedig óvakodjék ennek a városfejlesztési irányzatnak mesterséges erőltetésétől. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ezt a fejlődési irányzatot teljesen megszüntetni úgy sem lehet, de annak mesterséges gátakat emelni nem is szabad, mert hiszen az természetes következménye a jómódú polgárság azon törekvéseinek, hogy életnívóját emelje. De a szegény, kisjövedelmű polgárságot (tisztviselők stb.) mesterséges ezközökkel terelni ebbe az irányba, — addig amíg ennek az ideje a város belső területének kiépítettségével el nem jött, — olyan hiba, ami a közterhek rohamos növekedésében súlyosan megbosszulhatja magát. Hiszen nemcsak a közművek létesítésének, hanem azok fenntartásának költségei is lavinaszerűen növekednek; márpedig ha a. létesítés költségeit jó részben át is lehet hárítani a telektulaj honosokra, a. fenntartás költségeit így áthárítani, — az adminisztráció rendkívüli megterhelése nélkül, — teljes lehetetlenség. Legjobban illusztrálja ezeknek a terheltnek a súlyát az interpellációknak és indítványoknak az az özöne, amellyel minden közgyűlésen elárasztják a főváros vezetőségét a külső területek érdekében a bizottsági tagok. A közművek kiépítését követelő ez az áradat túlnyomó részében kielégítetlenül marad, mert erre a főváros anyagi eszközei már ma is elégtelenek, s még inkább elégtelenek lesznek, ha a város szétterültségét növeljük. Egészen bizonyos tehát, hogy elhibázott város- fejlesztési irányzat az, amely a meg nem gátolható természetes fejlődésen kívi'd. külön adó- és kölcsönBudapest, 1930 december 24. kedvezményekkel, mesterségesen tereli a lakásépítő tevékenységet a családi házak s villatelepek létesítése felé. Nemcsak az építtetőknek anyagilag gyengébb része vállal gyakran olyan terheket, amelyeket később elviselni nem bír, de a városra is súlyos, a fejlődéssel arányban nem álló kiadásokat zúdít. Ha pedig a főváros a közműveket kiépíteni nem képes, úgy ezek a külső telepek és városrészek a falvak nívójára süllyednek le anélkül, hogjr a falvak előnyeit és szépségeit nyújtani bírnák; ezáltal egy sajátságos, se falu se város jellegű települési típus keletkezik, amely rendszerint az elhagyatottság képét mutatja, annak minden bajával és hátrányával együtt. A legfőbb feladatnak a főváros fejlesztésében a belső területek teljes kiépítésének kell lenni, s erre a célra, minden áldozatot meg kell hozni. Csak ha ez megtörtént, akkor fog a kialakuló város a maga sűrű lakosságával olyan anyagi erőt reprezentálni, amely erő már megbírja a külső területek expanzív fejlesztését is. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a város külső területeit teljesen elhanyagoljuk. A külső területeknek — amelyek túlnyomóan mezőgazdaságú (kertészeti) művelés alatt állanak — igenis meg kell adni minden lehetőséget arra, hogy a mezőgazdasági művelésnek a lehető legintenzívebb formáit és ágazatait űzhessék, mert ezáltal nagyban hozzájárulhatnak a közellátás javításához. Természetesen ezeken a külső területeken, amelyeken a legintenzívebb termelést (zöldségkertészet, csemegeszőlő-, gyümölcs^-, virágtermelés stb.) űznék, egészen más közlekedési és egyéb közszükségletek állanak elő, mint egy villatelepen. A mezőgazdasági műveléshez alkalmazkodó közművek olcsóbban létesíthetők, s a gazdálkodás fellendítése által lényeges közvetett hasznot hozhatnak. Az itt vázolt városfejlesztési irányzatnak az életbe való átvitele nem könnyű feladat, sőt el keli ismernünk, hogy a főváros egész területén nem is lehetséges, mert hiszen már több olyan telep keletkezett, amely létezését csak annak köszönheti,, hogy a fővárosban egységes, tervszerű városfejlesztési irányzat nem alakult ki, s úgyszólván mindenki úgy és ott építhetett, ahol akart. Ezzel a helyzettel számolnunk kell; s ha mindent jóvá tenni nem is lehet, legalább a jövő lakásépítési tevékenységét irányítsuk úgjr, hogy abból a közre, a főváros egyetemére kár ne háramoljék. A város teljesen kiépített belső területéből sugározzanak ki a családi ház- és villatelepek, amelyek így ne elhanyagolt bajfészkek, hanem a főváros hatalmas törzsének virágos lombkoszorúi legyenek. Magyar általános TAKAREKPENZTAR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG ALAPÍTTATOTT: 1881 Telefon: Aut. 838-38 BUDAPEST, V. KÉR. Gróf Tisza IsSi'én u. 3—10 Alaptőke és nyílt tartalékok 33,150.000 pengő Az intézetnek Budapesten 10, vidéken 23, összesen 33 fiókja van FIÓKOK BUDAPESTEN: I. Horthy Miklós út 35. II. Széna tér 1/b. IV. Kossuth Lajosu. 14/16. IV. Vámház körút 8. V. Lipőt]körút 11. VI. Andrássy út 46. VII. Erzsébet körút 23. VII. Király ucca 23. VII. Murányi ucca 14. VII. Rákóczi út 78. HEISLER JÓZSEF asztalos üzlet, faáru- és bútorgyár SZÉK GYÁRA Budapest, VII, Thököly út 171 TELEFÓK Különleges, törv. véd. irodai és munkaszékek. Székek minden célra. Képes árjegyzék, ajánlat díjtalan ! Beton, makadám, aszfalt felvágásához vegyen Llska Jeni oki. gépészmérnök. BÉRKOMPRE3SORT kompressor- bérbeadó, VIII, Orczy-ut 22. Tel J ™fr~4 . OZAL1D FÉNY- és alumínium-másolatok «— Kdüségvetések, műszaki tervek, térképek rajzolását és sokszorosítását több színben 1$ váltatja. MAN6LITZ Feilte BUDAPEST, TIU., JÓZSEF UCCA li • TELEFON i A 431-41,
