Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1930-12-24 / 51-52. szám
Budapest, 1930 december 24. Karácsony békéje Irta: RIPKA FERENC drMfőpolgármester Tarka és lármás hetek után ismét ránk köszönt a karácsony békéje, a szeretet ünnepe, amikor a lelkek megnyugszanak, a szívek melegebben dobbannak össze és az emberek közelebb érzik magukat egymáshoz. Hinni kell benne, bízni kell benne, hogy ma mindenki tesivé- rebbnek érzi magát, mint tegnap, amikor nemcsak a hétköznap kemény kenyértu- sája tette izzóvá a levegőt, de az elvek nagy csatája is fogva tan tóttá minden idegünket. Ma, a karácsony csendjében, meleg fényében, a családi élet boldog felolvadásában, a hit szárnyaló bizakodásában az emberek harca, amely a betevő falatért, a jobb jövőért folyik gúlába rakja a fegyvereket. A karácsonyfa zöldje, a tündéri gyertyácskák boldog világa ma a szeretet függönyével takarja el a tegnap zűrzavarát. Innen a megnyugvás, a megbékélés, a reménykedés tiszta légköréből nem nézünk ma visszafelé: csak előre. Nehéz idők legnehezebb napjaiban, vigasztalan harcok elnyugvásának órájában a karácsonyi áhítat szárnyán azt kívánja Budapest egész lakossága, hogy akik eddig egymás ellen harcoltak a maguk boldogságáért, azok most már együtt dolgozzanak mindnyájunk jobb, szebb, nyugodtabb, remény teljesebb jövőjéért. Budapest hisz benne, hogy ütött a megváltás órája és biztosan, frissen, hittel megszállva megyünk előre. Budapest törvényhatósága újjá született, friss erők, új akaratok, új ambíciók, megerősödött bizalom veszik át a kommandót a város életének irányításában. Talán soha nem volt erre ilyen nagy szükség, mint éppen most, amikor a rendkívül fontos feladatok beláthatatlan sora vonul fel szemünk előtt. A háborút, az összeomlást, a zavaros időket követő évtized kegyetlen megpróbáltatásai megtisztították a lelkeket a gyűlölködés, a nyugtalanság salakjától. Emelkedett lelkű férfiak nagyszerű munkája elhárította az akadályokat az alkotások út jóból. Annál nagyobbak a kötelességek, amelyek a főváros új törvényhatóságára várnak. Ennek az új törvényhatóságnak kell az immár megmunkált talajt dús termésre bírni, a tervekből eredményeket kovácsolni, a jószándékot, a becsületes akaratot munkává acélozni. Aki teljes lélekkel szolgálni akarja ennek a városnak az érdekeit, aki ezt a sokat szenvedett lakosságot a jobb jövő felé akarja vezetni, annak egész tehetségét, egész munkáját a köz szolgálatába kell állítania. És ha a főváros polgársága bizalmának jeleit adta útravalónak az új törvényhatósági bizottság tarsolyába, akkor ennek a bizalomnak meg is kell felelni a legtökéletesebb módon. Pártpolitikai összecsapások, személyi torzsalkodások remélhetőleg az elmúlt idő múzeumának lehetnek már csak a látványosságai. A jövő a munka eleven és tiszta időszaka lesz. Ennek így kell lennie, mert aki másként cselekszik, más irányban igyekszik az eseményeket irányítani, az nemcsak a választópolgárság akaratát hamisítja meg, de halálosan vétkezik ennek a nagyszerű városnak bizalomteljes jövendője ellen is. A harc tanulságai, a karácsonyi béke sugárzó reménységei parancsolván írják ezt elő. Én bízom abban, hogy mindnyájan tanultunk, mindnyájan tiszta lélekkel indulunk a munkának. Én bízom a nyugodt, a békés, a zavartalan alkotó munkában. Én bízom Budapest szép és boldog jövőjében, A halhatatlan láng A Fővárosi Hir!ap számára irta; Blld JáíBOS dr. m. kir. kereskedelmi miniszter Ma olyan gazdasági válságban élünk, amelynek méretei és súlya is nagyobb, mint bárhol másutt és amely nem kímél senkit. Valahogy mintha az az elmélet érvényesülne a maga teljességében, hogy egyes tényeket és gazdasági tüneteket nem lehet egyes területekre szorítani, mert azok átcsapnak mindenen. Az a világválság, amely ma érezteti a hatását, Európában és Amerikában, sőt Ázsiában is, ezt a tényt bizonyítja. Ennek a világgazdasági válságnak, amelynek súlyát annyira érezzük, vannak gazdasági és politikai okai. A gazdaságiak közé sorozom a világháborút és az utána következő eseményeket és jórészt azt a sok hamis, képzetet, amely különösen az infláció hatása alatt kialakult. Ezt a tényt nem lehet lekicsinyelni. Ezek a hamis képzetek megvannak az egész világon és részese mindenki. Hihetetlen mértékben pusztultak el javak és nem történt meg a pótlásuk, erősebbé vált a törekvés a nagyobb jövedelmek kialakulására, erőteljesebb szociális alkotásokra és a magasabb munkabérekre. A hamis képzetekből deriválód- nak ezek a törekvések, mégpedig olyan időben, amikor a gazdasági helyzet azokat nem enged meg. i i A válság gazdasági okai mellett szerepelnek a politikai okok is. Amikor még csak mi mondottuk hogy a középeurópai gazdasági válság felidézésében szerepük van a békeszerződéseknek, még nem hitték el. Ma azonban már előkelő francia politikusok, amikor a világgazdasági válságról beszélnek, elmondják, hogy a békeszerződések hatezer km-rel meghosszabbították Európában a vámhatárokat. Ebben benne van annak bevallása, hogy meggondolatlanul, minden gazdasági megfontolás nélkül megbontottak gazdasági egyr ségeket, amelyek meg tudtak volna állani gazdasági válság közepette is. Ha a legutolsó órák eseményeit nézzük, csak ilyen okokkal tudom megmagyarázni azt a helyzetet, amely közöttünk és egy szomszédos állam között most bekövetkezett. Ma szerződésenkíviili állapotban vagyunk Csehországgal. Vájjon melyik állam gazdasági helyzete okolja ezt meg? Őszintén szólva egyiké sem, de hozzá kell tenni, hogy mi mindent elkövettünk ennek a helyzetnek az elhárítására és elmentünk az engedékenység legszélső határáig javaslataink előterjesztésénél. Mégsem tudtunk célt érni. A gazdasági válság önmagában is azt jelenti, hogy azok az erőforrások, amelyek a célok megvalósításához szükségesek, talán elégtelenek. A kormány kötelessége, hogy bármilyen nehéz legyen is a helyzet, e nehézségeken átvezesse az országot. Éppen az agrárválság igazolja azt is, hogy mennyire megokolt az ipar és a kereskedelem megsegítése. Amikor látjuk, hogy mennyire aehézzé vált gazdasági terményeink elhelyezése a külföldön, vájjon nem okosabb és helyesebb-e itt az ipar és kereskedelem fejlesztésével a belső fogyasztást az ipari és kereskedelmi rétegek negerősítésével annyira fokozni, hogy a kivitelre izánt termelési fölöslegünket ezek a rétegek felvehessék? Ezért kell életképes iparágainkat még íóbban kifejleszteni. Virágházi növényeket nem ikarunk termelni, csak olyan iparágakat felkarolni, amelyek a magyar földben gyökereznek és a magyar munkáskézre támaszkodnak. Ha azonban fokozni akarjuk belső termelésünket és munkaalkamat akarunk adni, akkor a racionalizálás nem jelentheti a munkások ás egyéb alkalmazottak százai és ezreinek kikapcso- 7ásót a termelési)öl. Híve vagyok minden racionális termelésnek mindaddig, amíg ez a jobb, az olcsóbb és a többtermelést jelenti, de nem annak, amely munkaalkalmak teremtése helyett egzisztenciákat veszélyeztet, sőt pusztít. A kis- és középipar nem lehet az az elhanyagolt vállalkozási ág, amelynek intézményes megsegítéséről megfeledkezhetnénk. Ezért igyekszünk hitelviszonyainkon segíteni és ha ez nem is történt még meg a legteljesebb mértékben, már sok jelentős lépést tettünk e téren. Itt van a fővárosi Kisipari Hitelintézet, amely elsősorban a magyar kormány támogatásából tartja fenn magát és éppen én voltam az, aki a magyar kormány részéről mindenkor ennek az intézetnek a segítésére siettem. Ugyanúgy támogattuk a kisipart a kiviteli lehetőségek előmozdítása terén és nagy javulás van a kis- és középiparnak a közszállításokban való intézményes részeltetése terén. Ezt a részesedést kifejezetten kikötöm az új iparpártolási törvényben, mert ez a társadalmi réteg megérdemli e támogatást. Elkészült a törvényjavaslat az iparosság központi szervéről is és rövidesen a parlament elé kerül, hogy megfelelő hivatalos szerve legyen az iparosságnak, amely szerv központilag egységesen irányítsa és kiharcolja az iparosok érdekeit, A kereskedelem válságának legsúlyosabb oka a fogyasztók számának megcsappanása, vásári óképességének csökkenése és a kereskedelem részére rendelkezésre álló hitel korlátozása, Bízzunk abban, hogy a kereskedelemnek a mezőgazdasággal és iparral szerves kapcsolatban álló nehézségei csak múló természetűek és ha nem egymás ellen, hanem egymással összefogva harcolnak a mesterséges korlátokat ledöntve, a különböző társadalmi osztályok és gazdasági ágazatok, akkor sikerrel leküzdjük a nehézségeket, A világ fejlődik és az erő csak ott van, ahol összefognak az emberek, mert a társadalom is