Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1930-12-24 / 51-52. szám
Tyk.—— ' jfomßaarJimMP Budapest, 1930 december 24. csak energiák összetétele. A szétszórt energiák között nem tudnak eredményt elérni. Európa bármelyik államába tekintünk, a kereskedelem már felismerte a maga szerepkörét, összefog és nem jár külön utakon, hanem mint zárt egység, a kérdések egész tömegét meg tudja oldani. Az errevonatkozóa.n Berlinben szerzett tapasztalatokat igyekszem nálunk értékesíteni és én leszek a legboldogabb, ha meg tudom erősíteni a magyar kereskedőt, hogy meg tudjon állni a világgazdasági versenyben. A napokban kezembe jutott Wells könyve: A halhatatlan láng. Ebben egy emberről van szó, aki annál kitartóbban és bizakodóbban küzd a létéért és birkózik meg a nehézségekkel, mentői jobban üldözi a balsors. Ilyen a magyar nemzet is. A balsors napról-napra újabb megBudapest közlekedési problémái nem mai keletűek, habár ezekről a kérdésekről napjainkban esik legtöbb szó. Azok a bajok, amelyeknek orvoslásával most kell foglalkoznunk, csirájában már régebben is megvoltak, de a legutóbbi időkig — a forgalom, különösen a gép járó művek nagymérvű emelkedéséig — nem okoztak olyan bajokat, hogy azok megszüntetése érdekében komoly lépések történtek volna. Bátran mondhatjuk, hogy közlekedési problémák az utolsó időkben minden nagy városban felmerültek, minthogy azonban az egyes városok fejlődésük során, különböző tényezők hatása következtében, különböző változásokon estek át, ezeknek a problémáknak a megoldását is* a helyi viszonyok irányítják, tehát az nem is történhetik mindenütt teljesen azonos módon. Nagyon messze vezetne, ha ezekkel a kérdésekkel részletesen kívánnék foglalkozni, azért most csak jelzem a nem régen még kis városokból a mai hatalmas Budapestté fejlődött s még további nagyarányú fejlődés előtt álló fővárosunkban ennek a különösen nehéz kérdés minden részletére kiterjedő helyes megoldásának óriási fontosságát, de részletekben csupán a gyalogosok közlekedésének a kérdésével fogok ezúttal foglalkozni. Félszázaddal ezelőtt, amikor az egyébként sem nagyszámú lófogatú kocsi, néhány kerékpár s emberi erővel vont járóművek közlekedtek az uccákon, amikor még villamosvasutak nem voltak, autókról pedig még nem is beszélhettek, amikor társas közlekedési eszközeinket csak a csilingelő lóvasúti kocsik és a társaskocsik képviselték, a gyalogosok közlekedése nem volt probléma. ; Bárhol átmehetett a gyalogos az ucca vagy a tér egyik oldaláról a másikra anélkül, hogy különösebben kellett volna vigyáznia arra, hogy a kocsiúttesten közlekedő járó művek testi épségét ne veszélyeztessék. Később, amikor megjelentek uccáinkon a villamos vasúti kocsik s a régi lóvasutakat is elektromos üzeműekké építették át s a város fejlődésével a gyalogos és a járóműforgalom is emelkedett, bár már bizonyos gondossággal kellett a gyalogosoknak a kocsiúttesteken átkelniük, különösebb nehézségek még mindig nem mutatkoztak. A gyalogjáró közönség te- jf hát nem is sokat törődött azzal, hogyha az ucca í egyik oldaláról a másikra kellett átmennie, azt hol és j miként tegye meg. Átment tehát akárhol és bizony | többnyire nem a legrövidebb úton. De jött a gép járómüvek ideje! Eleinte ugyan csak lassan-lassan terjedtek ezek, később azonban — különösen néhány éve — előre nem látott mértékben szaporodtak el nálunk is s az a közönség, amelyik nem tanulta még meg,, hogy a gyalogosnak a helye ... 1,. '“r ..........— ' ~ KA RÁCSONYI ni nonoáni ÉS ÚJÉVI ULboUoAhl SZENZÁCIÓ RÍlTflRHIHIÁM! Magyar W ■ UIIIIWkh.111111 Rendkívül mélyen leszállított árak mellett kerülnek árusítás alá hálók, ebédlök, úriszobák, szalónok, bőrgarnitúrák,lcányszo- bak és különböző egyes bútordarabok. Hitelképes egyének szintén árleszállításban és előnyös fizetési feltételekben részesülnek. Kisipari BúforBerakat Budapest, Vili. kerület, József ucca Í6. sz. I próbáltaíások elé állította, de a nemzet, miként I ezeréves történelme igazolja, a múltban nem I vesztette el önbizalmát és nem vesztheti el ma sem. A magyar népben él a halhatatlan láng és hogy ez a láng valóban magasan csapongjon, az mindenkin múlik, mert a mai nehéz viszonyokban, amelyek között élünk, szükség van mindenkinek munkájára és éleszteni leéli az önbizalmat, az erőfeszítést és több munkakészséget, hogy mindenki adja a maga legjavát. Tudom, hogy a magyar társadalom minden rétege, a magyar iparos és a kereskedő is képes erre az erőfeszítésre és valamennyien azon vagyunk, hogy ez a halhatatlan láng magasan lobogjon, hogy erőink összefogásával ismét naggyá és boldoggá tegyük az országot. a gyalogjárón van s a kocsiúttesteket csupán okvet- let szükség esetén, a legrövidebb időre és csak azokon a helyeken szabad igénybe vennie, ahol az átkelés a legbiztosabb, csak nagyon nehezen képes régi szokásától eltérni és az újabb rendelkezésekhez alkalmazkodni. A jelzőberendezések egyedül nem elegendők, magúkat az úttesteket kell úgy építenünk, a szükséghez képest átalakítanunk, illetőleg úgy berendeznünk, hogy azok a járóművek biztonságos és gyors forgalmának lebonyolításán kívül a gyalogosforgalom ve szélytelenségét is lehetővé tegyék. A gyalogutakon leginkább arra kell vigyáznunk, hogy az útkeresztezések közelében, ahol a gyalogosok átkelésének történnie kell, ne legyenek olyan objektumok, amelyek a kilátási viszonyokat rontják s a kellő időben való tájékozódást megnehezítik. A kocsi utakon, különösen a szélesebb és nagyobb forgalmú utakra gondolok, már több a tennivalónk. Ezeken az utakon célszerű a gyalogosok átkelési helyeinek megjelölésén kívül az úttest tengelyében szigeteket felállítani abból a célból, hogy az áthaladás két részletben történhessen, mert — a járdasziget az ellenkező irányú járműforgalmat egymástól elválasztván — ebben az esetben a járdáról való lelépés előtt csupán az egyik irányú járműforgalomra kell figyelemmel lennünk, ami lényegében könnyebbség, mert a kocsiutakon való áthaladást éppen az teszi nehézzé, hogy bajos kiszámítani a mindkét irányból jövő járóműveknek a keresztezéshez való érkezésének időpontját s azért könnyen megesik a gyalogossal, hogy az út egyik felén szerencsésen keresztül jut, de mikor az út közepére ér, már a másik irányból jövő járómüvek előtt nem képes nyugodtan áthaladni s azért vagy előre, vagy visszaszalad. Mindkét eset veszedelmes, leghelyesebb ilyenkor az út közepén megállani, de — mentősziget hiányában — ez sem egészen biztonságos, ha a két irányú járműforgalom nincs egymástól teljesen elválasztva. Nagy forgalomnál rendkívül fontos, hogy az ellenkező irányú járóműforgalom egymástól el legyen választva. Erre nézve nagyon jó szolgálatot tesz az, ha széles utakon a villamosvasúti vágányokat út- közepesen helyezik el, mert ez az egyéb forgalmat megosztja s nemcsak a villamosok és más járó művek forgalmát, hanem a gyalogosok átkelését is megkönnyíti. Különösen akkor, ha az átkelő közönség a villamosvasúti megállóhelyeknél levő szigeteket felhasználja mentőszigetekül. Az európai nagy városokban a fentebb említett fontos érdekekre való tekintettel a villamosvasutak vágányai az utak közepén fekszenek, nem úgy mint nálunk a régebben épült vonalaknál, ahol az út két oldalán vannak lefektetve. Ennek az elrendezésnek az a magyarázata, hogy a lóvasútról tértünk át a villamosra. Mikor a ló vasutat építették, az volt a törekvés, hogy a közönség a járdáról hamar elérje a kocsit, azt a körülményt, hogyha ellenkező irányba akar utazni, az egész kocsiutat kereszteznie kell, mert az akkoriban egyáltalában nem járt veszedelemmel, teljesen figyelmen kívül hagyták. De még sem fektették a vágányt egészen a járda mellé, mert gondoltak arra, hogy a járda mellett sokszor más járóműnek is meg kell állania, úgy helyezték hát el a /Vágányokat, hogy a megálló kocsik részére 3.0—3.5 m. széles területsáv üresen maradjon. Azzal, hogy ez a területsáv a forgalom céljaira rendelkezésre álló területet kisebbíti, nem sokat törődtek, de nem is volt fontos ez a kérdés, mert akkor, amint arra már előbb rámutattam, még nem voltak közlekedési problémák, ez a megoldás tehát akkor még semmiféle bajt nem okozott. Később azután, amikor az új villamosvasúti vonalakat építették és a lővasutat villamos üzeművé alakították át, a régi vágányelrendezést nem bolygatták, hiszen akkor még mindig messze voltunk a mai időktől s a mai forgalomtól. Ma már nem építünk az út két oldalán vágányokat s azon vagyunk, hogy olyan esetekben, amikor a régi felépítményt már néni lehet tovább fenntartani, az újat ne a régi helyre, hanem az út közepére helyezzük. így jártunk el legutóbb a Rákóczi útnál is, ahol a régi, még az alsóvezeték idejéből való felépítményt kellett okvetlenül kicserélni. Bár ennek a munkának ez évben csak a belső szakasza készülhetett el, akik a külföldi nagy városokat nem ismerik, azok is megállapíthatják már most is, hogy helyes volt az út közepére vinni a vágányokat. Amellett a tagadhatatlan előny mellett, hogy úgy az uecakereszteződésektől távolabb lebonyolódó villamosvasúti, mint az az úttal elválasztott ellenkező irányú közúti forgalom biztonságosabban, tehát gyorsabban is bonyolítható le, a gyalogosok, köztük a villamosvasúti kocsik utasainak az átkelése is veszélytelenebb, mert egyidejűleg csak a félúttestet, tehát csak egyirányú forgalmat kell keresztezniük, a kocsiút szélessége lényegesen növekedett, mert a régi vágányok és a járda között volt területsáv is most már a forgalom céljaira áll rendelkezésre. Ez az oka annak, hogy az út perspektivikus képe egészen megváltozott. De az sem hagyható teljesen figyelmen kívül, hogy míg a múltban a járdák mellett megálló járó- műveknek a villamosvasutak pályáját minden esetben keresztezniük kellett, most csak akkor van arra szükség, ha a haladási iránnyal ellenkező oldalon kell megállaniok. A Rákóczi úti vágányáthelyezéssel kapcsolatban felhozták azt is, hogy kár volt az egész munkáért, hiszen az autobuszforgalom fejlődése hovatovább odavezet úgyis, hogy a Rákóczi úti vágányoknak rövidesen el kell tűnniök. Ez az idő, ha bekövetkezik is, semmiesetre sem olyan közeli még, hogy arra az időre ne lett volna érdemes jobb állapotokat teremteni, különösen akkor, amikor az számottevő többköltséget nem okozott, egészen természetes azonban, hogy olyan esetekben, amikor valamely villamosvasúti vonal felhagyása belátható időn belül bekövetkezhetik, vagy amikor csak nagy költséggel lehetne a vágányok középrehelyezését végrehajtani, avagy ha a középrehelyezés nem járna lényeges előnyökkel, az áthelyezés nem is fog megtörténni. A hatóságok nagyon ügyelnek arra, hogy előnyökkel nem kecsegtető vágányrendezések ne történjenek, viszont azonban kötelességük az illetékes tényezőknek mindent elkövetni arra nézve, hogy az uccai közlekedés zavartalanságát a rendelkezésre álló eszközök nyújtotta lehetőségek határain belül biztosítsák s a balesetek számának csökkentése érdekében szükségesnek ítélt intézkedéseket habozás nélkül megtegyék. ____ Mi ndent eltelve fuels, a ffratóságol£0 Bogy föleéleíesííséle áss uccai Kösslelíedés rendjét Sría: EO'BMMYB'R JBNÖ ©r., tazzácsnola
