Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1930-11-19 / 46. szám
Ara 50 ffSBBér Tizenkilencedik évfolyam, Budapest, 1930 november 79. 46. szám BamaiiiaaiiniimiBseBimnig ELŐFIZETÉSI ÁU-iSC: Egésx évre .......................24 pengő Fé lévre............................12 pengő Állandóan : GAZDASÁGIÉUTESÍTÖ —MMWMBM————■IM8B VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DACSÖ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztő s é g és kiadóhivatal BUDAPEST, VI., SZÍV UCCA IS. SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TEVEFÓN : A UTOMATA 137 — 15 Az utolsó szóé nék terelni. A marxisták akkor is segedelem helyett lábánál fogva rángatták bele a polgárságot a _ megsemmisülés szakadékéba. Megint ide akarunk jutni? Igenis ide akarják juttatni a polgárságot azok, akik farizeus arccal azt a dilemmát hangoztatják, hogy a szocialistákkal vagy a kormánnyal. A polgárságnak egyikkel se kell mennie, a polgárság önmagában áll oda a választási urnák elé, önmagát védi és önmagának biztosítja a városházát. Itt csak a polgárság önvédelmi harcáról van szó és ha ebben az önvédelmi harcban a polgárság mellett — nem a baloldali politikusok, hanem csak az arany középúton haladó kormány áll, akkor a polgárságnak igazán hálával kell lennie a hivatását becsületesen teljesítő kormány iránt. ingadozóban van. Most mi kiáltjuk oda: polgár védd magad! Polgár védd magad, de necsak a százszázalékos, hanem az ötvenszázalékos marxistákkal szemben is, akik azt mondják, hogy inkább mennek a szocialistákkal, mint a kormánnyal. Ezek azok az álapostolok, akik elviszik a polgárságot akár a szakadék széléig és abban reménykednek, hogy a szocialisták fogják megakadályozni a polgári rend bukását. Láttuk már a polgárságot annak a szakadéknak a szélén, amely felé most megint a hataloméhes politikusok szeretKozma Jenő dr. megsürgeti a VásárpénztárE vizsgálat gyors befejezését, hogy végre tiszta helyzetet letessen teremtem & l?ásárpénzfár bajait nem Sehsf Kortézia eszközévé tenni — ivek óta minden pártvezér tudfa« hogs? mi történt a ¥á$ár- pénztárnál — Rosszhiszeműen fér e3 az, aki nem választja el egymástól az ű| es a régi vezetőség működését — H HÉV mecflwástásárói esetlen méta a mostani közgvűiés dönt kimondták az urak, amikor felszólítást kaptak, hogy öntsünk végre tiszta vizet a pohárba. Ügy érezzük, hogy Bethlen István gróf igen súlyos lépést tett, amikor leült tárgyalni a polgári pártok vezetőivel, akik közül e tárgyalás után nem mindenki nevezheti magát jogosan százszázalékig polgári politikusnak. A miniszterelnök az ország és a főváros rendkívül nagy érdekeit, sorsdöntő céljait tartotta szem előtt, amikor kész volt akár egy frontot alkotni azokkal, akik gyűlölködő támadásokkal igyekeznek őt országmentő munkájában minél eredményesebben akadályozni. Bethlen félretett minden ilyen szempontot és elfeledte még azt is, hogy a túlsó oldalon a községi választási agitációban is a politika fegyvereit villogtatják. Mi ismerjük az urakat és éppen ezért mondjuk, hogy a miniszterelnök nagy lelki emelkedettségre valló elhatározással tette meg sorsdöntő jelentőségű lépését. Mi ismerjük az urakat és így előre tudtuk, hogy a miniszterelnök fáradozása meddő kísérlet marad. Többet mondunk: meg vagyunk róla győződve, hogy Bethlen István is tisztában volt vele, hogy a baloldali pártok nem tudnak majd kibontakozni ködös politikai horizontjukból és hánykódó hajójuknak hiába gyújt tüzet a polgári egység világító-tornyában. A politikai elvakultság köde, a személyi érvényesülés és a hatalomvágy mindent elhomályosító mámora elzárják tisztánlátásuk minden lehetőségét. Az eredmény tehát az, hogy néhány politikai vezér elvakultsága miatt nem lehet Budapest polgárságát egyesíteni egy politikamentes városvezetés megalapozására és nem lehet ébren tartani a polgári önérzetet a misztikus homályba burkolódzó, de céljait letagadni nem tudó marxismussal szemben. A miniszterelnökben, a kormányban és a városháza többségi pártjaiban meg volt a hajlandóság az egységes polgári front kialakítására a ma még szociáldemokratának hirdetett, de holnap már talán sötétvörös marxista felvonulással szemben. Nem tudjuk, olvassák-e a baloldali vezérek a szociáldemokraták újságjának immár vérlázító, mindennapi uszítását és nem látják-e a veszedelmet, hogy éppen az ő nyájukat fogják megrabolni a polgárság esküdt ellenségei. Akár nem olvassák, akár a megcsalt férj vakságával vannak megáldva, a baloldali pártvezérek nem a polgári front egységét, hanem a marxistákkal való együtt-masirozást választották. Mert azzal tisztában vagyunk, hogy akik nem velünk jönnek, azok velük mennek. Aki meggyengíti a polgári frontot, az a marxistákat erősíti. Akik ma nem a vörös lobogó ellen küzdenek, azok a polgári társadalom és a gazdasági rend romjain akarnak lakodalmat ülni. A lakodalom el fog maradni, mert a polgári rend renegát jai csak megerősítik azokat, akik minden erejükkel meg tudják és meg fogják védeni ezt a polgári rendet, amelynek védőbástyái mögé lennének kénytelenek menekülni a politikai kábulat áldozatai is, ha marxista barátaik még egyszer győzelemre tudnák vinni a lázadás véres lobogóját. Mi őszintén sajnáljuk a polgárságnak azt a keserű csalódásra ítélt töredékét, amely hisz a baloldali demagógiának és a magyar gazdasági válság fájától nem látja a világ gazdasági válságának szörnyű rengeteg-erdejét. Mi sajnáljuk a polgárságnak azt a részét, amelyet megtévesztő jelszavakkal, a politikai elfogultság csalétkével a szélsőségek felé sodornak. Es mégis egészségesebb állapotnak tartjuk a meghiúsult tárgyalás után kialakult helyzetet, mert most, aki tisztán akar látni, az tisztán is láthat. A megegyezés felborításából azonban csak nekik lehet káruk, mert soraikban a marxista lázítás szabad garázdáikodási jogot kapott, míg a polgári rendhez hű elemek csak itt, közöttünk, találhatják meg helyüket. Itt, ahol a maguk osztályának, vagyonának, meggyőződésének és világnézetének biztos védelmét látják. Azokkal az urakkal, akik a múlt szörnyű tapasztalatai után is önként a marxisták szekerébe fogják magukat, a polgári társadalomnak a jövőben nincs sok dolga. Budapest polgársága nem tekintheti őket a marxisták szövetségeseinek, hanem csak a marxisták vazallusainak. Annál nagyobb eréllyel és odaadással kell azonban hozzáfogni a lélekmentéshez. Lelkesítő, felvilágosító, bátor és odaadó agitációval kell megyőzni mindenkit, akinek polgári önérzete Választási kortesbeszédektől hangosak az uccák. A főváros közönségét érdeklő gazdasági problémák sóira felvonulnak ezekben a kortesbeszédekben és a verseny célja: minél többet ígérni. Minden realitás hiányzik ezekből az ígérgetésekből. Minél közelebb jutunk a választások terminusához, annál hangzatosabbakká válnak a jelszavak, amelyek mögött legtöbbször kielégítésre váró ambíciók húzódnak meg. Az Egységes' Községi Polgári Párt minden vezető tagja és jelöltje egyaránt távoltartja magát a kor- téziának ezektől az eszközeitől. Koima J©n© dr., az Egységes Községi Polgári Párt elnöke, akivel ezekről a kérdésekről beszélgetést folytattunk, a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Teljesen felkészülten várjuk a választások kiírását. Erősen szervezkedünk, de óvatosan vigyázunk arra, hogy semmi olyat ne ígérjünk, aminek a megvalósítását száz százalékosan biztosítva nem látjuk. Elítélünk minden jelszó-politikát és választási beszé- 8 deinkben is a reálpolitika útjain maradunk, mint E ahogy a törvémjhatósági bizottság eddigi életébem is I kizárólag ilyen keretek között mozogtunk. A most lezajlott költségvetési vitában is éppen azért nem vettünk részt, mert a jövő évi fővárosi költségvetés összeállítása egyszerű szorzási és osztási műveletté degradálódott. Meg volt kötve a kezünk minden irányban. Egyfelől takarékoskodnunk kell, másfelől súlyos terhek nehezednek reánk. Komplikálta a helyzetet az a körülmény, hogy a jövő évi bevételeket a leromlott gazdasági helyzet alakulásához kellett viszonyítanunk és így az előirányzatokat mindenütt a legnagyobb óvatossággal kellett beállítanunk. A főváros költségvetési helyzete lényegesen megjavulna, ha az államkincstár megfizetné a fővárosnak azt a pénzt, amivel betegápolási díjak címén tartozik. Komoly költségvetési programot mindaddig nem csinálhatunk, amíg a kórházi betegápolási díjak körül támadt bonyodalmat nem likvidáljuk. Ezt a kérdést nyugvópontra kell juttatni, különben minden költség- vetési vita illuzóriussá válik. Szóvátesszük a beszélgetés során a Vásárpénztár mérlege körül keletkezeit bonyodalmakat is, amelyek legutóbb egy közgyűlési kortesbeszéd keretében foglalkoztatták a törvényhatósági bizottságot. Kozma Jenő ezeket mondotta: — Tiltakozom az ellen, hogy a Vásárpénztár ügyét a kortézia eszközévé tegyék. Mindaz, ami a szó- banforgó baloldali felszólalásban a Vásárpénztárról elhangzott, köztudomású. Két év óta tudjuk és pedig pártkülönbség nélkül mindannyian, hogy a Vásárpénztár gazdálkodásában) súlyos hibák történtek. Ezeknek a hibáknak és súlyos természetű visszásságoknak a felsorakoztatásában semmiféle nóvum sincsen, hiszen ezeket a részleteket minden párt egyformán ismeri, azoknak a pártvezéreknek a révén, akiír a főváros tizenkettes bizottságában helyet foglaltak. Azt a beállítást viszont, amely a Vásárpénztár igazgatásában történt könnyelműségeket egységesen tárja fel, rosszhiszeműnek tartom. Aki nem választja el a régi vezetőség működését az új vezetőség gesztiójától, annak az eljárása jóhiszeműnek nem mondható. Az új vezetőség nem csinált egyebet, mint likvidálni akarta az előbbi rezsim bűneit. Ez a vezetőség tehát nem érdemli meg, hogy egy kalap alá vonják a régiI vel — legalább is addig, amíg a megindított vizsgálat az új vezetőségre nézve konzekvenciákat meg nem állapít. A kérdés ezidőszerint az, hogy megadjuk-e a mérleggel kapcsolatosan a felmentvényt a jelenlegi vezetőségnek, vagy nem. Ettől a kérdéstől független az a kérdés, hogy mi történjék a régi vezetőséggel szemben, amelynek a felelősségét feltétlenül meg kell állapítani. A polgármester úr vizsgálóbizottságot küldött ki a Vásárpénztár ügyeinek alapos megvizsgálására. Ez a bizottság, amelyben a tisztifőügyészre és a főszámvevőre vár nagy feladat,, nemcsak azt köteles megállapítani, hogy milyen könnyelmű kihitelezések történtek és általában milyen visszásságok fordultak elő, hanem előterjesztésében ki kell terjeszkednie a konzekvenciák és felelősség megállapítására Is. A polgármester úrnál megsürgetem ennek a vizsgálatnak a mielőbbi befejezését, mert nem vagyok hajlandó tisztázatlan helyzetet sokáig eltűrni. Kozma Jenő végül elmondotta még a Fővárosi Hírlap munkatársának, hogy a HÉV megváltásának az ügye sürgős előkészítés alatt áll. A közlekedési bizottság kiküldött albizottsága még ezen a héten elkészíti jelentését, amit a polgármester elé terjeszt. Esetleg még a jelenlegi törvéivyhatósági bizottság I közgyűlése fog azután végérvényesen dönteni.
