Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1930-10-29 / 43. szám

51

Ára S3 fifiiér

v • i

Tizenkilencedik évfolyam Budapest, 1930 október 29.

43. szám

Ü a O 9 S 9 S3MIIS 018 a' 019 B oTl fi O SIIO S! ilo

iiiaiiRDiiBQiiiBiHöiJialHaiéiQiiiiauBaiüDiiioiiiciBiaaiiiaiiiaifliaiiiciiiBsiiBDmG

££ÖF1ZETÉS1 JÍmiMC:

Egész évre

...............................24 pengd

Fé

lévre.....................................12 pengő

Ál

landóan:

GAZna&ÁGI É.UTE.SÍ'10

VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP

Felelős szerkesztő: D A. C S Ó E M1L

MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, VI., SZÍV UCCA IS. SZ. Posta takarékpénzt, csekkszámla 40.424 TELEFON : AUTOMATA 137—15

A nagy sorozáson,

A legnagyobb hálával kell gondolnunk a magyar főváros új korszakának megalapozására és őket kell követnünk most is, amikor az ő keserves munkájuk rombadöntését jelentené,, ha keserűségszülte oktalan

amelyen a budapesti, választópolgárság meg fogja mondani, kiknek a kezébe akarja letenni a városkormányzás jogát és kötelességét, nem lesz nehéz a magasság-jelző mércét, kezelni, nem lesz nehéz az alkalmast és az alkalmatlant kimondani.

Meggyőződésünk, hogy új elemek, új pártok'nem tudnak érvényesülni, hiszen ezek az „újak” nem jöttek új programmal, csak a régi pártjuknak, tahol személyileg nem tudtak érvényesülni, üzentek hadat, vagy külföldi váratlan sikerek lidérclángja biztatta őket a ‘fantasztikus szervezkedésre. Ez a választás az elvek harca lesz. A választók ezúttal nem fogják honorálni, hogy egyik, vagy másik nagy politikust a saját pártja—!legyen az demokrata, vagy kereszténypárti. — sem méltányolta kellőképpen. Ezeket a föllebbezéseket, amelyek csak azt kívánnák eldönteni, lei a nagyobb demokrata, vagy ki 'a nagyobb keresztény, ad acta fogja tenni a közvélemény. Az sem lesz fontos ezúttal, hogy ki irigyelte meg valamelyik külföldi politikai, párt robbanó sikerét. Nálunk nem fognak robbanni ezek a bombák: a magyar főváros ma nem a kísérletezések, hanem a komoly megfontolások talaja.

Itt ma az a kérdés, kinek a múltja garancia arra, hogy a jövőben is cselekedni és alkotni tud a polgárság érdekében, amelynek társadalmi békéjét is minden eszközzel meg fogja védeni. Itt ma az a (kérdés, ki hogyan sáfárkodott a múltban, kinek a sáfárkodása szolgálhat biztos fundamentumként a jövő épí- uístí számára. A kommunizmus büfcásá\ ai ki kellett volna derülnie a magyar égnek, ki kellett volna virulnia a magyar munkának. A kommunizmus bukásával — így gondolta minden józan magyar — le kellett volna hullania a súlyos történelmi függönynek, amely elválaszt bennünket a. szenvedések korszakától, de amely egyszersmind eltakarja előlünk a távolabbi, a pártoskodó magyar múltat is.

Meg kell állapítani, hogy ez a történelmi függöny akkor nem hullott' le. Nem értek véget a szenvedések, aminek akkor az volt az oka, hogy nem szűnt meg a pártoskodás, amelynek lehettek okai, amikor még' közjogi harcok folytak és amelyeknek luxusát megengedhette magának Nagy-Magyarország. A magyar politikának legsúlyosabb, legnyomasztóbb és legmegmagyarázhatatlanabb pártharcai ütötték föl fejüket ahelyett, hogy a békés alkotó munka indult volna .meg a pusztítások nyomán. Félévtizedet vesztettünk és vájjon hol tartanánk ma, ha a vörös téboly elárkolását azonnal a megfontoltság, a teremteni akarás, a belső béke korszaka váltja fel?

A múltat feledtető, az új jövőt előtérbe állító történelmi függöny 1924-ben hullott le. Abban a pillanatban történt ez, amikor Bethlen István küldetésében Ripka Ferenc kiadta a béke és munka jelszavát és amikor Kozma Jenő a nagy jelszó megvalósítására megalakította a béke ,és a munka pártját: az Egységes Községi Polgári Pártot. Talán gúnyos mosolyok, talán lekicsinylések, talán féltő bizonytalanság, talán szeretetteljes kishitűség szegélyezték a párt útjának első ‘mérföldjeit. Ma azonban immár hat esztendő távlatában bebizonyosodott, hogy ami akkor hit és jószándék volt, mind cselekedetté épült. A komműn óta eltelt időnek csak abban a. felében lett gazdagabb Budapest székesfőváros, amióta az Egységes Községi Polgári Párt átvette irányító szerepét. Azóta hoztuk helyre a múlt rombolásait, azóta keletkeztek új intézmények, azóta van kétségtelen rend a főváros háztartásában és azóta állt helyre a városban a polgárság nyugalma, mert béke, egyenlőségérzet és munkaakarat költözött a szívekbe. Más ma a budapesti polgár önérzete, magabízása és a jövendőbe vetett hite. Súlyos csapások látogattak meg bennünket, rettentően nyomorúságos az életünk, de tudjuk, hogy a budapesti polgár sincs az életnek alantasabb szintjén, mint a többi világvárosok polgárai.

Kiknek kell mindezt köszönni1? Vájjon azoknak, akik az első törvényhatósági bizottság idején akár agresszivitással, akár passzivitással feküdtek a munka elé, amelynek már akkor meg kellett volna indulnia? Vagy azoknak köszönhetjük-e, akik az indulatok lángját akár uszítással, akár daccal élesztették, ahelyett, hogy a béke fehér lobogóját tűzték volna ki ? Nem lehet kétség benne, hogy Budapest rekonstrukciójának nagy dátuma 1924-hez fűződik, amikor Bethlen István kívánságára Ripka Ferenc és Kozma Jenő lelkes és bölcs vezetésével megkezdődött

a béke és a munkai korszaka, amely eddig is megtermetté gyümölcseit, de igazán akkor fogja bőségben teremni, ha majd a világgazdaság válságának nehéz napjai eltűnnek fejünk fölött.

elhatározások juthatnának szóhoz. Budapest polgársága azok mellett áll, akik békét teremtettek számára és megvetették a polgári munka lehetőségének biztos alapjait.

t£aBXi3g£aB&S£888&&aBB2S@^&£S;3iSS33gg£Bg£BBB2S]&£ia3£BSia&3S^aB&BBBB9BSIgBBBBB8inHBa8aB

Jelmezes politikai reklám* föiwonulás a Magyar Héten

———»««MaMBMggeassBBayvgBB—cg»«—a——-----A plakálirodalotti föllendülése — A demagógia orgiát ül az uecasarkokon — A kérészéletű kis pártok dobbal, sippai, hangszóróval dolgosnak Fölényes nyugalom az Egységes Községi Polgári

Pártban

j _ Ha ma külföldi lép a v-'cos falai közé, meglepődik; az izgalmon, a nyugta 1 anságön, amely az uccukat valósággal földúlta. Szinte szerencse azonban, hogy az egész izgalom csak papír-izgalom, csak plakát- izgalom, a lelkek mélyén béke és nyugalom uralkodik. Az uceasarkok, a házfalak és a hirdetőoszlopok azonban olyan rikoltó tarka-barka, csalogató plakáterdővel vannak tele, mintha ebben a városban mindenki egész nap azon tépelődnc-k, hogy holnap reggel Rassaynak, vagy Friedrichnek adja-e át a város kulcsait.

Bár a budapesti községi választás előkészületei valósággal az egész társadalom fordulatokban gazdag regényét tárja elénk, mégis igen nyugodtan kell megítélni a dolgokat, mert sehol semmi komoly veszedelem nem fenyeget. A gyenge társadalmak korszakát éljük ugyan, amikor a nagy szólamoknak, az elvek salto-mortaléinak, a vakmerőén elszánt politikai kiugrásoknak a közönség alig tud ellentállani. Egészen bizonyos, hogy a budapesti választáson is ezt a tanulságot akarják érvényesíteni a fölbukkanó új

I politikai fenomének, akik nagy figyelemmel nézték végig, miként érvényesültek az európai gyenge tárI

sadalmakban a politikai kalandorok,, akik jöttek, láttak, győztek. Hunén van az, hogy nálunk is gombamódra szaporodtak el a kis pártok és ha van a városnak valamelyik zugában valaki, aki udvariassági tapsokat kapott valaha egy névnapi felköszöntőért, az most bizonyára eléggé Napóleonnak érzi magát ! ahhoz, hogy kiáll jón a porondra és megvívja a harcot a városatyai mandátumért.

A budapesti községi választás új pártjai közül ] kétségtelenül a legfrissebb német választási mintát. | utánozza a Nemzeti Szocialista Párt, amelynek tagjai i bizonyára csak azt sajnálják, hogy a híres barna | formaruhát anyagiak híján nem tudják a budapesti I uccán meghonosítani. Egyébként meglehetősen zagyva ] politikai programjuk van, mindenről beszélnek, csak j a fővárosi kérdésekről nem, aminek valószínűleg az ! az oka, hogy városi kérdésekkel maga a nagy Adolf I Hitler sem foglalkozik. Hasonló körülmények között í születhetett meg nyilvánvalóan a Nemzeti Munkás í Párt is, amely az Angyalföldön bocsátja kicsiny sajkáját a politikai óceánra. A Gyáripari Párt szintén furcsa alakulat, amely a nehéziparnak akar —- mintha

I

I nélküli nem lenne — szakszerű képviseletet szerezni a városházán. A Kispolgári Párt két kerületben akarja megvalósítani világrengető programját. Alapjában véve azonban a párt-újoncok közé tartozik a Friedrich-párt és a Rassay-párt is. A Rassay-pártot,

I

ha jól tudjuk, Szabadelvű Pártnak nevezik, de nagyon valószínű, hogy a demokratapártnak ez a kis törmeléke azzal sem tudja elkápráztatni Budapest polgárságát, hogy a Szilágyi Dezsők, a Tiszák, a Bánffyak, a Wekeríék nagy szabadelvű pártjának nevét — de csakis a nevét — igyekszik a maga kis zászlójára

I

I írni. Lám, Friedrich Istvánnak már sokkal kényelmeP sebb a helyzete, neki többféle programja van és azt I állítja előtérbe, amelyiket történetesen a szavazni I vágyó -polgártárs láván. Aki radikális elveket vall, \ az előtt 1918. lobogóját lobogtatja meg, aki viszont még mindig antiszemita akar maradni, az előtt 1919, dicsőséges idejét csillogtatja meg a nagy vezér. Tulajdonképpen pedig úgy a Rassay-párt, mint a Friedrich-párt már indulásában is igen szigorú korlátok közé kényszerül, mert mind a két párt csak bizonyos kerületekben indul, híveket pedig mind a kettő csak anyapártjától — Friedrich István Wolfféktói, Rassay pedig a demokratapárttól — tud toborozni, ha tud.

*

A választók különben nagyon nyugodtak, de annál nyugtalanabbak egyes pártok. A választási küzdelem tulajdonképpen még el sem kezdődött, csak a stratégiai fölvonulásnál, a földerítő portyázásnál, az előcsatározásnál tartunk és a legtöbb párt- máris olyan ideges, amilyen idegességre a múltban a községi választásoknál nem igen volt példa.

A pállok nem egyszerre startoltak. A legtürelmetlenebbek, úgylátszik, a baloldaliak voltak, mert azok kezdték meg először a plakátharcot és egyikmásik nagy lendületében mindjárt a kezdetben kiadta a végső erőfeszítés szólamait is. De szólamokból azért marad a jövőre is. A baloldaliak után indult meg nagyvontatottan a Wolff-párt, amelynek azonban először a saját házatája körül volt egy kis elintéznivalója, mert be kellett tömni azokat a szakadékokat, amelyeket a Friedrich-csoport kiválása okozott. Szinte legutolsónak indult fölényes nyugalommal és szervezettségének biztonságérzetével a.z Egységes Községi Polgári Párt, ahol ma is, amikor a választási harc teljes erejével tombol, a legnyugodtabb húrokat pengetik. Ennek a pártnak öntudatos, izga- | lommentes szervező munkájából latszik, hogy mélyen | érzi elhivatottságát és mélyen érzi azt a döntőjelewtő- ! ségü szerepet, amely a főváros jövő életében reá vár.

I A párt nem hoz új programot, nem hoz sok új nevet.

I Úgy a központban, mint a kerületi szervezetekben régi, kipróbált embereik állnak a helyükön és a program is maradt a régi: békés munkát, jobb boldogulást, erőteljes fejlődést kell vallási és társadalmi megkülönböztetés nélkül biztosítani a polgárságnak, mindenkinek, aki becsületes magyar ember és hűséges polgára Budapest székesfővárosnak. A párt főtörekvése, hogy a választás után összeülő új közgyűlésben a szakszerűség legyen a döntő tényező, ami által leginkább el lehet kerülni a városi kérdésekben ^domináló politikát, amely a fővárosi pártok közé csak éket verhet akadályul a zavartalan alkotómunkának. Az a cél, hogy az új közgyűlésben a város vezetésére rátermett emberek kerüljenek a megfelelő helyre és a törvényhatósági bizottságban a főváros polgárságának ama legkitűnőbbjei kapjanak megbízatást, akik-