Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-06 / 6. szám
.... \ \ ' • Tizennyolcadik évfolyam Ara 50 ffmer Budapest, 1920 február 6. 6. szám H,inrnwwiiiPÉlinmantaBiPi«PiwcsMinBiHWiPinomaiHPma«inníaiiiPiiiiamBiiiontgiii1S}fiHiíríB'iilPniniHani!£ni ELŐFIZETÉSI ÁHASC: Egész évre................................24 pengő Félévre ........................................12 pengő Áll andóan : GAZDASÁGI ÉUTESÍTÖ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: D A C 5 Ó E MIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szer kesztőség és kiadó hivatal BUDAPEST VI., SZÍV UCCA 18 SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTOMATA 137-15 Hég> egy revízió jár az eszünkben, még egy revízió, amelyet szeretnénk megsürgetni. Impozáns, szép és minden magyar ember számára lélekemelő volt a közgyűlés polgári pártjainak pénteki komoly állásfoglalása. Budapest törvényhatósága méltó maradt nemes tradícióihoz és a külföld a főváros torkából hallja az első igazán erőteljes kiáltást a trianoni bűnök jóvátételéért és a budapesti városházán látja a nemzeti egység nagyszerű megnyilatkozását. De most már, hogy elhangzott ez a beesüle- tünkre-váló megnyilatkozás, hát jöjjön az a másik revizió: a közgyűlés egész munkásságának revízió ja. 8 Most, amikor egy igen komoly megmozdulást 6 sikerült végre politikamentesen végigcsinálni, most nézzünk körül, hogyan állunk a közgyűlés alkotó tevékenységével. .Hiszen ki kell használni ezt a tiszta, jó levegőt, ezeket a politikai miazmáktól mentes órákat, amikor lehet teremteni, alkotni. Sajnos — be kell vallani — ezzel a revízióval valamiképpen rosszul állunk. Nem keresünk bűnbakokat, csak egyszerűen tényeket állapítunk meg. Az egyik igen egyszerű, de veszedelmesen sürgető tény, hogy februárban vagyunk. A másik meg az, hogy a közgyűlés pihen. Pihen pedig nem lustaságból, nem a maga jószántából, hanem pihen, mert pihentetik. Tanúsága ennek a szerdai közgyűlés tárgysorozata, amelynek sivársága és unalma szinte bántó, bosszantó és megszégyenítő. Tisztelet adassék majd az új elöljárónak és az új plébánosoknak. £e az elöljáró- és plébános-választás, amely ennek a szerdai közgyűlésnek a gerince lesz, mégsem mondható alkotó tevékenységnek. Ezekután még húsz igazán bagatell-ügy következik, amelyek között három segélyezési ügy és vagy nyolc darab altiszti nyugdíjazás sorakozik föl. Az alkotó tevékenység némi előrevetett árnyékát mindössze két telekvásárlási ügy képviseli, amelyek közül az egyik telket parknak, a másik telket pedig autóbusz-garázsnak szánják. Ezzel a szomorú kis eredménnyel véget is ér a szerdai közgyűlés „alkotó tevékenysége”, mert Budapest közönségét nem fogja túlságosan érdekelni, hogy miként találnak majd fedezetet „az általános forgalmiadó kezelési költségeinél fölmerült túlkiadás” számára. Piát ez az a nagy esztendő, amelyet jósoltunk mi, jósoltak mások, jósolt mindenki. Hát csakugyan nincs igaza a közvéleménynek, amely úgy látta, hogy ebben az esztendőben sokkal, de sokkal többet kell majd cselekednie a világvárosi fejlődés útjára visszakívánkozó Budapestért, mint amennyit az elmúlt ^évtized viharában, majd pedig a beteg kimerültségében össze-vissza tenni lehetett? Nem, a közvélemény nem tévedett, hanem azok járnak téves úton, akik nem néznek a naptárra és nem látják, hogy mc'-r az esztendő második hónapjában gázolunk és akik botorul tizenkét hónapjával számítják az alkotásokra szánt esztendőt. Itt van a tévedés, mert amikor egy város teremteni, építeni akar, akkor bizony csak az esztendő első felével lehet számolni, de azzal is ^csak úgy, hogy amíg a hó a nyugalom fehér takarójával vonja be a megásandó fundamentumokat, addig készüljön el minden terv, teremtődjék elő a pénz és álljon készenlétben a munka hadserege. Igenis, már januárban meg kellett volna fújni a munka riadóját és a nagy esztendőt jósló újévi beszédeket úgy kellett volna hallania az alkotásra hivatottaknak, mintha azok az újévi beszédek már a meginduló munka első kommandói lettek volna. Az esztendő legelső közgyűlésének pedig már a tervek egész áradatát kellett volna megindítania. Ezzel szemben nem történt semmi, újesztendő óta nem egy hónap múlt el, hanem elmúlt a munka felkészülődésének legfontosabb időszaka, amelyet többé már pótolni sem lehet. Pedig ahova nézünk, mindenhol hiányok, mindenhol szükségességek látszanak, Budapest lakosságának minden rétege vár valamit: gazdasági és szociális jólétének föllendülését, egészségének^ erőteljesebb védelmét, városának rendezését, szépítését, utalnak megjavítását, közlekedésének európai nívóra való emelését és amivel még mindig adósak vagyunk, mindenkinek emberséges, egészséges lakást. Mindenütt csak kívánságok és sehol semmi néven nevezendő készülődés. Ha nem láttuk volna, hogy mint pergett le a múlt esztendő egyik hónapja a másik után, meddő és gyümölcstelen tervezgessek között, akkor ma nem volna olyan félelmetes égy hónapnak terméketlen elmúlása. De a múlt esztendőt is azzal sirattuk már el, hogy rendben van, ebben az esztendőben nem történt semmi, de meg kell bocsátani, mert a korszakalkotó esztendőknek csak előszobája A nyomasztó gazdasági helyzet súlyos megpróbáltatás elé állítja a magyar ipart, amelyet csak munkalehetőségek, munkaalkalmak teremtése állíthat ismét lábra. Azoknak az érdekeltségeknek a vezetői, akik ezzel a nemzetgazdasági szempontból nagy- horderejű kérdéssel gyűléseken, értekezleteken és megbeszéléseken foglalkoztak, kivétel nélkül a közkormánypárti országgyűlési képviselő, aki a közszállítási szabályzat körül keletkezett mozgalmat vezeti és irányítja, a legújabb helyzetről a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — ügy az iparosok, mint a kereskedők erősen sürgetik, hogy a kormány a közszállítások körül rendet teremtsen. Egyszerűen arról van szó, hogy a közszállítási szabályzat egyes rendelkezései megreformál- tassanak és ezzel kiküszöböltessék még a lehetősége is azoknak a visszaéléseknek, amelyekről a közvélemény ma beszélni szokott. Nem új közszállítási szabályzatot akarunk, hanem csak a bajok orvoslását, a visszaélések lehetőségének kiküszöbölését. Egységesíteni kell a különböző közszállítási szabályzatokat, mert elvégre mégis csak lehetetlenség, hogy más-más közszállítási szabályzata legyen a kereskedelmi-, a belügyi-, a föld- mívelési-, a pénzügyi minisztériumoknak és más a fővárosnak. volt az 1928. év. Most azonban, mikor az újeszteu- dőt bemutattuk, ezeken a hasábokon Budapest polgárságának lolkiismerete szólalt meg. Azt írtuk akkor: ma már elérkeztünk oda, hogy jogos váddal lehetne illetni minden tényezőt, aki nem érezné meg az idők eljöttét, a fokozódó teremtő munka kötelező voltát. Eddig egyetlen intéző faktor sem értette meg ezt a kötelezettséget. Az első hónap elveszett. HERRMANN MIKSA MINISZTER a kőzszállltási szabályzat módosításáról Leszállítják a bánatpénzt és ú| értékhatárokat állapítalak meg egyéni felelősség terheli a közssálliftásek odaítélésének intézőit Perlaky György a fővárosi iparosok kívánságáról Perlaky György Eétoldalú szerződés legyen ez a szabályzat Herrmann Miksa kereskedelemi miniszter a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A közszállítási szabályzat — egyes pontoktól eltekintve — elvileg teljesen megfelelő, nincs szó tehát új közszállítási szabályzat alkotásáról, hanem csupán arról, hogy a végrehajtás körül mutatkozó bajokat orvosoljuk. — A közszállítási szabályzattal ugyanis úgy áll a helyzet, hogy a reform gondolata az Országos Takarékossági Bizottságban merült föl és pedig elsősorban azért, hogy az egyes minisztériumokban a közszállítások lebonyolítása egy kézbe kerüljön. Azt a kívánságot, hogy a közszállítások ügyeit intéző főtisztviselő felelősség mellett működjék, — honorálom. Azt tervezem ugyanis, hogy külön tényező, „gazdasági előadó” legyen minden minisztériumban, aki személyesen felelős az összes állami beszerzésekért. Ezekből az előadókból minisztériumközi bizottságot alalcltunk, amelynek feladata jlesz megtárgyalni a közszállításoknál előforduló összes elvi kérdéseket^ és megfelelő instrukciókat adni az esetleg megállapítandó egységes eljárásokra nézve — a közszállítási szabályzaton belül. Ez a legfontosabb új gondolat a közszállítási szabályzat reformjában. — Ami a jelenlegi szabályzatot illeti, ez elvi szempontból alig kifogásolható. A baj ott van, hogy a szabályzat rendelkezéseit minden rendelet és felhívás ellenére igen sokszor nem tartják be. Az a minisztériumközi bizottság, amelyet a reformjavaslat létesít, épen arra lesz hivatva, hogy a szabaiyza pontos betartását ellenőrizze. ^ — Ezeken a reformterveken kívül nagy eredményt várok a kereskedelmi minisztérium^ köz.sza látási ügyosztályának működésétől is. Ez az osztály, amelynek feladatává teszem, hogy nyilvántartsa a közszállítások lebonyolításának egész menetét, az adminisztrációs részt fogja lebonyolítani, az el euoize^ legmagasabb fóruma a minisztériumközi bizottság lesz. Külön újítás a reformjavaslatban az ei evineg- állapítási eljárás revíziója, is. A reformjavaslat ugyanis modernizálást jelent abban a tekintetben, iog\ revizió alá vesszük azokat az értékmegállapításokat, helyesebben azokat a határértékeket, ameddig a szabályzat versenytárgyalás kiírását kötelezővé teszi. A bánatpénz tekintetében is revíziót csinálunk, amennyiben a bánatpénzt legnagyobbrészt leszállítjuk. ' szállítási szabályzattal kapcsolatos bajok orvoslásában keresik a megoldás útját. A Mérnök Egyesület, az Építőmesterek Országos Szövetsége, a kisiparosok országos érdekképviselete: az Országos Kézműves Testület, a Mérnök és Építész Egyesület, a Mérnöki Kamara legutóbbi vezetőségi üléseiken úgyszólván kizárólag ezzel a kérdéssel foglalkoztak. olyan rendelkezések legyenek bennük, amelyek nemcsak kötelezettségeket rónak a munkavállalókra, hanem jogokat is adnak nekik. De azt is követeljük, hogy a közszállítások legfőbb intézői teljes felelősség mellett működjenek. Ha ezeket a követeléseinket teljesítik, akkor nem fognak előforduni olyan esetek, mint a múltban, hogy például nem tartották be a határidőket, rövid terminusokat írtak ki, csak azok tudtak pályázni, akik már előzőleg értesültek arról, hogy valami készülőben van. Minthogy ez a kérdés rendkívül közelről érdekli a fővárosi iparosokat és kereskedőket, a Fővárosi Hírlap munkatársa megkérdezte Herrmann Miksa keresnedekni minisztert, hogy mi a helyzet a közszállítási szabályzat módosítása körül.
