Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1928-12-19 / 51-52. szám

2 VÁROSGAZDASÁGI MOZAIK Irta: BECSEY ANTAL mérnök, az Egységes Községi még a szerény kis demokrata-fronton sem tudták a polgári egység gondolatát lelkesedéssel és önfeláldo- zóan ápolni. * Minderről pedig ne mi mondjunk kritikát és íté­letet. Előzékenyen átengedjük ezt a szerepet az Esti Kurír-nak, a demokrata-front amaz orgánumának, amelynek hasábjain nem egyszer találkozhatunk nagy betűkkel Gál Jenő nevével. Rassciy Károly lapja mindenekelőtt megtagadja az autótaxi-ügyben a köz­gyűlési teremben kifejtett baloldali „tevékcnység”-gel való minden közösséget és azt kérdi, hogy cirkusz-e ez, vagy közgyűlés1? „A főváros tegnapi közgyűlése — írja tovább az Esti Kurír — iskolapéldája volt amiak, hogy hogy lehet egy igazságos, komoly és minden tárgyilagosan gondolkodó ember előtt nép­szerű ügyet botrányokba fullasztani, iránta az érdek­lődést leapasztani és végül ellenszenvessé tenni.” Ha nem írtuk volna meg már többször, ha egyéb tények nem bizonyítanák, ime, itt volna a legfőbb bi­zonyíték, hogy a demokrata-front végérvényesen és gyászos körülmények között összeomlott. Ha most azt vetnénk az Esti Kurír szemére, hogy voltak már köz­gyűlési botrányok, amelyeknek ő is tapsolt, akkor ugyanabba a hibába esnénk, mint Gál Jenő esett, ami­kor szemrehányást tett Kozma Jenőnek, hogy el­hagyva a Keresztény Községi Pártot, megalapította a polgári konszolidáció pártját. Eszünkbe sincs tehát szemrehányást tenni, sőt ellenkezően, igen örülünk az Esti Kurír állásfoglalásának és még inkább annak a véresen igaz konklúziónak, amelyre az Esti Kurír nevezetes cikke jut. Ez a konklúzió a következő: „Az egész komédia az objektív szemlélő előtt egy halálraítélt társaság unesztéti- kus vergődését mutatja, amely azonban — és ezt előre megmondjuk — a legerősebb ürügyül fog szolgálni az új fővárosi tör­vény autonómiát megszorító intézkedései­nek indokolására.” Ebből a mondatból nem érzik ki egészen, hogy az Esti Kurír kitől félti Budapest autonómiáját, de ismerve ellenzéki álláspontját, föl kell tételezni, hogy a kormányra gondol. Scitovszky Béla belügyminisz­ternek a Fővárosi Hírlap-ban számos nyilatkozata jelent meg, amelyekből világosan látható, hogy a kor­mánynak legkevésbé sincs szándéka a főváros auto­nómiáját megszorítani. Mégis osztjuk az Esti Kurír aggodalmait, mert a közgyűlési botrányos jelenetelv még inkább aláássák a főváros amúgyis erősen meg­ingott renoméját és erősítik azokat az erőket, ame­lyek igenis megvannak és amelyek akár a főváros autonómiájának megszorításával is kívánják a város­házán való rendteremtést. Ha a városházán egymást érik a komolytalan és cirkuszi jelenetek, a viharok és a botrányok akkor sem a jóindulatú belügymi­niszternek, sem a főváros autonómiáját igazán lelke­sen őrző politikusoknak nem lesz módjában a fővá­rost száz százalékig megvédeni. •5í Az autotaxi-ügy fájdalmas eredményt is hozott. Az Egységes Községi Polgári Pártot legalább ideig­lenesen elhagyta két kiváló tagja: Éber Antal és Bal- kányi Kálmán. Lelkiismereti kérdés volt ez a szá­mukra és komoly, mélyen gyökerező elvi meggyőző­désüknek tettek eleget. Konstatálni kell azonban azt, hogy előkelő politikai iskolázottságra vall a párt el­hagyásának az a módja, ahogyan azt Éber Antal cse­lekedte. Láttunk mi a közelmúltban olyan esetet is, amikor a párttal szemben a párt kebelében „birto­kon belül” történt támadás. Éber Antalnak és Balká- nyi Kálmánnak a pártból való kilépését a párt ösz- szessége és minden tagja őszinte sajnálattal fogadja abban a biztos hitben, hogy az autotaxi-ügy lezáró­dása után úgyis visszatérnek a pártba, ahol mindig igaz becsülésben részesültek és amely az egyetlen hely, ahol gazdag tevékenységüket a maga teljes ere­jében érvényesíteni tudják. TELEFON : JÓZSEF 335-74 323-95 RDÉLY ÉS SZABÓ laboratóriumi felszere­lések, tanszerek és vegyi mérlegek gyára Budapest, IX., Liliom ucca 46. Ne vegyék tőlem rossz néven, ha a közeledő ka­rácsony ünnepi hangulatában kivonom magam a köz­ségi politikum fülledt légköréből és oly területre ka­landozok el, amelyekről ritkán esik szó, de amelyek a főváros fejlődése és gazdasági érdekei szempontjá­ból nem kis jelentősgüek. Aki a magyar városok gazdasági mozgolódását figyelemmel kíséri, észre kellett vennie azt a szinte versengő törekvést, amely a föld mélyéből igyekszik a köznek értékeket kitermelni. Hajdúszoboszló, Karcag, Szolnok, Szeged példái tényleg fényesen igazolták is az e célra fordított áldozatokat. A hajdúszoboszlói 1000 m. mély fúrás 73°-os sós vizet tárt fel oly je­lentős földgáz-mennyiség kíséretében, amely energia­gazdálkodási szempontból valóban számottevő. Kar­cagon 680 m. mélységben hallatlan bőségű földgáz medencét ütöttek meg. Itt csak az a baj, hogy ennek a rétegnek rendkívül laza anyagát a rettenetes erővel feltörő víz és gáz magával hozta a felszínre. Most mélyebb rétegekben haladnak előre, ahol szilárdabb a kőzet. Ennek a gazkútnak napi 200,000 köbméterre becsült hozama már vetekedik az erdélyi földgáz- kutakéval. Ez a 6800 kalóriás gáz kb. 340.000 köbmé­ter 4000 kalóriás gázzal lévén egyenértékű, fedezni tudná Budapest egész meri gázszükségletét. Szolno­kon az új fürdő mellett készült egy kb. 900 m. mély­ségű fúrás, amely napi 1000 köbméter balneologiai szempontból értékes vízzel szintén jelentős földgáz- mennyiséget hoz a felszínre. A példákon fellelkesülve, most az alföldi városok egymásután keresik fel a pénzügyminisztériumot, kijelentve abbeli készségüket, hogy messzemenő áldozatokra és kockázat-vállalására hajlandók, ha a minisztérium az ő területükön is vé­gez fúrási tanulmányokat. Gázkútfúrás a főváros környékén Csodálatos? sőt érth etetlen ezekkel a megállapítá­sokkal szemben az a közömbösség, amelyet a főváros e tekintetben tanúsít. Pedig az ő esetében aránylag csekély kockázattal szemben óriási nyereségek eshe­tőségei állanak. Mit jelentene pl. az, ha a főváros közelében egy, a karcagihoz hasonló bőségű földgáz­medencét találnánk? Tudvalevő, hogy a főváros évente 90 millió m3 4000 kalóriás gázt termel; erre a célra kereken 16,000 waggon poroszszenet és újabban a vízgázgyártáshoz még további 2500 waggon külföldi kokszot használ fel, amiért évente kb. 8 miliő pengő megy ki külföldre. Minden waggon külföldi , szén, amelyet megtakaríthatnánk, nyeresége lenne közgaz­daságunknak és enyhítené aggasztó külkereskedelmi passzivitásunkat. Az a kérdés már most, van-e egyáltalában le­hetőség arra, hogy a főváros területén, vagy annak közelében kilátás reményében kutathatnánk földgáz után. Hát van. Azok a. geofizikai mérések és tekto­nikai megfigyelések, amelyeket esztendőkön át euró­pai nevű szakembereink végeztek a magyar alföldi medencében és annak környékén, sok biztató nyomra akadtak a főváros közvetlen környékén is. Azok az antiklinálisoknak nevezett geológiai redők, amelyek a földgázt és általában a szénhidrogéneket szolgáltat­ják, Pécel, Isaszeg, Nagykáta és Pilis környékén kétségtelenül fellelhetők. És bár e redőzetnek csak egyes szaggatott részeit sikerült eddig kinyomozni, kétségtelen, hogy az eddigi eredmények is erőteljes támpontokat nyújtanak már a kutatásra nézve. Bál­áz 1911. VI. t.-c. a szénhidrogének kutatásai és ki­használási jogát állami monopóliummá tette, mind­amellett semmi akadálya sincs annak, hogy az ál­lam e jogát konkrét esetekben és megfelelő félté- telek mellett a fővárosra átruházza. Igaz, hogy minden ily geológiai kutatás rizi­kóval jár. Ám ki vállalja ezt a rizikót? Nyilván­valóan csak az vállalhatja> akinek legtöbb érdeke fűződik a sikerfez. És ha szerény magyar városok képviselőtestületei készek igen sokszor erejüket meg­haladó rizikó/vállalására, miért ne vállalhatna né­hány százezer pengős rizikót a székesfőváros is. Hi­Polgári Párt alelnöke szén már szerény eredmény esetében is hetek alatt megtérülhetne a kutatásokra fordított összeg. De még a legrosszabb esetben is minden egyes ily fúrás kö­zelebb vinne a magyar föld mélységeinek tudomá­nyos megismeréséhez. Az igazi „központi“ fűtés Nem kevésbé fontos az a probléma is, amely Drezda, München, Hamburg, Berlin, Páris stb. váro­sok nyomdokain haladva a centrális városfűtés meg­oldásával, foglalkozik. Az 1925. évi berlini kongresz- szus, amelyet a német fűtőtechnikusok hívtak egybe, döntő lépéssel vitte előre e gondolatot a szélesebb körű megvalósulás felé. Maga az alapgondolat: egy, vagy több központéból látni el gőzzel, vagy meleg­vízzel a várost, sok egészségügyi és széngazdasági előnyt képvisel. A füst és pernye, amelyet a ké­mények tízezrei ontanak a nagyváros légkörébe, megszűnik. Csökken a lakásokban a tűzveszély, fel­szabadulnak a szénpincék, csökken a szemétfuvaro­zás. Széngazdaságunk szempontjából pedig döntő súllyal esik latba az a megállapítás, hogy a központi fűtések és kályhafűtések egyaránt kokszot és kül­földi szenet használnak fel, mert hamu-tartalmuk kisebb és fűtőképességük nagyobb. A központi me­legfejlesztő telepeken azonban a legsilányabb hazai szenek is gazdaságosan használhatók fel melegter- m,elésre s így a legsilánvabb hazai szénnel is fel­vehetjük a versenyt a külföldi szénnek a háztartá­sokból való kiszorítására. Végeredményben a lakás­fűtéshez szükséges meleget ép úgy lehet központok­ban előállítani, mint pl. a gázt, vagy az elektro­mosságot és ugyancsak úgy lehet csővezetékek ré­vén szétosztani és mérni;' mint a gázt, vagy a vizet. A fentemlített külföldi városokban egyre fej­lődő jelentékeny hálózata van az ily fűtő-központok­nak, amelyek üzemgazdaságossága lényegesen fokoz­ható azáltal, hogy egyéb gőzüzemű centrálékkal kom­binálva o fáradt gőzt is igyekeznek értékesíteni. Nálunk egyes városrészekben annyi a központi fű­téssel ellátott épület, hogy ott mái; szintén megérett a helyzet a városfűtés szempontjából. A gondolat megvalósításával már több érdekelt­ség foglalkozik. Lehetséges, hogy az előmunkálatok már a jövő évben megindulnak. Termát f ürdő — kórház nélkül Néhány évvel ezelőtt alakult meg Európa leg­kiválóbb orvos-specialistáinak közreműködésével a reuma elleni küzdelem szövetsége. A tuberkulózis után ma ez a legelterjedtebb népbetegség és emellett kihatásaiban is romboló. Csökkenti, sőt megöli a be­teg munkaképességét, könnyen elhatalmasodik az egész szervezeten és a nyomorékok ezreit termeli ki. Ennek a szövetségnek egyik kiváló holland rep­rezentánsa járt nemrég nálunk. Állítólag nagy elis­meréssel szólott belgyógyászatunkról, klinikáinkról és kórházainkról és megcsodálta a természetnek azt a. pazar bőkezűségét, amely patakokban ontja a reuma egyik legfőbb gvógytényezőjét: a thermális vizet. De azután máson is csodálkozott. Csodálko­zott, hogy vannak reumás betegségek gyógyítására, kórházaink thermális víz nélkül; és viszont vannak gyógyfürdőink reumás kórházak nélkül. Pedig ez a kettő egymástól elválaszthatatlan. Hiába a víz gyó­gyító ereje, ha nem kíséri nyomon kórházi ápolás és ha. a beteg thermális fürdő után fagyban, hidegben és szélben kénytelen utána villamosra várni. A mi világira Szent, (íeZZérí-fiirdőnk is csak amolyan félkarú intézmény. Gyógyfürdő, amely meg­adja a betegnek az istenadta gyógyvizet; de azután nem gondol többé vele. A gyógyítás csak akkor lehet eredményes, ha a beteg a fürdő után kórházi keze­lésben részesül, ahova újabb meghűlés nélkül kerül­het. Strandfürdő, fedett úszoda, mind szép és hasz­nos dolog lehet, de egy gyógyfürdő keretében min­denekelőtt fürdő-kórházat kell építenünk. Fürdő- kórházat annak a publikumnak anyagi erejéhez mért. árakkal, amelynek soraiból a legtöbb beteg kerül ki: a dolgozó középosztály és a munkásság részére. FELD OLY tisztít szárazon kosztümöket, öltönyöket, felöl­tőket, fest minta szerint mindenféle ruhaneműt. Tisztviselőknek nagy kedvezmény! Telefonhívásra minden tételért elküldünk! Gyár: VII., Thököly út 33. _______Telefon: J. 394-41 és J. 446-72.

Next

/
Oldalképek
Tartalom