Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1928-12-19 / 51-52. szám
Budapest, 1328 december 19. BUDAPEST FÜRDŐPOLITIKAJA és a fővárosi idegenforgalom--------—^— ft FŐVÁROS! HIRLftP számára írta: Dr. VASS JÓZSEF m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter A fővárosi kommunális problémák széles területein engem legközvetlenebbül a fürdő- politika érdekel, mint a népegészségügynek, amelynek minisztere vagyok, egyik legfontosabb tényezője. A politika bármely ágazatában, akár agrárpolitikáról, akár fürdőpolitikáról van szó. — extenziven és intenziven lehet dolgozni. S ha a fürdőpolitikát nézem, azt kérdezem, hogy a széles rétegekre kiterjedő intenzív munkával szemben nem az extenziv munkát kell-e előbb elvégezni? Nekem, a népegészségügy miniszterének azt kell mondanom, hogy az intenzív munkát, meg kell előznie az extenziv munkának. És itt eszembe jut egy 1910. évi statisztikai adat, amely azt a furcsaságot tartalmazza, hogy Nagy- Magyarországon ötvenezer fürdőkád volt abban az esztendőben s annak több, mint háromnegyed része Budapestre esett. Ma már Csonka-Magyar - országon jóval több a fürdőkád, de mégis elszomorító, hogy a Duna—Tisza folyamhálózat területén az emberek nem fürödtek. Ma már több a fürdőkád, de még mindig kevés ahhoz képest, amennyit, nem a népjóléti miniszter, hanem az egészségügy megkövetel. Még mindig ott tartunk, hogy a közfelfogás az urak dolgának minősíti a fürdést. Elismerem, hogy Budapest székesfőváros lakossága ebben a tekintetben fejlettebb felfogásban él, mint az országos átlag. Itt azonban figyelembe kell venni azt a körülményt is. hogy a fővárosi fürdőkérdés szoros kapcsolatban van az idegenforgalom emelésének problémájával. Fürdőkádakkal nem lehet idegenpropagandát csinálni. „Budapest-Fürdőváros” eszméje csak akkor válik élő valósággá, ha a címhez fölvesz- szük a jellegei is. Budapest-Fürdőváros Egyesület közgyűlésén érintettem már ezt a kérdést. Szeretném bevinni a köztudatba azt a felfogásomat, hogy ezen a téren is extenziv politikára van szükség. Ezen azt értem, hogy elsősorban a saját igényeinket kell kielégítenünk. Elsősorban a mi betegeinknek van gyógyulásra szükségük. Beszédemben, amelyet a Fürdőváros Egyesület közgyűlésén mondottam, kétszázmillió aranykoronára becsültem azt az összeget, amit a magyar nyaralók és betegek külföldre visznek. Két nyitott kapun hordjuk szakadatlanul a külföldre a magyar aranyat és az Adria mellett, a Riviérán, Biarritzban temérdek embert tartunk el. Szállodásokat, pincéreket, londinereket, garázstulajdonosokat, szabókat, cipészeket táplálunk és ugyanakkor a pesti szállodás, autós, szabó és cipész nem tud megélni. Mi mindig csodálattal adózunk a külföldnek. Magam is, szegény, fiatal, naiv miniszterkoromban bizonyos félelemmel és meghatottsággal néztem a nálunk megforduló külföldieket. Belső fürdőkultúrát kell. elsősorban teremtenünk. Belső igényeink tökéletes kielégítésére kell először gondolnunk. Ezen az alapon, az extenziv munka után elkövetkezik az intenzív munka, az intenzív fürdőpolitika, amely alkalmas lesz arra, hogy az aranyban fürdő és aranyat szertefvöcsködé idegenek is idejöjjenek. Ehhez azonban türelem kell. Nálunk hajlandók az emberek elavultnak és impotensnek nevezni azt a politikát, amely öt-hat év alatt nem nyit meg minden virágot és nem érlel meg minden gyümölcsöt. Türelemre van tehát szükség. Türelmetlenséggel nem lehet építeni. Előbb fürdő- szanatóriumot és dunai fürdőket — a magunk üdülésére és a magunk gyógyítására, azután kezdődhet az új munka, az idegenek idecsábítá- sára. Ezt ajánlja figyelmébe mindenkinek, akit illet, — nem a népjóléti miniszter, hanem egy egyszerű budapesti polgár, aki nagyon szereti ezt a fővárost. 19Z9: a lakáskérdés döntője Irta : MAGY AT* igazgató A mezőgazdasági termelés európaszerte mutatkozó válsága — különösen Középeurópa országaiban — nagy arányban indította meg a falusi lakosságnak a városok felé való özönlését. Az exiszteneiájától elesett falusi lakosság a nagyváros nyújtotta fokozottabb lehetőségeiben remélt új keresethez jutni. E folyamat azonban nemcsak a városi lakosság munkanélküli arányát növelte meg rendkívül, hanem az amúgy sem kedvező városi lakásviszonyokra is kedvezőtlen befolyással volt és a város vezetőségének egyik legnagyobb problémájává a lakás-lcérdés megfelelő megoldása vált. A német és osztrák nagyvárosok mellett Magyarország városai is fontos feladatuknak tekintették a lakás-kérdés megoldását és elsősorban Budapest székesfőváros tanácsa gondoskodott nagyobb arányban középítkezés útján, a lakásínség enyhítéséről. Addig azonban, míg Ausztriában és Németországban az építkezések támogatására számottevő adóbevételek álltak rendelkezésre, nálunk a problémának ily alapon való megoldása nem volt lehetséges és egyedül az új építkezések részére biztosított adókedvezmény szolgált arra, hogy az építkezések pénzügyi egyensúlyát biztosítsa. Az első évben 30 éves adómentességet biztosító kedvezmény ma már 25 évre csökkent és a jövő 1929. év folyamán be nem fejezett házak már e kedvezményben sem részesülnek, minthogy a kedvezmény azontúl 20 évre csökken. Ebből az következik, hogy az 1929. év a fővárosi lakás-probléma megoldása szempontjából rendkívül fontos időszak lesz. Mindazok a tervek, amelyek a fővárosi lakásínség enyhítése érdekében tárgyalás alatt vannak, a legsürgősebben a döntés stádiumába viendők volnának, hogy az építkezési tevékenység kora tavasszal, mihelyt az időjárás ezt megengedi, megindulhasson, mert csak ez esetben képzelhető el, hogy egyfelől az építkezések még a kedvezményi idő keretén belül befejeződjenek, másfelől pedig, hogy ne következzék be olyan torlódás, mely akár a munkaerő, akár pedig az anyagszállítás szempontjából az építkezések rendes folyamatát megzavarhatná. Az a megértés, amelyet a főváros tanácsa a lakosság e fontos érdekével szemben eddig tanúsított, remélni engedi, hogy ezúttal sem ér bennünket csalódás és a tavasszal fokozottan meginduló , építkezések új lendületet fognak belevinni fővárosunk gazdasági életébe. GAZOL A TAXI Be furcsa is, amikor a fáradt, kissé korosodó ember, mindenáron fiatal akar maradni. Hiába festi szénfeketére a bajuszát és megpróbálkozik a hetykél- kedéssel, mégis csak kiderül, hogy bizony a fáradság befészkeli magát a testbe letagadhatatlanul és leplez- hetetlenül. Ó, fényes orcájú Gál Jenő, ó dandyskedő Pa- kotsunk, te álficsúr és ó, te folyton rotyogó üst, egy édes Peyer Károlyunk be leázott a smink, sőt a paróka is lecsúszott tar fejetekről és sehogysem vág a pödört bajusz! Mi .is történt, könyörgöm, a héten? A taxi-ügyben ostromot hirdetett a BALOLDAL, Verekedést, béltaposást, fiatalos virtusokat, hogy aszongya, hogy aszongya majd megmutatjuk mi!.. . E helyett fáradtak voltak a tisztelt közgyűlésig teremben, mint a fiatalt játszó agglegények. A nagy ágyúk nem akartak elsülni. — Nyilván azért, mert nem volt hozzá puskapor. Történt itt más is. Nemcsak az, hogy a nagy dirrel-dúrral megindult obstrukció bizonyult impotensnek, hanem az is, hogy úgy megrendezték a felszólalások mennydörgését, hogy közben megsebesítették a a taxi-rendszámért sóvárgó kis embereket. Bámulatos bűvészettel eltüntették ugyanis a taxi-ügyet a közgyűlési teremben. Tessék csak elolvasni a pénteki közgyűlésről szóló beszámolót, olyan fergeteges vihart csináltak: Gál Jenő urunk a Kozma-párt körül farizeuskodott, Szabó és Peyer magánügyeikről csatáztak, személyeskedtek végnélkül, — közben a taxi-ügyről elfeledkeztek. Itt sebezték meg a csecsemőt a tisztelt baloldali városatya urak! Üljenek csak le ide mellénk és ha jól viselik magukat, elmondunk egy történetet. A belügyminiszter nemrég elrendelte, hogy a vidéki városokban alakítsanak mentőegyesületet, hogy ne csak Pesten legyenek mentők, hanem vidéken is. Meg is indult a szervezkedés és egyik kedves dunántúli kis városunk is vásárolt egy szép mentő-automobilt piros zászlóval, éles szirénával, ahogy ez egy mentőautóhoz illik. A városka zseniális polgármestere azt mondotta ragyogó arccal egy napon: Most tartjuk meg a szokásos évi tűzoltó gyakorlatot. Van egy ötletem. Kombináljunk. Tartsuk meg ugyanakkor a mentő gyakorlatot is! A kis városban ugyanis minden évben hatalmas méretű tűzoltógyakorlat zajlik le. Harminc esztendeje mindig az a feltevés, hogy a piacon levő egyemeletes ház ég. Ennek a gyakorlatnak volt egy „slágere” is, amire roppant büszkék voltak a városka lakói. A ház elsőemeleti jobbszélső ablakából ugyanis leugrik egy tűzoltó a piacon kifeszített ponyvára, miután a, gyakorlat feltevése szerint más menekülés nincs. Harminc év óta minden esztendőben ebből az ablakból mindig ugyanaz a tűzoltó ugrik ki: Jani bácsi, akit hősnek tekintenek három évtizeden át folyton megismétlődő lóugrása miatt. Még arra sem volt eset, hogy más ugrott volna le az ablakból vagy, hogy más helyen történt volna ez a „veszélyes” produkció. A leugrás harminc éve Jani bácsi privilégiuma volt. Na, most már a feltevés az volt, hogy a kombinált tűzoltó-mentőgyakorlaton, Jani bácsi a kifeszített ponyva mellé esik a földre és így a mentők veszik kezelés alá. ■ így is történt. Amikor Jani bácsi levetette ma- I gát az elsőemeleti ablakból és ráhullott a ponyvára, a hirtelen kiborították ő kelmét a ponyváról a földre, mire irtózatos tülköléssel odarobogott a kis város mentőautója, kiugrottak a mentők, felkapták a földről Jani bácsit, levetették a zubbonyát és karját, fejét bekötötték vattával és fáslival, majd hordágyra rakták. Igen ám, de János bácsi elkezdett rettenetesen ordítani: — Jaj, fáj a húsom, jaj, jaj!... Harsogó nevetés fogadta János bácsi ötletét, sőt elégedetten állapították meg: — Nagy kópé ez a János! Milyen jól játsza a szerepét. És bizony nem törődtek az óbégatásával, a liord- ágyat betolták az autóba és a város lakóinak üdvrivalgása közben elrobogtak a közkórházba, hogy teljes legyen az illúzió a gyakorlaton. Amikor a kórházba ki akarták bontani és lecsavarni János karjáról a pólyát, kiderült, hogy a fásli, akárhogy is rángatják, nem akar lejönni a borzasztóan ordítozó emberről. Az történt ugyanis, hogy az egyik buzgó mentő nagy igyekezetében a biztosítótűvel átszúrta János bácsi karját, akit így a mentők sebesítettek meg. Szegény, bizony nem ok nélkül jajgatott. Peyer Károly és jámbor társai is ezt tették. Biztosítani akarták a kisemberek érdekeit a felszólalásokkal, erre olyan személyeskedés robbant ki, hogy a taxi-ügy egészen háttérbe szorult és így a felszólalással, a biztosítótűvel, megsebesítették a rendszámról ábrándozó kisemberek százait. *
