Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1928-11-14 / 46. szám
Tizenhetedik évfolyam Ara 50 fillér Budapest, 1928 november Iá. á6. szám laiHO§POIIIO&S^I9Sa9IISiESQI9l^ireaBiaQBII0l3IOgl8K2ISSQIIIOUSO8IíOi!2OinOIUQül!3!Smilá!lfDÍT!lf7?imifaTramESOiírni1 ELŐFIZETÉSI ÁUÁK: Egész évre................................................24 pengő f élévre ............................................................12 pengő Ál landóan: GAZDASÁGI ÉUTESÉTÖ VÁBOSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: D AC S Ó EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST VI., SZÍV UCCA 18 SZ. Fos tatakar ékpénzt, csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTOMATA 137—15 Sziszifuszi munkájáról, amelyet Budapest polgárainak és munkásainak százezreiért végzett, talán megfeledkezhetik a pártpolitika, de azok a százezrek, akiknek nyugalmát, munkakedvét, békéjét és boldogulásának lehetőségét hozta vissza, azok nem tudnak sem feledékenyek, sem hálátlanok lenni vele szemben. A néptömegek azonban nem rezonálnak ma már a demagógia semmi néven nevezendő megnyilatkozásaira. A részvétlenség felejtető árnyéka borul minden olyan szereplésre, amely valaha az idegeiben megbolygatott Budapestet lázba hozta és tovább kergette a szenvedések önmaga választotta útján. És éppen itt kell keresni Ripka Ferenc nagy és elévülhetetlen, Budapest története számára márványba kinálkozó érdemeit. Ezen a téren végezte azt a sziszifuszi munkát, amelyre büszke lekiismerettel hivatkozhatott az Egységes Községi Polgári Párt előtt, amely a minap tüntető melegséggel ünnepelte őt. Ez a sziszifuszi munka irtotta ki a légkört, amely előbb a bármely oldalról jelentkező demagógiát a népszenvedély kitörésének biztos fundamentumává avatta. Ilyen körülmények között egészen természetesnek kell tartani, hogy a trón ja vesztett demagógia, ha siker és hatás nélkül is, de jelentkezik és félelmetes hatalmának megsemmisítője, a polgári béke megteremtője ellen acsarkodik. Ötödik esztendeje, hogy Ripka Ferenc megkezdte ezt a sziszifuszi munkát, ötödik esztendeje,. hogy életrehívta a rend, a konszolidáció, az alkotó munka pártját. Amit nappal épített, éjszaka lerombolták, gátakat emeltek útjába, de győzedelmeskedett mindenen. Ma az a helyzet, hogy a rombolás szelleme vagy megszelídült és beállott az alkotó munka becsületes támogatójának, vagy megsemmisült és gúzsbakötve próbálja maradék erejét a népszerűtlenség kötelékei között érvényre juttatni és kompromittálni a társadalmi béke megteremtőit. Budapest polgársága azonban tisztán lát és Ripka Ferenc érdemeit ma már nem lehet elhomá- lyosítani. Majdnem azt mondhatnánk, hogy nem volt kár Ripka Ferenc ellen frontot csinálni, mert ez a törpe incidens megnyilatkozásra bírta a politikai ellenfeleket is, akik maguk is a legteljesebb mértékben elismerik a főpolgármester érdemeit. Nincs szükség itt az érdemek felsorakoztatására, mindössze szembe kell állítani az ötesztendő előtti budapesti állapotokat a maiakkal. Csak be kell tekinteni a városházára, meg kell nézni az öt év előtti és a mai költségvetést. Csak vissza kell emlékezni, hogy ki mondta ki az alkotó munka, a társadalmi béke varázs-igéjét, amely százezrek ajkán és szívé- vágyán ott csüngött már, de senkinek sem volt bátorsága kimondani, mert féltek a hatalom-féltő vezérek terrorjától. Igenis, ez volt a sziszifuszi munka: megteremteni a legellentétesebb világnézeteket valló pártok között a parlamenti érintkezés formáját, létrehozni egy kompromisszimus városkormányzást. Mindehhez nemcsak pompás, ragyogó diplomáciai érzék kellett, hanem becsületes magyar szív, és Budapestnek felülmúlhatatlan, diadalmas szeretete. Mindez olyan mértékben volt meg Ripka Ferencben, a puritán, köztiszteletben álló budapesti polgárban, a nagyszerű magyar hazafiban, hogy ellenállhatatlan erővel tudott győzni a jobb- és baloldali forradal- miság minden pokla fölött. Mindezek fölött volt bátorsága Ripka Ferencnek elsőként kitűzni Budapesten Bethlen István társadalmi és felekezeti békét hirdető lobogóját. Azt a lobogót, amelyet páratlan sikerrel vitt diadalra és amely, ha még egyszer meglobogtatja a közeledő községi választások előtt, fasA főváros közgyűlésén is szóvátették Scitovszky Béla belügyminiszter parlamenti beszédét, amelyben kritikát mondott a fővárosi adminisztrációról. Farkas István szociáldemokrata bizottsági tag tette szóvá ezt a legfelsőbb kritikát, amelyet úgy jellemzett, hogy ilyen éles kritikára még nem volt példa. Sipőcz Jenő polgármester válaszolt erre a felszólalásra és azt a kijelentést tette, hogy nem tételezi föl a belügyminiszterről, hogy olyan kritikát mondott Scitovszky belügyminiszternek ez a nyilatkozata tisztázza a félreértéseket és alkalmas arra hogy egyrészt a tisztviselői karban teljes megnyugvást keltsen, másrészt teljes mértékben igazolja a fővárosi reform tető alá hozatalának sürgősségét. cináló erővel vonzza magával a békés munka gondolatáért rajongó tömegeket. Budapest polgársága ismeri és méltányolja a sziszifuszi munkát, amelyet Ripka Ferenc kifejtett érdekében, annál természetesebb azonban, hogy még nagyobb, még tökéletesebb ragaszkodással van a főpolgármester iránt az a párt, amelyet ő hívott életre a békés alkotó munka jegyében. volna, amilyet Farkas István reprodukált. A főváros tisztviselői kara a legsúlyosabb időben is becsülettel állta meg a helyét, elképzelhetetlen tehát, hogy a \ belügyminiszter erről a tisztviselői karról a Farkas István által reprodukált módon nyilatkozott volna. A Fővárosi Hírlap munkatársa kérdést intézett Scitovszky Béla belügyminiszterhez aziránt, hogy B miként kell érteni a parlamentben tett kijelentéseit. A reformtervezet — mint Scitovszky belügyminiszter a Fővárosi Hírlap tudósítójával közölte —• nagyrészben már elkészült. A tervezetet még ebben a hónapban bemutatja a belügyminiszter az érdekelteknek, akiknek véleményét meghallgatja. A javaslat legkésőbb a karácsonyi szünet előtt már a Ház asztalán fog feküdni. BCDBCDB^BCDBOBCDBCDBCDBCDBCD BCD BCDBCDBCDBCDBCDBCDBCDBCDBCDBCDaCDBCDB SCITOVSZKY BELÜGYMINISZTER nagy izgalmat keltett parlamenti beszédében nem a tisztviselők, hanem az össs- működés fölött gyakorolt kritikát Scitovszky Béla dr, belCigyrcilniszier a következő rendkívül érdekes kijelentéseket tette a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt: — Én nem tisztviselői karról, hanem adminisztrációról beszéltem. A törvény által rám rótt kötelességnél fogva gyakoriok felügyeletet és ellenőrzést a főváros adminisztrációja fölött, mindazt tehát, amit e tárgyban mondottam, kötelességből mondottam. Én nem személyek fölött gyakoroltam kritikát, hanem az összműködés fölött. Magam volnék a legboldogabb, ha az autonómia a maga kötelességét a legteljesebb mértékben teljesítené. Éppen azért, mert miniszterségem ideje alatt azt kellett tapasztalnom, hogy az autonómia mai összetételében — úgy politikai, mint adminisztrációs összetételében, —• nem megfelelő, vált szükségessé a fővárosi adminisztráció reformja. Koncedáltam parlamenti beszédemben, hogy a fővárosi adminisztráció talán nem is önhibájából diszharmonikus, de nekem éppen az a feladatom, hogy a hibákat észre- vegyem, azokat megállapítsam és levonjam belőlük a konzekvenciákat. — Nekem ezeket a kérdéseket nemcsak várospolitikai szempontból kell elbírálnom, hanem általános országos érdekből is. Hangsúlyoztam hogy az 1872. évi törvény elavult, abszolúte nem illeszthető bele a főváros mai modern életébe— sem politikai, sem gazdasági életébe. A főváros újonnan megalkotott politikai szervezete egy nagy lendítőkerék, amelynek kazánja is óriási tűzfelületet ad. ■— Leirataimban, amelyeket a fővároshoz intéztem, állandóan felhívtam az illetékesek figyelmét minden fontos kérdésre. Szomorú tapasztalatokat kellett szereznem, bár elismerem, hogy az utóbbi időben nagy haladás és javulás mutatkozik. Meg kell azonban állapítani, hogy az érdeklődést sok mindenre nekem sikerült felhívnom és figyelmeztető szavamnak gyakran meg is volt az eredménye. A főpolgármester úrnak megbízást adtam minden nagy intézmény megvizsgálására és ezek a vizsgálatok hasznosaknak és indokoltnak bizonyultak. — A baloldalról elhangzó ellenvetésre, amely szerint az autonómia maga teljesíti ellenőrző feladatát, — elég ha arra hivatkozom, hogy például a kórházak állapotát nem vizsgálta felül az önkormányzat. Nem méltatták figyelemre a vásárpénztár ügyeit sem. Itt is vizsgálatot rendeltem el. Lehet hogy az autonómiában meg van a teljes jóindulat, a főváros ügyei iránt való élénk érdeklődés és a legjobb szándék a javításra, de a hiba az adminisztrációban van, amely azonban csak egy szerves nagy reform útján javítható meg. így kell értelmezni a fővárosi adminisztrációval szemben hangoztatott kijelentéseimet.
