Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1928-11-07 / 45. szám
Budapest, 1928 november 7. „¥aikaIapo$ @€Smini§stráciée eilen« érthetetlen üzemek, programhiány az autonómia-ellenes költségvetés oki“ KOZMA JENŐ dr. KÖLTSÉGVETÉSI BESZÉDE A főváros költségvetési közgyűlésének első etapja Sipőcz Jenő polgármester expozéja volt, hétfőn délután pedig megkezdődött az általános vita, amelynek során először is a pártvezérek szólaltak fel. A vitát általános figyelem közepette Kozma Jenő dr. az Egységes Községi Polgári Párt elnöke nyitotta meg. Tartalmas és mélyreható szempontokkal átgondolt beszédében ezeket mondotta: — Tisztelt Közgyűlés! A jövő évre szóló költségvetést igen rossz gazdasági helyzetben terjesszük elő, amikor mindenki mindent az államtól, minden budapesti ember minden áldozatot a székesfővárostól vár. Meg kell azonban állapítanom, hogy azok között, akik az áldozatokat igénylik, sokszor igen mély érdek- ellentétek, felfogásbeli különbségek vannak. Amidőn egyének, vagy csoportok a köztől áldozatot kémek és kívánnak, azt tapasztaljuk, hogy ez az áldozatigénylés majdnem mindig rapszódikus. Hirtelen vetődnek fel ideák, alkalmi eszmék, míg végre itt állunk egy költségvetéssel, amellyel egyik párt sem azonosítja magát, mert mindenki más cél után törekedve, jobban szeretné a saját érdekeit képviselve látni benne. Ez a költségvetés nem kelt megnyugvást. Én úgy érzem, hogy a költségvetés készítésénél hiányzik egy előrelátó, elveket megállapító, több évre kiterjedő program. A költségvetés városi támogatás, ennek egyedüli feladata az egyed,ek erősítése lehet. A teljesítőképességet kell fokozni —- Mert hiába akarunk mi a várostól áldozatot akkor, ha az egyedek nem fizetőképesek. így a kassza előbb utóbb kimerül és ott állunk reménytelenül, igényeink kielégítése nélkül. A teljesítőképesség növelése tehát a legfontosabb közérdek, a legfontosabb érdeke a városi polgárságnak, mert én nem kívánnék a városi polgárságra a mai nehéz viszonyok között több áldozatot és több terhet róni. Lehetőleg tehát a bevételek fokozásánál kell keresnünk azt a módot, amellyel fővárosunkat és költségvetésünket megerősíthetjük. Kérdés, megtettünk-e mindent, hogy a költségvetés ebben - a formában kerüljön elénk. Nézetem .szerint nem. Nem tettük meg azért, mert a költség- vetés felépítése nem felel meg az autonómia követelményeinek. Kaptunk szeptember havában, lehetőleg a végén, egy nyomtatott költségvetést, amely a mi befolyásunktól teljesen mentes. Ezt a költségvetést próbáljuk toldozni-foldozni, de az alapvető intézkedéseket a bevételeknél, vagy a kiadási tételeknél mi már nem iniciálhatjuk, meg nem változtathatjuk. — Meggyőződésem, hogy ha a költségvetés összeállításánál összhangoltuk volna az összes pártok kívánságait, hogyha előzetesen módunkban lett volna a bevételek reviziójával foglalkozni, hogyha egy programszerű gondolatot tudtunk volna éveken át keresztülvinni, akkor ez a költségvetés nem, mint bájos ismeretlen állna előttünk a pénzügyi bizottság első tárgyalási napján. Ez esetben mondhatnánk, hogy ez az autonómia költségvetése. Hol van a Vásárpénztár 14 milliója — Tisztelt Közgyűlés! Azt hiszem, a jövőben igyekeznünk kell, hogy maga az autonómia szabja meg azokat az irányelveket, amelyek szerint a költség- vetés az ügyosztályok részéről kidolgozandó. Meggyőződésem, hogyha előzetesen megbeszéljük az ösz- szes bevételi lehetőségeket, akkor nem merülnek fel lehetetlen kívánságok. Nagy hibája a mi adminisztrációnknak ez a rapszódikus kapkodás, amelyet én adminisztráció nális hibának tekintek. Adminisztrációnk a 72-es törvényen alapul. Természetes, hogy ez a törvény adminfszt racionális vonatkozásban is réges- régen túlélte magát. Hiszen politikai vonatkozásban már háromszor megfejelték, ellenben adminisztracio- nális vonatkozásban még ma is ott állunk, ahol 72-ben. Ezzel az adminisztrációval, ezzel a lehetőséggel, ilyen korlátok és keretek között pedig nem lehet üzemeket vezetni. A főváros legnagyobb jövedelmi forrásainak tekinthető üzemekbe például egyáltalán nem láthatunk bele, fogalmunk nincs azok üzletviteléről. — Szeretném tudni, ki van közöttünk tisztában I eheraotopóikocsik T eherautokarosszériák Autóbuszok Gyártja : NAY és RÓNA gép« és szálSitóeszközgyár Budapest. X, Kápolna tér 27-29. Telefon: J. 395-80. FRANK EMIL BUDAPEST, ' ii V, Hollán-u. 9. oki, mérnök és építőmester Tel.: Aut. 293—27 például a Vásárpénztár ügyeivel. Hol vannak az óriási tőkék1? Igen szeretném tudni, hogy a 14,000.000 pengő, amely ma a Vásárpénztár kezelésében van, olcsó kamatra, a fővárostól, tulajdonképpen miképpen mozog és hol van elhelyezve? Meggyőződésem, hogyha nemcsak a Vásár pénztárnál, hanem a többi üzemnél is objektív, kívülálló, és nem az igazgatóságban levő bizottsági tag urak fognak vizsgálatot tartani, akkor ezek az üzemek igenis produkálnak és tudnak majd könnyíteni a mi terheinken. — Elsősorban fel kell vetnem a kérdést: hol van ott még, az üzemi felesleg, ahol az üzem nem amortizál és nem fizet a befektetett tőke után kamatot. Önámítás üzemi feleslegről beszélni, ott, ahol kamatmentesen használják el a rettenetes nagy tőkét. Mindannyian, azt hiszem kivétel nélkül, azon az állásponton vagyunk, hogy ha már a polgárság teherviselő képességét a végsőkig fokozták, meg kell keresnünk a módját annak, hogy az üzemek rentabilitásával operálva, a bevételeket szaporítsuk. Vaskalapos adminisztráció —- A polgármester úrnak módja van arra, hogy ott, ahol vaskalaposságot lát, saját hatáskörében intézkedjék. Számtalan példát lehetne megemlíteni, de a sok közül csak egyet hozok fel. Méltóztatnak tudni, hogy egyszerű számla kifizetéséhez húsz, vagy még több aláírás szükséges. Mennyi idő és micsoda pénz- pocsékolás a vállalkozó részéről, aki szaladgál az aktával az egyik hivatalból a másikba! —- Az előbb említettem, hogy a bevételi források előteremtésénél, ha az utolsó percben bajban vagyunk, a rapszódikus intézkedések sorozata következik. A múlt esztendőben az egész közgyűlés erélyesen követelte a fogyasztási adó eltörlését. Ez is rapszódikus. intézkedés volt a mi részünkről, mert a költségvetés előkészítésénél a fogyasztási adó eltörlése nem is került aztán szóba. —< Ma ugyancsak egy rapszódikus adót dobtak bele a vitába: ez a telekértékadó. A pénzügyi tárgyalások során vetődött a vitába, de mindjárt megállapítást nyert, hogy ezt momentán nem lehet behozni. Ennek előmunkálatai kell, hogy legyenek és csak azután lehet szó arról, hogy bizonyos bevételi tételeket fixirozva állítsunk be a költségjegyzékbe. A telekértékadó vizsgálatánál fontos, hogy tudjuk, vájjon milyen célt kíván és van hivatva szolgálni. Mert elképzelhető-e a telekértékadó egész BudapesÜÖTJL^APOIiXiÓ /I legnagyobb atneriUai nisnsil<er! WINGS A szárnyas ember szinlóniája 14 fejezetben Clara Bo® és Charles Hogers a főszerepben. Előadások: 5, fél 8 és fél 10. — Szombat és vasárnap : 4, 6, 8 és 10 órakor. ten, a solymári határtól a Zuglóig? Elképzelhető-e ez a kültelken, ahol még szabályozást sem kapnak és ahol a tulajdonosok nem építkezhetnek? Nem akarjuk a kisembereket, a kistelkeseket bekergetni a bankok ölébe. — Ez az ellenérvem az ellen, hogy általános telekértékadót hozzunk be. Van egy módja és lehetősége a telekértékadó behozatalának, amikor is elvárhatjuk tőle, hogy az építkezést is serkenteni fogja. Bizonyos belső körzetekben levő öreg, ki nem használt házakra és üres telkekre gondolok, amelyek megértek arra, hogy át, illetőleg beépíttessenek. Az útépítésnél kevés a személyzet és rossz a program — Az általános program hiányát érezzük a főváros adminisztrációjának és üzemeinek egész területén. Itt van például a főváros hitelellátási kérdése. Megszereztük a Községi Takarékpénztárt. Hiába várjuk, hogy a hitelpolitika terén tegyen egy kezdc-. ménvező lépést, a kamatmegállapítások terén a publikum érdekében elől járjon, városfejlesztési politikánkat az egész vonalon alátámassza! Amikor a Községi Takarékpénztárat megalapítottuk, percig sem gondoltam arra, hogy az kicsi tőzsdei üzletekkel, 25 papir vételével, vagy eladásával foglalkozik majd. Nem ez volt a Községi Takarékpénztár hivatása. — A Községi T akar ékpénztár akciójának körébe tartozik a lakásépítés. El tudom képzelni, hogy igen kis áldozattal lehetne alátámasztani a magántevékenységet. Nem az a hivatása a fővárosnak, hogy
