Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1928-05-16 / 20. (968.) szám
JECÖFIZFTF.SI ÁRAK: Egész évre ......................................24 pengő Fé lévre................................................12 pengő Állandóan: GAZDASÁGIÉUTFSÍTÖ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DAC SÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiad óh ivat al BUDAPEST VI., SZÍV UCCA IS SZ. Postatakar ékpénzt, csekkszámla 40.424 TELEFON SZÁM: TERÉZ 137-15 JÓZSEF FERENC KIR. HERCEG, Vass Jászsef, fiúd János, Scitovsstcy Méla, Mal£OtiJS&l&y Sván és Hiplca Ferenc nyilaíl£0szili A GELLÉRTHEGYI TERVEKRŐL * Egy igen nagy, igen szép és igen hasznos tervnek ütött —úgy érezzük — a döntő órája. Nem akarjuk félreverni a harangokat, mert nem látunk veszedelmet, mégis elérkezettnek látjuk a pillanatot, amikor minden tényezőt, akinek ebben az ügyben szava van, a gyors és eredményes cselekvésre kell felhívni. A mai magyarság egyik legnagyobb ügyéről, Budapest és az ország idegenforgalmának óriási lendülettel való kiépítéséről és — nem mondunk sokat — ennek a révén a trianoni magyar szerencsétlenség reparálásának reményéről van szó. Meggyőződésünk ugyanis, hogy minden idegen, aki ezt az országot és fővárosát megismeri, aki itt tényekben és tettekben látja megnyilvánulni a magyarságnak a szomszéd bitorlók fölött való példátlan szellemi és erkölcsi fölényét, az az idegen agitátorává és apostolává avatódik a magyar revízió ügyének. Ez az oka annak, hogy egészen kivételes buzgalommal és lelkesedéssel állottak oda Budapest nagynevű vezérei az idegenforgalom ügyének fellendítése mellé. Érzi ezt Budapest egész közönsége is, amely a ^ meglepődés örömével vette tudomásul annakidején azokat a hatalmas terveket, amelyeket József Ferenc királyi herceggel az élén Budapest Fürdőváros Egyesület tárt a magyar közönség elé az 1929-ben megtartandó fürdőügyi és idegenforgalmi világkiállításról és ezzel összefüggésben a Gellérthegy pompás kialakításáról. Érezni kellett, hogy a magyar idegenforgalom ügyét és mindent, amit ettől remélünk, ritka hathatóssággal viheti előre ez a gondolat. Százszorosán érezte ezt Budapest népe, amely még élénken emlékszik úgy az 1885-iki, mint a millennáris esztendőben rendezett nagyszabású budapesti kiállításokra. Ezek nem is voltak nemzetközi világkiállítások, mégis példátlan eredményeket hoztak, fényes ünnepségek, díszes vendégjárások j színhelyévé tették a magyar fővárost, amely azóta sem ragyogott olyan fényben, megelégedettségben és a fejlődésnek, az erőrekapásnak olyan tökéletes reménységében. Budapest népe nagyon jól tudja, mii jelentene a jövő évi fürdőügyi és idegenforgalmi világkiállítás és az azzal összefüggésben Budapesten megtartandó számos kongresszus. Mindezt valamennyien tudjuk és mégis arra a pontra jutottunk, hogy a nagy gondolat és a nagy tervek megvalósítása érdekében idehaza, önmagunk között, a magunk illetékes tényezői előtt kell agitálni. Eddig József Ferenc királyi herceg páratlanul lelkes toborzása révén tizenegy állam jelentette be a világkiállításon való részvételét és ma már hat, a kiállítással összefüggő nemzetközi kongresszus megtartását is kilátásba helyezték. Az egész világsajtó tud már ezekről a tervekről és mindenütt rendívüli nemzetközi érdeklődés nyilatkozott meg, úgyhogy — amit elképzelni is szégyelnénk — ha meghiúsulna a terv, az egész magyar nemzetre hárulna a felelősség és a nemzeti becsület forogna kockán. A közvélemény tisztában van vele, hogy milyen nagyszerű és az idegenforgalmat messze a jövőn át szolgáló intézmények létesítéséről van szó. A tervek közismertek, azt is tudja mindenki, hogy a magánvállalkozás visszavonult és a Budapest Fürdőváros Egyesület az akciót az államnak és a székes- fővárosnak ajánlotta fel. A nagyszabású tervek kivitelére körülbelül három millió pengő szükséges és meggyőződéssel mondhatjuk, hogy ennek az összegnek az előteremtésére úgy a kormányban, mint a fővárosban megvan a teljes jóakarat. A Fővárosi Hírlap az alábbiakban megszólaltatja mindazokat a tényezőket, akiknek szava ebben a kérdésben döntő lehet. A nyilatkozatok egészen világos perspektívát nyújtanak és megnyugtatóan hatnak. Kétségtelen azonban, hogy ebben a pillanatban még nincs minden egyenes vonalban. A kormány és a főváros között még nincsen összegszerű megállapodás és talán ez az, ami a döntést némileg késlelteti. Elérkeztünk azonban az utolsó órához, amikor a jövő esztendei világkiállítás ügyét sima és gördülékeny vágányra kell terelni. Az alább következő nyilatkozatok ennek is megadják a lehetőségét, mert hiszen József Ferenc királyi herceg lelkes felszólítása mellett ott látjuk Vass József népjóléti minisztert, aki nyomatékosan rámutat arra, hogy a kínálkozó kedvező alkalmat nem szabad elszalasztani, Scitovszky Béla belügyminiszter nyilatkozatában a teljes jóindulatot, Búd János pénzügyminiszter szavaiban pedig a komoly megfontoltság mellett is a lehetőség kapujának feltárását tapasztaljuk. A nyilatkozók sorában ! — Kétségtelen, hogy a gellérthegyi problémák megoldása nagy anyagi áldozatot követel a főváros közönségétől, miután az 1,200.000 pengős hozzájáruláson kívül körülbelül ugyanekkora összeget kell fordítania a fővárosnak közmüvek létesítésére és körülbelül 1,000.000 külön költséget jelent a sikló megépítése is. Amikor azonban mindezeket megállapítom, nem mulaszthatom el hangsúlyozni, hogy nem tartanám okos és helyesen megfontolt cselekedetnek, ha a főváros elmulasztaná a kedvező alkalmat. Nyilánvaló ugyanis, hogy a fővárosnak egyszer — és pedig rövidesen — rendeznie kell a Gellértheggyel kapcsolatosan felmerülő és kétségkívül sürgős megoldást követelő problémákat, erre pedig kedvező alkalom nyílik azáltal, hogy az ott van Rakovszky Iván, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának minden szépért lelkesedő elnöke is, aki elragadtatással szól a tervről, amely a Gellérthegyet végre valósággal Budapest népének ajándékozza. Ripka Ferenc főpolgármester ugyanakkor az annyira szívéhez nőtt idegenforgalom ügyét látja hathatósan fellendülni, a lap más helyén pedig Kozma Jenő dr. országgyűlési képviselő, az Egységes Községi Polgári Párt elnöke fejti ki azokat a feltételeket, amelyek alapján a főváros részt kíván venni a hatalmas tervek megvalósításában. Szóljanak azonban maguk a dolgoknak nagytekintélyű és nagynevű intézői: állam a maga részéről 1,200.000 pengőt hajlandó a fővárosnak rendelkezésre bocsátani. Az építkezés költségeit még nem fíxirozták ugyan, de ezt a kedvező alkalmat már csak azért sem szabad a fővárosnak elmulasztania, mert 1929. májusában itt lehetne már megrendezni a nemzetközi balneológiái kongresszust és a fürdőügyi kiállítást, amelynek bevételei és az idegenforgalom emelkedése révén származó egyéb jövedelmek máris meghoznák az első esztendő kamatait. — Ez az én véleményem a gellérthegyi problémák megoldásáról. Ismétlem, a főváros helyesen cselekszik, ha ezeknek a kérdéseknek rendezése elöl most nem tér ki. Bőd János pénszügyminisszier : — Ezidőszerint még nem vagyok abban a helyzetben, hogy a gellérthegyi, citadella átalakítása ügyében, valamint az ezzel kapcsolatos kérdésekben végleges döntésről számolhassak be. Annyi bizonyos, hogy a gellérthegyi sikló megépítése, valamint a citadella területének kiállítások, különösen pedig a jövő évben rendezendő balneológiái nemzetközi kiállítás céljaira való megfelelő átalakítása közérdek, de elsősorban fővárosi érdek volna. Az is bizonyos, hogy a citadella területét kiállítások befogadására hiába teszi bárki is alkal©r. Jósscí Ferenc foUercegfr Örömmel és lelkesedéssel működöm közre a Gellértheggyel, valamint a nemzetközi fürdőügyi és idegenforgalmi kiállítással kapcsolatban felmerült tervek megvalósításában. Különös örömömre szolgál. hogy ebben a munkámban a magyar közélet minden tényezőjében, de főként a magyar sajtóban igen nagy megértésre találtam. A jelenlegi magyar szegénység mellett súlyosak az áldozatok, amelyeket a gyönyörű tervek kivitele megkövetel, de a mai magyar megalázottságból viszont csak akkor tudunk diadalmasan felemelkedni, ha nagyszabású alkotásokkal, a magyar életerő hatalmas megnyilatkozásaival magunkra tudjuk irányítani az egész művelt világ figyelmét és érdeklődését. A gellérthegyi tervek megvalósítása pedig nem egyetlen kiállítás sikerét jelenti, hanem jelenti egyben Budapestnek gyönyörű intézményekkel való gazdagodását: Budapest fürdőváros első nagy. világraszóló propagandáját, a budapesti és a magyar idegenforgalom eddig nem látott föllendítéséí. A magyar állam és Budapest közönsége ezeknek a hatalmas céloknak a szolgálatába áll akkor, amikor késedelem nélkül meghozza a maga áldozatait. Budapest. 1928. május hó 15-én. Dr. József Ferenc főherceg Vass Jószs&f népjóléti minisszí&r :
