Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1928-05-16 / 20. (968.) szám
2 Budapest, 1928. május 16. jfövtäosiiimMP mássá, ha ezzel kapcsolatosan ugyanakkor nem épül meg a gellérthegyi sikló. Az állam mindenesetre hajlandó áldozatokat is hozni ennek a kérdésnek kedvező megoldása érdekében. A kérdés megoldása azonban nem állami feladat, tehát nem is lehet az állammal szemben ilyen körülmények között aránytalanul nagy követelésekkel föllépni. A kérdés megoldásáról egyébként tárgyalások vannak folyamatban, amelyeket még nem zártunk le. A tárgyalások befejezését sürgeti az a körülmény, hogy közeledik a fürdőügyi kiállítás terminusa. \ SciíovszsKy Béla toelügyminiszz: — A gellérthegyi citadella területének kiállítási célokra való átalakítása fontos fővárosi érdek. Én ennek a tervnek a megvalósítását a magam részéről helyeslem, nemcsak azért, mert nézetem szerint Budapest idegenforgalmának fejlesztésére üdvös hatást gyakorolna, hanem főként azért, mert olyan területet hasznosíthatnánk, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a fővárosra, — ami szintén nagyban hozzájárulna idegenforgalmunk fejlesztéséhez. De hasznos beruházás volna ennek a tervnek a megvalósítása azért is. mert a Gellérthegyen, mint állandó kiállítási területen, nemcsak ideiglenes. Hatltov&gzy Iván, ci Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke : — Mindenki, ciki szereti ezt várost és mindenki, ciki ennek a városnak a fejlődésével törődik, kétségtelenül örömmel veszi tudomásul a Gellértheggyel kapcsolatban felmerült nagy terveket. Hiszen Budapest gyönyörű panorámája sehonnan sem élvezhető olyan tökéletesen, mint a Gellérthegy messzire előreugró fokairól. Ezt a hegyet a jó Isten is arra teremtette, hogy a székesfőváros kellős közepétől, az Apponyi tértől alig néhány száz méternyi távolságban a poros város legsűrűbben felkeresett és legtöbb gyönyörűséget nyújtó üdülőHipKci Ferenc főpolgármester : — Amióta hivatalomat elfoglaltam, talán nem volt egyetlen napom sem, amely a Budapest idegenforgalmának fellendítését célzó törekvések vizsgálása és támogatása nélkül telt volna el. Egészen természetes tehát, hogy örömmel látom az olyan nagyszabású mozgalmakat, mint amilyennek az 1929. évi nemzetközi fürdőügyi és idegenforgalmi kiállítás és a vele kapcsolatos kongresszusok sorozata ígérkezik. Teljesen méltányolom azokat a szép terveket is, amelyek a Gellértheggyel vonatkozásban felmerültek. Természetesen, nagy dolgok megvalósításához a nagy költségek is hozzá tartoznak, remélhető azonban, hogy a kormány, a főváros és a gazdasági élet áldozatkészsége ezeket az akadályokat is hamarosan eltávolítja. Abból indulok tehát ki, hogy a jövő esztendőben tényleg megvalósul Budapesten ez a nagyszabású és világraszóló kiállítás és megindul egy olyan páratlan idegenáramlás Budapest felé, amilyet eddig még nem láttunk. A nagy áldozatok, amelyeket a szegény Magyar- ország és a szegény főváros ennek a nagyszabású tervnek a megvalósításáért hozni fog, remélhetően bőven meghozza a maga kamatait azáltal, hogy a külföld megismeri és megszereti ezt a várost és ezt az országot. Hinnünk kell, hogy a csábító program és a kifejtendő páratlanul széles propaganda nemcsak erre az egy i “ ^---T ‘ Ká rtérítési port indított a főváros a Diana-úti iskola építője ellen, akinek iparengedélye sem volt A félbenmaradi iskola építését uj vállalkozóknak adják ki hanem hosszabb időre szóíó. köböl létesített épületek is emelkedhetnének. A kiállítási terület állandósága örmagában is bázist nyújtana további kiállítások létesítéséhez, amelyeknek sikerét ez a körülmény erősen fokozná. Az iigv maga különben főként pénzügyi kérdés, és ígv a döntés elsősorban a pénzügyminiszter úr hatáskörébe tartozik. Úgy tudom, hogy a pénzügyi megoldásról tárgyalások vannak folyamatban. Elém ez a kérdés akkor kerül, ha a főváros a maga érdekeltsége és belekapcsolódása tekintetében már határozatot hozott. helye legyen. Ha a kiállítással kapcsolatban megépül a hegyre vezető sikló, elkészülnek a kényelmes és enyhe- esésű autóutak, a Citadella környékén park létesül és a közönség szórakoztatására vendéglők és mulatóhelyek épülnek, akkor a székesfőváros egy nagy közkerttel és a város lakossága egy nagykiterjedésű sétahellyel gazdagszik. Mindaz, amit a kiállítás a Gellérthegy rendezésében és ennek a pontnak a nagyközönség részére való feltárásában megszűnte után is örökül hagy a fővárosra, olyan érték, amelyet csak a rövidlátás becsülhet alá. alkalomra lendíti fel Budapest és az ország idegenforgalmát, hanem megveti alapjait egy állandó fejlett, nagy Budapest felé irányuló idegenforgalomnak. A legfontosabbnak tehát azt tartom, hogy a tervezett nagyszabású létesítmények mellett rendkívüli programmal is csábítóvá tudjuk tenni 1929 májusát, amikorra a fürdőügyi és idegenforgalmi kiállítást tervezik. Az 1929-ik esztendőnek, szerintem, különben is a budapesti és a magyar idegenforgalom nagy, sorsdöntő esztendejének kell lennie. A fürdőügyi és idegenforgalmi kiállításon kívül ebben az esztendőben nagyobb méreteket kell ölteni a Szent Ist- ván-heti ünnepségeknek is, a folyton fejlődő nemzetközi vásárnak, de meg kell valósítani egyben a magyar idegenforgalom érdekében felmerülő minden új tervet, mint például azt, amellyel legutóbb találkoztunk a főváros közgyűlésén: a magyar zenei és színházi hetet. Ötleteket kell garmadával termelni, odaadó és lelkes munkával kell a magyar idegenforgalom gyönyörűen lendülő ügyének szolgálatába álilani. Ezt követeli tőlünk a magyar jövő, amelynek ki- fejlesztése számára nagyszerűbb eszközünk nem is igen lehet, mint hogy a külfölddel alaposan megismertetjük Budapestet és a magyar föld szépségeit. Rendkívül érdekes és a maga nemében egyedül álló építkezési eset foglalkoztatja már hónapok óta a főváros tanácsát és az illetékes tanügyi, illetve a középítési ügyosztályokat. A dolog annál kellemetlenebb, mert egy újabb „hiteltúllépés“ fenyeget, amelyben tragikomikus az, hogy a hiteltúllépéstől való félelmet a túlzott takarékosság idézte elő. Az történt ugyanis, hogy az egyik iskola emeletráépítését a vállalatba- adás alkalmával a legolcsóbb ajánlattevőnek adták ki, anélkül, hogy a realitást kellően mérlegelték volna és csak később derült ki, hogy az „olcsó húsnak“ a jelen esetben is „híg a leve“. A vállalkozó nem tudott eleget tenni a kötelességének, amit még fokozott az a véletlen szerencsétlenség, elemi csapás is, amely rombadöntötte az elkezdett és félbenhagyott munkát. A Svábhegyen levő Diana-úti elemi iskola nagyobbításáról van szó, ahol a vállalkozó olyan lassan végezte a reábízott munkát, hogy meglepte a tél és a felemelt tetőszerkezet aláfalazatlanuL hosszú időn át szabadon állott, amíg egy szép napon felkapta a szél és lesodorta. A főváros természetesen a vállalkozót tette felelőssé, a vállalkozó viszont vis majorra hivatkozott, a továbbépítés munkája pedig közben már a negyedik hónapja áll. Valami elfogadható megegyezésre nincs is kilátás és így a főváros abba a kényszerhelyzetbe jutott, hogy kénytelen volt új versenytárgyalást hirdetni és új vállalkozóval befejeztetni a szerencsétlen építkezést. Az érdekes építési ügy iránt, amely már a köz- oktatásügyi és a pénzügyi bizottságokat is foglalkoztatta, tudósítónk kérdést intézett j Solty Lajos középífési tanácsnokhoz, aki az ügyet a következőkben volt szíves ismertetni: — A főváros törvényhatósága, mint köztudomású, még a tavaly nyáron hozzájárult ahhoz, hogy az egyre jobban népesedő Svábhegy iskolaköteles gyermekeinek befogadására a Diana-úti iskolát emeletráépítéssel megnagyobbítsák. Annak rendje és módja szerint meghirdették a versenytárgyalást, kiadták egy társas vállalkozónak a munkát, amely a múlt év őszén hozzá is fogott az építkezéshez. A munka azonban igen lassan haladt, úgyhogy a téli hideg miatt féligkészen abbahagyni kellett. Ennek tu. lajdo'n,ítható, hogy a szabadonálló és alánemfalazott tetőszerkezetet a vihar egy szép napon felkapta, összetörte, úgyhogy az iskola félig lebontott állapotban most már közel egy fél éve áll elhagyottan. A vállalkozó és a főváros között ugyanis diferenciák merültek fel, amelyeket békésen eliminálni nem sikerült és így perre került a sor. — A főváros tanácsa méltányosságból felajánlott ugyan a vállalkozónak a szélviharokozta károkért 1300 pengőt, abban az esetben, ha folytatja és befejezi az építkezést, de a vállalkozó az ajánlatot nem fogadta el. Erre a főváros tanácsa a tiszti-ügyészségnek adta át a vállalkozó szerződését és ellene a kártérítési pert már meg is indították, a Diana-úti iskola építésének befejezésére pedig új versenytárgyalást írtunk ki. amelyre már be is érkeztek az ajánlatok. Akárhogyan dől is el a főváros és a régi vállalkozó között megindult per, annyi bizonyos, hogy a késedelmes építkezés máris jelentékeny károkat okozott a fővárosnak, az újbóli vállalatbaadás pedig a költségeket még jobban fokozni fogja. A Fővárosi Hírlap ma megjelent számának Vállalkozás rovatában egyébként közöljük azokat az ajánlatokat, amelyek a Diana-úti iskola félbenmaradt építkezésének kőmíves-, üveges- és kéményépítési munkáira a fővároshoz beérkeztek. tandard-billentyűzettel, világszerte legjobban be /ált irodában, otthon és utón egyaránt. 18 havi részletfizetésre is kapható. Felhívásra díjmentesen, vételkényszer nélkül bemutatja Budapesten és vidéken Remington írógép Rt Budapest, VI. kerület, Andrássy-út 12. szám. Telefon: Teréz 218-09, Lipót 975-20. Nyirbogdányi Petróleumgyár Rt Központi iroda: Budapest, VI.. Andrássy-út 2 Gyár: NYIRBOGDÁNY BERTOUN autó- és traktorolajok HELIOS autóbenzin, mindenfajta motorbenzin ALFA világitó- és traktorpetróleum, gázolaj, henger- és gépolajok, gép- és kocsikenőcsök. PORMENTESSTŐ OLAJOK „EMPTIO“ IPARI ÉS KERESKEDELMI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG BUDAPEST, VL KERÜLET, BÖTVÖS UCCA 29. 82ÄM Vegyi-, épitó- és burkolóanyagok. Telefon; Terén 149-94. ^LUDVIG JÁNOS mázoló - és fényező -master Budapest, IX., Angyal ucca 34. Telefon: J. 302-76 HAJNAL HENRIK ÉPÍTŐMESTER BUDAPEST, II., GAL AGON Y A-UCCA 2.
