Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1928-04-04 / 14-15. (962-963.) szám
Budapest. 1928. április 4. 3 jfávÁzotiíí/merr* Budapest, a thermális viselt városa jl gellérthegyi forróvís-Kutatásokat a legnagyobb eréllyel folytatni bell - Meg beli csinálni a főváros egéss botárára bi- terjedő tjydrologiai és geofísibai snérésebet - Gyümölcsösietni bell a bős javára est a nagy vagyont Irta &ECSE.T ANTAL, mérnöb, főv. bis, tag Egy fővárosi várospolitikai hetilap nevemmel kapcsolatban olyértelmű cikket közölt, amely szerint „abba kell hagyni a gellérthegyi forróvíz fúrásokat“. Azt állítja, hogy azzal a fúrással, amely javaslatomra a gellérthegyi forrásviszonyok felkutatására készült, „nagy csalódás érte a várost, mert 65 fok hőmérsékletű víz helyett csupán 40 fok hőmérsékletű víz jelentkezett“; hogy az adott viszonyok közt 65 fok hőmérsékletű vízre akadni nem is leihet, stb. Végül megállapítja, hogy az óriási költséggel készült fúrásba több mint 50.000 pengőt temetett a város, anélkül, hogy „csak egy komoly gondolat is“ felmerült volna a forrás felhasználásának mikéntjére. Hivatkozik végül Horusitzky Henrik főgeológus véleményére, aki a „leghatározottabban tiltakozik további fúrások ellen, nehogy botrányba fúljon ez a vállalkozás.“ A cikkel nem kívánok vitába bocsájtkozni. Oly nagyfokú tájékozatlanságot árul el és annyira nyilvánvaló a tendenciája: diszkreditálni a főváros egyik legnagyobb gazdasági problémájára irányuló törekvéseket. — hogy felmentve érzem magam minden további vitatkozás alól. Nem szeretném azonban, ha az újság olvasó közönsége a nyomtatott betű szuggesztiv befolyása alatt félreismerné a helyzetet és valóban elhinné, hogy aikár ez a fúrás, akár bármely később létesítendő fúrás kárbaveszett volna; hogy abba kell hagyni a forróvíz-fúrásokat és hogy akad Magyarországon komolyan vehető hydrologus, aki a „leghatározottabban tiltakozik további fúrások ellen.“ Horusitzkyt elég régóta ismerem és tudását nagyrabecsüjöm. De épen ezért a leghatározottabban tagadom, hogy Horusitzky a neki imputált kijelentéseket, illetve hogy egyébként is súlyos ellentmondásokat tartalmazó nyilatkozatát a közölt formában megtette volna. Nincs és nem lehet geológus ebben az országban, aki nem vallaná velem együtt azt, hogy a fővárosnak hévvizeiben rejlő nagy vagyonának felkutatása körül súlyos mulasztások történtek; hogy a mulasztásokat forszírozott kutatással pótolnunk kell; és hogy minden szondirozó fúrás, mégha laikus előtt negativ eredményűnek is látszik, egy-egy fontos lépéssel visz bennünket közelebb tudományos céljaink és azok gyakorlati megvalósítása felé. Hibáztattam a legutolsó költségvetési tárgyalások alkalmával is. hogy teTiermális forrásaink keletkezésére vonatkozó rendszeres vizsgálatokat nem végzünk; hogy a fővárosnak néhai Ma- chán Ottó halála óla szakértő bányamérnöke, illetve geológusa nincsen; hogy hevvizeink további kutatása, balneológiái osztályozása és energiagazdasági jelentőségének feltárása . érdekében költségvetésünkben egy fíllérnyi fedezetről sem gondoskodunk. Amióta Zsigmondy Vilmos a városligeti artézi-kutat megfúrta, a thermális vizek felkutatása érdekében újabb lépés a Gellért-fürdői fúrásig nem történt. Pedig ennek a Gellért-fürdői fúrásnak létesítése sem ötletszerűleg történt. Ismeretes, hogy a budai természetes fakadású hévvizek a Dunával párhuzamos geológiai fő-törésvonal mentén, nyilván annak résein át törnek elő. Ismeretes az is. hogy a törésvonal mentén fakadó vizek 18°—64° C. hőmérsék határok között, a legkülönbözőbb hömérsékkel bírnak. így pl. a Lukács-fürdő tavának vize 23° C., ugyanakkor, amikor a tőle alig 50 m.-nyi távolság.. LUXFER UVEGBETCH 14 AAS is SOMOGYI RTBUDAPESTS-FRANGEPAN-U-7ban levő Császári-fürdői Szent István-íorrás vize több mint 60° C. hőfokú. Az én javaslatomra a Szent Lukács-fürdő dunaparti parkiában készített, összesen 26 m. mély fúrás pedig 65° C. hőfokú vizet tárt fel. Ennek a fúrásnak vize 1921 óta. tehát immár hét fűtési évadon át fűti a Lukács-fürdő összes szállodáit és hivatalos helyiségeit; anélkül, hogy akár a víz hőfokában, mennyiségében, legkisebb változás állott volna be. akár az alkalmazott fűtési rendszer tekintetében bármiféle kifogás merült volna fel. E megállapítások és tapasztalatok alapján vetettem fel 1926-ban azt a gondolatot, kíséreljük meg, nem lehetne-e a Szent Gellért-fürdő forrásának 46—47°-os vize helyett oly hőmérsékletű, legalább 60° hőfokú vizet találni, amely megfelelő vízbőség mellett a Szent Gellért-szálJó fűtését lehetővé tenné. E javaslatom megtételére nemcsak pénzügyi okok késztettek; bár a Gellért-fürdő jövedelmezőségére nem kis befolyással lenne, ha évente több mint 50.000 P. értékű tüzelőanyagot tudnánk megtakarítani; hanem késztetett erre az- a meggondolás is, hogy egy ily fúrással ismét közelebb jövünk thermális vizeink eme csoportjának tudományos megismeréséhez. Javaslatom beható diskusszió tárgyát képezte oly szakbizottság előtt, amelyben az ország legelső szaktekintélyei foglaltak helyet. A diskusszió egyfelől azt kívánta megállapítani, hogy várható-e a Szent Gellért-fürdő u. n. szökevény források által megcsapolt forrásainál forróbb és nagyobb mennyiségű vízmennyiség fúrás segélyével? Hol kellene e fúrást telepíteni és nem veszélyezteti-e ily fúrás a szomszédos (Rácfürdőig terjedő) természetes források vízszolgáltatását? Talán elég lesz, ha a meghívott szakbizottság nesztorának^ néhai dr. Scha- íarzik Ferenc műegyetemi tanárnak jelentésében foglalt következő kijelentéseket idézem: „Mindenekelőtt megállapítható, hogy a Szent Gellért-fürdő területén és közvetlen szomszédságában több és magasabb hőfokú víz csakis fúrás által termelhető.“ Részletes okfejtés alapján mutatja ki azután, hogy a Duna 0 pontja alá mélyítendő fúrás a víz felszállását élénkítheti. A fúrás fokozatos folytatásával úgy a szomszédos fürdők forrásai, valamint a víz hőfokának emelkedése is gondosan megíigyelendők. Véleménye szerint nemcsak a jelenleg Dunába vesző szökevény-források melegvizét lehetne megnyerni, hanem a szomszéd források érdekei sem kerülnének veszélybe. „Egy ily természetű fúrással a Szent Gellért-fürdő forrás-reservoirja bizonyára a jelenleginél több és melegebb vízzel telne meg.“ A szakbizottság és a bányakapitányság javaslata, illetve hozzájárulása alapján indult meg a fúrás a Barlag-kápolna tövében, mégpedig kezdettől fogva dolomit-kőzetben, amelynek összetöredezett szerkezetében tárolódik a thermális víz. A víz hőfoka 71 m. mélységig bár lassan, de állandóan emelkedett 48.8° C-ig; innét 142.5 m-ig azonban a hőmérséklet alig emelkedett. E mindenesetre figyelemreméltó jelenségből a szakértők arra következtettek, hogy az adott helyen a fúrás mélyítésével a törésvonal síkjától távolodunk; másszóval, hogy a törésvonal síkja Pest felé dőléssel bír. E megállapításból önként következik, hogy nagyobb hőfokú vizet oly fúrásban lehet remélni, amely a dőlés irányában, vagyis a műegyetem előtti rakparton készülne; és amelynek mélysége 300—400 m.-re becsülhető. Mindez természetesen csak valószínűség; merthiszen elegendő fúrási adat hiányában pontos megállapításról szó sem lehet. Valamennyi szakértő véleménye azonban megegyezett abban, hogy e fúrási tanulmányokat folytatni nemcsak a közvetlenül érdekelt Gellért- fürdőnek, hanem a hévforrások tudományos megismerésének is elsőrendű érdeke. A remélhető siiker a Gellért-fürdő üzemében elérhető szén megtakarítás révén 2—3 év alatt fedezné a beruházás költségeit; hévvizeink tudományos anyagát pedig nagy értékkel gazdagítaná. A most készült fúrás azonban mindettől eltekintve, abszolút értékűét képvisel. Vize tudniillik dr. Ernst Kálmán vegyelemzése szerint 48.8° hőfokú, meleg lugas, sulfátos, vasas víznek bizonyult; amely dr. Benczúr Gyula orvos-professzor megállapítása szerint főleg hólyag, vese., medence, gyomor- és bél- bájntalmak stb. gyógyítására igen,értékesnek fog bizonyulni. Kénhydrogén tartalma is jelentős, ami ivásja szintén alkalmassá teszi; számottevő vastartalma pedig főleg vérszegénység ellen és ebből eredő bajok kezelésére eredményesnek ígérkezik. A víz radioaktiv tulajdonságának megvizsgálása még folyamatban van, de a fentemlített bajok ellen ivókúrára e víz kiválóan alkalmas; ami annál figyelemreméltóbb, mert a budai thermák közölt kén- hyrogénes ési vasas víz nincsen; s így egy teljesen éj gyógytényezővel gazdagítja a fővárost. Emellett vízbösége is igen jelentékeny, a próbaszivattyúzásnál napi 1000 m3 vizet szolgáltatott, anélkül, hogy a Szent Gellért szomszédos régi forrásainak vízhozamát a legkisebb mérvben befolyásolta volna. Ha ennek a vízmennyiségnek csupán, felét, azaz napi 500 m3-t használjuk fel, akár a hullámfürdő, akár a vízben szűkölködő Rudas-fürdői uszoda részére és csak a vízvezetéki víz árával számoljuk el e vízmennyiséget (köbméterenként 20 fillér), úgy a fúrás vize 30—35.000 pengő értéket képvisel egy évben. í De még az ilymérvű kihaszrtálás mellett is naponta néhány 100 m3 vízíelesleg áll rendelkezésre. Es én ezt legszívesebben arra használnám fel, hogy díjtalanul bocsátanám a főváros vérszegény gyermekeinek, gyomor- és bélbajos betegeinek rendelkezésére; mert az a meggyőződésem, hogy a pénzbeli bevételekkel szemben sokkal nagyobb és gyümölcsözőbb jövedelmet képvisel a közegészségügy szolgálata é§ ezek között elsősorban a budapesti vérszegény gyermekek gyógyulása. Joggal állíthatom tehát, hogy az az 50.000 pengő, amelyet ebbe a tudományos célú fúrásba a főváros belefektetett, nemcsak el nem veszett, hanem a lehető legjobb beruházásnak tekinthető; dacára annak, hogy eredeti célomat az energiagazdálkodás tekintetében, el nem értük. De igenis közelebb jutottunk ehhez a célhoz is; aminthogy közelebb visz ennek a mérhetetlen nagy thermális vagyonnak okos kihasználásához minden egyes lépés, amelyet a kutatás érdekében megteszünk. És mindebből nem az következik, hogy a forróvíz-kutatásokat abba hagyjuk, hanem éppen ellenkezőleg az, hogy azokat a legnagyobb energiával, céltudatosan folytassuk, sőt azokat a pesti oldalra is kiterjesszük. Mivel pedig tudjuk azt, hogy a thermális víz medencéjét a Pest felé erősebb mélységben hajló’ összetöredezett fő- dolomit-réteg alkotja, a már ismert geofizikai mérések segélyével meg kell állapítanunk az egész város területén e dolomitréteg vetődését, hogy a fúrásra legalkalmasabb helyeket megállapíthassuk. Végre valahára (teljes tudományos készültséggel meg kell ismernünk és fel kell tárnunk azt a nagyjából már ismert óriási vagyont, amelyet a lábaink alatt elterülő melegvízkészletek gyógyászati és energiagazdasági szempontból képviselnek és a megismerés nyomás gondoskodnunk kell arról, hogy ez a nagy vagyon a köz javára meghozza a maga gyümölcseit. És nem szabad törődnünk a kishitűekkel, az örökké aggály oskodókkal, a defétistákkal. Ilyenek mindig voltak és lesznek. A városligeti artézi kút zseniális alkotója: Zsigmondy Vilmos az artézi kútról írt monográfiája zárszavában rámutatott arra, hogy még hat héttel a városligeti hévforrás megnyitása előtt nem kisebb ember, mint dr. Szabó József egyetemi tanár azt vitatta, hogy „Pest közelebbi területén hűvös, sőt langyos víz artézi kutak által nem várható“. Hat héttel később, 1877 június havában jelentkezett a thermális víz. amely azóta, tehát immár több mint 50 éven keresztül, csökkenés nélkül szolgáltatja a napi 720 m3-nyi 70° C. hőr fokú vizet. Az a lázas munka, amely a Magyar Hydrológiai Társaság körében thermális vízgazdaságunk közelebbi megismerése és gyakorlati kihasználása tekintetében csendben, de annál nagyobb intenzitással folyik, megérlelte már ezt a problémát. De ezzel egyúttal elérkezett az idő arra, hogy a főváros tör- véyhatóságában is új elhatározások érlelődjenek meg. A fővárosnak nem 50.000 pengős, hanem azt lényegesen meghaladó rendszeres évi budget keretében kell gondoskodnia arról, hogy a tudományosan előkészített vizsgálati anyag nyomán feltárjuk és a köz szolgálatába állítsuk a fővárosnak ezt a páratlan, iigyszólván egyedülálló nagy kincsét. az Egységes Községi Polgári Párt hivatalos lapja. * Előfizetési árak: fél évre.................................................12 pengő. egész évre .....«• 24 pengő.
