Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1928-04-04 / 14-15. (962-963.) szám
4 Budapest, 1928. április 4. Gaár Vilmos a tisztes munka számára megteremtett ügyrendről, amelyet időlopásra használnak fel Miért kell felállítani a Községi Takarékpénztárt és miért kell keretnek felhasználni az Egyesült Fővárosi Takarékpénztárat Ugrón Gábor a takarékpénztár feladatairól Az obstrukció és szófecsérlés közepette szólalt fel Gaár Vilmos, aki a nagy vitában hivatalos szónoka volt az Egységes Községi Polgári Pártnak. Ez a felszólalás egyrészt a komoly és tiszteletreméltó argumentumok egész sorát vitte harcba a Községi Takarékpénztár felállításáért, másrészt megmagyarázta, hogy egy új Községi Takarékpénztár létesítése sokkal többe -kerülne és sokkal nagyobb rizikót jelentene, mint hogyha a főváros az Egyesült Fővárosi Takarékpénztárt használja fel keretnek. Ugyanakkor azonban Gaár Vilmos súlyos kritikát mondott az ellenzék harcmodoráról és az obstrukcióról is. Ennek a nagyszabású beszédnek, amely számos igen fontos kérdésre adja meg a feleletet, bő kivonatát adjuk az alábbiakban. Gaár Vilmos az obstrukcióról — Ebben a teremben sok zivatar zúgott már végig, a néma falak igein sok csatát láttak. A jó küzdött a rosszal, a jó a jobbal, a közérdek a burkolt magánérdekkel, heves támadások voltak az egyik oldalról a másikkal szemben és a másik oldalról az innenső oldal ellen. Az a jelenség azonban, amely most mutatkozik, ebben a teremben még nem fordult elő. Ha ezek a falak valamilyen isteni kegyből lelket és emlékezőtehetséget kapnának, csodálkozással telnének el, hogy a polgári öntudatot, a tisztes munka számára megteremtett ügyrendet miként használják fel idölopásra. Nem akarok senkit sérteni, csak azt akarom mondani, hogy feleslegesen történik a sok szóbeszéd. Az obstrukció két irányban vizsgálható meg. Ha a célszerűségi szempontot veszem, akkor azt kell mondanom. hogy az obstrukció nem célszerű. A végszerü- ség fegyverét csak akkor szabad alkalmazásba venni, amikor nagy szabadsági jogok vannak veszedelemben, amikor a főváros szabadsága forog kockán, amikor terrort akar valaki kifejteni. Mindez nem áll .fenn a jelen esetben,’ mert a tisztelt túloldal miinden egyes szónoka azt hangoztatja, hogy ebben a kérdésben nincs politikum, ezt a kérdést ők csak gazdasági szempontból teszik vizsgálat tárgyává. Ha az obstrukciót abból a szempontból vizsgáljuk, van-e annak jogossága, akkor figyelembe kell venni, hogy rok felhozni. A tizenkettes albizottságban merült fel először a kifogás? hogyha a város ezt a tranzakciót véghezviszi, a kormány hozzájárulása megfelelő módon biztosítva vain-e. Amikor erre a kielégítő választ megkapták, akkor az ellenzéki urak azt kívánták, hogy a tanács ne a saját hatáskörében járjon el, hanem a közgyűlés elé kerüljön az ügy. Bár a törvénynek ilyen pozitív rendelkezése nincsen. mégis idehozták az ügyet. Az a követelés is felmerült, hogy a Pénzintézeti Központ adjon -kellő garanciát az ügyek sima és a város érdekének megfelelő módon való lebonyolítására. Ezek a garanciák is megadattak*. Most azt a követelést állították fel, hogy ne 52.5 százalékos régi részvények jussanak a városnak, hanem jusson tőkefelemeléssel 82.5 százalék, hogy ne a közgyűlésnek kelljen ezt a tőkefelemelést elvállalnia, illetőleg a pénzt hozzá kiutalnia, hanem csinálja meg ezt a P. K. Elvállalta azután a Pénzintézeti Központ a garanciákat a passzívumoknál, sőt az aktívumoknál is a behajthatóság szempontjából. Amikor mindez megtörtént, akkor az ellenzék azzal a negatívummal állott elő’, hogy olyan nyilatkozat történjék, hogy a kormány nem engedi felállítani a Községi Takarékpénztárt, ha nem ebben a formában állíthatujk fel. Aki a közgazdasági életben csak egy kissé járatos, nagyon jól tudja, hogy a kormánynak leghatározottabb szándéka, hogy a közhitelbiztonság érdekében -hitelintézetek -felállítását -nem engedélyezi. Ha már most ilyen hitelintézetek felállítása nem lehetséges, akkor világos, hogy a Községi Takarékpénztár felállítása kedvéért ilyet nem fog engedélyezni a kormány. Tulajdonképen ma már azt sem lehet tudni, hogy mi az álláspontja az ellenzéknek. Vizsgáljuk meg kiiliönös-en az alapítást. Mert el lehet-e képzelni, hogy egy takarékpénztár felállításánál egyszerű határozattal rábízzák a tanácsra, hogy csináljon valamit. Először szükséges megfelelő helyiség és felszerelés. Az igazgatókat, könyvelőket tapasztalt férfiak sorából kell kiválogatnia -egy új intézetnek is. Azt képzelik az urak, hogy ennek az új ügynek az érdekében az igazgatók ki fognak válni anyaiintézetükből minden ellenszolgáltatás nélkül? Ha tehát mi itt1 megveszünk egy takarékpénztári keretet és átvesszük a megfelelő személyzetet, akkor ugyanazt az alapítási összeget kockáztatjuk, amelyet kockáztatunk egy új intézetnél, de az új alakulásnak még sincs meg az a meggyöké- rezettsége. az a közönsége, az a tekintélye. Az alapítási költségek tehát így is úgy is felmerülnek ezúttal azonban a -kockázattal szemben kockázatmentes berendezést kapunk személyzettel, komitensekkel és vagyonnal. „Nem akarunk szanálni senkit“ A következő ellenvetés az volt, hogy önálló alapításra van szükség. Az önálló alapítás ép úgy belekerül alapítási költségekbe, mint ennek az intézetnek átvétele. öt-tíz esztendőn át kell dolgozni, amíg meg lehet szervezni azt, ami most készen van és meg lehet szerezni a komitenseket. amelyek most megvanak. Egészen világos, hogy az Egyesült Fővárosi Takarék terheiből a fővárosra csak 2,880.000 pengő hárul, ennyit vesz át, ha a részvények többségét megveszi. A nyugdíjalap terhe az alapítás költségei közé tartozik. mert hiszen egv újonnan felállított Községi Ta- karékpéénztár tisztviselőinek is nyugdíjbiztosításra van szükségük. Ez olyan világos, hogy ez ellen igazán nem lehet semmit mondani. A szanálás a Pénzintézeti Központnak és az államnak feladata. mi nem akarunk szanálni senkit sem. mi csak egy Községi Takarékpénztárt akarunk felállítani. —- A zálogleveleikről is szó volt. Szó volt arról, hogy a zálogleveleket 1938 után majd valorizálni lehet. A törvényhozás megszavazta már a valorizációs törvényt, amelyben a záloglevelek valorizálása világosan el van utasítva, mert a bekebelezett terhek valorizációját sem engedi meg a törvény. A magyar telekkönyvek hitelét nem le-het megingatni semmiféle későbbi törvénnyel, hiszen nem tételezem fel a törvényhozásról. hogy száz és száz birtokost kívánna ezzel tíz év után agyonütni. — A túlsó oldalon arra hivatkoztak, hogy lelkiismeretünket akarják felébreszteni. Azt mondották, hallgassuk meg az érveiket, mert ezek nyomása alatt el fog hallgatni a pártfegyelem csengetyűje és meg- kondul bennünk a lélekharang a javaslattal szemben. Nekünk ilyen intelemre nincs szükségünk. Mi nem teszünk lelkiismeretünk ellenére semmit, s éppen ezért kötelességünk volt a magunk részéröl a komoly érveket és a megfelelő ellenérveket felsorakoztatni. A mi lelkiismeretünk tis„zta, kötelességünket teljesítjük és így a magam részéről a javaislatot elfogadom. az obstrukció nem egyéb, mint visszaélés valamely joggal, a joggal való visszaélés pedig önmagában jogtalanság. A törvénv azt mondja, hogy ott, ahol' testület határoz, tanácskozás előzi meg a kérdést. A testület határozati joggal van felruházva, mert felszólalás nélkül voltaképpen tanácskozás nincs, mert különben valamennyien fejbólintó Jánosok lennénk. Mindenkinek joga van felszólalni, ha a tárgyhoz szólva tárgyi érveket csoportosít abból a szempontból, hogy az ellenkező íelfogásúakat meggyőzze, vagy a maga igazát nyilvánítsa azokkal szemben, akik őt idekiild- ték. De nem lehet a tárgyalás rendje, nem lehet a szólás joga a tárgyhoz nem tartozó előadások megtartása, ugyanazon tényállítások folytonos ismétlése, könyvekből ide nem tartozó dolgok felolvasása. — Most a baloldalhoz fordulok. Ezt az ,.obstrukció“ szót akár nyolc, akár tíz tárgyalási napon keresztül semmi körülmények között sem említettem volna, ha önök nem csináltak volna technikai obstrukciót, amit maguk is beismertek. Ez a testület nem arra van hivatva, hogy megakadályozza a kérdések végrehajtását, hanem hogy tanácskozzék és szavazzon. Azt is méltóztattak említeni, hogy járuljon hozzá a jobboldal az elintézendő ügyeknek a közel jövőben való elintézéséhez. Szemrehányást kaptunk, hogy ehhez nem akarunk hozzájárulni. Ha önök most ilyeténképen akarják megakadályozni a határozathozatalt, akkor. bármikor előfordulhat, hogy majd ismét válogatni fognak az egyes elhatározandó ügyekben. Majd lesznek ügyek, amelyekre nézve kegyesek lesznek megengedni, hogy azokat idehozzuk, a többieket pedig vagv levesszük a napirendről, vagy azok fölött obstrukciót fognak indítani. Ennek mi nem fogjuk magunkat alávetni. Mi tárgyilagosan, érvekkel harcolunk, méltóztassek önöknek is érvekkel harcolni és ha ki van merítve az anyag, akkor határozzunk. Az ellenzék sorozatos kívánságai — Az ellenzék azonban tárgyilagos érvekkel is előállt és én ezekre tárgyilagos ellenvetéseket aka- Nem ismétlődhetnek meg olyan politikai tendenciák, amilyeneknek a BSzKRT-nál voltunk tanúi,— mondja Ugrón Gábor A Községi Takarékpénztár vitájában eddig nem vett részt Ugrón Gábor nyugalmazott belügyminiszter, akinek értékes véleményére kétségkívül kíváncsi a közvélemény. Éppen ezért alkalmat kerestünk és megkértük dr. Ugrón Gábort fejtse ki a Községi Takarékpénztár létesítéséről való véleményét a Fővárosi Hírlap hasábjain. Ugrón válasza itt következik: — A Községi Takarékpénztár létesítésének kérdése vagyis a létesítés megokoltsága vagy megoko- latlansága tisztán azon múlik, hogyan csináljuk meg ezt az intézményt. Amennyiben a Községi Takarék- pénztár kizárólagosan takarékpénztár lesz, igen szép eredményeket érhet el. Én a magam részéről ebben a formában feltétlenül megalakítandó- nak tartom a Községi Takarékpénztárt. Felfogásom szerint ez a Községi Takarékpénztár semmiféle banküzletet nem folytathat, ami azt jelenti, hogy tulajdonképpen csak reservoárja és elosztóhelye lösz a városi pénzeknek. Ezekből a pénzekből nem városi intézményeknek csak a legszigorúbb kautálék mellett és csak az alapszabályokban meghatározott célokra nyújthat hitelt. Amennyiben a Községi Takarékpénztár ilyen keretek között és ilyenii célkitűzéssel dolgozik, áldásdús működést fejthet ki, amint azt a Németországban alakult ilyen intézmények működésének eddigi eredményei bizor nyitják. Ha azonban ezek a feltételek nem érvényesülnek és itt én az Egyesült Fővárosi Takarékpénz- tár-ral kapcsolatos megalakítási formától eltekintve nyilatkozom — olyan intézményt létesítünk, amely a városnak csak kárára lesz. Ha az úgynevezett Községi Takarékpénztár úgy fogná föl a hivatását, mint ahogy például a Vásár pénzt ár felfogja, — a legsúlyosabb veszteségek bekövetkezésével kell számolni. A Vásárpénztár ugyanis messze eltért eredeti céljától, amidőn még földbérletekbe is belebocsátkozott. A megalakítandó Községi Takarékpénztárnak nem lehet ilyesmi a hivatása. — De rá kell mutatnom arra a szempontra is, hogy a Községi Takarékpénztár igazgatóságában nem ismétlődhetnek meg olyan politikai tendenciák. amilyeneknek például a BSzKRt-nál voltunk tanúi. Ha ugyanis az igazgatóságba számarányuk szerint küldik ki tagjaikat az egyes pártok, akkor a dolog természeténél fogva a szakszerű tudást és objektív tárgyalási módot megkövetelő igazgatósági ülések politikai küzdelmek tanyáivá válnak. Megengedhetetlen, hogy az ilyen intézmények pártcéloknak, klikkeknek vagy pártszervezetszerű intézményeknek, vagy szövetkezeteknek, egyszóval nem közgazdasági érdekeknek, hanem politikai érdekeknek a figyelembevételével osztogassák a pénzt esetleg sógornak, komának, rokonnak és jóbarátnak. 1 Annál inkább meg kell fontolni az ilyen szempontokból felmerülő aggodalmakat, mert hiszen — ha ilyen szigorú kautálékat nem állítunk fel — akkor a Községi Takarékpénztár felállításával még az a biztos és nyugodt pénz-elhelyezési mód is megszűnik, amely most a fővárosi pénzeknek betétek alakjában a bankoknál való elhelyezésével rendelkezésre áll. — Mindezekből következik, hogy ennek a kérdésnek az elbírálásánál irreleváns, hogy a Községi ] Takarékpénztárt, az Egyesült Föv ár ősi Takar ék- I pénztár részvénytöbbségének átvételével teremtjük-e meg. Itt csak az a kérdés fontos, hogy kell-e a községi takarékpénztár? Igen, vagy nem? Ä kérdésre én, mint fővárosi bizottsági tag, aki elsősorban és kizárólagosan a főváros közönségének érdekeit nézem, — nem tudok mást választ adni: ha szigorúan meghatározott elvek szerint jól csinálják meg. akkor kell. Isten mentsen egy hanyagul megszervezett, alaposan * körül nem bástyázott Községi Takarékpénztártól.
