Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1928-01-11 / 2. (950.) szám
Tizenhetedik évfolyam Ara 50 ffilZér Budapest, 1928 január 11 fmrsmraüínYiioiüniíroiiiolío'iliEjiiíallitÉitibuiQinQiiiniiiBiiiauisiííEÚHDiüüHiaiiiauiaiiiaiiiaiiiaiiiBDuai ELŐFIZETÉSI ÁTtÁSC: Egész évre.............................2-1 pengő Félévre ....................................12 pengő Ál landóan : GAZDASÁGI ÉUTFSÍTÖ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DAC SO EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, VI., SZÍV UCCA 18 SZ. Postatakarék pénzt, csekkszámla 40.421 TELEFONSZÁM: TERÉZ 137-15 Budapest katonái Budapest katonája mindenki, aki ebben a városban él és lélekzik. Mindenki: az első polgártól, a polgármestertől kezdve, le egész a sor végén, az nccaseprőig. De fokozottan Budapest katonája, az Összeomlásokat követő nagy reneszánsz roham- csapatának elszánt harcosa mindenki, akinek Budapest népe adja meg kenyerét. Lehet a karaj nagyobb, vagy kisebb, de aki Budapest polgárságának kenyerét eszi. annak hűbbnek kell lenni ehhez a városhoz, annak szilárdabban kell őrt állania a város javat mellett, mint ama legendás rajnai őrségnek. # '. És láttunk páldandó tökéletes hűséget, láttunk megingathatatlan szilárdságot, páratlan hősiességet. Bebizonyosodott ismételten, ki tudja hány-század- szor, hogy Budapest katonáinak elit-csapatja a tűzoltóság. Csak a megindultság. a tökéletes elismerés hangján lehet megemlékezni a Kun ucca pirossapkás hőseiről. Ami a múlt héten történt, megint odakívánkozik Budapest történetének aranykönyvébe. Nem beszélünk arról, hogy a dühöngő orkán és az izgalmas nap által hisztériássá tett emberek hányszor szólították fegyverbe huszonnégy óra alatt a pirossapkásokat; de ámutva láttuk azt a példátlan hősiességet, hogy miként álltak testükkel őrt. Budapest élete és vagyona előtt, amikor a gyorsvonati sebességgel száguldó szélvészben a mérhetetlen katasztrófa rémét festették Budapest egére a tűznyelvek. A borzongás fut végig még napok után is az ember hátán, ha arra gondol, hogy mi lett volna, ha a Szent Gettért-kór házban kiütött tűz pusztítását akadálytalanul sodorja végig a városon az esze-veszeti szélvihar. De ott álltak, őrt álltak Budapest legidősebb katonái, a tűzoltók. Példátlan halálmegvetésük, életüknek tökéletes feláldozása, testi épségüknek a köz javára való odadobása legyén örök példa Budapest minden polgára számára. Azok pedig, akik a főváros ügyeit intézik, gondoljanak végre ezekre a hősökre azzal a szeretettel és azzal a megbecsüléssel, amelyet ők minden órában megérdemelnék. Ha csöndes és veszélytelen napokban nem is gondol rájuk senki, most itt az idő és itt az alkalom, hogy hálánkat, életviszonyaik megjavításával is kifejezzük. Itt az alkalom, mert most senki sem tagadhatja: Budapestet ezek a hős katonák mentették meg a pusztulástól. * Vannak azonban a fővárosnak másfajta katonái is. Ezek azok, kiknek hősiességéi sohasem láttuk, csak a hatalmaskodásukkal találkozunk lépten- nyomon. Az üzemi kiskirályokról szólunk, akiket az utolsó esztendők politikai viszonyai túlságosan magas lóra ültettek. Ezek azok. akik fittyet háiny- nagy az ügyosztály, a tanács, a közgyűlés akaratának. Annyira önállósították magukat, hogy kenyér- adó gazdájuk fenyítő kezétől sem félnek. Eszünkbe kell juíniok. kontrasztként, ezeknek a hősködő üzemi kiskirályoknak, amikor a hős tűzoltókról beszélünk. Egy levél van a kezünkben, amely ékes bizonyítéka, hogy mennyire fejükbe szállt a méltóságuk ezeknek az apró üzemek élén kitenyésztett basáknak. A levél röviden szólva any- nyit mond. hogy az egyik üzemi kiskirálynak nincsen tudomása arról, hogy fölöttes ügyosztálya bizonyos dolgokban rendelkezett, de ha rendelkezett is, ezt a rendelkezést nem hajtandó tudomásul venni. Hát ilyen katonákra nincs szüksége Budapestnek. Az ilyen engedetlen katonák, akik rendszerint az utolsó évek politikai hullámain jutottak pozíciójukba, csak azt érdemlik, hogy visszasüllyedjenek a régi jelentéktelenségükbe. A talajt kell a lábuk alól kihúzni. Apró kis szemétdombjaikat, amelyeken most kérkedve kukorékolnak, kell elsöpörni a talpuk alól. Meg kell szüntetni mindazokat a törpe üzemeket, amelyek másra nem valók, csak arra, hogy ilyen üzemi basákat, tenyésszenek ki. Be kell olvasztani valamennyit azokba a hatalmas üzemekbe, melyek csak becsületet és jóhírnevet szereznek a fővárosnak. Ez lesz majd az igazi leépítés. * A főváros katonái pedig legyenek mind olyan hűek, olyan megbízhatóak és olyan hősök, mint a tűzoltók. Budapest nagy reneszánsza csak akkor szütethetik meg. ha a polgármestertől kezdve mindenki halált megvetve, közkatonaként megy a tűzbe. Schiffer Miksa ajánlata révén a földalatti gyorsvonat megalkotása a legaktuálisabb problémává érett Valóra vált Ripka főpolgármester újévá jóslata, hogy kivételes fontosságú esztendő előtt állunk — Ereky Károly a Fővárosi Hírlap hasábjain jelentette be a gyorsvasut kérdésének konkrét megoldását Ripka Ferenc főpolgármester az újságírókhoz intézett újesztemdei beszédében az 1928-ik évet a főváros renaiissance-ának nevezte. — Kivételes fontosságú esztendő előtt állunk'. — ■mondotta. — egész sereg nagyjelentőségű kérdés megoldásának előkészítése van folyamatban. Nagy pénzügyi és gazdasági tervek megvalósítása áll I előttünk. A főpolgármester jóslata előbb beteljesedett, mint ahogy sejteni lehetett. Alig egy hét telt el ugyanis a nevezetes beszéd óta, mari^ élesen az aktualitás terébe tolódott Budapest közlekedési válságának megoldása. Mindenki tisztában volt azzal, hogy Budapest közlekedése a csőd szélén áll. Tudtuk azt is, hogy sürgős segítségre van szükség, de hogy a megoldás mennyire aktuális, azt leginkább bizonyítja az a csalhatatlan szeizmográf, amelyet a magánvállalkozás képvisel. A hivatalos fórumok, de maga a közönség is tisztában volt vele, hogy a segítség nem lehet messze; de hogy a magánvállalkozás komoly és konkrét ajánlattal állott elő, ennél semmi sem bizonyítja jobban, hogy Budapest közlekedése alaposan megérett a legnagyobbszabású reformra, Hónapokkal ezelőtt a Fővárosi Hírlap hasábjain jelent meg az egyetlen okos és praktikus megoldás terve: a gyorsvasát megépítése. Ereky Károly volt az. aki a Fővárosi Hírlap hasábjain páratlan jelentőségű angliai tapasztalatait leszögezte és Budapest közönségének rendelkezésére bocsátotta. * Ő vetette fel a gondolatot, hogy miként lehetne a gyorsvasát problémáját Budapesten is megvalósítaná. A Fővárosi Hírlap legutóbbi számában pedig már expressis verbis kijelentette Ereky, hogy most már odáig jutott végre a dolog, hogy „a fővárosnak rövidesen javaslatot tehet a kérdés konkrét megoldáséira vonatkozóan. A szombati napon azután ez tényleg meg is történt. Ereky Károly és Becsey Antal fővárosi bizottsági tagok bemutatták dr. Sipőcz Jenő polgár- mfesiternek Schiffer Miksa építkezési vállalkozót, aki benyújtotta ajánlatát a földalatti gyorsvasát megépítése és üzembentartása ügyében. Nemcsak mi. de egész Budapest közönsége mérhetetlen jelentőségűnek tartja ezt az eseményt, Az a közönség, amely esztendők óta elkeseredetten küzd a közlekedés megjavításáért, amely annyit szenved a közlekedés dezolált volta miatt, most százszoros erővel követeli a sürgős megoldást, mert a Schiffer- féle ajánlatból az első pillanatban megérezte, hogy igenis meg van a módja és a lehetősége a gyors és gyökeres megoldásnak. A főváros kormányzata nem lehet könnyelmű még akkor sem, amikor a szükség sürgeti. Természetszerűen meg 'kell tehát fontolni minden körülményt, mielőtt a főváros elhatározó lépésre szánná el magát. Budapest közönsége azonban ellentmondást nem tűrő módon követeli, hogy a főváros illetékes szervei a Schiffer-féle ajánlattal a lehető legsürgősebben foglalkozzanak és azt a lehető legkomolyabb tárgyalások alapjának tekintsék. Miért van szüksége Budapestnek a gyorsvasaira ? Nem kellenek hozzá még statisztikai adatok sem. Budapest polgársága a legjobban érzi. hogy Budapest közlekedésének gyökeres változáson kell keresztülmennie. A villamos megállóknál ácsorgó tömegek a legsúlyosabb bizonyítékai annak, amit ma" már a. hivatalos fórumok is — a közlekedési ügyosztály és a BSzKRT igazgatósága — szintén elismernek, hogy tudniillik Budapest közlekedésének sürgős reorganizálásra van szüksége. A kérdés csak az, hogy a reorganizálás hogyan történjék? A BSzKRT vezetősége nem egyszer kijelentette már, hogy a forgalmasabb útvonalakon a villamoskocsik valósággal egymás tyúkszemén járnak. Több villamoskocsit ezeken a vonalakon beállítani nem lehet. Hogy is lehetne, amikor a villamosvasutnak ma naponta 700—750.000 utast kell szállítaniok. Ez magában is elképesztő szám, de még riasztóbb a helyzet akkor, ha a közismert túlzsúfolt vonalakat tekintjük és pedig a legforgalmasabb óráikban reggel hét és féjkilenc, valamint délután öt- és hét óra között. Pásztor Mihály most megjelent nagyszerű tanulmánya kimutatja, hogy a legforgalmasabb órákban a Rákóczi úton, a Károly körúton 162—162 kocsi, a Margithídon pedig 161 kocsi fut keresztül. A Teréz körúton 114, Újpest felé 122, Óbudára 98, Pesterzsébetre 80 kocsi indul, a Széna téren 112, a Krisztina téren 134 kocsi torlódik. Kétségbeejtő képe ez annak a helyzetnek, amelyben a budapesti közlekedés ma sínylődik. Itt segíteni csak azáltal lehet, hogy ezeknek a forgalmas útvonalaknak utasforgalmát igen jelentékeny részben más. újonnan alkotott útvonalakra tereljük. De egyébként is Budapest utasforgalma továbbrí. is fenyegetően növekszik. Az utolsó két esztendő tanulságai azt mutatják, hogy ez idő alatt 72.8 millióval, kevés hijján tehát 35 százalékkal növekedett Budapest utasforgalma, ami azt jelenti, hogy a múlt esztendőben átlagosan napi 200.000 emberrel utazott több a villamoson, mint 1924-ben. Még ha az utas- forgalom növekedésének ezt a rapid voltát a jövőre nézve nem is fogadjuk el. akkor is számolni kell azzal, hogy egv esztendő múlva, ha gyors segítség nem érkezik, Budapest uccáin általánosak lesznek a botrányok. amelyeket a közlekedés csődbejutása idéz fel. Az autóbuszközlekedés megnövekedése, a száz új autóbusz beállítása tulajdonképpen nem jelent komoly segedelmet, mert a forgalmas útvonalak mizériáit csak csiekély mértékben enyhíti, tekintettel arra, hogy az autóbuszforgalom inkább az eddig teljesen közúti közlekedés nélkül szűkölködő vidékeknek hasznát szolgálja. A kérdés tehát ezekután azzá zsugorodott, hogy miután csak a gyorsvasút segtíhet. ez a föld alatt, vagy a házak fölött közlekedjék-e? Erre vonatkozó-
