Fővárosi Hírlap, 1927 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1927-12-14 / 50. szám
Tizenhatodik évfolyam Ara 50 fillér Budapest, 1927 december 14 rH^^iTfasiíoisíffiiacsismiiioiiidiiil^'iiioiiioííiöifneiiinsgíöiisdíaíoiííWiiisíiíiiiiíbis^siisiiii^siioiigsisiiyisapiilEi ELŐFIZETÉSI ÁUÁK: Egész évre .........................................24 pengő Fé lévre...................................................12 pengő Ál landóan: GAZDASÁGI ÉUTESÍTŐ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: D ÁCS ü E Hl IL MEGJELENIK 3IINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, VI., SZÍV UCCA IS SZ. Postatakarék pénzt, csekkszámla 40.424 TELEFONSZÁM: TERÉZ 137-15 ■ rrTr-rr^mwiH A magfar sikoly elhangzott feleletül azokra a borzalmakra, azokra az embertelen szörnyűségekre, amelyekben a román rabszolgatartók nekivadult indulatai részesítették magyar véreinket. Egy szörnyű, fájdalomtól meggyötört' szív mélyéből fakadó kétségbeesett sikoltás volt ez, amelynek hivatása, hogy meghallja egész Európa, az egész művelt világ, ahol a győzelmi mámor még nem pusztította ki az emberi érzést. „A magyar nemzeti közvélemény — mondotta Vass he'lyet- tes-miniszterelnök — sikoltással felel arra, ami Váradon történt. Az ott történtek nemcsak minden magyar embert, de minden érző embert felháborítanak. amikor hallani kénytelenek, hogy védtelen embereket kitalált ürügyek címén életükben és vagyoni biztonságukban veszélyeztetnek.“ A szégyenkező, a megtört, a letiport magyarságnak ma nincs más fegyvere a szörnyűségek ellen, csak ez a kéiségbe- esettr ez a velőkig ható magyar sikoly. És mi tudjuk, hogy az ilyen sikoltások nem szoktak elveszni, nem szoktak eltűnni meghallatlanul. Ez a magyar sikoly egy másik ilyen sikolyt juttat eszünkbe és bízni és hinni kell benne, hogy ez a magyar sikoly is olyan példátlan eredménnyel fog járni. 1850-ben egy azóta páratlan hírnévre szert tett regény jelent meg. Beecher Stowe asszony írta és a (.íme Tamás bátya kunyhaja volt.- A rnbszolgasorb élő amerikai négerek életét írta meg. Természetes kitörése volt az emberi érzésnek, egy hatalmas: sikoly volt, amely felrázta az egész müveit világ, de elsősorban az északamerikai államok közönnyössé- gét. Mélységes szánalom keletkezett a négerek sorsa iiránt és kitört a felháborodás a rabszolgaság ellen. A Tamás bátya kunyhója, ez az egyszerű, asszonyírta regény, ez a fájdalmas sikoly diadalmaskodott, mert megindult a győzelmes harc a rabszolgaság megszüntetésére. Vass József magyar sikolya is egy ilyen spontán fájdalmas kitörése a magyar érzésnek és ennek a sikoltásnak a hangját is meg kell hallania az egész művelt világnak, hogy segítségünkre jöjjenek a magyar rabszolgák felszabadításában. De nem elég bélesikoltani a. vigasztalan sötét éjszakába, nem elég, hogy mások figyelme irányuljon csak magyar véreink szörnyű sorsára. Nekünk magunknak kell elsősorban a sikoltás nyomán cselekedetre ébrednünk. A fegyver kihullott a kezünkből, nincs módunk arra, hogy a brutalitásokat azokhoz hasonlókkal bosszuljuk meg. Az erdélyi események azonban élő és égő figyelmeztető tűzjelként álljanak minden magyar ember előtt, de elsősorban Budapest népe előtt, amelynek meg kell indítania a láncolatos munkát a magyar rabszolgák felszabadítása érdekétdviratok ezreinek kell a válasznak lennie. Ahol egy író, egy újságíró, egy pap. egy tanító, egy tudós a' magyar igét hirdeti, ahol egy kereskedő magyarul kínálja portékáját, ahol az iparos magyar nóta mellett dolgozik —- itthon, vagy túl a trianoni határokon — mindenhova menjen el ez a szimbolikus távirat. hogy mindenki foglaljon vissza annyi területét a magyar lelkekben, amennyi erejétől csak telik. A Vass József magyar sikolya legyen ez a bis- marcki távirat és a táviratnak engedelmeskedjék legelsősorban Budapest népe, amelynek a kultúrfölény diadalmas kivívásában legeslegelöl kell járnia. El kell némulnia minden politikai és személyi ellentétnek, mindenkinek egybe kell hordania tudását, két keze munkáját. Meg kell hozni minden áldozatot a magyar kultúra fejlesztéséért és minden munkát a magyar gazdasági étet fellendítéséért. Meg kell történnie ennek percnyi késedelem nélkül, mert elhangzott a magyar sikoly, mert megkezdődött a vértelen nagy harc a magyar rabszolgák felszabadításáért. Herrmann kereskedelmi miniszter: a Talbot-ügyben a fővárossal megegyez- lem, nines tehát semmiféle komplikáció A miniszter a bánhidal megoldást elfogadhatónak tartja — A kormány újévig válaszol és „a válasz a kölcsön felvétele mellett fog szólani“ Azóta, hogy a főváros tanácsa rendkívüli ülésében a Talbot-ügyben hozandó döntés elhalasztása mellett foglalt állást, illetékes helyről a villamos centrálé felépítésének kérdését illetően érdemi nyilatkozat még nem hangzott el. A főváros rendkívüli tanácsülése tudvalévőén azt- a kérést intézte Herrmann Miksa kereskedelmi miniszterhez, hogy tolja ki a december tizediki terminust, amelyet a főváros számára a Talbot-ügyben való határozathozatal tekintetében kitűzött. Herrmann Miksa kereskedelmi miniszternek a főváros ilyen értelmű elhatározásával szemben elfoglalt álláspontjáról a legkülönbözőbb híresztelések terjedtek el anélkül, hogy maga a miniszter felfogását a nyilvánosság előtt ismertette volna. Súlyos ellentétekről szóló híreket röpítettek fel minden oldalról és ezek a hírek úgy állítják be a helyzetet, mint hogyha a főváros és a kormány között Herrmann l^iksa kereskedelmi miniszter a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A különböző ellentétekről szóló híreknek nincs alapjuk. Ellenkezőleg, a helyzet'.az. hogy a fővárossal megegyeztem, nincs tehát semmiféle különösebb komplikáció. Közölték velem, hogy december 10-ig nem tudnak végleges döntést hozni, éppen ezért a főváros tanácsa a kitűzött terminus elhalasztását kérte. Ezt a kérést én a magam részéről teljesítettem, mert hiszen nem napokon malik ennek a fontos problémának a megoldása. Én természeteisen árrá kértem a főváros illetékes tényezőit, hogy a Talbot-ügyben megegyezés semmiféle körülmények között sem jöhetne már létre. Azok között az okok között, amelyeket az ellentétekről szóló hirek alátámasztása céljából emlegetnek, első helyen az a körülmény szerepel, hogy a centrálé helyéül a szakértői bizottság nem Budaipestet, hanem Bánhidát jelölte meg. A másik ok pedig az. hogy a bánhidai centrálé állítólag drágábban fog termelni, mint amennyibe a fővárosnak az áramszolgáltatás a jelenlegi viszonyok között kerül. A Fővárosi Hírlap munkatársának ebben a nagy- jelentőségű ügyben, amely ezidőszerint aktualitásánál fogva erősen foglalkoztatja a főváros közönségét, alkalmunk volt beszélgetést folytatni Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszterrel. Mindenekelőtt az iránt érdeklődtünk, hogy a főváros állásfoglalása számára megjelölt terminus kitolásához líozzájárult-e, s minthogy szombaton a kiszabott határidő letelt, a fővárossal való megegyezést illetően mi a véleménye? ben. Egyetlen fegyverünk maradt és ennek a fegyvernek az agya Budapest mellére feszül. Ez a fegyver a magyar kultúra, a magyar gazdasági élet, a magyar viszonyok olyan fejlődése, amely magasba elérhetetlen magasba emeli Magyarországot a ,.hódító“ államok fölé. Ez a fegyver az a kultúra, az a kiforrott gazdasági élet. amelynek el kell iönnie, hogy ellenállhatatlan erővel vonzza vissza az anyaországhoz, annak nagyszerű fővárosához az elrabolt, rabszolgasorba tiport magyarokat. Nincs más fegyverünk, csak a kultúra és az emelkedett gazdasági élet fegyvere. Bismarck mondta egyszer: „Mi nem úgy teszünk, mint a franciák. akik előbb hódítanak, s azután igyekszenek kereskedést folytatni. Nálunk a lobogó csak követi a kereskedelmet“. Igen: Die Flagge folgt dem Handel! A magyarság felszabadításáért folytatott harcnak csak kulturális és gazdsági harcosai vannak, ezeknek kell kitűzniök a visszaszerzés lobogóját. Az angol Fokföldről ézakra egy szál német kereskedő telepedett le és Bismarck táviratozott a fokföldi német konzulnak, hogy ezt a területet vegye birtokába a birodalom nevében. A nagyváradi véres napokra, a kolozsvári garázda jelenetekre, a magyarságnak széles Erdélyben való megcsúfolására az ilyen bismarcki siessenek a határozathozatallal és álláspontjuk precizirozásával. Ezt nekem meg is ígérték. Közölték velem, hogy sietni fognak és igyekeznek a döntést olyan időben meghozni, amikor még mód van az ügy kedvező lebonyolítására. A centrálé felépítésének helyét illetően emelt ki- I ter a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap fogásokról Herrmann Miksa kereskedelmi minisz- I munkatársának: — Én a magam részéről ebben a kérdésben mindent megtettem, amit meg kellett tennem. Az érdekelt tőkecsoporttal elkészíttettem a fővárosi pártok vezetőinek tett Ígéretemhez képest a budapesti megoldás tervezetét és-költségvetését is. A szakértői bizottság éppen az anyag teljes ismeretében és a benyújtott költségvetési tervezet alapján a bánhidai megoldást találta előnyösebbnek, mint ahogy kezdettől fogva az volt az alapelv. hogy a szenet kitermelési helyén kell a lehetőséghez képest felhasználni. Ez a helyzet. Ezt az elvet respektálni kell és tekintettel arra, hogv ez a megoldás mindenképpen előnyösebb, nem tudom megérteni, hogy miért okoz ez a kérdés aggodalmakat. Végleges döntés még különben nincsen. hangsúlyoznom kell azonban, hogy a bánhidai megoldást elfogadandóncik tartom. Arra a kérdésre, hogv december végéig a kor- | milyen nyilatkozatot tesz, Herrmann kereskedelmi mánynak minden körülmények között nyilatkoznia I miniszter a Fővárosi Hírlap tudósítójának erre a kell-e a Talbot-kölcsön felvételéről s ha igen, * kérdésére a következő felvilágosítást adta: — December 31-éig feltétlenül meg kell adnunk a választ. Az angol törvényhozás ugyanis csak eddig az időpontig engedélyezte az olcsóbb kamatozású kölcsönügyletek lebonyolítását. . A választ tehát újévig meg kell adnunk és azt hiszem máris kijelenthetem, hogy válaszunk a kölcsön felvétele mellett fog szólani.
