Fővárosi Hírlap, 1927 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1927-10-12 / 41. szám

V Tizenhatodik évfolyam Ara 40 fillér Budapest, 1927. október 12 41. szám reHtaiiibiiim;ioiHaiMaiiiDiiiaiiitanialíignDTiiniim<iioiirBiiinuioiiiaiiioiiiüiiioiuaiiiaiiiaiiiaiiiaiiiouíel ECÖFIZETÉSI AUAK: Egész évre ..........................20 pengő Fé lévre.................................lO pengő Ál landóan : GAZDASÁGI É.RTE.SÍTÖ Városi, poliíilcal és IcöszQaszőlasáQi (pelilap Felelős mzertcesMÍÖ: BACSÖ EMIL Meg felen Hí. minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatalx Budapest VI, Szív-ucca 19. szdm Postaiak, csekkszámla 40.42-4 Telelonszám x Teréz 137—13 Olcsóvá tenni a budapesti polgár életét, csak ez. az egy cél lebeg előttünk — mondotta dr. Kozma Jenő, az Egységes Községi Polgári Párt elnöke a pénzügyi bizottság költségvetési vitájában. Csak ez az egy cél, de ez az egy cél is úgy, hogy amellett a főváros is hozzájut­hasson azokhoz a bevételekhez, amelyek nélkül a maga gigantikus életteltételeit nem tudja kielégíteni. Ez az okosság reálpolitikája a városházán. A kérdés csak az, hogy lehet-e, van-e mód rá, hogy egyszerre meglehessen mind a kettőt csinálni: megtartani a Budapest fejlődése számára szükséges eszközöket és mégis olcsóbbá tenni a budapesti polgár életét? Egy esztendővel ezelőtt még talán utópisztikusán hang­zott volna ez a vágyakozás, ma azonban a tanuk se­rege vallja, hogy igenis, meg leket könnyíteni a bu­dapesti polgár vállán a nyomasztó terheket. Nem azt mondjuk, hogy máról-holnapra ingyen lehet utazni a villamoson, vagy ingyen lehet kívánni a gázt, meg a villanyt. Csak arról van szó. hogy emberségesebb, elviselhetőbb, más világvárosok tér­tiéihez hasonló terhek nyomják a budapesti polgár éietét._ Az Egységes Községi Polgári Párt nevében dr. Kozma Jenő bejelentette a pártnak két konkrét követelését: az egységes, olcsó villamostarifát és a húsfogyasztási adó eltörlését. Ezek, ha nem is jelen­tik azt, hogy a budapesti kispolgárnak most már félrerakni, kamatoztatni való pénze is akad, de min­denesetre konkrét javaslatok, amelyekért a felelőssé­get vállalja a párt és amelyeknek keresztülviteléért is kezeskedik. Hallottunk eddig kuruc beszédeket, amelyek a közszolgáltatások árának minden vonalon és hatalmas mértékben való leszállítását követelték. Ezek azonban eddig csak szavak és harsogó monda­tok voltak Alátámasztás, megerősítés, argumentu­mok nélkül puffogtak a demagóg követelések a leve­gőben. Most azonban, amikor egy komoly, az objek­tivitás útját soha el nem hagyó, realitásokkal szá­moló párt vállalja a felelősséget, megadja az eszkö­zöket, megmutatja a lehetőségeket, akkor nincs többé ok és mód ennek a kérdésnek további elodázására. Az Egységes Községi Polgári Párt. amikor kon­krét javaslatokkal áll elő, egyszersmind rámutat arra is, hogy a polgárságnak így visszaadandó milliókat miképen lehet másmódon pótolni. Ott van a hús- fogyasztási adó, amelynek négymillió pengős hoza- dékát a költségvetés nagy tételeinek apró megrövi­dítéseivel igen könnyen lehet pótolni. A BSzKRT a 20 filléres egységes tarifával ötmillió pengőt veszí­tene, de a párt máris ott áll a konkrét javaslatokkal és bebizonyítja, hogy csomagoknak pénzért való szállításával,- a dupla kalauzrendszer eltörlésével, az automatikus váltószerkezetek bevezetésével, a blic­celés kiküszöbölésével, a technika vívmányainak fel- használásával bőven lehet ezt pótolni. Meg kell cse­lekedni, mert még a belügyminiszter is legutóbbi le­iratában kimondja, hogy a BSzKRT „még mindig magasnak mondható viteldíjait a közgazdasági vi­szonyok által megkövetelt mértékre leszállíthatná“. ' A budapesti polgár életét olcsóbbá kell tenni, mert olcsóbbá lehet tenni. Sajnos, hosszú időn át nem gondoltak erre. nem is igen gondolhattak, mert leg­elsősorban a főváros háztartását kellett rendbehozni. Ez megtörtént, hiszen a világ pénzpiacának legelő­kelőbbjei tolongtak, amikor a fővárosnak húszmillió dolláros beruházó kölcsönre volt szüksége. Megtörtént, hiszen az 1928. évi költségvetésben 22,400.000 pengő három évi zárszámadási fölösleget könyvelt el a pénzügyi ügyosztály. Ilyen körülmények között többé nem szabad, hogy a belügyminiszter leiratában — mint az 1927. évi költségvetés most leérkezett kriti­kájában teszi — olyan megrovásokat olvasunk, hogy a főváros terheinek viseléséért az anyagi eszkö­zöket nem produktív gazdasági erőinek kifejlesztésé­ben és nem a takarékosságban keresi, hanem a köz­szolgáltatások emelésében, ahelyett, hogy azoknak visszafejlesztésére törekednék. Lesújtó kritika 'a belügyminiszteré, szerencsére azonban ki merjük mondani, hogy ez a kritika már a multté. Sipőcz polgármester expozéjában megvil­lanni láttuk azt a reménységet, hogy nemcsak a fő­város törvényhatósági bizottsága, de maga a tanács is eljutott már arra a meggyőződésre, hogy a pol­gárság terheit emelni nem lehet, sőt abból a .renge­teg pénzből, amit idők során a főváros igénybevett ennek a polgárságnak az áldozatkészségéből, már valamit vissza is lehet juttatni neki. Bejelentette a polgármester, li£gy a villany árának leszállításával, a vámok és fogyasztási adók mérséklésével ebben az esztendőben hatmillió pengőt kap vissza a polgárság. | Az Egységes Községi Polgári Párt nem elégszik meg I Kozma Jenő dr. országgyűlési képviselő, az Egy­séges Községi Polgári Párt elnöke a pénzügyi bizott­ság pénteki ülésén nagy beszédben bírálta a főváros 1928. évi költségvetését. Ennek a beszédnek igen te­kintélyes részét azok az eredeti és megkapó gondo­latok foglalták le, amelyekkel Kozma Jenő dr. a fő­város autonómiájának védelmére sietett. Kozma be­szédéből élesen kiviláglik, hogy mik voitak azok a hibák, amelyek az utolsó esztendő kellemetlen és szomorú eseményeit fölidézték. Ezek a bajok — mint Kozma Jenő is megállapította — nemcsak a fővárosi törvény revízióját tet­ték aktuálissá, de ennek a törvénynek a megalkotására kedvezőtlen légkört is terem­tettek. Rendkívüli jelentősége van tehát annak, hogy Kozma Jenő erőteljes argumentumokkal szögezte le azt a tényt, hogy az utóbbi időben a közgyűlés autonó­miája mellett tanácsi, sőt ügyosztályi autonómia ke letkezett és sohasem a törvényhatóság volt a hibás, hanem az a tanács, amely az autonómia jogait kisajá­tította. Messze hangzik ez a beszéd, amely megálla­pítja az autonómia életrevalóságát és hibául ans ágéit. Kozma Jenő dr. beszédének eme nagyfontos- ságú részeit bő kivonatban a következőkben kö­zöljük: Küllőd üzemé adminisztráció — A fővárosi törvény megalkotása óta. — mon­dotta a szónok — 1872 óta óriási változáson ment át Budapest, a lakosság száma, a kultúrigény, a tech­nika, stb. révén. A 72-es törvény közüzemeket nem is­mert, azóta a közüzemek egész sorozata vonul el előttünk, amelyek közül egész sorozatot meg fs kell szűntetni, annyira túltengésben vannak. — A legsürgősebben gondoskodni kel! helves, külön üzemi admi­nisztrációról. Ma az a helyzet, hogv a régi törvény alapján, (tehát törvényes alapon) az egyes üzemek legfőbb vezetése laikus kezekben van, mert akármilyen kiválók egyéb­ként az illető tanácsnokok, a szó szoros értelmében mégis, laikusok, akiket esetleg az anyakönyvi hiva­talból választanak ki, s egy olyan ügyosztályba tesznek, amelynek a legnagyobb befolyása van az üzemek sorsára, amely ügyosztály reszortjában az illető soha nem dolgozott. Nem hibáztatom tehát, ha a reszorthoz, annak minden csinjához-biHjához nem ért. így történnek adminisztratív hibák, amelyeket kiküszöbölni már csak a zárszámadás után, egy hi­teltúllépéseket kivizsgáló bizottsággal lehet. — Meg kell állapítanom, hogy a műszaki adminisztráció legkevésbé volt felkészülve arra. hogv komoly városi admi­nisztráció tengelye legyen. Meg kell állapítanom azt. hogy eddig a műszaki­lag képzett emberek, — a legutóbbi éveket kivéve ezzel, hanem a BSzKRT viteldíjainak leszállításával újabb öt, a húsfogyasztási adó eltörlésével pedig újabb négy, tehát összesen újabb kilencmillió pengő­vel akarja a polgárság terheit könnyíteni. Ez össze­sen tizenötmillió pengő, ami, ha valóra válik, azt je­lenti, hogy Budapest minden polgára, még a cse­csemő is, a jövő esztendőben tizenöt pengőt kap visz- sza abból a sok áldozatból, amit a nehéz időkben vá­rosáért hozott. Ez az út, amelyet aktív cselekedettel az Egysé­ges Községi Polgári Párt jelöl ki és amely elvezet ahhoz a célhoz, hogy Budapest polgárságát olcsón élő, nyugodt, megelégedett polgárságnak lássuk. — ki voltak zárva a tanácsból. lehetetlenné volt nekik téve az adminisztrációban való áttekintés megszerzése. Ennek a hibáját szenvedjük imi ma. Megvan a legjobb indulat, ezt elismerem, de a hozzá­értés majd csak idővel, a prakszis alapján fog je­lentkezni. Az egyéni felelősség — Hibáztatom a 72-es törvényt más vonatkozás­ban is. Elsősorban hibás a mai választási rendszer. Helytelenítem azt, hogy az adminisztrációt végző legkisebb tisztviselő is kénytelen legyen gráciát keresni, az állásáért remegni és igen sokszor az iigvek rovására koncessziókat tenni. tisztán azért, mert egyilk vagy másik befolyásos bizottsági tagnak van egy kívánsága, amit ő, az ő csekély erejéből nem tud eliminálni. — Tehát elsősorban fontosnak tartom a fővá­rosi törvény revízióját azért, hogy átessünk az ad­minisztráció csődjén, amiről mindnyájan meg va­gyunk győződve és amit mindnyájan tisztán látunk. Nagy hibája ugyanis a fővárosi törvénynek az, hogy a tanácsi felelősséget állítja előtérbe. A törvényható­ság mással nein állhat szemben, mint a tanáccsal, kjzárólag a tanácsot teheti felelőssé, mert a további már a fegyelmi jogkörbe tartozik és a tanács azután maga intézi a tagjain belül, hogy ki volt a hibás és ki nem. Az 1872-es törvénynek ez az elgondolása helytelen. Be kell hozni az egyéni felelősséget. mert amíg nincs egyéni felelősség, addig akár útépí­tésről, akár üzemi dologról, akár másról legyen szó, sehol sem tudom megfogni azt, aki intézkedett, aki nem jól adminisztrált, tehát nem tudok belenyúlni az adminisztráció hibáibav Az egyéni felelősség a fe­gyelmi jog alapján azután tisztázható, de mi hozzá nem nyúlhatunk addig, ameddig ez tisztázódik. Mél- tóztatik látni, hogy egy, esetleg másfél esztendő is eltelik, amíg egy ilyen vizsgálat befejeződik, s a vé­gén szanálódik az egész helyzet, egyéni felelősségre- vonás nélkül. Ha a polgármesternek módjában lesz az ügyek legjobb csoportosítása mellett, ott ahol va­lami hibát lát, abban a pillanatban felfüggeszteni, fegyelmit indítani, akkor meg vagyok győződve, hogy az adminisztráció a következő huszonnégy órában ötven oercenttel meg fog javulni. Kérem tehát a polgármestert, hogy adott esetben, egyetlen bejelentés kapcsán érvényesítse hatatonát, érvényesítse ezt a felelősségre vonást. Én nagyon kérem, hogy azt a nagy hatalmat, amellyel rendel­kezik, ebben az irányban krudélisan és személyekre való tekintet nélkül érvényesítse. Akkor nem lesz hi­teltúllépés, nem lesz bujkálás, nem lesz szükség ötös bizottságra és egészen biztos, hogy óriási megtaka­rítást fogunk elérni. „Sohasem az autonómia volt a hibás, hanem a tanács, amely az autonómia fogait gyakorolta helyettünk“ Kozma Jenő dr. a pénzügyi bizottságban nagy beszédet mondolt a főváros autonómiájának védelmében

Next

/
Oldalképek
Tartalom