Fővárosi Hírlap, 1927 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1927-08-24 / 34. szám
Tizenhatodik évfolyam Ara 40 fillér Budapest, 1927. augusztus 24 34. szám r^?*?oNSDii!L^iiioiiTmTiaiiiniiia»HSiiiaiHEsiiaiNBiiia»ip1íiQiiiauiaiu mi ELŐFIZETÉSI ARAK: Egésx évre 20 pengő (250.000 fC) Félévre . . ÍO pengő (125.000 KJ Állandóan : GAZDASÁGI ÉRTESÍW& Városi, poliiiKal és közgazdasági fictilap Felelőa »xerlcesxtö : BACSÓ £Míf MegJelenlK minden sxerddn Sszerleesxtőség és leladó&lvatalz Budapest VI, Szív-uccu 18. sxdm Postulate, cseltle-sxámla 40.42-4 Teletonsxdm x Térése 137—13 Ünnep iiíiasi vagyunk és az ünnepi eseményeknek, a Szent István Hét tiszteletreméltó sikerének írissen le kell vonni a tanulságait. A legelső, amit a legnagyobb örömmel láttunk, az. hogy a nagy gondolat, amelyet másfél esztendővel vetett föl Ripka Ferenc főpolgármester, kezd mélyen beleplántálódni a magyar nemzet leikébe. Kezd azzá a nagy, egységes, átható, mindenkit magába ölelő ünneppé lenni, amelynek a főpolgármester szánta. A nemzeti ünnepen kívül azonban Budapest ünnepévé is lesz a Szent István Hét, mert a vidéki magyarságot és az elszakított területek magyar lakosságát tízezrével szólítja, a maradék Magyarország fővárosába. amely meleg vendégszeretettel fogadja őket. egyben pedig első nagy, szilárd alapkövét teszi le Budapest eljövendő tekintélyes. komoly idegenforgalmának. Ez a része örvendetes a dolognak. Ma már nem leszünk ünneprontok, ha elmondjuk, hogy árnyoldalai, hibái, hiányosságai is voltak a Szent István Hét-nek. A tanulságaink gyors, azon melegében való levonásának talán eredményei is lesznek a jövőre vonatkozólag. Kezdhetnénk talán az apróbb szépséghibákon is, amilyen volt például az, hogy az Operaház, a város és az ország kultúrájának egyik legnagyobb büszkesége, nem nyitotta meg kapuit a Szent István Hétre, hogy a vidék magyarsága is ^"yönyör- ködhessék egy esztendőben egyszer a magyar zenei élet ama kulminációjában, amelyet ez az intézményünk nyújtani tud. Tudjuk nagyon jóh hogy az Operaház művészei nyári szabadságuk alatt, mint a vándormadarak járják be egész Európát és Szent István-napra bizony nehéz volna őket összeterelni. De ma már egészen bizonyos, hogy a Szent István Hét beiktat ódik azok közé a nemzeti és kulturünne- pek közé. amelyekkel a világ minden nagyvárosa dicsekedhetik és így az Operaház igazgatójának kötelessége lesz a jövőben a művészekkel akár szerződésben is kikötni, hogy Szent István Hetében ne- csak itthon legyenek, de művészetük legjavával gyönyörködtessék ennek a nagy ünnepnek zarándok- közönségét. Sokkal súlyosabb hiba volt már az, hogy a Szent István Hét propagálása az idén alaposan megkésett. A jövő évi Szent István Hét propagálását már holnap meg kell kezdeni. Egy teljes esztendő áll akkor rendelkezésre és a teljes esztendőnek minden napját, minden óráját ki kell használni arra, hogy ennek az ünnepnek híre, neve, jelentősége, monumentalitása ismertté legyen az egész művelt világon. Nem lehet heteik alatt elintézni, nem lehet hetek alatt meggyőzni a külföldet arról, hogy Budapest Szent István Hetében szépet, nagyszerűt, kultúrmagaslaton állót tud produkálni. Minden időt meg kell ragadni és miután csak egy esztendő áll mindig rendelkezésre, ezt az egész esztendőt, egyetlen perc kihagyása nélkül arra kell használni, hogy a Szent István Hét hírét, nevét, nagyszerűségét az egész világgal megismertessük. Ha ez így lesz, akkor komoly és tiszteletreméltó munkát végez. a>z a rendezőbizott- ság, amely meg fogja érdemelni a magyarság és Budapest köszönetét. Nem okolunk senkit az elkövetett, vagy véletlenül előállott hibákért és bajokért. Ha nem keresünk is hibásokat, de minden esetre azt kívánjuk és azt kívánja Budapest népe is, hogy a most tapasztalt hiányosságok ellen jóelőre bebiztosítsuk magunkat. Ennek pedig a közvélemény szerint egyetlen garanciája és pedig személyi garanciája van, az, hogy a jövőben Ripka Ferenc főpolgármester vegye kezébe a Szent István Hét előkészítésének irányítását. Csak az ő személye lehet a garancia, mert ez a gondolat tőle származott, ez az ő lelkének szülötte és csak ö lehet egyedül az. aki a szülő szeretetével. gondosságával és féltő ápolásával igazán naggyá, igazán általánossá és igazán világhírűvé teheti a Szent István Hetet. Nem véletlen az, hogy Ripka Ferencnek jutott eszébe a Szent István Hét megünneplésének gondolata és az sem véletlen, hogy éppen a Szent István Flét megünneplése jutott eszébe. Ripka Ferenc egész egyénisége, egész politikája, amellyel Budapesten a társadalmi, politikai és felekezeti békét helyreállította, valósággal szimbolizálódik a Szent István-heti ünnepségben. Ripka Ferencnek nemcsak mély vallásossága hajlott Szent István király felé, nemcsak nemzeti érzései kapcsolódnak az ünnephez, de egészen bizonyos, hogy nagystílű politikájában is az államférfi mintaképeként szerepel Szent István király. Aki a kereszténység átvételével a magyar kultúra alapjait vetette meg, aki nagyvonalú külpolitikájával a magyarságot bekapcsolta a Nyugat kultúr- nemzetei közé, aki nemzetiségi politikájával a legtökéletesebb társadalmi egyenlőséget teremtette meg: az az államférfi, az az uralkodó örök ideálja marad A Fővárosi Hírlap mai számában közöljük Sci- tovszky Béla belügyminiszter nágyfontosságú nyilatkozatát a fővárosi törvény revíziójáról. A Fővárosi Hírlap nem egy részletet közölt már az új fővárosi törvény tervezetéből és ezeknek a részleteknek autenticitását nem kisebb tényező adta meg, mint hogy valamennyi információnk, vagy magától a belügyminisztertől, vagy közvetlen környezetétől származott. Körülbelül ezekből a részletekből máris képe adódik annak a .reformnak,-.amely erőteljesen munka alatt áll a belügyminisztériumban. Amikor most erről beszélünk, legelsősorban foglalkoznunk kell azokkal a tendenciózusnak látszó híresztelésekkel, amelyek azt akarják elhitetni a közönséggel, hogy a fővárosi törvény revíziójából ismét nem lesz semmi. Ezzel szemben felhatalmazták a Fővárosi Hírlapot annak közlésére, hogy az új fővárosi törvény erőteljesen munkában van. az halaszthatatlanul és biztosan jönni fog, sőt maga Scitovszky belügyminiszter is kijelenti imént említett nyilatkozatában, hogy az új törvény alapján a tavasszal meg is ejtik a budapesti községi választásokat. Ami most már azokat az új részleteket illeti, amelyek Scitovszky Béla belügyminiszter nyilatkozata révén kerülnek a nyilvánosságra, ezek közül a számvevőség reformjára vonatkozó rész már nem újdonság a Fővárosi Hírlap olvasói előtt, mert hiszen ezt a tervet mi már hónapokkal ezelőtt részletesen ismertettük. Hasonlóképpen megemlékeztünk már arról ia tervről is, hogy az alpolgármesteri állások számát szaporítani fogják. Ez a tény kétségkívül igazolja * Bárczy Istvánt, aki polgármestersége idején, amikor kívüle eső okokból nem tudta a fővárosi törvény revízióját megvalósítani, ennek hiányát szervezeti reformmal pótolta. Pótolta pedig olyanmódon, hogy megalkotta a harmadik, úgynevezett „alpolgármesteri címmel és jelleggel felruházott tanácsnoki“ állást, azonkívül szaporította az ügyosztályokat és így a tanácsnoki állásokat is. Abban a lázban, amely a kommunizmus bukása után következett és hosszú esztendőkig tartó gazdasági válság révén előállott, a kormány mindenáron és igen helyesen redukálni igyekezett a főváros kiadásait is és a legmesszebbmenő takarékosságot akarta a városházán is érvénybe léptetni. Ez a gondolat eredményezte azután a többszöri létszám- csökkentéseket és végül a harmadik alpolgármesteri, valamint négy tanácsnoki állás megszüntetését. Annakidején a Fővárosi Hírlap tiszteletben tartva Ra- kovszky Iván belügyminiszter intencióit, amelyek a takarékosság minden vonalon való érvényrejuttatá- sát célozták, kifejtette, hogy bár Magyarország kisebb lett, Budapest lakossága azonban megsokasodott, de megsokasodott a városházi munka is és így ezeknek az állásoknak a megszüntetése csak az adminisztráció működésének veszélyeztetését eredményezheti. Az idők és az események ennek az álláspontnak adtak igazat és legelsősorban a hiteltúllépések ügye bia kultúráért szomjazó, a társadalmi és felekezeti békét ühító magyarságnak és minden olyan politikusnak, akinek ezek az ideálok szivéhez nőttek. Annak a Ripka Ferencnek, aki mindezeken $ gondolatokon át érezte meg a Szent István kultusznak a magyarság és Budapest számára való mérhetetlen kincsét, annak a Ripka Ferencnek személy szerint kell ott állania minden egyes aktusnál, amely a Szent István Hét vUághíriívétételét. nemzeti kincsé való emelését célozza. Ha ez így lesz és csak ha ez így lesz, akkor telnek be azok a reménységek amelyeket ehhez a nagy gondolathoz ma már minden magyar ember őszintén fűz. zonyította be azt. hogy Budapest adminisztrációjának redukciója nem hozott jó eredményt. Scitovszky Béla belügyminiszter, aki rendkívül mélyen merült bele a főváros ügyeinek tanulmányozásába, hamarosan belátta ezt és most az alpolgármesteri állások szaporítását szorgalmazza. A belügyminiszter csak az alpolgármesteri állások szaporításáról beszél, valószínűnek tartjuk azonban, hogy nem gondol egyébre, mint a harmadik alpolgármesteri állás visszaállítására. Ebben az esetben valószínűleg győzni fog az a felfogás, amelyet már régóta propagálnak, különösen a műszaki képzettségű városatyáik és városi fő tiszt vi- selők és amelynek értelmében a harmadik alpolgármester a műszaki főtisztviselők közül fog kikerülni. ❖ * * A másik, igen nagyjelentőségű reform, amelyet Scitovszky Béla belügyminiszter nyilatkozatában említ, az, hogy a főváros tisztviselőit kategóriákba osztják. Az egyik kategóriába tartozó tisztviselőket a polgármester nevezné ki. a másik kategóriába tartozókat pedig a közgyűlés választaná meg, de életfogytig tartó mandátummal. Ezt a gondolatot Scitovszky Béla belügyminiszter már előbb is felvetette, de ilyen élesen precizirozva csak most kerül először a nyilvánosság elé. A legnagyobb valószínűség szerint ez azt jelenti, hogy már az alpolgármesterek és tanácsnokok feje fölül is elmúlik az örök Damokles-kard, a hat évenként való választás. Hogy azután hol kezdődik azoknak a tisztviselőknek a kategóriája, akiket a polgármester nevez ki. ezt talán még maga a belügyminiszter sem döntötte el, de mindenesetre csak majd a törvény- javaslat nyilvánosságra kerülésével lesz közismertté. Egészen bizonyos azonban, hogy ez a n3gy reform a főváros adminisztrációjának, de maguknak a tisztviselőknek is nagy könnyebbségére fog szolgálni. Aki ismeri a budapesti városházi életet, aki tudja, hogy a politikai divatoknak milyen lutrijává vált egy-egy magasabbrangú főtisztviselőnek az egzisztenciája. az megkönnyebbülve veszi tudomásul a belügyminiszternek ezt az elhatározását. Hat esztendőn át a tisztviselők idejének igen nagyrészét az foglalta le, hogy a városatyák kegyeit keressék és politikai pártkörökben kilincseljenek, vacsorázzanak. Amikor pedig a választások ideje elérkezett, mindenkinek az állása, az egzisztenciája egyszerre kétségessé vált, a tisztviselők hétszámra nem tettek egyebet, mint saját egzisztenciájuknak jogos védelmében, jóízlésük megtagadásával, önmaguk mellett kotesked- tek. Kénytelenek voltak ezt tenni, mert hiszen egészen bizonyos, hogy nem munkájuk minőségét és. nem érdemeiket jutalmazta a legtöbb esetben a választás, hanem az egyéni szimpátiák, rokoni és baráti kötelékek és a jóisten tudná felsorolni még, hogy mi minden szerezte, vagy nem szerezté meg a szükséges voksokat. Ha az új fővárosi törvény kikapcsolja a tisztviselők életéből ezt a fenyegető rémet, akkor remélnünk kell, hogy Kinevezik-e Budapest polgármesterét ? Bethlen, Vass és Scitovszky miniszterek látogatása Ripka Ferenc főpolgármesternél FonyódhélateEcpen — Bárczy István belépése az egységespártba és a polgármesterkérdés
