Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1926-11-24 / 47. szám
7 izenötödik évfolyam Ara 5000 kor. Budapest, 1926. november 24. 47. szám. TqiHampiiigiiiniiinmaiiialiiaiiigmPinaiiimiinHipm ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 20 pengő (250.000 K) Félévre . . lO pengő (125.000 K) Állandóan : GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ Városi, poIiíiUai és líösQcizzáasági £}eiilap Felelős szerkesztő: BACSÓ EMIT Afegfelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VI, Szív-ucca 18. szám Postaiak, csekk-számla 40.424j Telefonszám: Teréz 137—lS Megindult a kortesliatl járat \ . és Budapest népe ütközőpontja lett a politikai ellentéteknek, amíg legnemesebb polgári jogát gyakor- landó, a választási urnák elé járulhat. Mi úgy képzeltük, hogy a lehiggadt \dök meghozzák a választási hadjárat csöndes, nyugodt, méltóságteljes tempóját is és végre az elvek harca nem sekélyesedik el, nem robban ki durvaságodban. És valóban az egyik oldalon a választási küzdelem első megnyilatkozásaként egy magas szárnyaású, hatalmas államférfim beszédet hallottunk, amelyben gróf Bethlen István miniszterelnök hirdette á társadalmi és felekezeti megbékélést, a gazdasági konszolidációt és az alkotó munka jogaiba iktatását. így képzeltük, így vártuk mi nagy korteshadjárat igazi nyitányát. Szerettük volna, ha a másik oldalon is azzal jöttek volna, hogy itt mindenki dolgozni akar, hogy itt mindenki az ország és annak fővárosa javát keresi, hogy ennek érdekében kész az országnak és ennek a városnak minden fia segítségül menni azoknak, akik a nagytakarítást elvégezték és most fognak hozzá az építés hasonlóan gigantikus munkájához. A másik oldalon azonban a korteshadjárat nem államférfiúi beszéddel, nem lenyűgöző, lelkesítő pro- grammadással, hanem egy bizottsági ülésen rendezett csúnya botránnyal nyílt meg. A központi választmány szombati ülésén játszódtak le ezek a viharos, botrányos jelenetek, amelyeket utólag objektív szemmel, nyugodt ítélőképességgel átvizsgálva, csak azt állapíthatjuk meg, hogy ennek a botránynak gyökere nem az őszinte fölháborodásból táplálkozott. Nem esett jogtalanság senkin, nem háborodhatott fel senkinek az igazságérzete, nem szenvedett senki sérelmet, jogaiban senkit meg nem károsítottak: nem történt itt semmi egyéb, csak az, hogy a szocialista urak a maguk korteshadjárata méltó nyitányának szánták a központi választmány botrányos jeleneteit. Durván megvádoltak, csúnyán sértegettek egy előkelő főtisztviselöt, akit a közgyűlés bizalma csak nemrégen tüntetett ki, személyes hajszát, hajtóva- dászatet rendeztek a főváros egy előkelő és tekintélyes polgára ellen: ez volt minden, amivel kifelé azt akarták dokumentálni, hogy ők üldözött vadak, hogy nekik nincsenek jogaik, hogy velük méltatlanul1 bánnak ott, ahova választóik küldték. Már előre halljuk a demagóg beszédeket, amelyek választási atrocitásnak, a hatalom erőszakosságának fogja minősíteni azt a botrányt, amelyet ők magu/'t rendeztek és amelyben méltatlan, személyes hajszí indítottak a közélet kimagasló férfiai ellen. V-V7 A szociáldemokrata korteshadjáraE'ilyen ouver- tur-je után meg kell értenie mindenkinek gróf Bethlen Istvánnak azt a szózatát, hogy álljanak össze mindazok, akik a fennálló társadalmi és gazdasági rend aktiv védelmére készek, a szociáldemokrácia és álarcban járó szövetséges társai részéről indított hadjárattal szemben. Itt hiába minden demagógia, itt hiába a krokodiluskönnyek és hiába a mesterkélt siralmak, a szociáldemokraták a legelső lépésnél, a korteshadjárat legelső futamánál nyíltan kitárták kártyáikat. A központi választmány emlékezetes, botrányos ülésén mindenki, aki jóhiszemű, beleláthatott ezekbe a kártyákba és megtudhatta, megláthatta, hogy milyen korteseszközökhöz, a demagógia milyen kilengéseihez fognak folyamodni majd a választások során. Szerencsére ez a fegyver, amelyet kétségkívül ügyeskedve töltöttek meg és az ellenfél szívének irányították, ezúttal visszafelé sült el. A polgárságnak meg kellett látnia, hogy a legteljesebb mértékben együtt kell haladnia és fel kell sorakoznia azokkal szemben, akik a fennálló társadalmi és gazdasági rend ellen hirdetik a harcot. Ez a tanulság a központi választmányban lejátszódott botrány után a választópolgárság számára. De vannak ennek a csúnya jelenetekben bővelkedő bizottsági ülésnek tanulságai a városházi politika számára is. Ezek a tanulságok pedig abban kulminálnak, hogy a közgyűlés munkaképességét, amelyet eddig komoly és tiszteletreméltó vezető egyéniségeknek sikerült meglehetősen megóvni, állandó és súlyos veszedelem fenyegeti. A szocialisták maguk is készségesen hangoztatják akárhányszor a közgyűlés munkaképességének szükséges voltát, amit könnyű megmagyarázni, mert hiszen ott akarnak maradni a város gyeplőjénél és nem szívesen teszik ki magukat annak, hogy Budapest választóközönsége esetleg kemény ítéletet mondjon városházi tevékenységükről. A közgyűlés munkaképességének védelmét azonAz utóbbi hónapok legnagyobb politikai eseménye az a hatalmas államférfiúi beszéd volt, amelyet a héten gróf Bethlen István miniszterelnök a Vigadóban több, mint másfélezer polgár előtt elmondott és amelyben a jövőben követendő irányelveit ismertette. A politikai világ hetek óta várta ezt a beszédet, amely tulajdonképpen az egész ország számára célkitűzést jelentett és amely Magyarország jövendő útját mutatta meg a választópolgárok előtt. Budapest választópolgárai olyan tömegesen jelentkeztek erre az estére a Polgári Egység Klubjának és elnökének, Kátlay Tibornak hívó szavára, hogy a jelentkezők tömegét a Vigadó óriási termei sem tudták befogadni. A fényesen kivilágított előcsarnokban hosszú sorokban vonultak föl azok a polgárok, akik jelen akartak lenni gróf Bethlen István történelmi jelentőségű megnyilatkozásánál. Az előcsarnokban Kállay Tibor, Bessenyey Zénó és Görgey István v. nemzetgyűlési képviselők, valamint Kozma Jenő és Payr Hugó, a párt főtitkára várták és üdvözölték az érkező miniszterelnököt, akit azután a terem bejáratánál Dréhr Imre államtitkár, Ángyán Béla miniszteri tanácsos, sajtófőnök és báró Harkányi János fogadtak. Gróf Bethlen István miniszterelnök pontban fél- kilenckor érkezett meg Scitovszky Béla belügyminiszter társaságában és azonnal felsietett a nagy terembe, ahol a húsz hatalmas asztalnál elhelyezkedett közönség lelkesen zúgó tapssal fogadta a miniszter- elnököt. A karzatokat díszes és előkelő hölgyközönség töltötte meg, míg a miniszterelnök asztalánál, tőle jobbra és balra Kállay Tibor, Ripka Ferenc, Kozma Jenő, Beöthy László, Tolnay Kornél és Ángyán Béla foglaltak helyet. Miniszterek, államtitkárok és más előkelőségek A végeláthatatlan asztalok körül ott voltak a politikai és városi élet kiválóságai közül — amennyiben a neveket feljegyezni sikerült — még a következők: Alpár Ignác, Andréka Károly h. főkapitány, Ba- csinszky Vladimir, Bayer Antal, Balogh Hugó, Ba- ránszky Gyula, Battenberg Lajos, Berky Gyula, Be- csey Antal, Bessenyey Zénó, Bessenyey Ferenc, Beöthy László v. b. t. t, Belatiny Arthur, Biró Pál, Bittner János, Búd János miniszter, Bohn József. Burghhard-Bélaváry Dezső, Chorin Ferenc, Désy Géza, Dinich Vidor, Domony Móric, Dréhr Imre államtitkár, Éber Antal, Ereky Károly, Erősdy Sándor ny. főispán, Farkas Ferenc, Fejér Ottó, Fellner Pál, Fináczy^Béla egyetemi tanár, Fleissig Sándor, Friedrich Vilmos, Franyoviczky Sándor, Füzesséry Zoltán, Gaár Vilmos, Gally Kálmán, Gerlóczy Endre, Glück Frigyes, budai Goldberger Leó, Gordon Róbert, a Délivasút elnökigazgatója, Hajós Kálmán, Halászy ban csak addig szolgálják a szocialisták, amíg kicsinyes politikai érdekeiket a magasabb érdekek nem kontrakarirozzák. Kicsinyes politikai érdek például az, hogy egy botrányos választmányi üléssel méltó ouvertur-t adjanak korteshadjáratuknak. Erre a homokra építeni sem az országos, sem a városházi politikában nem lehet. Az ország és a főváros rendjének stabilitását, a polgárság munkájának biztosítását csak olyan elemekkel leliet elérni, amelyek a nemzeti alapon álló társadalmi és gazdasági rend védelmét tűzik ki céljául. Ezek az elemek már észbekaptak és ezeket az elemeket nem megingatni, csak összekovácsolni tudja a szocialista botrányrendezés és demagógia. László, Erődi-Harrach Tihamér, Harkányi János báró, Hochenburger Antal altábornagy, Hódossy Gedeon min. államtitkár, Hoór-Tempis Mór egyetemi tanár, Horváth IV. Károly, Kálmán Gusztáv, Kállay Tamás, Kállay Rudolf, Kovács Gyula, Kirchner Her-, mann altábornagy, Kresz Károly, Lázár László, Ma- darassy Gábor, Martin János, Melczer László, Na- dányi Emil, Csécsi-Nagy Miklós, dr. Németh Béla, Némethy Károly v. b. t. t., Németh Károly, Nyulászy János, Nyegre László, Oroszy Géza, Őrley György, Örfíy Imre, Pallavichini Hyppolit őrgróf, Pompéry Elemér, Szatolykai-Papp Gyula, Reimann Ernő, Rei- mann Gyula, Scitovszky Béla belügyminiszter, Sie- gescu József egyetemi tanár, Skerlecz Iván báró, Spett Ferenc, Staub Elemér, Sztranyovszky Sándor belügyi államtitkár, Szterényi Kálmán, Schiffer Mór, Schmidt Richard, Scheuer Róbert, Stern Samu, Sza- bóky Alajos, Szászy Béla, Szurday Róbert, Tamásy József, Temesváry Imre, Tolnay Kornél államtitkár, Tóth Lajos, Usetty Béla, Várady Gábor, Vészi József főszerkesztő, Vida Jenő, Walko Lajos külügyminiszter, Wenszky Nándor, Wertheimer Adolf, Ziegler Géza, Freiberger Béla, óbudai Freudiger Károly, Túri Béla. Kállay Tibor és a közönség Ripka Ferencet ünnepük Vacsora végeztével, tíz óra tájban Kállay Tibor, a Polgári Egység Pártjának elnöke emelkedett szólásra, a másfélezernyi közönség lelkes tapsa közepette. A közönség lelkesedése Kállay Tibor nagyszabású beszéde közben állandóan emelkedett és frenetikus erővel tört ki, amikor a volt pénzügyminiszter gróf Bethlen Istvánt aposztrofálta. Majd azt fejtegette Kállay Tibor, hogy lehetetlen az, hogy a főváros polgársága ne érezze felelősségét önmagával és a főváros jövőjével szemben és lehetetlen, hogy ne kövesse azt az irányzatot, amelyet gróf Bethlen István képvisel. Ez az irányzat Budapest régi polgári tradíciójából fakad, amelynek reprezentánsai és zászlóvivői a nemrégiben elhúnyt Heinrich Ferenc és Budapest ezidöszerint való főpolgármestere: Ripka Ferenc. Ripka Ferenc nevének említésekor a másfélezer főnyi polgárság egy emberként ugrott talpra és riadó éljenzésben tört ki. Percekig tartó dörgő tapsviharral ünnepelte Ripka Ferenc főpolgármestert. A főpolgármester végre is kénytelen volt helyéről felemelkedni és meghajlással megköszönni ezt az önkéntelenül kirobbant, impozáns tüntetést. Gróf Bethlen István miniszterelnök megelégedéssel látta ezt a tüntetést, amely bizonyítéka annak a mérhetetlen népszerűségnek, amely Ripka Ferenc főpolgármestert Budapest polgársága részéről övezi. Négyszer-ötször megújult még az ováció, amelynek elültével azután Kállay Tibor tovább folytathatta beszédét. Beszédének Bethlen István gróf miniszterelnök történelmi jelentőségű megnyilatkozása a Uigudóbnn Megfigyelések és feljegyzések a másfélezer terítékes vacsorán Ripka Ferenc főpolgármester népszerűsége A miniszterelnök kormányfeladatnak tartja a főváros fejlesztésének előmozdítását
