Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1926-03-10 / 10. szám
Budapest, 1926 március 10. 3 Kereskedelmi alapra helyezik a főváros összes üzemeit Borvendég Ferenc tanácsnok tervezete A Fővárosi Hírlap megemlékezett már arról, hogy Borvendég Ferenc tanácsnok nagyszabású tervezetet dolgozott ki, amelynek hivatása, hogy a főváros tizeméi minél teljesebb mértékben fiiggotlenithetők legyenek a közigazgatás béklyóitól és hogy az üzemek vezetése minél jobban közeledjék a magánüzemek elasztikus kereskedelmi vezetéséhez. Most arról értesülünk, hogy Borvendég tanácsnok már ki is nyomatta ezt az üzemigazgatási tervezetet, amelyet immár nyomtatásban nyújtott át a polgár- mesternek és a tanács összes tagjainak, hogy azok a nagyszabású munkát áttanulmányozhassák. Borvendég tanácsnok tervezete 72 gépírásos oldal és minden részletre kiterjeszkedik, úgyhogy a fővárosi üzemek uj igazgatási rendje a tervezet elolvasása után a maga teljességében kibontakozik az olvasó szemében. A nagy reform főelve az, hogy a főváros üzemeit ezentúl kereskedelmi, illetve részvénytársasági formában, természetesen részvényesek nélkül vezessék. Az üzemek élén ezentúl, a kereskedelmi törvény előírásának megfelelően, igazgatóság fog működni és az üzemek teljesen részvénytársasági alapon^ rendezkednek be, csak éppen hogy az üzem nem részvényesek, hanem a főváros tulajdona marad. Ennek a célja az, hogy megszabadulva a közigazgatási vezetés nehézkességeitől, a kereskedelmi szellemben vezetett A Fővárosi Hírlap legutóbbi számában jelentettük már, hogy a városgazdasági ügyosztálynak nagyon szép tervei vannak azzal a területkomplexummal, amelybe bele tartozik a Gellért-fürdő, Rudas-fürdő, Rácz-fiirdő, a Hungária-forrás, a Kerká- polyi és a Bodor-féle telkek. Viaduktokat, szökőkutakat, a Gellérthegyre siklót, liftet és sok pompás parkot terveznek erre a területre. Mindezek az átalakítások és nagyszabású építkezések meglehetősen sürgőssé váltak, mert a Gellért-hegy és környékének premierjét a nemzetközi fürdőügyi kongresz- szus alkalmával akarják megtartani. A fürdőügyi kongresszust, amelyet a Budapest Fürdőváros Egyesület 1927-ben rendez, ugyanis fürdőügyi kiállítással akarják összekötni, amely kiállításnak terepe a kicsinosított, íelcicomázott, könnyen megközelithetővé tett és művészi alkotásokkal megszépített Gellérthegy lesz. Gazdag tervek állanak megvalósulás előtt, egyelőre azonban egy apró, de nyilván könnyen elintézhető tulajdonjogi vita merült fel a főváros és az államkincstár között. A tulajdonjogi vita a Gellérthegy és a Gellérthegyen lévő Citadella körül keletkezett. Körülbelül ugyanaz az eset ez, mint a Vérmező esete volt, amelyről azonban bírói Ítéletnek kellett eldönteni, hogy kié a Vérmező: a főváros-é, vagy pedig a katonai kincstáré? A Gellérthegy és a Citadella körül aligha merül fel ilyen súlyos ellentét, amelyet a bíróságnak kellene megoldania. Valószínű ez már a megbeszélésnek abból a barátságos és nyugodt hangjából, amelyen a tulajdonjogi vita a főváros és a honvédelmi minisztérium között folyik. A probléma, hogy kié a Gellérthegy és a Citadella, azon a helyszíni szemlén merült fel, amelyet a fürdőügyi kongresszus és kiállítás tervével kapcsolatban hétfőn délelőtt tartottak meg a Gellérthegyen. Ezen a .szemlén a honvédelmi minisztérium nevében K ő like r tábornok, a főváros részéről pedig Bérezel Jenő tanácsnok, kormányfőtanácsos jelent meg. Ott volt azonban a pompás tervek készítője, Alpár Ignác műépítész is. A honvédelmi minisztérium képviselőjét azért küldötte ki a helyszíni szemlére, mert a Budapest Fürdőváros Egyesület azzal a kéréssel fordult a minisztériumhoz, hogy a fürdőügyi kongresszus és kiállítás céljaira engedje át a Citadellát, ahol a kiállítást akarja megrendezni. A mai helyszíni szemle alkalmával Köhler tábornok elvileg nem tett kifogást az az ellen, hogy a Citadellában rendezzék meg a kiállítást, de a honvédelmi kormányzatnak "azt a kívánságát tolmácsolta, hogy a Citadella átengedése fejében a kiállítás rendezői a Gellérthegyre, kisebb katonai osztag részére laktanyát építsenek. A Budapest Fürdőváros Egyesület hajlandónak nyilatkozott arra, hogy a laktanyát felépiti, ellenértékképpen azonban negyven éves szerződést kívánt arra nézve, hogy a honvédelmi minisztérium a Citadellát erre az időre átengedi az egyesületnek. Ekkor keletkezett a váratlan bonyodalom-. Felszólalt ugyanis Bérezel Jenő dr. tanácsnok, aki kijelentette, hogy a főváros mindenekelőtt a jogállapotot kívánja tisztázni. üzemek irányítása mozgékonyabb lehessen. Az ni rend egyébként az üzemek decentralizálását is jelenti, amennyiben minden üzem élén külön önálló igazgatóság fog állani, amely igazgatóságnak tagjai felerészben a főváros törvényhatósági bizottságának delegáltjaiból, felerészben pedig a tanács által kiküldöttekből és az igazgatókból fog állani. Az így alakult igazgatóság a maga hatáskörében teljesen önállóan intézkedik, amii meggyorsítja az elhatározásokat, mentesít az eddigi közigazgatási labirintusoktól és elasztikussá teszi az üzemek egész működését. Borvendég tanácsnok tervezete előreláthatólag e hó 18-án kerül a főváros rendes tanácsülése elé. A tervezet azonban, amely hivatva lesz a város üzempolitikáját reorganizálni és az üzemek vezetését uj alapokra fektetan, értesülésünk szerint, nem fog simán keresztülmenni a különböző retortákon. Úgy halljuk, hogy a tervezet a mostani formájában már magában a tanácsban is éles kritikát vált ki. De a tanácsból kikerülve, a tervezet még mindig hosszú utat fog megjárni a különböző bizottságokban, míg végre eljut a közgyűlésig. Mire azonban idejut, valószínűleg elsimul minden ellentét, amely ideig-óráig útját állhatja a nagy reformnak, amelyet az üzemvezetés simábbá tételének hívei régóta sürgetnek. A főváros álláspontja szerint ugyanis a Gellérthegy tulajdonképpen a főváros tulajdona és csupán használatra engedték át katonai célokra. Ezek a katonai célok azonban ma már voltaképpen nem állanak fenn és igy a Gellérthegy és Citadella katonai célokra való átengedése már idejét múlta. A fejváros jogi álláspontja tehát ebben a mostani konkrét esetben az, hogy a Gellérthegy és a Citadella fölött a főváros intézkedik. Ami a laktanya építésének kérdését illeti erre a főváros- nakmost nincs pénze. De nem is indokolt a ka- szárnyaépités a Gellérthegyen, mert annak tőszomszédságában ott van a budaörsi laktanya, amely ennek a célnak tökéletesen megfelel. Ezekután Alpár Ignác bemutatta a Citadella kiállítási célokra szolgáló átalakítási, valamint a Gellérthegy parkírozásának és technikai eszközökkel való felruházásának nagyszabású tervét, amelyet a bizottság tagjai nagy elismerésben részesítettek. Döntés azonban a mai napon természetesen, már csak az időközben, felmerült vitás jogi kérdés miatt sem történhetett, de kétségtelen, hogy ebben az ügyben rövidesen határozni kell. A fővárosnak az az álláspontja, hogy a Gellérthegy átalakítása nem a Budapest Fürdőváros Egyesület hivatása, hanem a fővárosé, amely mindent megtesz, hogy Budapest idegenforgalma érdekében a Gellérthegy átalakítása és kicsinositása révén uj vonzóerőt létesítsen. Egyelőre azonban a jogi kérdést kell eldönteni, ami valószínűleg nem fog nagy nehézségekbe ütközni, mert mindkét fél részéről a legkonsziliánsabb álláspontot foglalják el. Ha tisztázzák majd, hogy kinek a tulajdona a Gellérthegy és a Citadella, akkor hamarosan hozzá lehet kezdeni azokhoz a nagyszabású beruházásokhoz, amelyek a Gellérthegyet valósággal Budapest egyik legszebb látványosságává varázsolják. Hóditó körúton a kőbányai sör A külföldi söröket úgyszólván teljesen sfeai-.. kiszorítottak az országból A megcsonkított Magyarországnak uj életfeltételekről kell gondoskodnia. Ma már nem elégedhetünk meg azzal, hogy mint a háború előtt, teljesen agrár- ország legyünk és nyerstermékeink kivitelével igyekezzünk megélni. Ma miár, amink terem, idehaza kell feldolgoznunk, hogy ilyenformán az ország külkereskedelmi mérlegét minden tekintetben elfogadhatóvá tegyük. Éppen ezért a legnagyobb örömmel kell megállapítani, hogy pár esztendő alatt a kőbányai sörfőzdék a magyar ipar egyik leghatalmasabb tényezőivé lettek. Hogy ez sikerülhetett, annak főérdeme azé a páratlan várakozási szellemé és azé .az alkotó tevékenységé, amely a kőbányai sörgyárak háború utáni munkájában olyan impozánsan nyilatkozott meg. Csak igy történhetett meg, hogy az utóbbi évek folyamán a kőbányai .sörgyártás a fejlődés olyan fokára jutott el, hogy produktumai nemcsak felveszik a versenyt a külföld legelsőrendü gyártmányaival, de azokat felül is múlják. A múlt esztendőben a kormány megnyitotta a határt a külföldi sörök előtt. A bajor és cseh sörgyárak, emlékezve arra a kedvességre, amelyben gyártmányaik Magyarországon a háború előtt részesültek, nagy erővel vetették magukat ismét a magyar piacra. Elegendő volt azonban egyetlen sörszezon arra, hogy a kőbányai gyárak sörei végzetes győzelmet arassanak a bajor és cseh sörök fölött. A fogyasztóközönség szinte hetek alatt rájött arra, hogy semmi szüksége nincs arra, hogy súlyos anyagi áldozatok árán a kőbányai sörök mellett eltörpülő külföldi söröket fogyassza. Hogy a magyar gazdasági viszonyok számára a kőbányai sörnek ez a győzelme mit jelent, igazolja az ,hogy amig a háboruelőtti utolsó évben 575.000 hektoliterre emelkedett a magyarországi sörimport, addig az elmúlt esztendőben Csehországból és Bajorországból összesen 3180 hektoliter sört hoztunk be. Erős közvélemény nélkül nincs eredményes városi politika. A Fővárosi Hírlap a szervezett közvélemény orgánuma. Egészen természetes ez ma, amikor a kőbányai különleges sörök 18 fokosak és a legjobb világosra pörkölt malátából készülnek és pedig a legnagyobb gondossággal, a sörfőzés legraffináltabb finom módszereivel. Kétségtelen, hogy alig van ma Magyarországban iparág, amely a termelés minőségében minden külföldi termeléssel szemben úgy megállaná a helyét, mint a kőbányai sörgyártás. Gazdasági szempontból rendkívüli fontosságú az is, hogy a kőbányai sörgyárak ugyanakkor, amikor minőségben túlszárnyalják a külföldi gyárak termékeit, egyben termelő- képességüket is igen nagymértékben fokozták. Ma Kőbánya legalább 3 millió hektoliter sör termelésére alkalmas, ami azt jelenti, hogy a külföldi sörök behozatalának teljes összezsugorodása mellett is exportképessé lett a kőbányai söripar. A kőbányai söripar legközelebbi feladata, hogy a maga számára minél nagyobb kiviteli piacot szerezzen. Ennek a lehetősége is adva van, mert a kőbányai sörök nemcsak idehaza, de már a külföldön is nyugodtan felvehetik a versenyt a bajor és cseh gyárak termeléseivel. Ez a verseny pedig nemcsak a minőség szempontjából, hanem az árak szempontjából is csak győzelemmel végződhetik Kőbánya számára. TUNGSRAM R A © I Ó A vacuumcső gyári Jele: TUNGSRAM U Kapható mindenül!! A fejhallgató gyári jele: u Kapható mindenütt! M R 2—3—6, M R 4—41, M R 6—61 Egyesült Izzólámpa és Villamossági RT. Újpest. A gellérthegyi Citadellában rendezik a nemzetközi fürdőügyi kiállítást Előbb azonban el keli dönteni, hogy ki a gazda a Gellérthegyen: a föváros-e, vagy a katonai kincstár?
