Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1926-03-10 / 10. szám

4 Budapest, 1926 március 10. • 9 • A békebeli állapotokról mindig csak úgy haliunk, mint valami elér­hetetlenről, mint valami olyanról, amiről csak álmodozik az ember, de aminek eljöve­tele még messze, messze késik a ködben. És ebbe az álmodozásunkba kemény, rideg szóval szól bele az élet. Nem tévedünk, nem csalódunk, megdörzsöljük a szemünket, elolvassuk még egyszer és látjuk, hogy egy hivatalos jelentésben igenis benne van­nak már a békebeli állapotok. A budapesti m. kir. adófelügyelőség beterjesztette a fő­városhoz az elmúlt félévről szóló jelentését, amelyet hétfőn tárgyalt a közigazgatási bizottság. Az adófelügyelő boldogan meséli el, hogy az összes egyenes adók kivetése a múlt év második felében befejezést nyert. Ezúttal sikerült — mondja lelkendezve a je­lentés, — a háborús évek és a közbejött forradalom által okozott többéves vissza­maradást pótolni, úgyhogy „az egyenes adó kivetése terén békebeli állapotok állottak elő.“ Heuréka, végre itt az első fecske. Az adókivetés terén, ne méltóztassék össze­téveszteni ezt az adófizetéssel, helyreállot­tak a békebeli állapotok. És még azt mond­ják, hogy nem boldog a magyar. Az őszinteség nagyon szép dolog és igazán nagyon sokra becsüljük azokat az embereket, akiknek a száján van a szive, akik nem csinálnak tit­kot az érzelmeikből, a gondolataikból még akkor sem, ha önmagukat vádolják is a sa­ját véleményükkel. Igazán nem akarunk kommentárt fiizni a dologhoz, de mégis csak el kell mondani, hogy az utókor nyom­tatott betűben feltalálva találja a dolgot. A munkásiigyi bizottság muttheti ülésén fel­állott Anka János, A Nép egykori szerkesz­tője, tehát kurzusügyekben tökéletesen autentikus férfiú és nagyon érdekes kijelen­tést tett: hangoztatta, hogy a bizottságnak mindenekelőtt le kell szögeznie hatáskörét, nehogy ismét kupaktanács szerepe legyen, mint a múlt ciklusban volt. A szó erős, a kritika, amely elhangzott, nagyon súlyos. Enyhítő körülmény, hogy nem destruktiv ember szájából hangzott el, régi konstruktív férfiú beszélt a kupaktanácsról, olyan férfin, akit kurzusügyekben igazán verzátusnak kell elismernünk. Ha fürdő — legyen fürdő éjszaka is, igy gondolta a Hungária-fürdö tulajdonosa, mig a belügy­miniszter úgy gondolkodik, hogy még a fürdőnek is szüksége van éjszakai nyuga­lomra, Nem járult hozzá tehát a belügy­miniszter ahhoz a világvárosias tervhez, hogy Budapest éjszakai élete meggazda­godjék a kivilágított gőzfürdőkkel, ahol esetleg — ki tudja milyen ötlete támad az embernek, — még pezsgőzni is lehetne. Bár­mennyire szeretnénk is Budapestet emelni és modernizálni, ebben az esetben mégis a belügyminiszternek kell igazat adnunk. Iga­zán naiv léleknek kellene tartanunk a bel­ügyminisztert, ha behódolna a Hungária- fiirdő gyermekesen gügyögő argumentálá- sának, amikor azt mondja, hogy nyitva kell tartani a fürdőket, mert máskülönben az éj­szaka érkező vendégek kiszólva a vonatról, nem tudnának kellően tisztálkodni, Ezt a jámbor hazugságot igazán nem hiheti el a belügyminiszter, pedig valószínűnek tartjuk, hogy velünk együtt ö is azt szeretné, ha Budapest teljes egészében, bár éjszakai für­dőzés nélkül, a békebeli világváros képét mutatná. A fürdőtulajdonos pedig nyugod­jék meg abban, hogN a Budapest-fürdőváros gondolatát nem azon a módon kell megvaló­sítani, ahogyan azt ö a maga zsebe érdeké­ben kifundálta. „Tempó harrihárom“ kiáltástól lesz hangos a Drasche-lelek A telket részben parkírozzák, részben sportteleppé alakítják át — Beboltozzák az Ördögárkot — Solty műszaki főtanácsos nyilatkozata Annakidején, amikor Klebeisberg Kuno gróf kultuszminiszter kezdeményezésére a megépí­tendő Nemzeti Stadion számára megfelelő terepet és helyet kerestek, szóbakerült a főváros tulajdonában lévő Drasch e-féle telek its. A helyszini szemle al­kalmával azonban kitűnt, hogy a Drasche-féle telek a Nemzeti Stadion céljaira nem alkalmas, mert mil­liárdos befektetések mellett is, folyton attól kellene tartani, hagy az állandó földcsuszamlások folytán a megépítendő amfiteátrumszerii nézőhelyek és tribü­nök használhatatlanokká válnának. A bizottság erre végleg úgy határozott, hogy a Nemzeti Stadiont sem­mi körülmények között sem fogják a Drasche-telken felépíteni. A Nemzeti Stadion céljaira akkoriban szó­bakerült még a Vérmező és a régi lóversenytér is, azóta azonban már -—■ mint ismeretes — elvben úgy határoztak, hogy a Nemzeti Stadiont a Duna partján, a kelenföldi elektromos centrálé mellett fogják meg­építeni. A Drasche-telken azonban, értesülésünk szerint, mégis csak sporttelep lesz. A főváros tanácsa ugyanis a múlt év folyamán úgy határozott, hogy a Drasche-telket nivelláltatni fogja és a telek egy részéből pompás parkot, a másik ré­széből pedig sporttelepet létesít. A munkálatokra an­nakidején 900 millió koronát irányoztak elő. A Drasche-telken folyó munkálatokra vonatkozó­lag kérdést intéztünk SOLTY LAJOS műszaki főtanácsoshoz, aki a következő felvilágosítást adta a Fővárosi H i r la p munkatársának: — A Drasche-féle telek nivellálására előirányzott összeg az eddigi földmunkálatok során elfogyott. Most azt tervezzük, hogy a kőfejtési munkálatok so­rán nyert elsőrangú minőségű követ úgy értékesit- jiik. hogy a költséget az a tétel viselje, ahol az fel lesz használva. így elsősorban fel lehetne használni az ott nyert köveket a II. kerületi elöljáróság! utca- burkolásoknál, azonkívül az Ördögárok fenék- és ol­dalkiképzésénél. Ezzel kapcsolatban meg kell említe­nem, hogy az Ördögárok oldalkiképzése úgy fog meg­történni, hogy a kővetkező munkálatok során beboltozható legyen. így tehát a helyett, hogy vállalkozóktól vennénk ^ a | köveket, a Dräsche-telekről szállítanánk azokat. Ez- | zel nagy pénzeket takarítanánk meg, amit ai Dra- sche-telek nivellálási munkálatainak további folyta­tására használnánk fel. De ugyancsak felhasználhatnánk a Drasche-telken fejtett köveket a ferencvárosi helyi kikötő építé­sére is, miért a kőanyag, ismétlem, elsőrangú, úgyhogy erre a célra is kitünően megfelel. Egyébként most folynak a számítások arra vonatkozólag, hogy milyen ősz- szegre lenne szükség a munkálatok további folytatá­sára. A telek egy részét különben most alapcsövez­zük, hogy az előtörő vizeket levezessük, hogy azok kimosásokat ne csináljanak. A főváros kertészeti igazagtójával egyetér­tésben nemrégiben jelöltük ki azokat a kő­tömböket és sziklákat amelyek parkdiszi- tésre alkalmasak. A kőfejtési munkálatok egyébként azért olyan költsé­gesek, mert robbantással esetleg veszedelmes föld­csuszamlásokat idéznénk elő. Ha azonban a robban­tás elkerülhetetlen lenne, akkor mindenesetre ki fog­juk kérni a Földtani Intézet és a robbantási szakér­tők véleményét. Az eddigi tervek szerint a lejtős részeket parkírozni fogjuk, a vízszintes részt pedig sportteleppé képezzük ki. Véleményem szerint víztelenítés esetén azonban a sportelepet amfiteátrumszerüen is egész bátran ki le­het építeni. Meg kell még végül említenem, hogy a BESzKÁR ai vágányok építése alkalmával a megen­gedettnél magasabb feltöltésf alkalmazott. A nivel- lálási munkálatok e részét természetesen a BESzKÁR költségén fogjuk elvégezni. Eddig szólnak Solty főtanácsos felvilágosítá­sai, amelyekből kitűnik, hogy a főváros a közel jö­vőben, a sportrajongók nem kis örömére, egy újabb nagyszabású és modern sporttelep- p e 1 gazdagodik. Az uj soprttelepre, értesülésünk szerint, a BESzKÁR és a „33 FC“ pályázik. A pályát azonban előreláthatóan a rendkívül szimpatikus és nagymultu budai csapat, a „33 FC“ fogja megkapni, amelynek tudvalévőén nincsen pályája. így tehát a közel jövőben már Budán fog felhangzani a futball­rajongók tízezreinek biztató csatakiáltása: — Tempó harrihárom! Tempo harrihárom! SZÓRAKOZZs LS

Next

/
Oldalképek
Tartalom