Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1926-02-10 / 6. szám
4 Budapest, 1936 február 10. ifiofitolos tojásíúnc a BarosMfsla hifiül A kislakások iparosmunkáinak kiadására késik a döntés, mert a vállalkozók 100—200 százalékos árkülönbözettel pályáztak A fővárosi kislakások öt házból álló első csoportjának versenytárgyalása a legközelebbi napokban ban végleg elintéződik. Mint lapunk mai számának „Vállalkozás“ rovatában olvasható., a főváros középitési ügyosztálya a Mester-utca és Dandár-utca sarkán építendő ötemeletes kislakásos bérpalota legfontosabb iparágának munkálataira is kiirta a versenytárgyalást. Az első ötházas csoport versenypályázata azonban újból aktuálissá tette azokat a kérdéseket, amelyek az ipart már igen erősen nyugtalanítják. A tiz iparágnak legutóbbi versenytárgyalásánál ugyanazok a jelenségek merültek fel, amelyek a kőmivesmunkála- íok kiadásánál elvi kérdésekben 'szembeállították a tanácsot és a középitési bizottságot és amely differenciákat csak nagynehezen lehetett elintézni. Ennek a tiz iparágnak a pályázatainál ugyancsak száz- és kétszázszázalékos árdifferenciák merültek fel és nem tekintették a városházán egyenlőrangu polgárnak azokat az iparosokat, akik a Baross-listán szerepeltek és akik a Baross-listán nem -szerepeltek. Azután azt is mondja a hivatalos nyilatkozat, hogy „ajánlhatott volna 1920-ban közszáliitásra iparosokat és kereskedőket az OMKE is, de' nem tette. A Baros-s-Szöveíség élt az ajánlás jogával. Általában a liberális iparos és kereskedelmi világ az utóbbi évek során, amikor a liberális és demokratikus párt- állású törvényhatósági bizottsági tagok távoltartották magukat a fővárostól, nem vettek részt .semmiféle városi közszállitásban“. Ez azután tökéletes elferdítése a történteknek. A liberális és más ellenzéki fővárosi bizottsági tagok nem is ajánlhattak iparos cégeket közszáííittásokra, hiszen az uralmon lévő párt kirekesztette őket a szakbizottságokból és csak annyit engedett meg nekik, hogy a közgyűlésen statisztálhattak. Később még a közgyűlésen való résztvétel is lehetetlenné vált számukra1. Az pedig, hogy az OMKE és más érdekeltségek is ajánlhattak volna közszállitásokra kereskedőket és ipa- rásókat, igazán nevetséges állítás, mert mindenki nagyon jól tudja, hogy a-z ajánlás és ajánlásnak íigyo- lerr.bevétele között óriási különbség van. 1920-ban a legszigorúbb irányelv volt a városházán, amit az uralmon lévő párt körörn- szakadíáig védett és a tisztviselők tökéletesen végrehajtottak, hegy csakis és kizárólag a Baross-listán szereplő iparosok és kereskedők nyerhettek a közszáilitások terén megbízásokat. Ezt tagadni talán még nevetségesebb, mint amilyen fölösleges. A baj ott van, hogy Baross-iista1 még mindig szerepel és hogy akadnak Csiiléryek, akik a Baross-listának jogaiban vajló megtartását ma is követelik. A pártközi béke érdekében magának Wolff Károlynak kell latbavetnie egész tekintélyét, hogy a Baross-iista, amely annyi keserűséget okoz a főváros iparosainak, eltűnjön a föld színéről. az egyes pályázatok között. Olyan súlyos probléma ez, hogy a Fővárosi Hírlap értesülése szerint már a- kereskedelmi minisztériumot is foglalkoztatja, ahol kezdik belátni, hogy revízió alá kell venni a közszállitási szabályzatot. Békében is voltak az árajánlatok között eltérések. Sohasem fajultak el azonban annyira a viszonyok, hogy az árajánlatok között ilyen horribilis differenciák álltak volna elő. A háború előtt legfeljebb 5—10 százalékos különbözet választotta el a legolcsóbb aljánlatot a legdrágábbtól. Ilyen körülmények között nem volt nehéz sem a középitési bizottságnak. sem a tanácsnak döntenie és a két fórum között nem állhatott elő elvi ellentét. A most felmerült abnormális jelenségek a gazdasági élet betegségének biztos jelei. A kereskedelmi minisztérium szakértői ug'y látják a helyzetet, hogy ideiglenesen helyesen cselekedett a főváros, amikor uj szabályokat, uj normákat állított fel. keresvén a középarányos árat a legdrágább és a legolcsóbb ajánlatok között. Végleges megoldásnak azonban ez nem tekinthető és igy arra a meggyőződésre jutottak, hogy a közszállitási szabályzatot sürgősen revízió alá kell venni és ennek a revíziónak számolnia kell az olyan esetekkel is. amelyek egyszer valamikor megint előállhatnak és amely esetek a gazdasági élet betegségét és abnor- mitását tükrözik. A Baross-lisfták A Fővárosi Hírlap legutóbbi számában irtunk arról, hogy az iparosság sérelmére felállított és a polgári egyenlőséget megcsufoíő Baross- iista még mindig szerepei és annak szereplése ellen a törvényhatósági bizottság több tagja erőteljesen tiltakozott. A tiltakozásra megérkezett a válasz és pedig Csilléry András fővárosi bizottsági tag részéről. Csilléry András ugyanis egy népgyüiésen hosszabb beszédben hangoztatta, hogy a városházán csak azokat szabad közmunkában részesíteni, akik tagjai a Baross-Szövetség- nek. Ennek a beszédnek olyan színezete van, mintha Csilléry András azt akarná mondani, hogyha nem volna Baross-iista, akkor most kellene megcsinálni. Alig lehet kétséges, hogy Csilléry András ebben az esetben a Ripp van Winkle szerepét játssza. Ugylátszik, az alvezér nem tudja amit a. vezér cselekszik. Azt hisszük ugyanis, hogy Wolff Károly, a Keresztény Községi Párt vezére, aki függetlenítette magát pártja túlzó elemeitől és mindinkább reális városházi politikát kíván folytatni, nem helyesli Csilléry Andrásnak ezt a kitörését, mert hiszen me,g kell állapítani, hogyha van is még Baross-iista, de ettől a Ba- ross-listától már sok esetben éppen a Keresztény Községi Párt tudtával és hozzájárulásával lényegesen eltértek. A Baross-listáról azonban a napokban egy hivatalosnak látszó magyarázat is megje^ lent. Eszerint a közszállitásokra vonatkozó irányelvek most is azok, amelyeket 1920-ban meghatároztak. 1920-ban is az volt az irányelv, ami ma; közszállitásban résztvehet mindenki, akit bármely pártállásu fővárosi törvényhatósági bizottsági tag közszálli- tásra a városházán ajánl, továbbá bárki, akit szakmai testület, ipartestület, vagy kereskedelmi egyesülés ajánl. A hivatalos helynek, bármennyire szeretnénk is, nem tudjuk ezt teljesen elhinni. Mi egészen másképpen emlékezünk és úgy tudjuk, hogy éppen fordítva állították fel 1920-ban ezt az elvet. Tanúként igen jelentékeny férfiúra tudunk hivatkozni. Ez a férfiú Krátky János nyug. székesfővárosi tanácsnok, akit éppen a Baross-iistától való eltérés miatt szavaztak le és mondjuk meg nyíltan, hogy minden szokás ellenére ezért nem tartották vissza, amikor szolgálati ideje lejárt. Röviden Krátky János, a fővárosnak ez a kiváló fő- tisztviselőie annak az áldozata lett. hogy 1920-ban nem engedték meg a Baross-listá- tól való eltérést Amikor egy ár tat! in szamár miatt széksértés történik Megfigyelések a szerdai közgyűlésen A pesszimisták a községi választások után azt jósolták, hogy a közgyűlés nem fogja megérni az egyhónapos születésnapját se. Azután múltak a hetek, múltak a hónapok, apró csete-puték, házi perpatvarok között ugyan, de lassanként mégis csak egymáshoz törődtek a legkülönbözőbb világnézetű pártok is. Karácsonyra már a belügyminiszter maga is elmondhatta a Fővárosi Hírlap hasábain, hogy nincs semmi baj, a főváros közgyűlése munkaképes. A pesszimista jósok megbuktak, nem kellett és nem^ kell .a közgyűlést feloszlatni. A közgyűlés feloszlatásának réme. —- mint a szerdai közgyűlésen kiderült, — összezsugorodott e.gy —. megafonná. A törvényhatósági bizottságot nem kell feloszlatni, de Ripka főpolgármester úgy vélte, hogy egy megafonra mégis csak szükség van. Meg is csodálták a városatya urak az ni alkotmányt. Most már Ripka főpolgármester hangja nem vész el a viharban, mert ott van az elnöki emelvényre felszerelve a megafon, az elnöki csengő mellett a megafon leadó csöve, viszont a nagy kürt. amellyel a hang elárasztja az egész termet, az elnöki emelvénytől balra, a falon függ. Hogy ezeket a technikai felszereléseket Fényes László, a legnagyobb viharkeverő, személyes sértésnek vette, azon igazán nem csodálkozott senki sem. Egyszóval Ripka főpolgármester a közgyűléseket megelőző pártközi konferenciák után, a közgyűlés rendjét biztositó garanciák másodikát a megafonlban találta meg. Egyelőre ezen a közgyűlésen még nem debütált a megafon. Voltak ugyan délutántól késő éjszakáig apró viharok és Fényes László is kitett magáért, sőt Horovitz Gábor is eljátszotta bősz szerepét, amelyben úgy mutogatja miagät, mintha minden pillanatban 'ellentábort torkok átharapására készülne, de ugylátszik a megafont a főpolgármester nagyobb feladatok végzésére tartogatja. Még alig melegedtek vele a városatya urak a kora délutáni vitába máris kemény összecsapás keletkezett a két oldal ’között. Ez körülbelül előre látható is volt már akkor, amikor Bíró Dezső szocialista szólalt fel és beszéde alatt már izga- toíitab volt a hangulat. Váratlanul azonban vihar tört ki, amelynek igazi okát csak később lehetett megállapítani. Egyelőre csak az történt, hogy egy Hufnagel nevű Wolfí-párti városatya odament egy demokrata városatyához és valamit súgott neki. Nem telt bele egy perc, az egész baloldal felpattant helyéről és felháborodva tiltakozott. Ripka Ferenc főpolgármester hatalmas vihar közben tisztázta a helyzetet. Az egész kavarodás onnan eredt, hogy egy szocialista városatya közbeszólás formájában azt mondta, hogy Hufnagel vörös bizalmi volt. Erre keit fel Hufnagel és ment oda a demokrata bizottsági taghoz, aki által azt üzente a szocialista, közbeszólónak, hogy aki róla ilyesmit állít, az szamár. A balodalon elkeseredetten a padot verve követelte Hufnagel rendreutasítását. Fényes László odaállt az elnöki emelvény elé és hogy fölöslegessé tegye a megafont, onnan kiabált fel az elnöki székre: —■ Utasítsa rendre a 'másik oldalt, ott szama- r aztak! Ripka főpolgármester azzal felelt, hogy őt ne oktassák ki és rendre utasította Fényes Lászlót. Fényes ekkor már elvesztette higgadt meggondoló képességét és szinte őrjöngve kiabálta: —- Rendben van, tudomásul veszem! De ha a másik oldalt nem utasítja rendre, akkor pártoskodik! Újabb rendreutasítás hangzott el. mire Fényes tehetetlen dühében, pulykavörösen kiáltotta a főpolgármester felé: — Gyáva! gyáva! Még egy incidense volt Fényes Lászlónak a főpolgármesterrel és már annyira ment a durvaságban, hogy az egész közgyűlés megbotránkozott viselkedésén. Saját pártján többen szánakozva, többen megdöbbenve néztek rá. Wolffék pedig kórusban kiáltották: Székséntés! széksértés! Be kell esukatni az elvtárs urat! Az utolsó szót Ripka főpolgármester mondta ki: Erős közvélemény nélkül nincs eredményes városi politika. A Fővárosi Hírlap a szervezett közvélemény orgánuma. belekezdett a levente tanfolyam ellen való támadásába. Bíró arról beszélt, hogy a leventeoRtatók pofozzák a tanonciskolái növendékeket, de azok „vissza fogják adni, amit kaptak ...“ — Szégyen, gyalázat! Kommunisták! Nem törődnek a nemzeti eszmével! — kiáltották a szocialisták felé a Wolff-pártiak. A szocialista Horovitz Gábor tulhar sogta a jobboldali zajt: — Ha az én fiamhoz csak egy ujjal hozzányúl valaki, összetöröm a csontját! Nem lett volna teljes a kórus, ha Fényes László bele nem süvít: —• Pofozkodnak és frankot hamisítanak! Ez a magú k ha zaffás s á ga! Kara f i á t h Jenő .méltatlankodva mondja: — Hogy lehet igy beszélni?! Horovitz Gábor magából kikelve ordítja K a r a f i á t h r a: ■—- Kiütöm a szemét! — Majd a törvényszék előtt elintézem ezt az ügyet, — mondja nyugodtan Karafiáth Horovitznak. Végre Ripka Ferenc főpolgármester helyreállította a rendet és erélyesen rászólt Biró Dezsőre: — Ilyen tiszteletlen hangon ne beszéljen olyan témáról, amelyhez a nemzet érdekei fűződnek! Most már nyugodtabb mederbe terelődött a közgyűlés hangulata. B r ó d y Ernő komoly, szép beszéde minden figyelmet lekötött. Két óra hosszat beszélt a lakáskérdésről és különösen megdöbbentette a hallgatóságot azokkal a leleplezésekkel, ame- | lyek fájdalmas színben mutatták be a Suhajda-telep j ezer lakosságának nyomorúságát. A lakásügyben Bródy után Propper Sándor —- Ha még egyszer ilyen hangot használ a bizottsági tag ur, széksértési eljárás alá fogom vonni! Imitt-amoti felvillant még egy-egy ízléstelen hang. de annál több volt a komoly beszéd és talán még több lett volna, ha közben el nem múlik tizenegy óra, mire azután elhatározták, hogy a tárgyalást félbeszakítják és a közgyűlést szerdán folytatják. Meinl-leávé „MOSA“ Jenne Ferenc, Buda esi Vili., Főh. Sándor-u. 3a. (Va'-u. sarok) Telefon : József 03—44. Teherautóját Atszorelem óriási Continental > agy teherbírású levegőgummikra. Ezáltal 00% motorjavitasr, 20°0 üzemanyagot, 100% időt (akadt meg. Kerekeket átalakítok. Autóköpeny és tömlőket gyári eljárás szerint jnv tok.
