Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-27 / 4. szám
Tizenötödik évfolyam Ara 5000 kor. Budapest, 1926 január irZ 4. szám. «h WMimaiiarff»;rn has: Előfizetési á» ak: Esrész évre 20 pengő = 250.000 kor. Félévre 10 pengő= Í25.000 kor. ÁLLANDÓ MELLÉKLET: GAZDASÁGI H5RLÄP VAROS!. POLITIKAI ÉS KÖZQAZDASAGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Postatak. csekk-számla: 40.424 Telefon: 137—15 szám DolSárköicsöiif ajánlanak a fővárosnak, ajánlják pedig nem kisebb helyről, minit a Morga n- csoport és a Spc y e r-bankház. Egyelőre csak két tény világos. Az egyik az ajánlat, a másik pedig az ajánlott összeg nagysága. A Morgan- csoport ugyanis 20—25 millió dolláros, a Speyer- bankház pedig 10 millió dolláros kölcsönt ajánlott fel Budapest székesfővárosnak. A két ajánlatról ennél aligha tudunk többéit cs az az értesülésünk, hogy a hivatalos körök, Budapest vezetősége sincs még az ajánlatról részletesen informálva. Nem tudjuk tehát, hogy milyen feltételek melleíit ajánlják az amerikaiak a doilárkölcsönr és nem tudjuk azt sem, hogy a majd napvilágra kerülő feltételek olyanok lesznek-e, amelyek lehetővé teszik, hogy a főváros megegyezzék az amerikai bankárokkal. Csaknem azt mernénk azonban mondani, hogy a kölcsön ügyében való megegyezésnél és a kölcsön felvételénél is nagyobb jelentőségűnek tartjuk magát azt a jelenséget, hogy az amerikai töke megjelent és ajánlatot tett. Tudjuk nagyon jól, hogy Amerika ma a felhalmozott és gyümölcsözésre váró tőke hazája, ele kérdezzük, mi volt az oka annak, hogy ez az amerikai tőke nem jelentkezett már évekkel ezelőtt, nem jelentkezett hét esztendeig? És mi az oka annak, hogv az amerikai tőke épen most jelentkezik? Igen egyszerű és igen természetes a válasz, amely Budapest lakosságának ma már köztudatában él. Hogy hét esztendeig nem tettek ajánlatot Budapest székesfőváros közönségének, annak igen egyszerű oka az. hogy a város képviselőtestületének igen jelentős nép- szónokai hosszú időn át azt hangoztatták, hogy ők a Bárem ek és Vázsoayiék adósságait nem hajlandók visszafizetni. Elképzelhetö-e olyan töke, amelynek egyetlen vágya, hogy ne kamatozzon és hogy megbízhatatlan kezeikbe kerüljön? Mert a tőke szempontjából feltétlenül megbízhatatlan az a kéz, amel^régi adósságait nem törleszti, de vár arra, hogy uj adósságot csinálhasson. De nem is vök szükség hét esztendeig a külföldi kölcsönre. Elismerjük, puritán szempontok, de egyben szomorú rövidlátás jellemezte azt a rezsimet,- amely csak vegetálni hagyta Budapestet és nem törekedett arra, hogy a háború rombolását újjáépítse és továbbfejlessze a várost. A koncepciónélküliség eleget vélt tenni a város lakossága iránt való kötelességének akkor, amikor nem csinált ugyan uj adósságot, de a régit sem fizette, nem. keresett anyagi eszközöket a városfejlesztő beruházásokhoz, de engedte, hogy a közművek tovább menjenek a teljes leromlás utján. Mi ma úgy érezzük, hogy akik hét esztendőn át igyekeztek ugyan megőrizni a meglévőt, de nem volit bátorságuk újat teremteni, azoknál nemcsak a puritánság és a koncepciónélküliség voltak az uralkodó-planéták, de valószinüleg mélyen érezték^ azt a kellemetlen tudatot, amely visszatartotta őket a cselekvéstől, hogy nincsen a hátuk mögött a város lakosságának egyetemes bizalma. Éneikül pedig cselekedni, építeni, beruházási pro- grammokat végrehajtani, vagy nagy kölcsönöket felvenni —- elismerjük — súlyos lelkiismereti kérdés let1: volna. Ma azonban másképen áll a helyzet. Ma már nyugodtan jöhet a külföldi hitelező a budapesti városházára és a budapesti városháza nyugodt lelkiismerettel kezdhet hozzá nagykoncepcióju beruházási tervek megvalósításához és azok eszközeinek megszerzéséhez. Két tény ad erre jogot úgy a külföldi pénzcsoportoknak, mint a város mai vezetőségének. A két tény közül pedig az egyik az, hogy 1926 január l-ével a főváros véglegesen rendezte a régi adósságok viszafizetésének kérdését. A másik tény pedig, amelyen már a külföldi kölcsönök rendezésének lehetősége is alapult, az, hogy a főváros mai re- zsimje mögött az egész, az egységes Budapest támogatása áll. Ma olyan rezsim uralkodik a városházán, ■amely lázmentes időkben, nyugodt atmoszférában, minden terrortól mentes, tiszta választásokból került ki. Ennek a rezsimnek a képviselői között óriási világnézeti és politikai ellentétek vannak ugyan, de a pártok Budapest iránt érzett szeretetiik és a Budapestért való aggódásuk révén a politikamentes alkotómunkát tűzték ki célúkul. Ennek a célnak az érdekében sokmindenről lemondottak és hónapok tanúsága állhat ma már a külföld előtt is, amely megláthatta és észrevehette, hogv a mai rezsim tud és akar dolgozni Budapestért, akar, tud felelősséget vállalni mindazért, áruit eddig cselekedett és a jövőben cselekedni fog. Ez a körülmény adta meg a módot arra, hogy a régi külföldi hitelezőkkel meg lehetett egyezni és ez a körülmény adta meg a módot arra is. hogy ma már uj külföldi pénzcsoportok jelentkeznek és önként ajánlják fel pénzügyi segítségüket arra, hogy Budapest uj rezsimje megkezdhesse végre a leromlott város újjáépítését és folytathassa azt a nagyszerű fejlődést, amely a háborút megelőző évtizedben olyan óriási lendületet vett és amelyet a háború oly kegyetlenül derékba tört. A főváros vezetőinek bölcsességétől és felelősségérzetétől fog függni, hogy edogadja-e majd akár Morganék, akár Speyerék ajánlatát. Mi és a város egész közönsége csak azt tudjuk, hogy az újjáépítés múlhatatlanul sürgős és halaszthatatlan feladat és azt, hogy ennek az újjáépítésnek anyagi eszközeit ennek a városnak a lakossága kiizzadni nem tudja. Végének keli lenni tehát a talán tetszetős, de hazug frázisnak, hogy egyetlen kor embereinek sincs joga arra. hogy az utódokat a ma csinált adósságok évtizedeken át való fizetésével terhelje meg. Hazug ez a frázis, mert a ma gazdasági viszonyainak minden körülmények között meg kell éreznie a hátrányait az utódoknak is. Ha mi ma nem építünk, a lakáshiányt és a rossz lakások átkait utódaink egészségükben, csontjukban és velőjükben fizetik meg. Ha mi romlani hagyjuk tovább is közmüveinket, akkor utódaink vízszolgáltatás, gáz- és villanytermelés nélkül maradnak. I1a mi nem burkoljuk be újra útjainkat, akkor utódaink az An- drássy-uton libáikat legeltethetik. Így van ez tovább a végletekig és még mindig szerencsésebbnek kell mondani azt, ha egészséges és kényelmes körülmények között elő utódaink, akik már kedvezőbb gazdasági viszonyok között lesznek, az adósságoknak ugyanazt a rátáit fogják fizetni, amit mi ma. sanyarú körülmények között is áldozunk. Oss miniszter 02t reméli, Inéi horn tavasszal a miniig 15-20 bérhfizit épít Budapesten A kormány arra as elhatározásra Jutott, hogy a munkában lévő építkezéseket kivéve, az állami építkezések folyamatát lezárja A népjóléti í.'./ca tárgyalásánál több felszólalás hangzót; el a hasasok felszabadítása és a lakásépítés témája körül. A baloldalról erélyesen követelték, hogy a lakások felszabadítását. a kormány minél távolabbra tolja ki. Ezzel szemben Vass József népjóléti miniszter arr-a az álláspontra helyezkedett, hogy „inkább rna kellene megcsinálni a szabadforgalmat, mint hoinap“. A miniszter logikusan megokolta ezt az álláspontját, egyszersmind hangoztatta, hogy az állami építkezés mindig drágább, mint mikor a magántényezők építenek. Éppen ezért azt a nagyfohtosságu kijelentést tette, hogy a magyar kormány a már folyamatban levő építkezéseket kivéve, az állami építkezések folyamatát lezárja. Ezzel szemben a miniszter a beruházási hitelből elkért egy szerény összeget abból a célból, hogy a magánépittetőket hitellel lássa el és igy az a reménysége, hogy a kora tavasszal 15—20 nagyobbarányu bérház építéséi tudja majd elősegíteni. A miniszter beszédének ez a nagyfonfosságu része, a gyorsírói jegyzetek alapján, szószerint a következőképpen hangzik: A népjóléti miniszter feesséds— Azt a gondolatot, hogy az állam1 a maga eljárása természeténél fogva drágábban épít, mint a magántényezők, ezt maradék nélkül elfogadom; természetesen igy is van. Ennek következtében bármilyen előzetes felszólítás és íervelőterjesztés nélkül máris arra az elhatározásra jutóit a kormány, hogv a folyamatban lévő, illetőleg már teljesen építésre előkészített építkezéseket kivéve, egyébként az állami építkezések folyamatát lezárja. — További rendes költségvetési hitel állami lakásépítkezésekre nem is áll rendelkezésemre, ellenben a beruházási hitelből egy — sajnos — elég szerény összeg állott volna még rendelkezésre, amelyet én a kormánytól elkértem, abból a célból, hogy magánépittetőket hitellel segítsek és ilyen módon már kora tavasszal, lehetőleg márciusban 15—20 nagyobbarányu bérház építését előmozdítsam itt a fővárosban. Az a gondolat, amely felmerült a kormányban és amelyhez nem utolsó sorban hozzájárult — legalább nálam — a támadásoknak az a hosszú sorozata is, amely az állami építkezésekkel kapcsolatosan indokkal vagy indokolatlanul felhangzott, amint látom, találkozik a közvélemény nézetével is. — Ami a lakbérek, a lakások és boltok szabad forgalmának kérdését illeti, erre vonatkozóan egyelőre csak magánvéleményemet vagyok bátor előadni, nevezetesen azt. hogy a lakásügyekkel való négy esztendei keserves kínlódásnak nálam mindenesetre egyetlenegy leszürődöt't tapasztalata van, nevezetesen az, hogy inkább ma kellene megcsinálni a szabad forgalmat, mint holnap. — Teljesen lehetetlen ezt az adminisztrálhafatlan matériát adminisztrálni. Teljesen lehetetlen kötve tartani a forgalmat a lakás- és bolíügyek terén és egyben várni, hogy talán majd a magánépitkezés megtermeli azokat a körülményeket, amelyek között azután még mindenki nézete szerint is fel lehet majd szabadítani a lakásokat és boltokat. — Nem itt van a kérdés eldöntésének főmomen- íuma, hanem ott, hogy teljesen objektiv elbírálással elérkezik-e majd 1927 májusában az az időpont, amikor nagyobbfajta megrázkódtatás nélkül véglegesen meg lehet szüntetni a kötött forgalmat. Ez a kérdés legfontosabb momentuma. Ezt most, ebben a pillanatban még nem tudom elbírálni, mert hiszen ettől meg meglehetősen messze vagyunk. A lakók tehát 1927 május 1-éig mozdulatlanul maradhatnak lakásukban és a szabad forgalom hatálya csak 1927 május 1-én kezdődik. Azt hiszem, hogy a bérek 1926 novemberéig és azon túl 1927 májusáig is gradatimi olyan emelkedést fognak mutatni, amely át fogja vezetni a lakbéreket körülbelül arra a magaslatra, amely a szabad forgalom első negyedében ki fog alakulni. — Én nagyon jól tudom és szívesen koncedálom, hogy a szabadforgalomra való áttérés első negyedében meglehetősen nagy nehézségek lesznek. Éppen ezért törekszünk arra, — egyrészt maga a székesfőváros, másrészt az állam — a még most lefolytatandó építkezésekkel, valamint a magánépítőtöknek adandó hitel révén, hogy megfelelő, legalább bizonyos mennyiségű tar- taíéklakás álljon rendelkezésre. Hiszen az egyetlen megoldási mód az, hogy lakások épüljenek, hogv lakáskinálat legyen a kereslet piacán. MiEyen feltételek meEleit kapnék köiesörst magánépitkeiők A népjóléti miniszter idézett beszéde természetesen rendkívüli érdeklődést váltott ki a magántőke körében. Általános a megállapítás’, amit a miniszter is elismer, hogy az állami és általában a hatósági építkezés drágább, mint a magántőke építkezése, ami egyszersmind azt is jelenti, hogy a magántőke egyazon összeggel több lakást tud termelni, mint az állami töke. Természetesen elsősorban az érdekli a magántőkét, hogy milyen feltételek melleit juthat hitelhez a népjóléti miniszter által említett forrásból. A népjóléti miniszterhez — értesülésünk szerint — tanácsok érkeztek, amelyek azt bizonyítgatták, hogy az állami építkezések, az adminisztráció nehézségeitől eltekintve, már azért sem fizetődnek ki, mert a befektetett pénz fele úgyszólván elvész. Elsősorban a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet javasolta, hogy a kormány nyújtson hitelt azoknak, akik
