Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1926-08-04 / 31. szám
Tizenötödik évfolyam Budapest, 1926 augusztus 4. 31. szám. f ■ i i i 1J lül ■JLIU *1 f) L*J1ÜM1J l*Uii^JtTf Hí í íMiliid-1 i I r TU Ir ÜIL^ fflJ^LLTO S6penä=ÄoC/Fll! VAROSL POLITIK KÖZGAZDASÁGI HETILAP évre 10 pengő = 125.000 kor. —«aMmonu»—_ ÁLLANDÓ MELLÉKLET: , GAZDASÁGI HÍRLAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSO EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Postatak. csekk-számla: 40.424. Telefon: 137—15 szám Hatvan éves jubileumot iil néhány nap múlva Budapest székesfőváros európai nívójú állatkertje. Nem akarjuk lecsökkenteni az ünnep jelentőségét és nagyon szeretnénk, ha a közönség komoly ünneppé avatná az Állatkert háziünnepét. Meg kell mondanunk mégis, hogy az Állatkert múltja nem hatvan esztendővel, hanem csak tizennégy esztendővel ezelőtt kezdődött. A hatvanesztendős dátum ugyan Európa legrégibb zoológiái kertjei közé iktatja a budapesti Állatkertet; amit azonban ma Állatkertnek nevezünk és amelyre büszkék vagyunk, annak múltja csak másfél évtizedre nyúlik vissza. Hatvan esztendővel ezelőtt néhány lelkes ember, tudósok és társadalmi tényezők, nagy lelkesedéssel alapították meg azt a bizonyos régi Állatkertet, amely pár évtized alatt összezsugorodott, valósággal elmorzsolódott, hogy helyet adjon egy új és nagyszerű állatkertnek, amelyet már Budapest székesfőváros teremtett. A hatvan év előtt részvénytársasági alapon létesült, tehát egy kicsit üzleti vállalkozásnak szánt Állatkert méreteit a mai tízszeresen múlja felül. Akkor három-négyszáz állatot mutogattak az Állatkertben, ma pedig az állatállomány száma háromezer körül mozog. Tiszteletreméltó és lelkes akarás volt az, amit akkor, hatvan év előtt magányosok terveztek és alkottak. Az az állatkert azonban, amely tizennégy esztendővel ezelőtt született és amely ma is büszkesége a fővárosnak, az városi alapítás és így önkéntelenül kézenfekvő a tanulságok levonása. Hiábavaló volt annakidején a lelkesedés és a nagy akarás, rövid virágzás után tönkrement az első Állatkert, amelyben a végén már csak néhány elbusult, elcsigázott állat mellett homorú és domború tükrökkel mulattatták a közönséget. A most következő jubiláns ünnepségen álljanak elő tehát azok, akik ellenségei a községi tevékenységnek. Budapest székesfőváros vezetőinek és elsősorban Bérezel Jenő tanácsnoknak érdeme az, hogy az Állatkert tizennégy esztendős újabb múltja alatt csak emelkedést, haladást, fejlődést láthatunk. Magánemberek, vagy — ha úgy tetszik — üzletemberek nem tudnak annyi lelket önteni a maguk munkájába, mint amennyit a sokat ócsárolt hivatalos apparátus fel tud mutatni. Ennek az utolsó tizennégy esztendőnek a története megmutatja, hogy községi kezelésben is lehet lelkes munkát végezni, lehet fejleszteni és meg lehet találni a kulturális eredmények mellett a dolgok gazdasági, üzleti jelentőségét is. íme az Állatkert: tanít, oktat, gyönyörködtet és amellett ugyanakkor megkeresi a maga kenyerét. A céltudatos és ötletes vezetés, amely nem riadt vissza az ízléses, művészi és vonzó reklámtól sem, megkedveltette a nagyközönséggel ezt az intézményt. Ha pedig nem volt elég vonzóerejük maguknak az állatoknak, ha nem volt elég a közönség tudásvágya és nem volt elég a primitívségükben bájos állati ösztönök mulattató volta: akkor az egyéb szórakozások egész sorozatát vonultatták fel. Az állatkert Budapest közönségének kedvelt és olcsó sétahelye, szórakozó, mulató kertje lett, ahol a látnivalók tömege és a művészi élvezetek egész sora szórakoztatja. Szolgáljon ez tanulságul mindazoknak, akik még mindig azzal vádolják a budapesti városházát, hogy a bürokratizmus hínárjából nem -tud kimenekülni és hogy a hivatalos kezelés megöl minden életet. Igenis, a budapesti városházán vannak emberek, akik túlnőttek az akták kicsinyességén és akik életet tudnak varázsolni, akik eleven szerveket, eleven intézményeket kormányodnak és tesznek naggyá. Ez eddig a jubileumnak a szebbik, a vigasztalóbb, az örvendetes oldala. A másik oldal sokkal szomorúbb. Hatvan esztendeje gondolták ki lelkes emberek az Állatkertet, ötven esztendeje egyesült a három város egyetlen Budapestté ... Azután jönnek a kisebb-nagyobb jubileumok, jönnek az intézmények nagy évfordulói, okos és hasznos alkotások évtizedes ünnepei. Sok-sok jubileum fog következni, mert hiszen a három város egyesülése óta szinte minden esztendő megtermetté a maga gyümölcsét, mindegyik meghozta a maga alkotásait. Elszomorodik az ember azonban, amikor arra gondol, hogy voltak esztendők, amelyeknek sohasem lesz jubileumuk. Nem lesz se tíz, se húszesztendős jubileumuk, ezeket az esztendőket nem emlegetjük meg sem a negyedszázados, sem a fél- százados évforduló alkalmával. Ezek az esztendők meddők, tehetetlenségre kárhoztatottak voltak. Ezekben az esztendőkben nem történt semmi. Ezekben az esztendőkben Budapest fiainak vére hullt a csaták mezőin, Budapest anyái zokogtak a fűtetlen szobákban, kukoricakenyér mellett. Azután jönnek megint más esztendők, amelyeknek szintén nem lesz jubileumuk. Ezek voltait azok az esztendők, amelyekben a háborúszülte nagy megrázkódtatások megbontották A várospolitika nyugszik csöndben, nyári álmát alussza. Nem zavarja ezt a csöndet az sem, hogy az elmúlt hetekben politikai pártalakulás ment végbe. A baloldali liberálisok egyesültek egy párttá és úgy mondják, hogy az úji párt, amelynek élén Rassay Károly áll, erőteljesen kíván maid foglalkozni a főváros ügyeivel is. Ezt mindenki örömmel veszi tudomásul, mert hiszen Budapest polgárságának legnagyobb érdeke az, hogy minden értékes elem törődjék azzal, ami a városházán történik. De meglepőnek sem tartja senki azt, hogy az új balpárt intenzíven akar foglalkozni a várospolitikával. Természetes ez, hiszen az új párt-, nak szinte a gerincét alkotja az a demokrata párt, amelynek hosszú évtizedekre visszanyúló múltja van a budapesti városházán. Természetesen sokat beszélnek arról is, hogy milyen módon fog átalakulni az új egyesülés révén a demokrata párt városházi akciója. Tudni vélik,, hogy maga párt kiváló elnöke, Rassay Károly is élénken érdeklődik a városházi dolgok iránt. Ügy tudjuk, hogy ez tényleg megfelel1 a valóságnak és csak örülni lehet annak, ha az olyan pallérozott agyvelő és jószándékú politikus, mint Rüßsay Károly, a város ügyeit figyelemmel kíséri. Rassay azonban ezidő szerint nem tagja a főváros törvényhatósági bizottságának. Különben is azok a férfiak, akik a volt demokrata párt városházi frakciójának élén állanak, régi, kipróbált várospolitikusok. Az új párt elnöke, Rassay Károly tehát teljes bizalommal van úgy Baracs Marcel, mint Bródy Ernő iránt és ilyenformán a demokraták városházi frakciójának vezetésében változás nem várható. Legfeljebb arról van szó, hogy Baracs Marcel mellett Bródy Ernő még erősebb szerephez jut, amennyiben az ő kiváló szaktudását és lelkiismeretes, pontos munkáját a párt még inkább akarja gyümölcsöztetni. Rassay Károly sem bemutatkozó beszédében, sem azóta elhangzott nyilatkozataiban bővebben nem tért ki Budapest ügyeire. Ez azt a látszatot kelthetné, hogy ezekkel az ügyekkel nem is kíván foglalkozni. Ezzel szemben a tény az, amit föntebb megírtunk, hogy Rassay Károly igenis, melegen érdeklődik a város ügyei iránt. Az önálló vezetést meghagyja Baracs Mar- cél és Bródy Ernő kezében. teljesen megbízik az ő kiváló munkájukban; ellenben minden olyan kérdésben, ahol a városházi politika az országos politika határát érinti, Rassay Károly is minden egyes esetben elmondja véleményét és kinyilvánítja akaratát. Politikai körökben nagy érdeklődéssel várják, hogy az új elnök befolyása milyen irányba tereli majd az új párt városi frakciójának működését. t Olyan helyeken, ahol nem túlságosan vallják hitüknek az emberek az objektivitást, a legvadabb híreket tálalják fel az új balpárt városházi szándékairól. A legkisebb az, amit e téren mondanak, hogy az új pártalakulás felrobbantja a városházi baloldali blokkot. Aki a város érdekeit őszintén és. becsületesen szem az emberi egyetértést, testvért testvér ellen uszítottak és a gyűlölködés pusztító viharában nem születtek új alkotások. Ennél a hatvanesztendős jubileumnál gondoljunk ezekre a szomorú, terméketlen esztendőkre. De gondoljunk azokra az évekre is, amelyekben most élünk és amelyeket most kell termékenyekké tennünk. Szomorú, meddő évek után gazdag, buja esztendőknek kell elkövetkezni, olyanoknak, amelyeknek évfordulóján az utókor majd boldogan emlegeti azokat, akik ezekben az években alkottak és teremtettek. előtt tartja, kétségkívül szívesen látna egy polgári koncentrációt a városháza közgyűlési termében. Ebben a pillanatban azonban, tudomásunk szerint, szó sincsen a baloldali blokk bomlásáról és így nincsenek meg a kilátásai sem a városházi polgári koncentrációnak, Könnyű megállapítani azonban azt is, hogy mire alapulnak ezek az objektivitás hiányában szenvedő hírek. Sokan azt mondják ugyanis, hogy feltűnő a szociáldemokrata pártnak az a hallgatása, amellyel az új pártalakulást kísérik. A szocialisták általában fukarak szoktak lenni a tömjénezésben, ezúttal azonban még a szokásos udvariasságok is elmaradtak. Érmek okát azonban valószínűleg csak abban kell keresni, hogy a szocialisták még nincsenek tisztában az új párt programmjával, törekvéseivel és legfőképpen azzal, hogy mit akarnak a városházán. Egyelőre tehát minden olyan hír, amely a blokk bomlásáról szól, feltétlenül túlzott. A baloldal együttműködése eddig sem volt valami túlzottan összhangzatos, de hogy az eddigi viszonyon valami változás volna várható, erre ezidő szerint még semmi jel sem mutat. * A lakók és háztulajdonosok harca természetesen örökéletű. A lakó mindig kevesebbet akar fizetni, a háziúr pedig mindig többet szeretne kapni. Ennek a harcnak igen jelentős etappja volt az, amely a központi fűtés ára körül tört ki és amely most egy újabb kormányrendelettel záródott le. Ez az új kormányrendelet teljes mértékben kielégíti a lakókat, mert a küzdelemnek legfőbb szempontja az volt, hogy a lakót nem szabad több költséggel terhelni, mint amennyi tényleg felmerül. Ez a szempont teljes mértékben érvényesül a legeslegújabb lakásrendeletben. Ezt a lakásrendeletet a lehető legkülönfélébb módon értelmezték. Éppen ezért nem céltalan, ha azt igaz megvilágításban állítjuk be. Az 1926 június 29-én megjelent alaprendelet azt az intézkedést tartalmazta, hogy a háztulajdonos a központi fűtési díj fejében feltétlenül követelheti az alapbér huszonöt százalékát. Ezzel szemben az új rendelet kimondja, hogy abban az esetben, ha a háztulajdonos nem tud megegyezni a lakóval, a bérbeadó a bíróságtól azoknak a bérlőknek a perbevonásával, akikkel megegyeznie nem sikerült, a fűtés díjának megállapítását kérheti. Ezentúl tehát nincsen legalább 25 százalék fűtésdíj- kötelezettség, hanem a háztulajdonosnak kell igazolnia a bíróság előtt, hogy miért követel többet a tavalyi díjnál és melyek azok a tételek, amelyek miatt többet követel, mint a múlt évben. A lakó a bíró döntéséig csak az előző évben fizetett összeget köteles fizetni. Gyakorlatilag ezek után azt a tanácsot kell adni mindama házak lakóinak, ahol központi fűtés van, hogy válasszanak maguk közül két megbízottat, akik a háztulajdonossal tárgyalnak a fűtési díj megállapításának kérdésében. Amennyiben a megbízottak megállapodni nem tudnak és a háztulajdonos többet kér, mint amennyit tavaly kért, az ügyet engedjék bíróság elé, ahova a háztulajdonosnak kell fordulnia. Körséta a városházán Az új bal párt a városházán — Rassay és a városi politika — Nem bomlik a blokk — A központi fűtés és a háziurak
