Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1926-06-30 / 26. szám

Tizenötödik évfolyam Ara 5000 kor. Budapest, 1926 junius 30. 26. szám. Előfizetési árak: Egész évre 20 pengő = 250.000 kor. Fél­évre 10 pengő = 125.000 kor. ÁLLANDÓ MELLÉKLET: GAZDASÁGI HÍRLAP VAROS!, POLITIKAI ÉS KÖZGfiZDASAGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Postaiak, csekk-számla : 40.424 Telefon: 137—15 szám A köztisztaság őrei ezen a héten Budapesten találkoznak. Az egész vi­lágról, Európa minden nagy városából, die a ten­gerentúlról is idesereglenek majd azok a szakembe­rek, akik a modern városi élet eme legnagyobb prob­lémájával foglalkoznak. Boldogan és örömmel üdvö­zöljük ezt a kongresszust, amelyet, hogy Budapes­ten tartanak meg, különös elégtétellel és különös büszkeséggel fogadjuk. Maga az a bátorság, amellyel Budapest falai közé várja a köztisztaság minde­nünnen összesereglő őreit, azt mutatja, hogy ez a város ebben a hatalmas kérdésben is kiállja a leg­szigorúbb kritikát. Azok, akik ezen a kongresszuson résztvesznek, kétségkívül nemcsak, a tanácskozásra szánt helyet találják meg Budapesten, hanem ha ők valahol megjelennek, ott egyszersmind tanulni is akarnak. Ha tehát ezek az urak bennünket tisztel­nek meg látogatásukkal, egészen bizonyos, hogy büszkén mutathatjuk meg azokat az intézményeinket, amelyek Budapest tisztaságát és így egészségét biztosítják. Nem kell magyaráznunk, hogy a modern vá­rosok életében mit jelent a köztisztaság. Ahol az emberek milliós tömegekben laknak, ezerszeresen fontos a példás rend és példás tisztaság, mert kü­lönben hiábavaló az orvosi tudomány, hiábavaló minden fáradozás, a járványok pusztítása halomra dönt minden munkát, amelyet az egészségért való küzdelem végzett. Budapest mindig sokat áldozott azért, hogy lakosainak egészségét megóvja és hogy a tisztasággal preventív módon intézkedjék a pusz­tító járványokkal szemben. Hatalmas intézményeink, amelyek ezt a célt szolgálják, kitűnő vezetők kezé­ben vannak, akik a köztisztaság terén európai -nevet vívtak ki maguknak. Fájdalom, a háború és az azt kö­vető idők az emberi nyomorúságot úgy összehalmoz­ták a magyar ifövárosban, hogy itt százszoros vesze­delmekkel kell megküzdenie a köztisztaság munkásai­nak. A nyomorlakások járványfészke, emberi odúk, melyekben nem lehet védekezni a ragály ellen, kész veszedelmei a lakosságnak. Csak az elmúlt héten lát­tuk kétségbeejtő példáját annak, hogy a nyomorúság és a lakáshiány hova süllyesztette a budapesti embert. A főváros vezetőségének arra hivatott tagjai az árvíz apropójából kintjártak a Sühajda-telepen, amelynek szörnyűséges állapotáról nemcsak a sajtó­ban, de a közgyűlési teremben is hangzottak el keserű kifakadások. Ezt a Suh'ajda-telepet szemtől- szembe látták a héten Liber tanácsnok és Végh János tiszti főorvos. A kétségbeejtő látvány arra kényszeritette Liber tanácsnokot, hogy ott a hely­színen rögtön bejielentette az egész nyorrforfészek, az egész járványgyüjtő telep lerombolását. íme, ez történt néhányszor huszonnégy órával azelőtt, hogy a köztisztasági kongresszus megnyílik Buda­pesten. Fájdalom, ha Liber tanácsnok leromboltatja is a Suhajda-telepet, még mindig számos olyan nyomor­tanya veszélyezteti Budapesten a közegészségügyet, mint amilyen rettenetes fészek ez volt. Ezért mond­juk, hogy Budapest köztisztasági őreinek százszo­rosán nagyobb munkát kell végezni, mint amilyet más európai városokban »végeznek, ott, *ahol a há­ború pusztításai és a háború felidézte nyomorúság nem teremtettek olyan kétségbeejtő helyzetet, mint nálunk. Éppen azért azt kell mondanunk, hogy amikor a köztisztasági kongresszus összeül Budapes­ten, necsak monumentális öntözőgépeinket és seprő­masináinkat, necsak a szemétgyűjtés uj rendszereit muta.ssuk be nekik, hanem ismertessük meg a világ­városok kiküldötteit azzal is, hogy a háború és Tria­non milyen kétségbeesett küzdelem elé állította azokat, akik Budapest köztisztaságára és közegészségére ügyelnek. A frissen öntözött körutak, a tisztára söpört mellékutcák és az olajozott hegyi utak mellett igenis vonuljanak fel a 'Suhajda-telep és a többi járvány­fészkek is, mert csak akkor fogják meglátni ven­dégeink, hogy milyen hősi küzdelmet folytatunk ennek a városnak az egészségéért. Tudják meg ezek a vendégek, hogy 1918 óta, amikor az alig befejezett háború nyomán a spanyol- nátha-járyány pusztított kegyetlenül, nem volt ko­moly, számottevő járvány ebben a városbán. Nyolc esztendőn át tudta megőrizni Budapest lakosságát a példás rend és példás tisztaság, a szakemberek és orvosok előrelátása attól, hogy halomszámra pusz­tuljanak, mint másutt, itt is az emberek. Ezek a nagyszerű ' férfiak, akiknek egész Budapest elisme­rése és hálája jár ki, meg tudtak védeni bennünket minden komolyabb járványtól, bár nem volt erőnk kipusztitani, kegyetlenül kiégetni az olyan járvány­fészkeket, mint amilyen például a Suhajda-telep is. Nem szégyeljiik a nyomorúságot, nem szégyeljtik a szegénységet, amely megakadályozza, hogy a vá­ros minden lakosának egészséges és emberhez méltó lakása legyen. Nem szégyeljiik, de a szilvünk elíacsarodik és tele vagyunk keserűséggel emiatt. Büszkék vagyunk azonban arra, hogy még azokat a nyomorult páriákat, akiket a sors ezekbe a nyo­mortanyákba gyömöszölt bele, azokat is meg tud­juk védeni a predestinált pusztulástól. Szegénysé­günk megakadályoz benne, hogy lakásokat emeljünk, de minden emberi erővel, ésszel és tehetséggel megóvjuk a tisztaságunkat. i ^ Budapest fájdalmasan hasonlít a nyomorgó kul- ruremberhez, aki kenyeret és szalonnát ebédel, de ha maga mossa ki fehérneműjét, tiszta ingben jelenik meg az emberek előtt és önkezével borotválja simára az arcát. Tökéletesen ugyanaz Budapest esete is. Nekünk eddig nem volt módunk arra, hogy építkezzünk, szegénységben, az éhségig való nyo­morúságban éltünk, de mérhetetlen büszkeségünkre megőriztük a város tisztaságát és egészségét. És ezt büszkén fogjuk bemutatni azoknak, akik mint Európa nagyvárosainak küldöttei, kiváncsi szemmel rogjak kémlelni Budapest házatáját. Grandiózus tervek Budapest lakásínségének megszüntetésére Hatalmas angol és hollandi) pénzescsoportok komoly ajánlata Magyar vállalkozók a MagSódi-uti szőlőtelepei akarják beépíteni — Lakásépítés nyereménykötvények kibocsátásával — ÖJ bérhásak a Horthy Miklós«uton Megoldás előtt a Tabán rendezésének évtizedes problémája ' A héten, a költségvetési vita során határozottan beigazolódott az, hogy a közgyűlési terein levegője alkalmas arra, hogy előkészítse az alkotó munkát. Szimbolikus jelentőségűnek kell ezt mondanunk, mert kétségtelen az, hogy maga a közgyűlési terem levegőjének megtisztulása bizalmat és kedvet visz be mindenhova, ahol az alkotómunka előfeltételeit meg­teremtik. A közgyűlési teremben ma mindenki a munka, a megértés, a belső kiengesztelődés gondo­latát hirdeti. Ez a hangulat feltétlenül átterjed a vá­rosháza hivatali szobáira, ahol kiépítik a felmerülő gondolatokat, átterjed a vállalkozókra, iparosokra, a munkásokra, de egyszersmind bizalmat kelt a kül­földön is, ahonnan a munka megindulásához nagyrész­ben várjuk a segítséget. Mintha csakugyan eredmé­nyeket látnánk is már, amennyiben a közeli napok­ban egymás után merültek fel tervek és ajánlatok, amelyek azt bizonyítják, hogy hamarosan eljön már az idő, amikor téglát téglára lehet rakni és Buda­pest visszatér a fejlődésnek a háború által megsza­kított útjára. A héten két nagy építkezési terv merült fel, amelyeket alább ismertetünk. Ezek mellet megoldásra vár az a harmadik nagy terv, amely a lakásépítési akció folytatását, lakásépítési nyereménykötvény kibocsátásával akarja előmozdítani. A tervezet, — mint ismeretes, — a főváros lakásügyi bizottsága előtt fekszik és azt a szociálpolitikái ügy­osztály készítette. A terv szerint a kibocsátandó kamatszelvénynélküli nyereménykötvények darabja 400.000 korona lenne, amely nyereménykötvények havi 40.000 koronás részletekben volnának vásárol- hatóir. Az egész kibocsátás alapelve az, hogy nem mint az osztálysorsjátéknál, minden második, vagy mint a tárgysorsolásoknál minden hat-hétezredik sorsjegy nyer, hanem minden egyes sorsjegy vissza- váltatik vagy nyereményházzal, vagy nyeremény­lakással, illetve nyereményösszeggel. A nyeremény- kölcsön kibocsátásából 130 milliárd korona állana rendelkezésre és ebből felépíthető volna a főváros által adott telkeken hat darab hetvenöt lakásos, to­vábbá három darab huszonöt lakásos bérház és negyven darab családi ház. Ez a terv nagyon egész­séges, különösen azon a réven, hogy teljesen vagyon­talan elemeket juttat lakáshoz, esetleg háztulajdon­hoz. Egyben pedig igen nagy mértékben volna hiva­tott a budapesti lakásínséget csökkenteni és igy — már csak a munkaalkalom teremtése szempontjából is — igen sürgős volna annak letárgyalása. Az angol tőkések 300 bé^háza a Tabánban A nyereménykölcsönből építendő 565 uj lakás­ról szóló terv mellett talán legnagyobb jelentőségű az a másik ajánlat, amelyet a héten angol tőkések tettek a fővárosnak. Erről a tervről Wolff Károly is megemlékezett csütörtöki közgyűlési beszédében. Rámutatott, hogy az a terv, amely az örökbérlet gondolatán alapszik, a megvalósulás stádiumába lé­pett. Most jelent meg egy hatalmas angol p é n z- c s o p őrt ajánlata, — mondotta, — jön egy ho 11 a n d i tőkecsoport is és ezek mind az örökbérlet kon­cepciójának jegyében akarnak itt építeni. Az angol tőkecsoport ajánlatát különben a főváros lakásépítési albizottságában is ismertették és ebből az ismertetésből kiderült, hogy ez az aján­lat meglepő és óriási koncepciójú. Az ajánlat össze­függésben van azzal a tervvel, amelyet nemrégiben Wolff Károly vetett fel a Tabán beépítésére vonat­kozóan a pénzügyi bizottságban. Az Equitable angol házépítő rt.-ról van szó, amely felajánlotta, hogy a Tabánnak ama ré­szén, amelyet nem villaépiíkezésre kíván a főváros igénybevenni, háromszáz, egyenként négyemeletes bérházat épit fel. Az ajánlattevők azt kérik a fővárostól, hogy negyven évre adja át az építkezés céljaira a szükséges tel­keket és építse ki a kérdéses területen a közmüveket. Még a közmüvek építésének költségeit is egyhar- madrészben az Equitable vállalná, a költségek két­harmadrészére pedig hajlandó igen olcsó és előnyös kölcsönt szerezni a fővárosnak. A házakat negyven éven át a részvénytársaság adná bérbe és azokat természetesen jókarban is tartaná, negyven év után pedig a háromszáz bérház minden további megtérí­tés nélkül a főváros tulajdonába menne át. Oly terv ez, amellyel kétségkívül sürgősen foglalkozni kell, mert hiszen egymagában véve is igen erősen eny­hítené a lakásínséget (hiszen minimálisan 7500 uj lakásról van szó) és egyben megoldaná a Tabán rendezésének évtizedes problémáját "is. A hollandusok terve Értesülésünk szerint a főváros lakásépítési al­bizottsága hirt kapott arról is, hogy egy nagyobb holland pénzcsoport a kormánynál járt és ajánlatot tett a Tabán újjáépítéséről. A bizottsággal Wolff Károly közölte, hogy egy hollandi pénzcso­port, amely nagyobb tőkét akar elhelyezni Budapes­ten, komoly tárgyalást folytat a főváros városren­dezési kérdésével kapcsolatban a kormánnyal. Egy­ben előadta hogyha gyakorlati eredményt akar a fő­város elérni, akkor csakis reális, nem túlságos meg­terheléssel lehet bevonni a magánérdekeltséget. Hangoztatta, hogy az egész dolog még csak embrio­nális stádiumban van. A rendezés céljából még tör­vényhozási intézkedésre is szükség van, mert hiszen az örökbérlet, vagy a kilencven évre szóló bérlet típusa még nincs általánosan precizirozva, kivéve a Gyöngyös városára vonatkozó törvényt, amely nagyon kedvező precedenst, sőt bizonyos kezdemé­nyezést jelent. A lakásépítési albizottság tagjai egyébként egyet­értenek abban, hogy a rendezést csak egészben, egy komplexumban lehet megvalósítani, részletek kiszaki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom