Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1926-01-20 / 3. szám

lJ)OVdEOSiJiü2aP

fi Mos o tranzitó-hereshedelemért

A budapesti kereskedelem és ipar érdekében a tranzitó-rendeief végrehajtási utasításaival szemben a főváros fentasija régi követeléseit

A pénzügyminisztériumban most dolgoznak a vám törve n y végrehajtási szabályzatán, amelynek egyik részét a tranzit ó-r endetet alkotja. A Fővárosi Hírlap számtalan cikkben méltatta a tranzitóforgalom jelentőségét úgy gazdasági, mint társadalmi szempontból. A tranzitóforgalom egyik legjelentősebb tényezője minden nagy város ipari és kereskedelmi fejlődésének. Budapesten még különös jelentősége is lenne a tranzitóforgalom fellendülésének, mert

is meghosszabbítanák és elfogadnák az úgynevezett önkezességet is.

Szükségesnek tartja a tranzjtókiildemények számára a megfelelő fuvardíjkedvezményt a magyar vonalakon,

esetleg tranzitótariíák életbeléptetését. A vámkezelési eljárást, amely sok időt és költséget emészt fel, mostani rendszerében megszüntetendőnek tartja. A memorandum hosszasabban foglalkozik az úgynevezett

Budapest, 1926 január 20.

tességes kereskedőket akarja részesíteni s nem, azokat. akik a' törvényes intézkedések kijátszására és jogosulatlan előnyök szerzésére törekszenek.

Mindezekből látnivaló, hogy a főváros tanácsi értekezlete sokkal 1 i b e r á 1 i s a b b a n kezelte a tranzitóketeskedelem kérdését, mint azok a körök, amelyek törvényes intézkedésekkel teszik lehetetlenné, hogy Budapest ipara, kereskedelme, idegenforgalma s általában egész társadalmi és gazdasági élete fellendüljön. Éppen ezért dr. liamvassy István főjegyző, a közgazdasági ügyosztály vezetője, újból behatóan foglalkozik e nagy horderejű kérdéssel és arra törekszik, hogy az ügyet minél előbb a közgazdasági bizottság elé terjeszthesse, ahonnan hamarosan a törvényhatóság közgyűlése elé kerül. Nem lehet kétség aziránt, hogy a pénzügyminiszter nem fog elzárkózni oly kívánságok elől.

Budapest kelet és nyugat érintkezési vonalán fekszik és iav predesztinálva van arra. hogy Nyugat-Európa és a kelet között közvetítő szerepét lefoglalja a maga számára.

Ha még hozzátesszük azt is, hogy mint a tranzitáke- reskedelem gócpontja, állandó találkozási helye lenne Európa gyárosainak és kereskedőinek, úgy eléggé kiemeltük a tranzitókereskedelem jelentőségét az idege níorgalo m n é ző pontjából is. Mindezeket a szempontokat gyakran ismertették illetékes kormánykörökkel az ipar és kereskedelem érdekeltségei, de ismertették mindazok a tényezők is. amelyek Budapest idegenforgalmának emelésére vállalkoztak. A főváros közgyülést-pótló tanácsi értekezlete is alaposan kidolgozott memorandumot intézett 1925 elején a kereskedelmi miniszterhez, akinek figyelmét felhívta a tranzitókereskede- iem jelentőségére. A memorandumban felsorakoztatott kívánságok nagyrészt eredménytelenek maradlak, aminek szomorú következményeit már érzi is Budapest kereskedelme és idegenforgalma:

kikésziíési eljárással

és követeli, hogy a kikészitcsi eljárásra engedélyeket ne csak gyárosok, hanem kereskedők is kapjanak, ami igen közelről érinti a bőr-, fa- és textilszakmát. Fontosnak tartja, hogy a kikészítésre behozott nyers- árut

tovább-tranzitálás esetén mentesítsék a forgalmi adótól,

illetve térítsék vissza a forgalmi adót. Hangsúlyozza a memorandum, hogy amikor tranzitókereskedelém- ről beszél, csakis legális és megbízható kereskedőkre gondol és a felsorolt kedvezményekben csak a; tiszamelyeket most már Budapest közönségének törvényes képviselete terjeszt eléje.

Iranern; teljes mértékben honorálni fogja mindazt, amit Budapest törvényhatósága a főváros fejlesztése és felvirágoztatása céljából szükségesnek tart. Reméljük, hogy a törvényhatóság közgyűlése egységes abban a véleményben, hogy Budapest fejlődésének problémája szorosan belekapcsolódik a tranzitókereskedelem problémájába. Éppen ezért hisszük, hogy a közgazdasági ügyosztály előterjesztéseivel gyorsan fog végezni s igy azok még idejében eljutnak oda, ahol most döntenek Budapest tarnziíókereskedelmének sorsáról.

Körséta a városházán

Wolff Károly és Vázsonyi Vilmos szívderítő barátkozása — Nincs közgyűlés, mert lassan működik a kigondoló bizottság — A közgyűlés elhalasztása fokozza a februári lakbérgondokat és akadályozza az építkezés megindulását

a tranzitókereskedelem megfelelő intézmények hiányában teíiesen átterelődött Német- Auszíria fővárosába

és ki tudja mennyi idő telik bele, amig megszerezhetjük magunknak azt a jelentős helyet, amely a tran- zitókereskedelemben megillet bennünket.

Azok a tanácsokzások, amelyek most folynak a pénzügyminisztériumban, hogy a vámtörvény végrehajtási rendeletét az ipar és kereskedelem körei által támasztott kívánságok figyelembevételével megalkossák, már sok tekintetben számolnak a közvélemény által hangoztatott követelésekkel A végrehajtási rendeletnek az a. része, mely a tranzitóforgalmat szabályozza, •

lényeges enyhítéseket tartalmaz a mai helyzettel szemben.

amennyiben u.i eljárást honosít meg az előjegyzési raktárak dolgában. A változások lényege, hogy az előjegyzési raktárakat ezután nem egy évre, hanem visszavonásig engedélyezik. A beraktározható áru mennyiségét az engedélykérvényben meg kell ugyan jelölni, de fenmaradt az a jog. hogy év közben -is kérhető a beraktározandó áru mennyiségének emelése. Igen lényeges enyhítés, hogy a vámbiztositékot nem kell az áru egész értékének megfelelően lekötni, elég, ha 70%-ig nyújtanak biztosítékot. Azok. akik exportVétkezik önmaga ellen, aki nem törődik a főváros ügyével. A Fővárosi Hírlap Budapest érdekéinek a harcosa. Ezt a harcot segíti diadalra, aki a Fővárosi Hírlapot előfizetésével erősiti.

kötelezettségüknek eleget tettek, a vámhitel után fizetett kamatból 25% visszatérítést kapnak. Az előjegyzési raktárakban csak 18 hónapig maradhat az áru. Ha 18 hónap után is raktáron marad, vagy exportálandó, vagy pedig elvámolás alá kerül. Ezek a reformok, amelyekről a végrehajtási rendelet intézkedik. részben kielégítik a kereskedelmi érdekeltségeket. mert honorálva látják benne követeléseiknek mintegy 70%-át. Az igazság kedvéért .hozzátesszük, hogy .a rendelet csaknem száz percentig elégítette ki a fakereskedelmi érdekeltségek kívánságait. .

Ha az érdekeltségek bizonyos megkönnyebbüléssel fogadják is a könnyítéseket, nem hisszük, hogy a főváros intéző körei is belenyugodjanak a tervezett reformokba. Mert az az elaborátum. amelyet a főváros tanácsi értekezlete az érdekeltségi szervezetek bevonása és meghallgatása után intézett 1925 elején a kereskedelmi miniszterhez, messzebbmenő enyhítéseket és újításokat tartalmazott. Ez az elaborátum a következő kívánságokat foglalja össze:

a vám előjegyzési raktárak engedélvezésé- nel teiies szabadság érvényesüljön,

ha ily raktárak engedélyezését megbízható cégek ké- rik. A_ raktár engedélyezése minden exportkötelezettség nélkül történjék, mert az exportkötelezettséggel megokolatla.mil terhelik a tranzitókereskedelmet és kedvét szegik azoknak, akik tranzitókereskedelem- mel foglalkoznak. Úgy a magán vámraktárakba, mint az előjegyzési raktárakba mindennemű árut be lehessen raktározni. Követeli továbbá

a vámhitel olcsóbbá tételét,

hogy ezzel >a.z áru versenyképessége fokozható legyei^ a külföldi vevő részére. Állást foglal az előterjesztés a _ várnhitel időtartamának meghosszabbítása dolgában is és ezzel kapcsolatba hozza a vámhitel biztosítékának feltételeit és azok meghatározását is. üdvösnek tartaná, ha a bankkezességen és az ingatlan-biztosítékon kivtií az egyszerű zsiróbiztositékot

Az ünnepek múltával, az ujesztendő megkezdésével, tijra szorgalmas munka kezd folyni a városházán. A bizottságok egymásután üléseznek, de legszorgalmasabb a tizenkettes bizottság, amelynek kezében van most minden nagy problémának a kialakítása. Egyben azonban akadály is ez a tizenkettes bizottság, mert amiig ők meg nem oldották a nagy kérdéseket, addig sem ,a tanácsnak, sem a közgyiilés- •nek nincsen módjában igazi tevékenységét és szorgalmát megmutatni. Ha vannak is bizottsági ülések, azok apró, jelentéktelen tárgyaikkal bibelödnek. Az elmúlt héten is volt közigazgatási bizottsági ülés, ülésezett a közoktatásügyi bizottság, a műemlékekre felügyelő állandó bizottság és dolgozott a pénzügyi bizottság ...

... A pénzügyi bizottság... Már megint megtörtént a csoda, csakhogy már nem csodálkozik rajta senki. Abban a bizonyos intim ablakmélyedésben már megint ott látták a két vezért. Alig hogy megnyitják az ülést, senki se veszi észre, hogyan, ' miként, de megüresedik két szék és az ablakmélyedésben feltűnik Wolff Károly és Vázsonyi Vilmos. Olyan kedélyesen, olyan jó egyetértésben, barátságban elbeszélgetnek, olyan jöiziicket nevetnek egymás viccein és a jóizii nevetéstől olyan egyszerre rázkódik meg enyhe pocakjuk, amely a szimpátia kedvéért körülbelül egyformán alakult Iki, hogy az ember el sem hinné, hogy ez a két űr két egymással homlok- egyenest ellenkező világnézetnek legelőkelőbb képviselője.

Ám jól van ez igy és a krónikás megígéri, hogy a Wolff—Vázsonyi-sarok eseményeit ezentúl csak akkor jegyzi fel, ha ott a jóizii mosolygáson és barátságos csevegésen kivid, egyéb történelmi esemény is felszínre kerül.

Lesz azonban V á z s o n y i Vilmos és Wolff Károly, szivünknek jóleső barátikozásának, még nagyobb nyilvánossága is. A pénzügyi bizottságban az örvendetes jelenséget a bizottság tagjain kivid csak néhány újságíró látja. Hisszük, hogy ezt a. barátságot nem fogják titokban tartani a nagy nyilvánosság előtt sem és az egyetértést a közgyűlési teremben is dokumentálják majd. Ennek fog legjobban örülni Budapest közönsége.

Sajnos azonban, a közgyűléseket nagyon nélkülözzük. Már ötödik hete, hogy megint elhalasztották a közgyűlést. Nincsen ebben semmi puccs, semmi titok, semmi rendkiviiliség. A nagy halasztásoknak egyszerűen az az oka, hogy nincs napirend a közgyűlés számára. A tanács nem tud összeállítani két órára való műsort, amin a városatya urak rágódhatnának. Es még a tanácsot sem lehet okolni, mert, amint már fentebb említettük, minden fontos c-s nagy probléma ma a tizenkettes bizottság kezében van; ők törik a fejüket és amig valami bölcset kiokumlálnak, addig a közgyűlésnek várnia kel], A tizenkettes bizottság pedig bőven el van látva munkával. Elsősorban is a főváros háztartását kell rendbehoznia,

azután meg kell csinálni a büdzsét, amelyből már ki kell ütközni annak a rendnek, amelyet a főváros háztartása körül csináltak. Ennek elérésére pedig ismét újabb feladata a tizenkettes bizottságnak, hogy újabb városi jövedelmeket gondoljon ki és — félve nyúlunk a szóhoz — újabb adóötleteket termeljen. Mindezek után még egy nagyon aktuális gondja van a tizenkettes bizottságnak és ez a státusrendezés kérdése, amelyet pontról-pontra tárgyalnak, a legutolsó altiszt illetményéig.

íme, ezek azok a gondok, amelyek a városháza egész energiáját lefoglalják mostanában. Pedig jó lenne, ha már túl lehetne esni mindezen, hogj^ azután befejezvén a mulasztások helyrehozását, befejezvén a nagy rekonstrukciót, végre hozzá lehessen fogni ~az igazi alkotó tevékenységhez. Ez az alkotó tevékenység pedig már tavasszal kell, hogy teljes gőzzel meginduljon és elsősorban az építkezésekben nyújtson a szó szoros értelemben kézzelfogható •eredményt. Már nem lehet hónapokról beszélni, már csak heteket szabad mondani, ami rendelkezésre áll, az építkezések elkezdéséig. És akkor, ha majd az építkezések tényleg megindulnak, végre tényleg megkezdődik az a munka, amelyet Budapest közönsége epedve vár.

Azért mégis kár, hogy a 20-iki közgyűlést megint elhalasztották. Volt ennek a közgyűlésnek a napirendjén néhány olyan tárgy, amelynek nem volna szabad már halasztást szenvednie. Legelsősorban ennek a közgyűlésnek kellett volna tárgyalnia a lakbérek részletben való fizetése és a lakásíelszabaditások határidejének ehalasztása ügyében készült tanácsi javaslatokat. Február 1-éu megint itt lesznek a lakbérgondok és a fővárosnak bele kellene szólani a dologba, hogy a kormányt Budapest lakosságának érdekében informálja. A tanácsnak van is sok érdekes mondanivalója, mert hiszen az előterjesztés már elkészült. A főváros az előterjesztés szerint mindent elkövet a lakásínség enyhítésére, de amit eddig cselekedett, az bizony édes-kevés. Budapesten ma nem kevesebb, mint négyszáztizenhat család él télviz idején a szabad ég alatt és a hatóságok tehetetlenek a.z elhelyezésük dolgában. Egyben pedig szaporodik azoknak a lakóhelyeknek a száma is, amelyeket az emberek végső kétségbeesésükben összetákoltak a maguk számára. Kunyhók és sátrak ma a; budapesti ember lakóhelyei. Éppen ezért egészen természetes, hogy a főváros nemcsak azt kéri, hogy a mostani lakbér és a felmondási korlátozások továbbra is érvényben maradjanak, hanem azt is kívánja, bogi akár a közüzemi pótlékot, akár más bevételi forrást biztosítson a kormány azt építő tevékenység megindítására.

Eredményt" azonban senki sem vár valami nagyot. Ami kormányintézkedés most eshetik.az legfeljebb valamit enyhít a bajokon, megoldani a kérdést csak nagyarányú építkezéssel lehet.