Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1926-05-19 / 20-21. szám

Budapest, 1926 május 19.

mester nagyot rázott az -elnöki os-engőn és —• mint a baloldalon mondják — meglepetésszerűen berekesztette a közgyűlést, bár annak még jó néhány tárgya várt az elintézésre. A szocialista -padokon némi nyugtalanságot keltett ez az intézkedés, amit azzal okoltak meg, hogy a frakció tagjai Bécsbe utaznak, hogy ott városkormányzó elvtársaik munkáját megtekintsék és tanulmányozzák. Csütörtökig nem is térnek vissza a szociálisták. akiknek társaságában több demokrata városatya is átrándult Bécsbe. Attól féltek hát a szocialisták, hogy a szerdai közgyűlésen nem lehetnek jelen. Hamarosan kiviláglott azonban, hogy nincsen okük az aggodalomra. Ripka főpolgármesternek a világ kincséért sem volt szándékában, hogy puccsot csináljon és a szociálisták távollétében tárgyaltasson le akár fontos, akár ke- vésbbé fontos kérdéseket. Be kellett látniok a szocialistáknak is, hogy a főpolgármester nem is tudhatta, hogy ők Bécsbe szándékoznak utazni. Amikor azonban erről tudomást szerzett, készségesen elállt attól, hogy szerdán folytassák a közgyűlést. így azután a főpolgármester a székesfőváros törvényhatósági bizottságának legközelebbi rendes közgyűlését május 26-án, szerdán délután négy órára hívta össze. Ezen a közgyűlésen elsősorban a május 12-én tartott rendes közgyűlés napirendjéről visszamaradt ügyek kerülnek tárgyalásra és igy a május 19-ére tervezett folytatólagos közgyűlés elmarad.

„Messze Keleten Isten mass hits m egy néptörzsnek n kezét és vezette erre n földre”

Emlékmű leleplezés a Gázmüveknél — Emlékezés 79 hősi halottról

A kegyeletes megemlékezés lélekemelőén szép ünnepe folyt le Áldozócsütörtökön a sz.-főv. Gázművek óbudai telepén. Ekkor leplezték le azt a díszes emlékművet, amelyet a Gázmüvek alkalmazotai közül hősi halált halt 'hetvenkilenc katona emlékére alkotott Horvuy János, a nagy szobrászművész. Az ünnepséget megelőzően igazgatósági ülés volt, amelyen Rózsa Károly vezérigazgató bejelntefte, hogy az igazgatóság a régi gázgyár ötvenesztendős köveiből emlékművet készíttetett a gázgyár hősi halottjainak emlékezetére. Az igazgatósági ülés jegyzőkönyvileg örökítette meg a mártírok emlékezetét, majd llevonult a gázgyár udvarára az emlékműhöz. Ott ekkorra már hatalmas közönség gyülekezett a letakart emlék körül. Eljött dr. Ripka Ferenc főpolgármester is, a hatalmas gázgyári telep megteremtője, ott volt Sipőcz Jenő dr. polgámester, a tanács tagjai, a bizottsági tagok egész sora, az elhunytak hozzátartozói és barátai. Az emlékművet az igazgatósági épülettől jobbra, egy nyárfasorral körülvett udvarrész közepén állították fel. A hatalmas imárványoszlop előrészén egy rohamsisakot ábrázoló ibronzemlékmü van ezzel a felirattal: „Meghaltak a hazáért“. Az oszlop másik -három oldalára a hősi halottak névsora van bevésve. Az oszlopot ledöntött oszlopokat ábrázoló galéria övezi.

Az ünnepség a „Hiszekegy“ eléneklésével kezdődött, ezután

Rózsa Károly vezérigazgató

mondott meleg szívből jövő, költői lendületű, szép beszédet.

— Amikor a világégés sötétsége ránkborult — kezdte beszédét — és körülhord'ták a véres kardot, a mi hivatalainkba és műhelyeinkbe is besiivitett a hivó szózat. Testvéreink, barátaink, munkatársaink letették a szerszámot és a kötelesség-tudásba vetett hittel mentek az anyaföld védelmére. 239-en mentek el a gázgyárból a szélrózsa minden irányába. És csak amikor két világrész kapzsi kézfogása mindent elpusztított és már csak az üszők feketedett a zsarátnokok között, akkor tértek vissza, vették fel újra a szerszámot és folytatták munkájukat ott, ahol négy évvel azelőtt abbahagyták. Hetvenkilenc testvérünket azonban hiúba vártuk vissza. Hiába vártuk mi, hiába várta kis otthonukban a család. Nem jöttek. Nem tudta visszahozni. az édesanyának, a hitvesnek imádságos szeretete, az árvának gőgicsélő könyörgése sem. Gazdátlan maradt a munkahely, üres rideg lett a hű családi fészek, amelyből minden boldogság elköltözött.

—■ És a világégés vége, a millió és millió emberáldozat eredménye: hogy az istenverte éhség és gyűlölet megcsonkított, meggyalázott, megnyomorított és életfeltételeinktől fosztott meg bennünket.

— Ravasz püspök, a fájdalom és szenvedés századának mondja a huszadik századot. És én e pilla- i náthán, amikor lelkiszemeim elé idézem hőseink emlékezetét és lepergetem ennek a földnek kétezer éves históriáját, úgy érzem, hogy ez a kor az emlékezésnek, a reménységnek és az újraépítésnek a kora. Ezer esztendeig próbálta a hatalmas világverő Róma meghódítani ezt a földet, de hiába küldte ide legvérszomjasabb vezéreit, hiába pusztította el a városokat és falvakat, hiába irtotta ki a nép apraját, nagyját, a millió édesanyának mérhetetlen fájdalma, a millió özvegynek kiinondhatalan szenvedése és az árvák millióinak keserű könnye gyökérbe fakasztotta a mártírok vérét, s Antheusként újra feltámadva,

DELAHAJE

4 hengeres,

HUPMOB1LÉ

4 és 8 hengeres automobilok,

SAMtáSON

a világ leggyorsabb kiskocsija és

LATIL a világ

legjobb teherautója Kapható:

autókereskedelmi részvénytársaság

BUDAPEST, V., Dorottya-utca 7. (Hitelbank-palota.)

VELOX

megvédte ennek a földnek minden rögét, amig a hatalmas, büszke római sas szárnyaszegetten lehull és rabigába görnyedt.

— És ekkor messze keleten isten maga fogta meg egy néptörzsnek a kezét és vezette ide, egyenesen erre a földre. És ez a föld, amely egy ezredéven át szembeszállóit a hatalmas római császárokkal, az uj nép törzsét magáénak fogadta, urának vallotta. Ez a föld lett ütközőpontja Kelet és Nyugat minden hóditó előretörésének, de ez a nép ezef éven át hősiességgel és dicsőséggel teljesítette nagy kultur- mentő hivatását. Ez a föld a világ legnagyobb temetője és nincs a világon még egy darab föld, amelyet annyi mártírvér áztatott volna, -mint ezt a földet.

—- És nekünk mégsem szabad elcsüggednünk. Nekünk célhoz kell érnünk, mert a halottak ereje segit bennünket. Ideállitottuk ezt a síremléket örök emlékezetül, hogy az emlékezés ereje hozza vissza nekünk halottainkat. Nem a sirt bolygatjuk, hisz azt sem tudjuk, hogy. hol porlik az, ami bennetek enyészet volt, de az emlékezés erejével akarjuk megragadni leikeiteket, hogy azoknak fénye világítsa meg előttünk az utat, amelyen megváltozott köz- és magánéletünknek, egész lelki és szellemi világunknak haladniok kell, hogy visszaszerezzük mindazt, ami elveszett, amit elraboltak tőlünk.

— Leikeiteket ragadjuk meg, hogy a mindent elsorvasztó gyűlölködés helyett ültessétek belénk a Ti mindent megszenvedett., de mindent megbocsátott szereteteket, hogy egymást megértve, egymást megbecsülve, verejtékes munkával dolgozzunk együtt mindaddig, amig újra egy lesz szivünk dobbanása Kárpátoktól Adriáig.

Dr. Buzáth János alpolgármester rendelkezésére ezután lehullott a lepel az emlékműről és az uj emlék -előtt szóllott kegyel-et-es szavakkal az -alpolgármester a „magyar becsület, a törhetetlen magyar hűség, a példátadó páratlan magyar kötelességtudás és kötelességteljesités nemes halottai“-ról, akiknek szent példája megértésre, egybeforradásra, a hazaszeretetben való egyesülésre fog serkenteni minden magyart, mert csak igy teremthetjük meg újra a boldog Nagymagyarországot.

Az ünnepséget a gázgyári dalárda himnusza fejezte be. Ezután a koszorúkat helyezték el az emlékmű talapzatára. Elsőnek a gázgyár koszorúját tették le, majd Ripka Ferenc főpolgármester helyezte el néhány szívből fakadó közvetlen szóval a maga virágcsokrát. Most a hősihalottak hozzátartozói vonultak az emlékmű elé. Többszáz feketeruhás asz- szony, anya, özvegy és árva zokogva kereste a már- ványbavésett nevek között a maga halottjának szeretett nevét.

Közgyűlés, amely a lovagiasság szabályai szerint folyt le

Megfigyelések és följegyzések a törvényhatóság közgyűlésén

Aki csak egy kicsit komolyan veszi a főváros ügyeit, keservesen töri a fejét azon, mit lehetne végre cselekedni, hogy az obiigát közgyűlési botrányok végre megszűnjenek. Komoly és nivós viták peregnek le szerdánként a közgyűlési teremben, de valahogy mindig beköszönt egy kellemetlen negyedóra, amely meghozza a maga botrányát. Jó lenne valahogy kiszámítani, hogy milyen bacillusok okozzák ezt a nyavalyát, vagy hogy miképpen lehetne a kritikus negyedórát valamiképpen a pipázóban, vagy a társalgóban eltölteni. A legtöbbet ezen a téren természetesen Ripka Ferenc főpolgármester bölcsességétől remélnek, majd ő megtalálja valahogy a botrányokban való szereplés viszketegének áfiumát.

Merthogy szerdán megintcsak elkövetkezett az immár megszokottá vált botrány. Amolyan liliputi botrány volt az egész, de jellemző a közgyűlés betegségére, mert ennél tipikusabbat kitalálni sem igen lehetne. Ama fölösleges botrányok közé tartozott ez, amelynek se oka, se célja ki nem kutatható. A Reigen-ről volt szó és mégis A Nép-en vesztek össze, amely tulajdonképpen már nincs is az élők között. Hogy A Nép emlékezetéből fakadt affér tulajdonképpen hogyan kezdődött, senki sem tudná határozottan megmondani, A Reigen-ügyhöz Anka János, A Nép egykori szerkesztője szólott hozzá. A baloldalon is úgy ítélték meg, hogy meglepően liberális beszéded mondott. Sőt még Kiár Zoltán dr.-t is hízelgő szavakkal simogatta meg. Ekkor történt, hogy Kiár Zoltán ikertestvére a lovagiasságban, dr. Rácz Vilmos valami -megjegyzést tett az istenben boldogult A Nép-re. Az egyik verzió szerint az mondta volna:

— Miért nem irt igy A Nép-ben, mint ahogyan most beszél?

A másik verzió szerint a Rácz-féle közbeszólás igy hangzott volna:

— Még szomorúbb helyzetben vannak A Nép munkatársai. (Mert hogy Anka János éppen arról szónokolt, hogy a színészek a Reigen betiltása miatt nagyon szomorú helyzetben vannak.)

Ebből a közbeszólásból támadt az éjféli botrány. Jobboldal és baloldal zavaros kiabálásban tört ki és a végén Rácz Vilmos nem Anka Jánossal, hanem Szabó Józseffel, a keresztényszocialistával veszett össze. Nem is csoda, hiszen ez a két ur igen éles világnézeti ellentétben él. Az egyik párbajszakértő, a másik pedig elvi alapon és a gyakorlatban is ellensége a párbajnak. Az elnöklő Sipőcz polgármestertől végeredményben mind a két fél megkapta a maga megérdemelt rendreutasítását és ezzel a futó májusi zivatar meg is szűnt.

A szerdai közgyűlés egyebekben igen komoly és méltóságos volt. Kezdődött azzal, hogy mindenki lemondott az interpellálás jogáról, hogy ne kelljen megint folytatásokban közgyülésezni. Ripka Ferenc főpolgármester nagyon melegen, költői emelkedettségü szavakban parentálta el Bukovszky Viktor tanácsnokot és Bródy József volt bizottsági tagot. Örömét nyilvánította azután a közgyűlésen a Platthy György

bizottsági tag ellen elkövetett merénylet sikertelensége fölött.

Ezután a lakáskérdés megvitatása következett. Csécsi Nagy Miklós az építkezések megindítását sürgette és követelte a lakbérek felszabadítását. Uj gondolatot is vetett fel, mikor azt kívánta, hogy a lakásépítéshez szükséges kölcsönt a hadikölcsönok valorizációja utján szerezzék be. Végül indítványt nyújtott be, hogy a külföldi kölcsönből ne a főváros építkezzék, hanem folyósítson kölcsönt olyan háztulajdonosoknak, akik házaikat többemeletesre akarják felemelni. Nagyon értékes beszédben szóllottak hozzá ehhez a kérdéshez Bródy Ernő és Déry Ferenc is. Bródy Ernő felelt Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszternek is, aki a parlamentben mondott beszédében kétségbevonta a főváros áldozatkészségét. Ismertetett végül egy tervet, amely a részletre vásárolható sorsjegyek révén teremtene tökét ötszáz lakás építésének céljaira. Kérte, hogy a tanács foglalkozzék ezzel az ötlettel. Déry Ferenc a Tabán beépítését sürgette és azt kivána, hogy a főváros idejekorán tegye meg az átmeneti intézkedéseket a lakások- felszabadítására. Több felszólalás után végre Harrer Ferenc indítványára úgy határoztak, hogy a lakáskérdések letár- gyalásóira a polgármester elnöklésével huszonnégy- tagu lakásügyi bizottságot alakítanak.

Ezután következett a közgyűlés nagy témája, az üzemgazdasági bizottság megalakításának kérdése. Borvendég Ferenc tanácsnok értékes előterjesztése után Papp József dr., az Ügyvédi Kamara elnöke emelt szót. Nagyszabású beszédében kifejtette, hogy a tanácsot, mint közigazgatási testületet nem tartja alkalmasnak az üzemvagyonok kezelésére. Szerinte bizonyos módosításokkal el lehet fogadni a miniszter álláspontját, amely az együttműködésre vonatkozik. Ha a bizottság elnöke a főpolgármester lenity, az nem volna sérelmes az autonómiára nézve, hiszen a közigazgatási bizottság elnöki székében szintén a főpolgármester ül. A balodali blokk álláspontját Harrer Ferenc dr. fejtegette ki, majd Liptay Lajos, a Wolfí- párt, Kiss Jenő pedig a szocialisták nevében beszélt. Becsey Antal a belügyminiszterrel való együttes ellenőrzés ellen szólalt fel, mig Éber Antal azt fejtegette, hogy a belügyminiszteri bürokrácia bekapcsolása nem jelent erőgyarapodást a főváros szempontjából. A közgyűlés végül elfogadta a baloldal és jobboldal közös határozati javaslatát.

A Rjeigen-ügynél kitört zajos incidens nem zavarta meg a közgyűlés békéjét, mert a jobboldal és baloldal egyformán jóízűen nevetett Stadtler papa szokásos erkölcsi prédikációin, amelyekben a színházak legszigorúbb megrendszabályozását követelte. Éjféltájban erős vita kezdődött az iparostanoncoktatás felügyeletéről szóló szabályrendelettel kapcsolatban, amelyet a szocialisták valósággal obstruálni kezdtek. Félegykor azonban Ripka Ferenc főpolgármester nagyot csöngetett és berekesztette a közgyűlést, amely egyéb bölcs határozatai mellett a kiváló Aus Ferenc főszámvevőt visszatartotta a város szolgálatában.