Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-11-25 / 47. szám
Budapest, 1925 november 25. 5 Becsből ismét 'irigylésreméttó hírek érkeznek. Egyszer már, amikor Ripka Ferenc még kormánybiztos korában látogatást tett a bécsi városházán, megcsodáltuk a bécsi adórendszert és megirigyeltük ezt a várost. Azután jöttek a pesti községi választások és a baloldali blokk ügyes plakátjai előtt álmélkodva állt meg a közönség. Nem volt ezeken a plakátokon más, csak az, hogy mit épített Bécs a háború befejezése óta és mit mulasztott el a kurzus Budapesten. Most azután megint irigylésreméltó hírek érkeznek, amelyek elmondják, hogy ezentúl Bécsben kevesebb adót fizet aki kultúrára éhes, aki közlekedési eszközöket használ, vagy aki szállodában száll meg. Mindez pedig máris érezteti hatását, mert az emberek jobban járnak színházba, könnyebben ülnek be az autó- taxiba, sőt maguk is könnyebben vesznek automobilt, az idegent sem nyúzzák meg, sőt maga a\ börze is felélénkül ezekre a hírekre. Hiszen nem mondjuk mi azt, hogy hanyatt- homlok utána kell csinálni mindent a bécsi rózsaszínűre festett városházának. De még ha kommunisták ülnének is u bécsi városházán és ha okos dolgokat csinálnának, amit erősen kétségbe vonunk, akkor is követni kellene az okos példát. Nálunk az uj rezsim alatt egy kicsit leszállították a villamos- tarifát, egy kis kóstolót mutatnak az építkezésből, de egy nagy, generális rendszerváltozásnak, sajnos, mégsem érezzük az izét. Vájjon miért nyúlnak olyan félénken azokhoz az adókhoz, amelyek talán garasos jövedelmeket juttatnak, de amelyek a város életét rongálják, Budapest kultúrájának ártanak. A középkorról esett szó az egyik bizottsági ülésen. Viczián István elkeseredetten magyarázta, hogy a liberális rezsim sok hibái követett el. „Gyerünk vissza a középkorba!" kiáltotta erre az egyik szocialista. Verebély Jenő Wolff-párti városatya pedig boldogan kapta fel a szót és kijelentette, hogy bárcsak ott lennénk. Hát istenem, mi nagyon jól tudjuk, hogy Verebély urék szeretnek a középkor jelszavaival élni. Ha azonban vezéréhez, Wolff Kár oly hoz fordul, az meg fogja magyarázni neki, hogy a középkorban nemcsak reakció volt, hanem akadtak ott szép dolgok is. Nem is olyan megvetendő például a középkor művészete amelyre azonban az ébredő urak nem igen szoktak gondolni olyankor, amikor a középkort szeretnék visszavarázsolni. De mi tudjuk nagyon jól, hogy mit értenek ők a középkor alatt. Engedjék meg azonban nekünk azt, hogy megígérjük nekik: az a középkor, amelyet már egyszer meghonosítottak Budapesten és az a középkor, amelyről ők álmodoznak, többé itt felütni nem fogja a fejét. A négjfóléti miniszterrel megint bajok vannak. Élesen támadták a minap a pénzügyi bizottságban és valószínűleg élesen fogják támadni a szerdai közgyűlésen is, a betegápolási dijak miatt. Meg kell mondanunk, egészen őszintén, hogy ebben a kérdésben a városházának van igaza. Pedig Vass Józsefet, a népjóléti minisztert mi úgy ismertük meg, mint aki nagyon szereti Budapestet és mint aki a legélesebb látású államférfiak közé tartozik. Pedig ez a betegápolási ügy nagyon világos ügy. Budapest kórháizaiban legalább felerészben vidékieket dipólnak és ezeknek ápolásáért, akik nem fizetnek Budapesten adót, minden összeget jogosan megérdemel a Jőváros. A baj valószínűleg ott van, hogy Vass miniszternek még nem volt ideje személyesen beletekinteni ezekbe a dolgokba. A referensek pedig évtizedek óta mindig rosszul referálják ezt az ügyet. Itt csak egy megoldás van, ha a miniszter ur mellőzi egyszer a referenst és annak megcsontosodott véleményét. O 9 • • Ripka Ferenc a felekezeti békéért. Szombaton, vasárnap és hétfőn ünnepelte meg a Pesti Magyar Izraelita Hitközség 125 éves fennállását. Az ünnepségek legfontosabb része az a díszközgyűlés volt, amelyet vasárnap a Vigadó nagytermében tartottak meg. Ezen a díszközgyűlésen megjelentek a magyar liberalizmus klasszikus képviselői is, iámnál is inkább; mert a hitközség jubileumával együtt ülték a recepció harminc éves évfordulóját is. Amig a kormányt gróf K 1 e- b e 1 s b e r g Kunó kultuszminiszter képviselte és tolmácsolta gróf Bethlen István miniszterelnök üdvözletét, addig a székesfőváros képviseletében maga Ripka Ferenc főpolgármester jelent meg. A jelen- voltak nagy figyelemmel hallgatták meg Léderer Sándor dr., hitközségi elnök megnyitó beszédét, majd V á z s o n y i Vilmos szónoki remekét, amelyben a magyar zsidóság hazafiassága talált a legméltóbb kifejezésre. Felszólalt a díszközgyűlésen gróf K lebe 1 s b e r g Kunó kultuszminiszter is és a legteljesebb figyelemmel hallgatták meg az egybegyűltek Ripka Ferenc főpolgármester beszédét, aki a többek között a következőket mondta: — A történelem nem építi egy pillérre a nemzet épületét. Időnként uj erők törnek fel, ezeknek nem kell és nemi lehet Htjukba állani. A zsidósággal, amely az egész emberiség fejlődésére rendkívüli hatással volt, ma is, mint élő és ható erővel kell számolni. Hazánkban, különösen, a múlt század életében a magyar zsidóság igen fontos szerepet játszott és Budapest giaizdasági és kulturális fejlődésében, is kiirthatatlanu! mély nyomot hagyott. Hangoztatta azután a főpolgármester, hogy a vallásban rejlő óriási szellemi kincset nem szabad egymás között való viaskodásokban elfecsérelni, de az istennek és a hazának oltárára kell áldozni. A főpolgármester beszédét, amely elejétől végig a felekezeti béke határozott óhajtása volt, lelkes tetszéssel! fogadták és Ripka Ferencet hosszasan ünnepelték. Közgyűlés, Ha az ember a szerdai közgyűlés tárgysorozatát végignézi, meglehetősen unalmas délután körvonlai rajzolódnak ki. Ezen az unalmon legfeljebb a.z újabban divaitbajött egyéni akciók, vagy egy-,két viharos interpelláció segíthet. Pártvezéri en- gedélv nélkül való közbeszólások viharos ülést csinálhatnak. még abból a közgyűlésből is amelynek a műsora olyan unalmas, mint mondjuk a telefonkönyv. Azt lehetne mondani, hogy a szerdai közgyűlés a villanyszerelők napja lesz. A tárgysorozatnak legalább feléit teszik ki azok az előterjesztések, amelyekben az illetékes ügyosztályvezetők az itt meg amott elvégzendő villnmosbevezeitési munkálatok költségfedezetét kérik. így villamosberendezési munkálatokat akarnak végezni a közoktatási épületekben, a közjótékonysági és szociálpolitikai ügyosztály hatáskörébe tantozó épületekben, a kőbányaiuti kislakásom telepen, a József-fiuárvaházban és a Szent F'órián-kápol- nában. Igen jelentékeny összegek ezek. úgyhogy előre meg lehet jósolni, hogy la szerdai közgyűlés határozataiban! a legnagyobb örömük a villanyberendezési vállalatoknak és villanyszerelőknek lesz. De a színházak is meg lesznek elégedve a szerdai közgyűléssel. legfökép azonban Sebestyén Qézi, a Városi Szinház bérlője fog örülni, mert a bér címén fizetendő 25 százalékos részesedést ez évi február 15-től kezdve visszamenőleg, de legfeljebb a jövő évi színházi idény végéig 18 százalékra szállítják le. Szüksége is van erre Sebestyén Gézának, mert bár kitünően megy a szinház, könyveinek megvizsgálása után a város szakértői arra a megállapításra jutottak, hogy több. mint kétmilliárdot fizetett rá a szezonná.. Hasonlóképen örülni fognak Bárdos Artur, Lázár Uj adók a láthatáron Esztergapadon a jövő évi költségvetés — A kigondoló bizottság tervei — Útban a telekértékadó — Wol f Károly az érftókemelkedési adót szorgalmazza — Önálló városi adó készül Fő és forr a jövő évi költségvetés, amelyet most kotyvasztanak a főváros pénzügyi osztályában. Egyelőre még csak a kontúrjai vannak meg ennek a költségvetésnek és mégis 22 millió aranykorona máris a deficit, ami papirkoronára átszámítva, kevés hijján 320 milliárd. Pedig a közgyűlés még csak a kezdetén van iá, munkának. Mindenáron építeni, alkotni akar és ehhez nagyo.ni sok pénz kell. Abban az úgynevezett kigondoló bizottságban, melynek az a rendeltetése, hogy fedezetet találjon a kiadásokra, és aranyva.lutára átváltható ötleteket termeljen a budget egyensúlyának a rendbehozására: szóval ennek a bizottságnak az alakuló ülésén a polgármester bejelentette. hogy csupán eddig 22 millió, aranykorona, azaz több miint 300 milliárd a deficit. Erre aztán megindultak a szónoklatok. Ki-ki elmondta, hogy miképpen leshetne kiemelni a kátyúból a háztartást. V á z s o n y i Vilmosnak két kedves ideája van. Az egyik a széles alapokra helyezett épitési akció, mely megindítana minden ipart és lelket öntene a gazdasági életbe. V á- zsonyi az üzemek fölöslegével akar építeni. A másik ideája az, hogy azok a háziurak, akik a háború után devalvált papirkoronával fizették ki a háborúk aranyadósságait, és igy jelentékeny summát nyertek: ennek a nyereségnek 5 százalékát adják oda a városnak és ezzel indítsák meg az épitési akciót. A bizottság tagjai nem nagyon lelkesedtek az ideáért. Azt vetették ellene, hogy ezt a nyereséget nem lehelt megfogni, mert először is az a bizonyos háziúr már rég elbörzézte amit a háza adósságán, nyert, másodszor pedig az a bizonyos ház már azóta a hatodik kézben van. Mivel azonban Vázsonyi nagyon ragaszkodik az ideájához, alighanem meg fogják csinálni Életre fogják kelteni Pikier ,f. Gyula telekértékadóját is, ami 1918-ban 16 millió majdnem aranykoronát hajtott. 1918 óta ugyan felére esett ®z ingatlanérték Budapesten. dehát legrosszabb esetben .nem 16 milliót, hanem csak 8 milliót fog jövedelmezni ez az adó; ez a nyolc millió azonban arany legyen. Ezt az adót — amely, aminlt említettük, csinos jövedelmet hajtott —• Wolff Károly és Platt hy György szorgalmazására dobtak ki és hogy valahogy vissza ne térjen, az adókkal együtt kidobták a kigo-ndolóját: Pikier J. Gyula statisztikai aligazgatót is. Ugylátszik. életre- kelthetikezt az adót is. ámbár Wolff Károly most is ai kigondoló bizottságban, váltig prüszköl ellene és azt mondja, hogy nem a Pikier J. Gyulai adójára, nem a telekértékadóra van szüksége ennek a szerencsétlen fővárosnak, hanem az értékemelkedési adóra. Azt mondja Wo-lff Károly, hogy a konjunktúra alatt rengeteg ház cserélt gazdát, amelyet megitolla- sodott szerencsevadászok féláron vettek meg. Ezek fizesselek. Adjanak le valamit a fővárosnak abból, amit — ahogy a Wolff-pártban mondják — a m e- cien nyentek. Be kell tehát hozni — mondja Wolff Károly — az értékemelkedési adót. Kétségtelerf. hogy az idea nem rossz, az eszme pompás. Természetesen Wolff Károly ezzel a pompás ideával izraelita polgártársain akar tulajdonképpen eret vágni, arra számítván hogy a konjunktúra idején mégis csak .azok a fránya, megitollasodott izraeliták vásárolták a legtöbb házat. Ha tehát gazdát cserél egy ház, amelynek az utolsó békeévben 500.000 korona volt az értéke és az uj tulajdonos 3.5 milliár- dot ad a házért, akkor az uj itulajdonos fizet egy, vagy félezrelék adót az után la differencia után, amely az 500.000 és a 3.5 milliárd között támadt az évek során, mert a háznak az értéke 500.000-ről 3.5 mil- liárdra emelkedett. Egy bökkenője mindenesetre van ennek az ideának. Arra ugyanis — úgy látszik — nem gondol Wolff Károly, hogy a 3.5 milliárd aranyra átfordítva csak 245 ezer aranykorona, tehát épp a fele a ház békebeli értékének. Wolff tehát értékemelkedés cimen a devalvációt akarja tulajdonképpen megadóztatni. Glückstahl Samu kijelentette, hogy ő addig nem szavaz meg semmi invesztíciót, mig .a háztartás egyensúlya helyre nincs állítva. A háztartás egyensúlya sokkal fontosabb ér dek, mint az uj invesztíciók. És Glückstahl Samu nem akar belemenni az adóemelésekbe sem. Pedig a pénzügyi osztály már készíti elő az uj adót. amelyből minimum 15 millió aranykoronát remél. Ez az ui adó az önálló városi adó lenne. A városházán már régóta kísérleteznek ezzel az uj adóval: kevés szerencsével. Még 1921-ben fölirtak a pénzügyminiszterhez hogy vagy engedje meg a jövedelmi adó pótlékolását, vagy pedig az önálló városi adó kreálását, melyet a deficit fedezésére fordítanának. A miniszter állítólag már hajlik a jóváhagyásra és ha a főváros jól viseli magát, akkor megengedi neki, hogy kisajtolja a polgárság maradék- zsirját. FOCK MÁRTON szíjgyártó Budapest, Vili.. Rottenbiller-ut a 11. szám A Rimamurá' y-Salgciarjáni Vasmű r.-t. ój.dt samotte- gyár g ártmányalnak eU usit Ja Urbach és Tafler r.-t. cement, márvány-mo aik, mettlachi, porcellán és márvány lapokkal, acélbeton és asbestpadld. Faburkolatok : Bel és külföldi layence- japokkal minden színben. Tel.: 8-08. Budapest, Liszt Ferenc-tér .
