Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-03-25 / 12. szám
Budapest, 1925 március 25. Ripka Ferenc kormánybiztos a főváros súlyos anyagi helyzetéről, az építkezések megindításáról, a külföldi kölcsön rendezéséről és a fölösleges üzemek megszüntetéséről • • • ütömbüs Gynla is megszólalt hát a héten. Addig fenyegettek vele bennünket, addig állították oda mumusnak, hogy ő is bele fog avatkozni Budapest községi életébe, míg végre tényleg megjelent a színen a nagy star. Igazán nem mondott semmi újat. Olyan rendes, sablonos fajvédő beszéd volt az övé, amilyet a zsirkaiak és a kissmenyusok naponta tucatjával produkálnak. „Várospolitika " örve alatt kifejtette, hogy a magyar faj egyedül szeret élni, elvonul a nyilvánosság elől. Ezért szorult a magyar elem a faluba. Az átkozott zsidók azonban destruktiv mivoltuk méltó kifejezéseképen megépítették a városokat. így például Budapestet is, ahol elzsidósitották az irodalmat, az újságírást„ sőt a közvéleményt is. Teljesen osztjuk Gömbős vezér urnák felháborodását, mert mégis csak alávalő- ság volt a Zsidóktól, hogy — amint 6 mondja, de amit nem mernénk elhinni — a zsidók építették ezt a Budapestet. Felhá- borodását azonban teljesen jogosnak mondjuk, amikor kijelenti, hogy „ha eny- nyire zsidó marad Budapest, nem akar itt élné'. Végre egy elhatározás, amelynek végrehajtását szeretnénk már látni. Rittmeister Gömbös nem óhajt Budapesten élni és mi könnyezve, fájó szívvel mondunk neki istenhozzádot. Friedrich István természetesen nem maradhat el felháborodásában vezére mögött. Istenem, ő a nép gyermeke, aki nem tud olyan finoman, olyan virágnyelven beszélni, mint Gömbös Gyula, ö már azután aperte meg- ,. mondta, hogy ,£z a rothadt, bűnös Budapest Európa szemétdombja" és ebből azt a konzekvenciát vonta le, hogy meg kell hódítani Budapestet, Engedje meg a nagy hadvezér, hogy ebben a hódításban kételkedjünk, mert igaz ugyan, hogy volt idő, amikor a belvárosi szakácsnők hisztérikus gördsökben fetrengtek Hóditó István lábai előtt, de ez a város többé sohasem fog nekik kötélnek állani. Hiszen láttunk mi már eseteket, amikor fascináló szónokok szavára meghódolt ez a város. De bocsánatot kérünk, talán mégsem lehet Budapest szivét az udvarlás amaz apacsos módján bevenni, ahogy Friedrich István Európa szemétdombjának nevezte. Egyebekben pedig Friedrich István ízlésére bízzuk, ha szive vágya az, hogy egy szemétdombot hódítson meg a maga számára. Snday Dezsff fajvédő társaival szemben ezúttal a komoly elemet képviselte. Szakszerű beszéddel tüntette ki hallgató közönségét. Ez a szakszerű beszéd azonban mégis különös volt egy kicsit. Kijelent eette ugyanis, hogy a főváros 87 üzeme közül 83 elvesztette létjogosultságát. Mindössze négy üzemnek kegyelmezett meg. A négy üzem, a villamosvasút, a vízmüvek, a gázgyár és az Elektromos Müvek. Egyszóval még Biiday Dezső is meg van győződve arról, hogy ennek a négy üzemnek létjogosultsága van. Nagy szó ez, mert Buday és társai az újabb időben mindent halálra ítélnek, amit négyéves uralmuk alatt ők maguk sem tudtak nélkülözni. Pedig ha egy kicsit utána nézett volna a dolognak, megállapíthatta volna, hogy a 83 üzem között is akad egynéhány nélkülözhetetlen. Ám ha nem cselekedte ezt, akkor Budapest polgársága joggal emeli ellene és barátai ellen azt a vádat, hogy a kurzus négyéves uralma alatt miért a kitűnő főtisztviselőket dobálták az utcára és miért nem ezeket a t szerintük haszontalan és káros üzemeket szüntették meg. A Fővárosi Polgári Párt (R i pkapa r t) pénteken este 6 órakor tartotta a Csen- gery-utcai Vasúti és Hajózási Klub színháztermében VI. közigazgatási kerületi zászlóbontó nagygyűlését, amelyen óriási tömegben jelent meg a IX., X., XI. és XII. választókerületek közönsége, amely nemcsak magát a termet, hanem az előcsarnokot is zsúfolásig megtöltötte. A nagygyűlésen megjelent Rakovszky Iván beiüigyminiszter ős dir. Ripka Ferenc, a főváros kormánybiztosa. Ott voltak továbbá E r e k y Károly, B aransky Gyula, volt törvényhatósági bizottsági tagok, dr. Füzesséry Zoltán nyugalmazott főispán, pártelnök, dr. Lipták Pál nyugalmazott államtitkár és még számosán. A nagygyűlésen Füzesséry Zoltán elnök megnyitó beszéde után Rakovszkv Iván belügyminiszter állott fel szólásra. A közönség hatalmas éljenzéssel és frenetikus tapssal fogadta. A miniszter beszédét, amelynek várospolitikai szempontból is nagy jelentősége van, a Fővárosi Hírlap külön cikkben közli. Ripka kormánybiztos a választási küzdelemről R a k o v s z k y belügyminiszter után nagy éljenzés közepette emelkedett szólásra Ripka Ferenc kormánybiztos. Üdvözölte a főváros polgárságának azt a részét, amely most a VI. kerületben tömörült a polgári párt zászlója alá. — A fővárosi választópolgárok — mondotta — igen nehéz kérdések előtt állanak, amikor az uj törvényhatóság megalkotásáról van szó. A törvény- hatóság a legfőbb autonóm szerv, melynek működése kihat a lakosság minden életviszonyára. Ha nem sikerül jó munkát végeznie a törvényhatóságnak, akkor ez éveken át érezteti keserves hatását, ha pedig jó munkát végez, akkor ez a mostani súlyos viszonyok megváltoztatását Jelenti. Három párt áll itt küzdelemre. Az egyik a jobboldali, a másik a baloldali szélsőség. Középütt áll a mi polgári pártunk, ügy a jobboldali, mint a baloldali pártok gyönyörű eszmékkel igyekeznek maguknak a lelkeket megnyerni. Itt a VI. kerületben sokáig a demokrácia planétáját követte a lakosság. A jobboldalon a keresztény nemzeti jelszavakat írták fel lobogójukra. Mi is a kereszténységet és a nemzeti eszmét hirdetjük, de a nyugodt, békés munkát is. Majd igy folytatta: — Ahol élet van bizonyos elvekben, azokkal sokszor visszaélnek. A nagyközönség előtt ezek az eszmék rendszerint hódítanak is, de csak addig, amíg azokat önzetlenül hirdetik. Amint azt látják a tömegek, hogy az eszmék, az elvek üzletté válnak, a tömegek elfordulnak tőle. A demokrácia a tömegek védelmének követelése a hatalmasokkal szemben. Minden jó- érzésü ember aláírja és elfogadja ezt. De nem a népvezérek hatalma biztosítja a demokráciát, hanem a jó intézmények. Aki demokráciát akar, az békét és alkotó munkát hirdessen. — A jobboldal keresztény és nemzeti eszméket hirdet, de oly módon és hangon, mintha az csak néhány iir patentlrozott szabadalma volna, pedig ezek az eszmék mindnyájunknak szent jogát teszik ki. Ezek a jogok kötelességgel is járnak. A jobboldalon olyan módon hirdetik ezeket az eszméket, hogy újabb drótakadályokat állítanak a társadalmi osztályok közé. A keresztény nemzeti gondolat már 900 esztendeje fennáll és ez a keresztény és nemzeti eszme mindenkor megvédte a haza minden polgárát. Nem szabad ezeket az eszméket sorozóbizottsági szemponttá lesülyeszteni, ahol faji és felekezeti szempontból osztályozzák a polgárokat. Ä főváros adósságából még a csecsemőre is 360 aranykorona fut — Ezeket az eszméket mindnyájunknak szemeiéit kell tartani. Nem akarok az elmúlt rezsim hibáira rámutatni. A polgárság állapítsa meg, jobbra vagy balra csatlakozzék-e, s melyik párt lesz a két szélsőség közül az, amely ebből a rettenetes súlyos helyzetből ki tudja vezetni Budapestet. Ahol ez a két szélsőséges elein lesz úrrá, ott alkotó munkáról nem beszélhetünk. Ott csak a rombolás szelleme lehet megint úrrá. Nem volt még a fővárosnak olyan törvényhatósága, amelyre a nehéz feladatok olyan tömege várt volna, mint erre a mostan megalakulóra. Itt van a főváros rendkívül súlyos pénzügyi helyzete. A főváros külföldi adósságai olyan hatalmasak, hogy j minden egyes lakosra, a csecsemőket is beleértve, í 360 aranykoronával nehezednek. Ezt a főváros kép- j télén elviselni. Bécs városa már régen kiegyezett 1 a külföldi adósokkal 12 és Yi százalékos alapon. Az uj törvényhatóság kötelessége lesz, hogy ezt a kérdést nálunk is rendezze. Már régen kellett volna ezt is rendezni, de elmulasztották. Lehet, hogy jóhiszeműen, mert nem látták elérkezettnek erre az időt. Erinek a kölcsönnek jól vagy rosszul való rendezése messze kiható lesz a főváros jövőjére. Elképzelhetö-e, hogy olyan törvényhatóság, amelyben faji és felekezeti szempontok fognak uralkodni, ezt az óriási gazdasági és pénzügyi kérdést kedvezően meg tudná oldani? Uj vérkeringés — Itt vannak .a fővárosi nagyüzemek, amelyeket meg kell ugyan őrizni a főváros közönségének érdekében ott, ahol azok a főváros lakosságának éidekeit szolgálják, ellenben meg kell szüntetni azokat, amelyek magánemberek kezében sokkal jobban prosperálhatnak. Itt van a közélelmezés igen fontos és súlyos kérdése, a lakáskérdés, mely utóbbit szintén nem lehet csak állami segítséggel megoldani, hanem a magán- épitkezésnek kell megindulni. A magánépitkezés sem fog megindulni addig, amig a mostani hitel- viszonyok meg ne;rn változnak. Ezt. a kérdést a lakosság sérelme nélkül kell megoldani. Az építkezés megindulása uj vérkeringést indítana meg úgy az ipari, mint a kereskedelmi életben. Itt varr a közlekedés kérdése és még ezer más kéTdés, amelyek megoldásra várnak. Csak összefogó erővel tudunk a meglévő bajokon segíteni. Nincs jogunk ahhoz, hogy a polgárokat faji és felekezeti szempontok szerint osztályozzuk és visszautasítsuk a segitőkezeket csak azért, mert azok másíelekeze- tiiek. Ezeknek a polgároknak nemcsak joguk, de kötelességük is Budapest újjáépítésében részivé.ml. Nekünk nincs jogunk ezen kötelességteljesitésben őket megakadályozni. Budapest lakosságának demokráciája nem lehet más, mint ennek a fővárosnak szeretető. Ezt a várost úgy testben, mint lélekben újjá kell építeni, ezt azonban nem lehet jelszavakkal cs demagógiával végrehajtani, mert ez a kenyér és a békesség kérdése. Az iparosok és kereskedők szónokai Ripka kormánybiztos nagy tetszéssel fogadott beszéde után az iparosság nevében ifj. Haber Sándor szólalt fel, hangsúlyozva, hogy az iparos- . súgnak nem nehéz a helyzete, ha afelöl kell döntenie, hogy melyik párthoz kell csatlakoznia, ha érvényesülni akar. Tartalmas és élénk tetszéssel fogadott beszédében erőteljesen hangoztatta azokat a nagy érdekeket, amelyek a magyar iparososztály megerősödéséhez fűződnek. A kereskedők nevében P a 11 a i Miksa beszélt, aki rámutatott arra, hogy elég volt a rombolásból, a demagógiából. A kereskedők mindnyájan tisztában vannak azzal, hogy Ripka személye élő programúi, amelyet követni kell. Ripka nem rombol, hanem épit, nem vallási és felekezeti viszályokat szit, mert a jelszava: egymás egyforma megbecsülése és a testvériség. Ereky súlyos kritikája Woiffék tehetetlenségéről Ereky Károly volt miniszter és volt törvény- hatósági bizottsági tag szólalt fel ezután, hangoztatva, hogy a múlt törvényhatósági bizottságban 2iö tag közül nem dolgozott több, mint 40, a többinek csak a elme volt városatya. Évekig hiába harcoltunk —■ mondotta — bizonyos
