Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-12-23 / 51-52. szám
2 Budapest, 1925 decrnber 23. Ra k o v s z/k y Iván belügyminiszter nyilatkozata kétségkívül meg fogja nyugtatni Budapest közönségét, de egyszersmind nagy és megérdemeli dicséret ez a főváros törvényhatósági bizottsága számára is. Hiszen a belügyminiszter, aki ugylátszik már a közgyűlés összeillésekor azt érezte, hogy a közgyűlés ebben az összetételében is alkalmas a békés és alkotó munka teljesítésére, most konstatálja, hogy e z a feltevése bevált; mert mint megállapítja, a közgyűlésben megvan az igyekezet, a ió- indulat a békés, alkotó munkára. Csak természetes, hogy a belügyminiszter ezekután továbbra is azt kívánja, hogy a közgyűlés ne politizáljon, hanem szociális és gazdasági alkotásokkal igyekezzék igazi hivatását teljesíteni. Természetesen észrevette a belügyminiszter azt is, hogy a közgyűlés jószándéku munkáját, ha nem is pártok, de egyesek imitt-amott igyekeztek megzavarni. A pártok vezéreinek tehát igenis meg kell fontolnia azt, amit a Fővárosi Hírlap annyiszor elmondott és amit most a belügyminiszter is megismétel, hogy a turbulenciára hajló elemek egyéni akclójait erélyesen le kell szerelni. Ha ez igy lesz, Budapest törvényhatósági bizottsága tovább is munkaképes lesz és sok becsületes alkotással gazdagíthatja majd ezt a lesze- gényedeít várost. Körséta a városházán Karácsonyi hangulat — Akik nem ették meg egymást — Joannovits Pál a keresztény községi párt a/e/nöke Karácsony hetében elcsöndesednek a városházi folyosók és még a tisztviselők is nem annyira aktacsomókkal, mint inkább ajándékcsomagokkal siirög- nek az öreg boltivek alatt. Közgyűlés már nem lesz az esztendőben és egyhamar a bizottságok sem tartanak ülést. Ünnepi hangulat árad már . hétfőtől kezdve mindenfelé. És ez az ünnepi hangulat ma bizakodóbb, mint tavaly volt. Emlékezzünk csak vissza, a tavalyi aggo'dalmos arcokra. A. tisztviselőkön valami bizonytalan érzés uralkodott. Hát még két év előtt, amikor interregnum volt a városházán és mégcsak kilátásban volt, hogy T erstyánszky Kálmán kormánybiztosként kerül az uj városházára. Az a sok politika, amit esztendőkön át a-tisztviselői karra zúdították, teljes bizonytalanságba sodorta őket. Két év előtt még senki sem tudta, hogy mi lesz. A régi többség jön; az is rossz; lesz egy uj baloldali többség: attól is mentsen meg az isten. De a tavalyi karácsonykor már Ripka Ferenc ült a kormánybiztosi székben, akkor mir sejteni kezdték a tisztviselők, hogy többé nem lesznek a politika könnyen hajítható labdái. Tavaly karácsonykor már sűrűn hangzott a politikamentes alkotómunka jelszava, Ripka Ferenc ajkáról. A bizonytalanságot azonban máról holnapra nem lehet eltüntetni. De azután jött egy egész esztendő, amely alatt az összes városházi pártok megtanulták a Ripka Ferenc jelszavát. És annak értelmében rászánták magukat a komoly, produktiv tevékenységre. A tisztviselői kar napról-napra nagyobb biztonságban kezdte érezni magát. A közgyűlési teremben is mindig kevesebb lesz a politikai harc és mindig több a komoly tárgyalás. A hivatalszobákban pedig nyu- godtabb lett az élet és szebb a karácsony.. Egy esztendő alatt nagyot fordult a sors kereke. . ' ' . . - - • .*• Most már a hivatali szobákban is szívesen olvassák a közgyűlési tudósításokat. És derűsen mosolyognak az emberek, amikor látják, hogy a tűz és a víz nem is olyan elkeseredett ellensége egymásnak. Hogy ez a Wolff, meg ez a Vázsonyi Ilyen szépen megértik egymást! Nem azt jósolta mindenki, hogy fel fogják egymást falni? És ime, milyen jól esik olvasni az újságban, hogy „ezután Wolff Károly állott fel szólásra“: — Mindenben áláirom az előttem szóló Vázsonyi Vilmos bizottsági tag ur által elmondottakat. Vagy milyen szép az, amikor Wolff Károly beszél, a baloldal egy kicsit nyugtalankodik, de W o íf f Károly megjegyzi: — Nem akarom a szenvedélyeket felkavarni és ezeket csak úgy mellékesen említettem meg... És csend van, és rend van és nyugalom van. Most meg a baloldal támadja hevesen Folk u s- h á z y alpolgármestert. Feláll azonban V á z s o n y i, higgadtan, nyugodtan, szenvedélyek nélkül beszél és ez a nyugalom van olyan ragadós, mint az izgalom. Egy ilyen újfajta Vázsonyi beszéd után olyan lesz a tisztelt közgyűlés, mit a kezes bárány. És megint csend van, rend van és nyugalom van. De nemcsak a közgyűlési teremben, hanem mindenhol megvan az igyekezet arra, hogy a békés egyiittmunkálkodást mindenképen biztosítsák. Egyre jobban kezdenek eltünedezni a szinről a rikitóhangu aktorok. Különösen a Wolfí-párton lehet ezt látni: Mind hátrább húzódtak azok, akik az első közgyűlésen a primet játszották. A primadonnák statisztákká váltak. Nem mintha kiöregedtek volna, de mert az idők mást követelnek, mint amit ők produkáltak, azaz hogy nem produkáltak.. Akik azt mondták valaha, hogy Wolff Károly diktátor a saját pártjában, azok kezdik belátni, hogy Wolffot inkább á pártja és a pártja szenvedélyei, ragadták magukkal. Ma inkább ur a pártjában, mint volt akkor. Csak éppen a héten mondta el Wolfi Károly, a közgyűlési teremben, hogy a külföldi tárgyalások során szerinte ő csak egy hibát követett el és ez az volt, hogy az ellenzéket nem vitte . el Bázelbe és egyéb tárgyalóhelyekre. Miért nem vitte. Valószínűleg azért, mert ha ezt megtette volna, abban az időbe« nem tudott volna a pártján uralkodni. így kell ea- nek lenni, hiszen egyszer már tett ehhez hasonló vallomást Wolff Károly Akkor elmondta, hog^v az ellenzéket nem ő rekesztette ki a bizottságokból, ez. nem az ő intenciói szerint történt, hanem kénytelen volt behódolni a pártja akaratának. Akkor ezt nem hittük el neki. Nem hittük el, mert tényleg diktátora nak látszott, pedig aligha volna az. Ma, amikor az uj Wolff Károlyt is benne a reálpolitikust.látjuk, hinni kell ebben a kijelentésében. M.\ sokkal inkább Wolff Károly akarata szerint mennek a dolgok a Keresztény községi pártban, mint mentek az uj választások előtt. Akkor nem annyira Woff, mint inkább Csilléri András volt az ur és á Csijll'érihez hasonlatos mentalitású elemek akarata érvényesült. Ma Wolff Károly uj és bizalmat ger- jesztőbb arccal jelenik: meg a színen és csöndben, lassan úgy érződik, hogy pártja is uj arculatot kíván felvenni. Erre vall, hogy Csillének mnidinkább a háttérbe szorulnak. Beszéltek róla, hogy Wolff Károly visszavonul és teljesen a mérsékeltebb elemek veszik át a vezetést. Ez téves felfogás, mondják a keresztény pártban, mert éppen Wolff Károlyt tekintik ma a pártban a mérsékeltebb elemek igazi vezérének. A párt mérsékeltebb elemei nagyon meg vannak elégedve Wolff Károly mostani működésével és e tények bizonyítják, hogy igenis W o 1 f í K á r o 1 y- lyal lehet dolgozni a közgyűlés többi pártjainak is. Hat hónap alatt egyetlen egy ügy sem borult fel azon, hogy Wolff Károly megütötte volna azt a régi hangot, amely a Csilléri-rezsimbea divatos volt. Most azután külsőleg is kezd kifejezésre jutni az, hogy a Keresztény községi pártban más szelek fújnak, mint fújtak akkor, amikor a pártot csak a szenvedélyek hajtották. Ez a külső megnyilatkozás, pedig Joanovits Pálnak ügyvezető alelnökké történt megválasztása. A Keresztény községi pártnak sok alelnöke van. Ahány frakció, ahány szinválto- zat a pártban, annyi alelnök a pódiumon. Most azután ügyvezető alelnöki állást is kreáltak, amely cselekedet megoldásaként azt mondják, hogy a párt adminisztrációjával nem voltak megelégedve. Erre kell az ügyvezető alelnök. Nem akad meg ezen senki, mert a politikában nem szokás az ilyen változásokat a nagy. nyilvánosság előtt kitálalni. Az ilyesmi intim-belső dolga minden pártnak, ezt nem vallják be- nyilvánosan, de azért mindenki nagyon jól tudja, ' hogy. mit jelent az ilyen változás: Joanovits Pál. ügyvezető alelnöksége sem ilyen egyszerű adminisztratív célú megoldás. Határozott rezsimváltozást jelent ez a^ Wolff-pártban. Joanovits Pál mindenkor a mérséklet embere volt. Bent a pártban mindig a komolyságot és megértést képviselte. Hosszú ideig nem hallgattak rá és alighanem dicséretére szolgál, • hogy mégis bent maradt ,a pártban,- részben-féknek, részben pedig azért, mert tudta, érezte, hogy el fog jönni az ő ideje. És talán Wolff Károlyt is jobban ismerte, mint amilyennek a közvélemény látta, ö bizonyára tudta azt is, hogy. Wolff nem diktátor volt. a múltban, hanem elelnkezően, a párt szenvedélyének játéka. így a karácsonyi ünnepi hangulatban optimiszti- kusan látja az ember ezeket a dolgokat, de tényleg •örvendetes lenne, ha ez a meglátás jogosult volna. A régi Pest a kávéházban Volt idő, amikor Budapest a kávéházak városa volt. Nem úgy, mint ma, hogy a tőzsdei konjunktúra után az összeomló bankocskák saroküzleteiben íé- nyesnél-fényesebb kávéházakat griindolnak, amelyekben a legnagyobb ritkaság a vendég. Ha összeszámolnánk egy ilyen uj kávéház vendégeit és csillárjait, kiderülne, hogy minden vendégre öt-hat csillár esik. Valaha másként volt ez Budapesten. A zsúfolt kávéház második otthona volt a szegény embernek. Csekély költekezés mellett melegben és fényben lubickolt. Ma odahaza maradnak az emberek, de meg amellett erőteljesen hóditott a klub-élet is, amely igén sok vendéget elvont a kávéháztól. Sajnos, a klub nem az újságokkal és a társalgással hódit, a budapesti klubnak, nem mint az angol klubnak, a kényelmes bőrfotel .a csábitóereje, hanem a kártya- asztal. Érdemes egy 'kicsit visszanézni a múltba a budapesti kávéházak fénykorára. Az akkori kávéház más volt, mint a mai és mégis akárhányszor erkölcsi felháborodással szidták az erkölcsbirák a léhaságnak és tunyaságnak eme tanyáit. Érdekes, hogy Budapest minden régi kávéházának megvolt a maga egyénisége, a maga színe, a maga karaktere. Az emberek, akik odajártak, neves politikusok, vagv irók stamm- asztalai adtak jellegzetes szint valósággal minden budapesti kávéháznak. A budapesti kávéházi életet a háború tönte le. Amikor a háború kitört, ötödfélszáz kávéház volt Budapesten.' Valóságos kávés-dinasztiák alakultak ki. De legjellemzőbb hogy ki hova járt. A városatyákat például- Glück Frigyes a Pannóniába vonzotta. A szocialisták az Angolba, a demokraták az Abbáziába, a munkapártiak a Hangliba Jártak. A j függetlenségiek kávéháza a Balaton volt. Az irodalmi kávéházak, ahova irók, újságírók, színészek és művészek jártak: a Newyork, az Abbázia, a Berger, a Palermo a Helvécia és a Club-kávéház; A konzervatív irók tanyája ■ a Baross-kávéház volt. Az artisták tanyája a Fővárosi Orfeum kávéháza, a Meteor-kávéház és a Royal-Oríeum bohémtanyája. Az igazi szint azonban a nagy egyéniségek adták meg a budapesti kávéházaknak. Ha bemegy' az ember az Abbazia-kávéházba, az Andrássy-uti oldal nagy kerek asztaláról még mindig az jut az eszébe, hogy itt ült valaha a Vajda, a nagy Eötvös Károly. Körülötte gróf Károlyi Gábor. Vázsonyi Vilmos, a törtek Schlesinger, Perl öcsém és Reiner öcsém. Kardhordó Árpád és udvari káplánja, bibit! Horváth Jancsi. Ma színészek és újságírók verődnek itt össze, Bernáth Ottó dr. elnöklésével, reggel pedig a kávénál Sümegi Vilmos Kossuth-szakálla tűnik fel. Ez volt a Vajda pihenője, itt folyt az ajkáról az anekdota és itt kezdődött minden második história úgyhogy: veszprémi fiskus koromban... A Newyork Bródy Sándor és Molnár Ferenc, Krúdy Gyula tanyája, de állandóan telve van kisebbnevii Írókkal is., Ambrus Zoltán a budapesti kávéházak nagy vándora. Legjobban szeret a Központi (Central) kávéházba járni, az Egyetem-utcába. Itt csönd van, nyugodtan lehet dolgozni és Józsi, a hírneves irodalmi főpincér, sze- methiiny azelőtt is, ha Ambrus szerkesztő ur kinyes valamit a „Le Figaro“ ma érkezett számából. Általában hálás dolog a Centrfilba járni, hiszen a kitűnő Józsi nemcsak az élő de a halott írókról is gondoskodik, amint azt Zuboly (Bányai Elemér) példája mutatja, akinek hősi halálát a vendégektől gyűjtött pénzen emléktáblával örökítette meg. Azóta a kitűnő Józsi átszármazextt az Angol-kávéházba, ahol délutánonként' Wallesz szerkesztő urnák szervírozza a kávét. Hires hely az azóta megszűnt Király-kávéház is, ahol a „segédujságirók“ tanyáznak. Ma „slap- paj“-o-knak hivják őket, de ma is megvannak. Ambrus szerkesztő ur nem nyugszik meg egy kávéházban, csak éppen kipiheni, magát. Egy óra múlva tovább vándorol és sohasem tudja az ember, hogy melyik kávéházban bukkan elő. De leginkább szereti mégis a Palermo-t, ahol nagy reverendával fogadják és külön asztalt tartanak fenn a számára. Mikor aztán végigkörutazta az éjszakát a pesti kávéházakban, akkor rászánja magát egy bablevesre, vagy marhahúsra, amelyet egy spriccer kíséretében öt óra tájban előbb Klekkernél, majd később az Erdélyi-borozóban fogyasztott el. Finom, csöndes alakja most már teljesen eltűnt az éjszakai életből. A régi Japán-kávéházban a Muskátli-asztal virágzik. Két finom öregur a társaság lelke: Szinnyey-Merse Pál és Lechner Ödön. Két gigantikus nagy művész. Körülöttük az idősebb és fiatalabb' művészek egész légiója. És esténként megjelenik pontosan, kíméletlenül Nagy Endre szerkesztő ur is és kirekvirálja a bőrük alól is a három-négy frisstermielésü viccet, amellyel rohan a Pesti Napló szerkesztőségébe, hogy megírja az aznapi Tarka krónikát. A Berger-kávéház magyarosan stilizált sarkában a Király-Szinház trónol Hosszú asztaluk naponta háromszor telik meg vendéggel. Reggel ebéd után és szinház után. Az asztalfőn Beöthy László ül, mellette Lázár Ödön, Vágó Béla és az elmaradhatatlan színházi riporterek egész tömege. Később a Magyar Szinház csatlakozik hozzájuk, Törzs Jenő, Tarnay Ernő, Körmendy János, Csortos Gyula, meg a többiek állandóan itt láthatók. Minden este pontosan megjelenik a librettisták és zeneszerzők de a komoly drámaírók tömege is. Minden este itt., van szegény Kacsoh Gráci, aki éveken At enné! az asztaklál
