Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-12-23 / 51-52. szám
Budapest, 1925 december 23. 3 Szinte hétről-hétre romlik a közlekedés A túlterhelt vonalak forgalmát a párhuzamos uccákon közlekedő automobil-járatokkal kell tehermentesíteni Irta: Becscy Antal Aki a székesfőváros közlekedési viszonyait figyelemmel kiséri, bizonyos' fokú nyugtalansággal látja, hogy nincs minden a rendjén. Annyi bizonyos, hogy az elmúlt néhány esztendő alatt sok hasznos intézkedés történt. Leziillött kocsiparkunk eléggé'rendbejött; az alsó vezetékek kiküszöbölése szintén nagyon sokat jelent a közlekedés biztonsága szempontjából; a telepi t m é nyék tekintetében is lényegesen javult a helyzet; az ára m termelés és elosztás körül is történtek erőteljes kezdeményezések; a területhasználati szerződés 11. szakaszában előirt uj vonalak közül a farkasréti második vágány szintén elkészült. Igaz, hogy mindez á folyó bevételekből, az amugyis agyonterhelt közönség pénzén készült de tagadhatatlanul eredményt jelent. Néhány hónap óta azonban egyre nyomasztóbban érzi a főváros munkába siető közönsége, hogy a közlekedés szinte fiétről-hétre romlik; a hosszú ideig való várakozás, tolongás, lógás újból napirenden van. És ha ebben van is része a még mindig megoldatlan lakásügynek is, nem lehet elvitatni, hogy közlekedés ii g y ii nk súlyos P r o b 1 é- mák előtt\ áll, amelyek okait kikutatni és amelyeket legalább átmenetileg megoldani: a főváros közönségének legégetőbb feladatai közé tartozik. A bajokat, azok okai szerint két főcsoport- r a oszthatjuk. Az első csoportba a közúti vasutak in- gerenciája alá' tartozókat sorolom; a másodikba a kívülálló befolyások következtében beálló zavarok tartoznak. Az első csoportbeli : teendők fontosabb tételeire az üzemivizsgáló bizottság jelentése megfelelő javaslatok kapcsán már rámutatott. A jelentés azonban inkább az energia-termelés és elosztás, valamint az üzletvitel feladataival foglalkozik; emellett a felépítményeknek az eddigi Haarmann-rendszerii sittekről a Phönix-rendszerii sittekre való áttérését és uj ko- esitipusok bevezetését sürgeti. Közlekedésügyi szempontból azonban természetesen sok egyéb tennivaló is van még. Annyi bizonyos, hogy a vasút az egyes közlekedési relációk forgalmi igényeit többé kielégíteni nem bírja, még a Járatok süriisitésével sem. így például a Rákóczi-uti vonal túlterheltségén újabb relációk beállításával inkább csak rontani lehet. Gyökeresen ily vonalakon csakis gyorsvasutak és földalatti vonalak létesítésével lehet segíteni; ami természetszerűleg csak nagyobb beruházási Programm keretében valósítható meg. Tarthatatlan a helyzet a vasúti pályaudvarokhoz csatlakozó személy- és podgyászíorgalom lebonyolítása tekintetében, nemkülönben a munkába induló és onnét hazatérő tisztviselők és munkások időszakos forgalmi torlódása tekintetében. Állandó panaszok forrása a HÉV. által közvetített kültelki forgalom ügye is. Bár e tekintetben a kombinált jegyek bevezetése hozott némi enyhülést, ez az intézkedés a közvetlen járatok bevezetését, legalább is a főváros határán belül, nem pótolhatja. Joggal panaszolja fel a közönség, hogy az átszálló- helyeken nincsenek kellő számban fedett várakozóhelyiségek; hogy csökkenteni lehetne egyes nagyforgalmu át- szálióhelyek számát, megfelelő csatlakozások és relációk létesítése által (pl. az Erzsébet-hid budai hídfőjénél); hogy közlekedési rendőrségünk nem eléggé gondoskodik sem a járatok pontos ellenőrzése, sem forgalmi akadályok preventív elhárítása iránt. Nem «zenved kétséget, hogy mindezen anomáliák legtöbbje még a nagy beruházó Programm végrehajtása előtt is megszüntethető. A túlterhelt vonalak forgalmát a párhuzamos utcákon közlekedő automobiljáratokkal úgyszólván máról-holnapra lehetne tehermentesíteni, anélkül, hogy e versenyvonalak a villamosközlekedés szempontjából káros konkurrenciát jelentenének. A pályaudvarokkal való szerves kapcsolat sem megoldhatatlan probléma; csak egy kis jóakarat kell hozzá. A kelenföldi pályaudvar például a dunántúli személyforgalom 40—50 százalékát bonyolítja le; de ahogyan az ma történik, .túlzás nélkül állíthatom, egy kis balkáni városra nézve is megszégyenítő. Miért ne lehetne ily helyeken az utazó közönség kényelmét megfelelő várócsarnok létesítésével szolgálni és az érkező és induló vonatok hogy mikor kerül le már a műsorról a János vitéz, hogy újat Írhasson helyette. Kabinet-alak az asztalnál Fáy Nándor, aki mindent kritizál és kigunyol és aki előbb Amerikába, majd a másvilágra költözött el. Fáy ur vesézését és epés mondásait egykedvű nyugalommal hallgatja Lázár Lebi, miközben saját t.alál- mányu wellington-szilvóriumját szürcsöli. De megélénkül a társaság, mert a kis Jacobi Viktor, vágódik be az ajtón, aki nemcsak pompás operettjeiről volt nevezetes, hanem arról is, hogy a háboruelőtti Budapest legjobb kengyelfutója voit. Gyorsan elmondja, hogy mi hir az Abbáziában és máris rohan a New- Yorkba, hogy ott viszont azt újságolja el, hogy miről beszélnek a Bergerben. így kengyelfutotta végig az azóta szintén elköltözött kis Jacobi egy rövid estén Budapest összes kávéházait, pótolván az éjszakai újságot, amelyet még mindig nem' alapítottak meg. A Baross-kávéházban a konzervatív irók trónolnak. Idejár a néhai „Alkotmány“ szerkesztősége, élén Bónitz Ferenc szerkesztő úrral, aki nagykomoly a.n tanulmányozza az újságokat. Éjjel 1 óra felé vonul be a gárda másik része, amely előbb a józsefvárosi kiskorcsmákban poharazott. Vezérük a nagytermetű Petrasevics Géza, a szelíd óriás, aki megforgatja ke'zében a kétliteres üveget és felét kikor- tyintja. Teoretikus antiszemita, de nem veszedelmes. Nagyon szereti a zsidóknak magyarázni, hagy nagyon sok föld van a kezükön. De azért zsentri- módra letegezi őket és szívesen fogyaszt velük is egy pohár bort. Koldus, mint a templomi egere, de azért tele van gesztussal, hiszen mindenki tudja róla, hogy ősei még kilencágu koronát viseltek és ustye et stry hercegeinek vallották magukat. Vele van a sely- messzakállu, Krisztusképp! Auer Stefan, a néppárti svábok szerkesztője. Vidám és kedves ember és valószínűleg csak hivatalból antiszemita. De ellátogat a klerikálisok közé a liberális Cholnoky Viktor is, akinek nagy elvi csatái vannak ilyenkor Petrasevics Gejza herceggel. Nem ritka vendég Kovács esperes ur sem, akit csak a küleseje és nem a hivatala után neveznek esperesnek, mert hivatala szerint a Budapesti Hírlap revizora. A miliőt az öregek egészítik ki, egy rég letűnt irodalom két nagysága, Gáspár Imre és Benedek Aladár költők. Ez a Benedek Aladár, azt hiszem, még hetvenéves fejjel is aranyszőke szakállt visel, mint fiatalkorában, amikor borzasztóan rossz verseivel az egész országot meghódította. Azóta egészen elfelejtették és hiába ül Petrasevics Géza asztalához, többé már az Alkotmány-ban sem jelenik meg egyetlen verse sem. Rettentő keserűen panaszkodik tehát minden esíe és akad szorgalmas hallgatója is, ama Porcia herceg személyében, aki szívesen hallgatja végig Benedek Aladár letűnt költői dicsőségét, hogy ő viszont elmondhassa a maga tragédiáját. Még egy nevezetes asztal van a Barossban, amelynél Hevesi Sándor, Márkus László, Kosztolányi Dezső, Dömötör István és néhány Nemzeti Szinház- beli színész jelenik meg, Bartos Gyula vezetésével. Ezek komoly urak, ha komolyságnak lehet azt nevezni, hogy hajnali 4-ig, 5-ig pohár viz mellett irodalomról vitatkoznak. Ám ki tudná felsorolni mind az érdekes asztalokat, amelyek esténként, vagy délutánonként Magyar- ország szellemi vezéreit gyűjtötték össze. Ma hideg fény és hátborzongató előkelőség dühöng az uj kávéházakban és sehol sincs meg a régi melegség, a régi intim kedélyesség, amely oly kedvessé és oly nevezetessé tette a budapesti kávéházakat. Ma megtalálni már nem lehet őket, csak visszaemlékezni lehet rájuk. Pogány Béla. részére készenlétben álló kocsik beiktatásával és megszervezett podgyász-forgalom rendszeresig ésével e kérdést okosan és emellett jövedelmezően megoldani? Tarthatatlan az az állapot is, amely ma a vasúti podgyász- és a vásárcsarnoki árui o r g aÜgyeljen bevásárlásainál i FRANCK-kávénak nincsen párjat A nagy világot bejárja. D. 177 O. 25 I. _ Ve. 10. 1 o ni lebonyolítása tekintetében fennáll. Aki eléggé szerencsés, a maga óriási podgyászóval is el tud helyezkedni, lefoglalva az utazó közönség helyét és amellett ingyen szállítva portékáját. A kevésbbé ügyesnek nem jut hely. Miért ne lehetne rendszeresíteni ennek a podgyász- és áruforgalomnak ügyel kevésbbé zaklató módon és újabb jövedelem biztosításával? Egész fővárosi közlekedésiigyünk egyik rákfenéje a M á v. vonalainak p á I y a s z i n t b e n való1 u t, keresztez és le. Egyidősein „halál*- sorompódnak hívta az elkeseredett közönség ezeket a speciálisan budapesti alkotásokat. Ezekről, valamint általában a pályaudvarok kérdéséről köteteket Írtak már; ezeket a problémákat nemcsak a közlekedésügy, hanem a városfejlődés szempontjából is mielőbb napirendre kell hozni. Addig is azonban segíteni kell átmenetileg főképpen az u. n. ceglédi vonal keresztezései körül. Ez a vonal a zuglói és kőbányai keresztezéseknél zavarja különösen a villamosközlekedést; ami annál súlyosabban érezhető, mert egyrészt nagyon frekventált, másrészt szerfelett hosszú viszonylatokat érint. Az a 10—15 perces késedelem, amelyet a villamosforgalom itt, csaknem óránként elszenvedni képjelen., —> kihat! az egész város forgalmára. Ezeknek a relációknak megrövidítése és a sorompókon túl inga-forgalom létesítése, mindenesetre segítene legalább annyiban, hogy az egész közforgalom függetlenittetnék a vasúti sorompók zavaró befolyásától. A felsorolt esetek természetesen távolról sem merítik ki közlekedésiigyünk égető bajait. Hogy bajok vannak, azt a felsorolt példákon kívül a mindennapi élet egyre jobban érezteti a közönséggel. Ezeken segíteni kell, és lehet is; ha másként nem, hát átmeneti intézkedésekkel. Ezekkel párhuzamosan pedig elő kell készíteni az egész közlekedésügy reformját, amelynek mérföldjelzői: a főváros egész területére kiterjeszthető egységes közlekedés; egységes tarifa; az autobus z-k özle kedés erőteljes fejlesztése; uj, modern k o c s i t i p u- s o k, automatikus jegyellenőrzéssel a zaklató ellenőrök helyett; a belső fővonalak földalatti elhelyezése; a gyorsvasúti vonalak és egységes, központosított á r at m t e r m e 1 é s . A külföldi hitelezőkkel létrejött megegyezés a beruházási lehetőségek uj perspektíváját nyitja meg. Ezekbe a lehetőségekbe idejében és kellő felkészültséggel kell bekapcsolódni a közlekedésügyünknek is, — talán legelsősorban. Mert a jó és olcsó közlekedés a nagyvárosok lakosságának a lakásügy mellett a legfontosabb érdeke. tmmcnAC magántanfolyam & vVli Ww Budapest, VII., Dohány-utca 84. Telefon: József 124-47. Előkéseit pólyád és középiskolái magén vizsgákra, érettségire
