Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-12-09 / 49. szám
4 Budapest, 1925 december 9. 3ow{ko37ÍÍE/5p Az amerikai-belga csoport az Elektromos Miivek Mete lejében kifizeti a főváros külföldi adósságait és megmenti a lakosságot az uj adóktól Olcsóbbak lesznek a közszolgáltatások, az ipari termékek, munkához jut az ipar és tetemesen csökkenik a munkanélküliség altkor a BSzKRT Pál ff j''-téri és Révész-utcai közMult heti számunkban röviden már szóvátettük, hogy a székesfőváros tanácsának az American European Utilities Corporation nevében benyújtották azt az ajánlatot, amelyet hire már hetekkel előbb megelőzött. Az amerikaiak azóta tökéletesen kidolgozták ajánlatukat és a memorandum, amelyet a tanácshoz juttattak, tulajdonképen egy szerződés-tervezet, amely még formájában is olyan, hogy a tárgyalások alapjának kiválóan alkalmas. Röviden összefoglalva, az ajánlat szerint az amerikai tőkecsoport 59 évre kibérelné a székesfőváros elektromos müveit, mivel ily hosszú időre szól az osztendei megállapodás tartama is és bér fejében hajlandó volna a főváros külföldi köleseméinek kamatait és törlesztését fizetni az osztendei megállapodás értelmében, továbbá százalékos részesedést biztosítana a fővárosnak a brutto bevételből olyanformán, hogy a főváros részesedése minimálisan évi 700.000 aranykorona lenne. Emellett a társaság rövid idő alatt tizenegy millió dollárt, illetőleg 55 millió aranykoronát fektetne be Budapest székesfőváros elektromos vállalatába, amely az ötvenkilenc esztendő lejártával teljes egészében, az uj beruházásokkal egyetemben visszaszállna a fővárosra. Ez volna az amerikai ajánlat legszűkebb értelemben vett magva. Azt lehetne mondani, hogy a részletek hasonlóképen meglepőek és érdekesek. Olyan ajánlat ez, amelyet lehet elfogadni, vagy el nem fogadni, de amelyről a lehető legkomolyabban tárgyalni kell. Az üzemvizsgáló bizottság jelentése után kétszeresen fontos az, hogy a főváros sürgősen leüljön az amerikaiakkal tárgyalni, mert az üzemvizsgáló bizottság jelentése újból bebizonyította a régi tételt, hogy a községi üzemek házi kezelése csak a legritkábban válik be, a legritkábban hasznothajtó és egyben altruista is. Az amerikaiak egész ajánlatán az a remény vonul végig, hogy a fővárosnak sikerülni fog ezen a réven igen jelentős anyagi erőkhöz jutnia, egyben pedig módjában lesz, az egységárak megállapítását ellenőrizve, a főváros lakossága számára olcsó elektromos áramot biztosítani. Ugyanakkor pedig uj berendezéssel és építkezésekkel gazdagodik a főváros, olcsóbb termelést biztosit az iparnak, a beruházások révén munkához juttatja a tengődő ipart és nagyrészben csökkenti a munkanélküliséget. Természetesen számolni kell azzal az örök- igazságu tétellel, hogy ami az amerikai vállalkozóknak jó üzlet lehet, az még jobb üzlet lehetne a főváros számára. A házikezelés azonban már megmutatta az akadályokat, amelyekkel küzdenie kell és amelyek eddig korántsem nyújtották sem a lakosságnak, sem a fővárosnak azokat az előnyöket, amelyeket az amerikaiak ajánlatukban garantálnak. Hogy mindezt a garanciát is komolyan kell venni, annak legfőbb bizonyítéka az a rendkívüli tőkeerő, amelyet ez az amerikai társaság képvisel. Világhírű, az amerikai arányok közül is kimagasló tőkecsoporttal állunk szemben, amelyben az összes jelentékeny villamos szakvállalatok részesek. Ugyanakkor az i$ bizonyos, hogy a jóüzletet, amelyet az amerikaiak csinálni akarnak és amelyet a főváros is szeretne megcsinálni, csak óriási tőkebefektetéssel lehet megvalósítani. Az amerikaiak tizenegy millió dollár befektetését Ígérik hat esztendőn belül. Csak igy lehet jövedelmező számukra a vállalkozás. De csak igy lehetne jövedelmező a fővárosra nézve is, amelynek, fájdalom, igazán nem áll rendelkezésére tizenegy millió dolláros tőke. És ha kapna is ekkora kölcsönt a főváros, akkor is körülbelül 10 százalék évi kamatot kellene fizetnie. A külföldi adósságok is a nyakunkban maradnának, a főváros labilis alapon álló háztartása sem volna rendezhető, uj kamatterheket vállalnánk és nem volnánk bizonyosak abban, hogy a villatnoscentrálé községi kezelésben való megvalósítása csakugyan meghozná-e a várt eredményt. Ilyen körülmények között nemcsak az udvariasság, de a főváros legbölcsebben felfogott érdeke is azt követeli, hogy az amerikaiakkal és azok ajánlatával sürgősen és igen komolyan foglalkozzanak. Az American European Utilities Corporation Az American European Utilities Corporation ajánlatát S. R. B e r t r o n bankár irta alá, mint a newyorki vállalat elnöke. Az ajánlattevő S. R. Bertron kísérőlevelében igen röviden és igen szerényen csak ennyit mond az American European Utilities Corporationról: ,,Az általam képviselt cég Newyorkban folyó évi augusztus havában 26 millió dollár aha p- s z a b á 1 y s z*e r ü alaptőkével alakult. A társaság alapításában nemcsak az Északamerikai Egyesült Államok legelsőrendü üzleti körei vettek részt, •’hanem olyan szakemberek is, akik már régóta foglalkoznak villamostélepek építésével és iizem- bentartásával, úgyhogy e téren bőséges tapasztalatokkal rendelkeznek.“ Ez a szerény bemutatkozás a káprázatos alaptőkétől eltekintve nem sokat árul el, pedig a világhírű és e nemben az egész világon a legnagyobb cég résztvevői között S. R. Bertronon kívül, ott vannak még például Mac K e n n a volt pénzügy- miniszter, a Midland Bank elnöke, Percy Rockefeller Osborne, a V/estinghouse-féle nemzetközi elektromos részv.-társaság elnöke, Mitchell, az Electric Bond &. Sharezo elnöke és Heine- niann, a belga Villamos Trust elnöke. De ott vannak a legkitűnőbb villamosszakértők is, hiszen másként alig is vállalhatnák ennek a szerződésnek a terheit, csak úgy, hogyha ezek a bőséges tapasztalatokkal rendelkező szakemberek rendelkezésre bocsátják a külföldnek az elektromos áramszolgáltatás körül szerzett összes technikai és kereskedelmi vívmányait. Ezeknek a vívmányoknak az alkalmazása pedig nemcsak az amerikai tőkések, hanem a főváros fogyasztóközönségének érdekeit is nagymértékben szolgálni fogják. A főváros külföldi adósságai és százalékos részesedése Az ajánlat mindenekelőtt hangoztatja, hogy az elektromos müvek bérbevétele esetén a főváros tulajdonjoga változatlanul fenmarad és a vállalkozó magyar részvénytársaság alapítására kötelezi magát. A társaság 25 millió aranykorona kezdeti tökével indul, amely a szükséghez képest Tőkeemeléssel, vagy kötvények kibocsátásával fölemelhető lesz és vállalja, hogy a bérlet kezdetétől olyan évi bért fizet, amely egyenlő az osztendei egyezmény értelmében a bérlet időtartama alatt évente fizetendő összegekkel. Ez magábanvéve is nagy megköny- nyebbülést okozna a fővárosnak, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a főváros többé nem folytathatja azt az antiszociális módszert, hogy a külföldi adósságok törlesztését a villamoson járó és elektromos áramot fogyasztó közönségtől szedje be. Uj adót kellene tehát inaugurálni, de az amerikai vállalkozók ajánlata révén ettől az uj és rendkívül antipátikus tehertől is megszabadul a főváros lakossága. Ezenkívül azonban az amerikaiak százalékos részesedést is hajlandók biztosítani a fővárosnak, és pedig olyanformán, hogy a társaság brutto bevételeinek 2Y százalékát adja az első 20 millió aranykoronás bevétel után. Ez a százalékos részesedés minden újabb 20 millió aranykoronás bevételi többletnél lényegesen emelkedik, egészen 3% százalékig. Határozottan kifejezi azonban az ajánlat azt is, hogy a fővárosnak ez a százalékos részesedése évi 700.000 aranykoronánál kevesebb nem lehet. A beruházások A társaság kötelezi magát arra is, hogy rövid időn belül tizenegy millió dollárt, azaz körülbelül ötvenöt millió aranykoronát beruház. Ebből az ősz- szegből az első három évben hét millió dollár, az első hat évben pedig még 4 millió dollár fektetendő be. A befektetések ellenértéke az, hogy a főváros a társaságnak teljes monopóliumot biztosit az elektromos áram szolgáltatására. Sőt köteles a főváros arra is, hogy minden vállalatában és irányítása alatt álló intézményekben erő és világítás céljára kizárólag az amerikaiak elektromos energiáját használja. Ebből a célból ezután elektrifikálni kell azokat az intézményeket és vállalatokat is, amelyek jelenleg nem az elektromos hajtóerőt használják. Ezeknek az átalakításoknak a költségeihez azonban az amerikaiak másfél millió aranykoronával járulnak hozzá. Feljogosítja a tervezet az amerikai társaságot arra is, hogy elegendő energia-termelés elérése után a Berzencei-utcai és a váciuti központi üzemek telepét beszüntesse. Amikor pedig a társaság abban a helyzetben lesz, hogy a villamosvasút számára szükséges magasfeszültségű áramot is szolgáltatni tudja. ponti telepeit is beszüntetik. A társaság nemcsak azt vállalja, hogy a berendezéseket és telepeket tökéletesen jókarban tartja, de azt is, hogy mindazokat a műszaki tökéletesítéseket, amelyek az üzemek gazdaságos és biztos működését elősegítik, végrehajtja. Nem is kell külön kiemelni, hogy a főváros ilyenformán csakhamar a technika mai állapotának megfelelő vlllamosmühöz jutna. Ezzel párhuzamosan a nagyarányú beruházások révén a magyar és elsősorban u budapesti ipar is igen nagyszabású megrendeléseket kaphatna és igy az ipari élet erős lendületet nyerne, egyben pedig a munkanélküliség is lényegesen csökkenne. Az egységárak A társaság az elektromos tarifát is revideálná és különösen olcsó áramot ajánl fel a közúti vas- utaknak, a vízmüveknek, a csatornázásnak és az iparnak. Legfontosabbnak mindenesetre azt kell tartani, hogy az ipari áram olcsóbbodása révén az ipari cikkek előállítása Is olcsóbb lesz és megvan az a remény, hogy a magyar ipart a külfölddel szemben rövidesen versenyképessé lehet tenni. A közmüvek részére viszont olyan árakat ajánlanak az amerikaiak, amely árak a mai önköltségi áraknál is alacsonyabbak. Ezen a réven főváros újabb megtakarításhoz jut, ami egyértelmű azzal, hogy az amerikaiak a fővárosnak a külföldi kölcsönök terhei átvállalásán, a beruházásokon és a százalékos részesedésen kivül még uj előnyt biztosítana. Az energiatermelés központosítása és a nem gazdaságosan dolgozó telepek üzemen kívül való helyezése lényeges szénmegtakaritással járna és meglehetősen sok külföldről behozott üzemi anyagot lehetne nélkülözni. Az amerikaiak garantálják, hogy az áramszükségletet teljesen kielégítik és biztosítják, hogy zavarok ne forduljanak elő. Kétségtelen az, hogy Budapest lakossága ma nem használhatja az elektromos energiát olyan korlátlan mértékben, amilyet a haladott kor és haladott kultúra szükségessé tenne. Ennek oka részint az, hogy az elektromos áram drága, tehát csak mértékkel fogyasztunk, részint pedig a berendezkedés költségei állják útját az elektromos áram fogyasztásának. Az amerikaiaknak az lesz az érdekük, hogy minél több áramot fogyasszon Budapest lakossága és hogy ezt megtehesse — mint mondják — a legnagyobb áldozatokra is hajlandók
