Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-12-09 / 49. szám
5 Budapest, 1925 december 9. • • • • Olvasóinkhoz í Az utolsó esztendők megtanították Budapest polgárságát arra, hogy önmaga ellen való bíin, ha nem törődik a város ügyeivel. A boldog békeidőkben a nagyközönség jóformán egyáltalán nem érdeklődött a kommunális ügyek iránt. Tudták nagyon jól, hogy a városházán minden rendben folyik és Budapest épül, Budapest gazdagszik anélkül, hogy a nagyközönség beleártaná magát a várospolitikába. Azóta azonban nagyon megváltoztak az idők és Budapest polgársága a saját bőrén keservesen tanulta meg azt, hogy ez a nemtörődömség drága mulatság. Ma eljutottunk odáig, hogy a városházán történő dolgok jelentőségét megismerte a polgárság. Ma a közönség érdeklődése nagyobb mértékben fordul a város parlamentje felé, mint amennyire az országos politika érdekli. Ma már minden pesti polgár tudja, hogy a városházán életbevágó érdekei forognak kockán. Ami a városházán történik, az kihat egész életünkre. Innen indulhatnak ki csakis azok az akciók, amelyek megmozdítják Budapest gazdasági életét, amelyek felirissitik az egy évtizeden át szinte megaludt vérkeringését. A városházától függ, hogy lesz-e kenyerünk, hogy a kulturemberhez méltó életet élhetünk-e. Éppen ezért fokozottabb feladatok hárul- * nak ma a FŐVÁROSI HIRLAP-ra is, amely mindenkor független és objektiv kritikusa volt a városházi eseményeknek. Ma megnagyobbodott az a közönség, amely kiváncsi a mi szavunkra és amely a FŐVÁROSI HÍRLÁP elsőrendű városházi értesüléseiből meríti nagyfontosságu információit. Ebben a tudatban igyekszik a FŐVÁROSI HÍRLAP minden héten a legérdekesebb anyaggal, Információkkal és kritikákkal bekopogtatni közönsége ajtaján. Úgy érezzük, ma minden budapesti polgárnak olvasnia kell ezt a lapot, amelyből útmutatást és értesülést szerez, legfontosabb gazdasági, kulturális és társadalmi cselekedeteinek irányításában. Ebben a tudatban kérjük régi és hűséges olvasóközönségünket, tartsák meg fokozott szeretetükben a jelentőségében és szükséges voltában hatalmasan meggyarapodott FŐVÁROSI HIRLAP-ot. Kérünk mindenkit, ujitsa meg lejáró előfizetését és győzze meg polgártársait arról, hogy a FŐVÁROSI HIRLAP-ra ina minden budapesti polgárnak szüksége van, akit érdekelnek a városháza eseményei és aki útmutatást akar nyerni a városi ügyekben. Január 1-ével XV. évfolyamába lép a FŐVÁROSI HÍRLAP, amely méltán dicsekedhetik ennek a tizenötéves múltnak őszinte és becsületes sikereivel. ❖ * A Fővárosi Hlrlap-nak előfizetési ára a Gazdasági Hírlap állandó melléklettel együtt: Egész évre . . 20 pengő = 250.000 korona Pél évre .... 10 „ = 125.000 Pártközi konferencia. Csütörtökön délben dr. R i P k a Ferenc főpolgármester elnöklete alatt pártközi konferenciát tartanak, amelyen a pártvezérek a december 16-i rendes és 18-i rendkívüli közgyűlések napirendi anyagát fogják megbeszélni. Közgyűlés: december 16-án és 18-án, A főváros reirdes közgyűlése december 16-án lesz, amelynek napirendjén többek között az adófelszólam lási bizottságok választása is szerepel. Minden párt öt rendes és öt póttagot választ. Interpellációkat jegyeztek be: Sümegi Vilmos, az angyalföldi ütés csatorna rendezése tárgyában; Dinich Vidor, a városi kislakások építkezésének vállalatbaadása ügyében; dr. W e n c z e 1 Árpád az uj lakbérleti szabály- rendelet és a rádiórendelet lakbérlati szabályrendelkezéseit érintő rendelkezései tárgyában; Deutsch Mór. a tejdrágaság ügyében; dr. Hegedűs József a főváros ut- és járdajavítási munkálatai és ezzel kapcsolatban a közlekedés rendjének biztosítása tárgyában; Szentirmay Imrénó, a kislakásoknak gázrezsóval való ellátása tárgyában. A közgyűlést követően e hó 18-án is tart a törvényhatóság közgyűlést, amelynek napirendjén áz ostendei egyezménynek ratifikálása szerepel. Blokk-vacsora. A balodali pártok blokkja kedden este vacsorát rendezett Lázár Miklós és Bánóéi y László bizottsági tagok tiszteletére, akik Önzetlen és odaadó munkával eredményesen dűlőre juttatták az elüldözött tanerők revíziójának ügyét. Sipőcz alibije. Megvádolták S i p ő c z Jenő polgármestert azzal, hogy állítólag nyilatkozatot tett volna, amely szerint a Magyar Úszó-Szövetség vezetőségében csupa zsidók vannak, 5 pedig ilyen destruktiv egyesületnek nem adja oda az uszodát. Egy bizottsági tag szóvátette az esetet a főváros pénzügyi bizottságában. Amikor Sipőcz Jenő meghallotta ezt, besieteitt a pénzügyi bizottságba és egyenes, korrekt nyilatkozatot tett. Kijelentette, hogy természete ellen vannak az ilyen nyilatkozatok. „Hatodik éve állok ezen az exponált helyen, — mondotta — de soha a felekezeti egyenjogúságot meg nem sértettem.“ Éles politikai ellenfelei voltunk mindenkor Sipőcz Jenő polgármesternek és nem egyszer súlyos kritikával illettük működését. Ez a kritika azonban mindig objektiv volt, amit bizonyít az is, hogy a legélesebb politikai harcok hevében sohasem ragadtattuk el magunkat annyira;, hogy Sipőcz Jenő polgármesternek módja és alkalma nyílott volna a Fővárosi Hírlap ellen akárcsak sajtópert is indítani. Ez az objektivitásunk, amelyről hat esztendő alatt számtalanszor másképpen is tanúságot tettünk, kötelez arra, hogy mi magunk is oda- álljunk tanúnak és igazoljuk Sipőcz Jenő polgármester alibijét. Sipőcz Jenőit mi sohasem tartottuk ideális polgármesternek, de ma, az idők múlásával; hosszú tapasztaljatok után azt látjuk, hogy az elmúlt kritikus és szörnyű időkben jó volt, hogy ő volt a polgármester. Mérsékletével és jószándéku törekvéseivel bizonyára sok szomorú dolognak vágta útját. Pártja parancsait végrehajtotta, de féknek a végrehajtásban jó volt az ő csendes temperamentuma. Hűséges szolgája volt ,a pártnak, amely a polgármesteri székbe ültette, de a gyűlölködő jelszavakat nem sajátította ki. Ha megszólald, szavának nem voltak szinei, de nem is izgatott soha. Azokban az időkben, azoknak a-z embereknek a megbízatásából a polgármesteri székben ülni és nem alkalmazni ai gyűlölködés általánosan használt fegyverét, ez ma érdem- számba megy. Sipőcz Jenő éppen ezért megérdemli, hogy az ellenfél is odaálljon melléje alibitanunak. A főváros december 16-iki közgyűlésén választják meg az uj lipótvárosi plébánost, Kováts Kálmán apát utódját. Ezt a választást különösen erős harc előzi meg, amelynek azonban aligha lehet kétséges az eredménye, mert a közgyűlés katholikus vallásu tagjainak többsége Madarász István pápai kamarás, érseki titkár mellett foglalt állást. A lipótvárosi plébánost állásra hatan adták be pályázatukat, akik közül Csernoch János hercegprímás első helyen Madarász Istvánt, második helyen Vezér Lajos lipótvárosi segédlelkészt és ideiglenes adminisztrátort és harmadik helyen O r t- vaU Rezső terézvárosi ^egédlelkészt jelölte. A W o 1 f f - p á r t egy része, dacára annak, hogy a hercegprimás Madarászt jelölte első helyen, a harmadik helyen jelölt Ortvai mellett foglalt állást. A Wolff-párti pártértekezleten azonban kiderült, hogy ebben a kérdésben legkevésbbé sem egységes a párt, mert az Ortvaira esett tizenhét szavazat mellett ti zen ketten Madarász I s t v á n, a primás jelöltje mellett szavaztak. Az Egységes Községi Polgári (R i p- ik a) Párt egyhangúlag Madarász István mellett foglalt állást. Minden valószinüsége megvan annak, hogy a baloldali pártok is honorálni fogják a hercegprímás kívánságát és a közgyűlésen Madarász Istvánra szavaznak. Ez annál is inkább valószínű, mert amig Ortvai Rezső a kurzus alatt, mint képviselőjelölt és fővárosi bizottsági- tag, élesen exA városházi bölcsek megadóztatnák a rádiót. A rádió az emberi elme legcsodásabb találmánya, de nálunk ez is, mint minden, csak abból a szempontból érdekli a hatóságokat, hogy miféle adókkal lehetne a terjedését megakadályozni, a használatát megnehezíteni és az élvezését elkeseríteni. Alig pár napja, hogy a kormány kiadta a rádiórendeletet és a panaszok máris az eget verdesik, mert a rendelet oly szekatúráknak teszi ki azokat, akik ezzel az iparággal foglalkoznak, hogy kevés kilátásunk v a n ennek a technikai csodának hasznosítására. A technikai cikkek behozatala a legnagyobb nehézségekkel jár, a vám kezelése nagyon bonyodalmas és napok múlnak cl, inig a kereskedő hozzájut árujához. Bizonyos, hogy ezek a nehézségek nem mozdítják elő a rádió elterjedését s mig más európai városokban ma már a legszerényebb munkás otthona is rádiókészülékkel van fölszerelve, nálunk ez is luxusszámba megy majd, mert a felszerelése és használata oly nagy költségekkel jár, hogy csak a felső tizezrek vezettethetik be otthonukba. És amikor a kezdet kezdetén vagyunk csak, már a városházán is megindult a tanácskozás afölött, hogy milyen módon lehetne megadóztatni a r á d i ó t. És ha már az adókigondoló elmék is akcióba léptek, cl lehetünk rá készülve, hogy a rádió Budapesten még sokáig az lesz, ami a feltaláláskor volt: csoda, amely minden évtizedben egyszer látható, vagy egyszer hallható. A főváros képviselői Bázelben. Január elsején életbelép az osztendei szerződés, addig azonban a végrehajtással kapcsolatosan a fővárosnak különféle intézkedéseket kell életbeléptetnie. Ezeknek az intézkedéseknek megbeszélése céljából Csupor József pénzügyi tanácsnok és Szabó Imre dr. tiszti főügyész vasárnap .Bázelbe utaztak, ahova a hitelezők bizottsága a főváros képviselőit tárgyalásokra hivta meg. A tárgyalások e hó 8-án kezdődtek és előreláthatólag három napig tartanak. A kereskedelem iövöje. A Magyar Tőzsde Club december 15-én, kedden este tartja ezidei első klubvacsoráját, A vacsorát követő vitát dr. Rakovszky Istvánnak A magyar ke r e s k e- delem jövőjének utjai című előadása vezeti be. A vitaestély iránt úgy a kormányzat, mint a politikai és közgazdasági élet köreiben rendkívüli érdeklődés mutatkozik. Schleifer és Klein, Gróf Tisza István-utca 10. hatóságilag engedélyezett végeladása még csak rövid ideig tart: ajánlatos a karácsonyi bevásárlásnál eme kedvező alkalmat kihasználni. A közhasznú és jóíékonycélu államsorsjáték húzása december 30-án lesz a székesfővárosi m. kir. pénzügyigazgatóság lottóosztályánál (Fővámház). Főnyeremény 250 millió, jutalom 250 millió, tehát szerencsés esetben 500 millió korona készpénz, azután 50, 20, 10, 5 stb. milliós nyereményeket sorsolnak ki. Egy sorsjegy ára 20.000 korona. Kaphatók a dohány- tőzsdékben. bank- és sorsjátéküzletekben, postahivatalokban. ponálta magát a szélsőséges irányzat mellett, addig Madarász István soh’a politilkával nem foglalkozott. Madarász István egyébként rendkívül tanult, művelt teológus. Teológiai tanulmányait a bécsi Pazmaneumban végezte, majd kilenc éven át Budapesten volt hitoktató. Úgy -a Tabánban, ahol mint segédlelkész működött, mint a Belvárosban, ahol hittanár volt a községi felső leányiskolában és leány- gimnáziumban, mindenütt nagy szeretettel övezték hívei. Tíz évvel ezelőtt került érseki hivatalba, majd 1919-ben az újonnan betöltött budapesti érsek-hely- nökségi hivatalba osztották be, ahol most is mint titkár működik. Érdemes itt idézni a hercegprimás sorait, amelyekkel Madarász Istvánt a fővároshoz intézett leiratában jellemzi: „A székesfővárosi egyházi kormányzatban eme dicséretesen betöltött bizalmi állása mellett állandóan sokoldalú lelkipásztori és szociális tevékenységet is fejt ki. Ezeken kívül még az egyházi irodalom terén is tevékenykedik. B e- széli úgyszólván az összes európai müveit nyelveket, ami éppen a lipótvárosi bazilika szempontjából bír nagy jelentőséggel. Ezt a fényes templomot a hazánkba, nevezetesen a székesfővárosba jövő élőkelő külföldiek felkeresik és megnézik, a székesfővárosra és a magyar névre csak dicsőség és tekintélyünknek a külföldön csak növelésére szolgál az, ha a plébános ezeket az előkelő idegeneket saját nyelvükön tudja fogadni és kalauzolni.“ Ezekután semmi kétség nem férhet ahhoz, hogy a főváros közgyűlése lipótvárosi plébánossá Madarász Istvánt fogja megválasztani. Verseng n lipótvárosi plébánia-állásért A Hercegprimás Jelöltje: Madarász István pápai kamarás, akit kétségen kívül megválasztanak
