Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-10-28 / 43. szám
^ovdí^jjlíLmijp Budapest, 1925 október 28. üalkozik. Emlékezetes, hogy mikor a kórházak ügye az amerikai származású népszövetségi főbiztos el'é került, csodálkozva kérdezte, hogy mi köze az államnak és a fővárosnak a kórházakhoz? Amerikában persze, ahol nagy a vállalkozó szellem, a kórházak magánkézben vannak és a főbiztos egészen furcsának találta, hogy Magyarországon állami és fővárosi feladat a betegekről való gondoskodás. Jellemző ez a mi viszonyainkra. Nálunk kórházala- pitás magánembernek nem jut az eszébe és ha vannak is magánszanatóriumok jobbniódu emberek számára, mégis a közgazdasági kultúrának arra a fokára még nem jutottunk el, hogy magánvállalkozók akadnának nagyobb tömegek gyógykezelésére. így van ez az egész vonalon. Ha Magyarországon valaki üzleti vállalkozással jön, első dolga megkísérelni, hogy a fővárostól, az államtól, szubvenciót, inono- pólisztikus előjogokat, kamatbiztositékot kapjon. Ilyen gazdasági viszonyok közepette nagyon jó, ha maga az autonómiával bíró főváros vállalkozik és üzleteket kreál, mert ezáltal előbbre viszi a közgazdasági életet, kenyeret, munkaalkalmat ad a tanult és iskolázott embereknek, akik nagy tömegben lépnek ki az életbe, de mivel vállalkozóink nincsenek úgy, mint Amerikában és a nyugateurópai államokban, megkapták ugyan képzettségüket, de elhelyezkedésük nincsen. Ebből következik, hogy nehéz Magyarországon az autonómia üzeniaiapitó tevékenységét korlátozni, aminthogy az üzemvizsgáló bizottság ilyen korlátokat fölállítani nem is szándékozik, csak bizonyos fokig intézményesen akarja az egészet megszervezni. Ami magát a formát illeti, hogy milyenek legyenek az üzemek, az üzemvizsgáló bizottság álláspontja az, hogy sem a részvénytársasági, sem a tanácsi vezetés nem jó, hanem az 1875. évi kereskedelmi törvényt ki kellene egészíteni a közüzemekre vonatkozó megfelelő módosításokkal. A közüzemek a legutóbbi évtizedekben keletkeztek és a törvényhozás még nem foglalkozott velük: természetes tehát, hogy nem sérti az autonómiát, ha az üzemvizsgáló bizottság gyakorlati meggondolásának alapján azt javasolja a kormánynak, hogy a közüzemekre vonatkozólag helyezzen, a kereskedelmi törvény keretébe beillesztve, törvényes intézkedéseket. Nem tudom megértem azt, hogy sokan az autonómia sérelmét látják abban, ha a fejlődésnek megfelelően, a kormány kötelességszerüen rendezni és szabályozni akarja e nagy problémákat. Nem lehet ezt úgy minősíteni, mintha ez a főváros autonómiája ellen irányulna, mert akkor csak annak a konzervatív politikának volna meg a jogosultsága, hogy meglévő intézményekhez hozzányúlni nem szabad. Ha igy gondolkodtak volna az emberek, akkor még ma is sátrakban élnénk és nem lett volna szabad kőhazat építeni, vagy áttérni az állat- tenyésztésről a földművelésre, mert hiszen ezáltal régi intézmények jogkörét sértettük volna meg. Ma az üzemvizsgáló bizottság jelentését többen óvatosan kritizálják és úgy tüntetik fel, mintha ez a jelentés a főváros autonómiája ellen sérelmet tartalmazna. Én a magam részéről föltétlenül résen fogok állni és az ilyen érvelésekre megadom a kellő választ. A főváros autonómiájának nem az a feladata, hogy azt a rendszertelenséget, rendetlenséget, minden kritikán aluli állapotot, amelyben jelenleg a^ főváros egyik-másik közüzemét vezetik, minden áron fedezze. Az autonómia feladata az, hogy rendet és rendszert vigyen be az üzemekbe. Ennek főbb pontjai a következők: Feltétlenül központosítani kell a főváros üzemeinek financiáit, amennyiben lehetséges, meg kell teremteni a közös anyagbevásárlást és az összes üzemekben azonos rendszerű kettős könyvvitelt kell behozni, amelynek alapján az üzemekbe befektetett tőke pénzértéke, valamint a benne eihelyezett forgótőke pénzértéke is bármely pillanatban megállapítható legyen. Valamennyi alkalmazottról, akik bármily címen bármily fizetést és javadalmazást kapnak az üzemektől, teljes névsor készítendő, amely mindig rendelkezésére álljon a törvényhatósági bizottságnak, hogy ellenőrizhesse, kik és mekkora fizetést kapnak az egyes üzemektől. Lehetővé kell tenni, hogy teljes szabatos kalkuláció álljon rendelkezésre az egyes üzemekről a fővárosi törvényhatósági bizottság tagjainak és igy elbírálhassák, hogy az alkalmazott tarifák a tőkebefektetés, a szociálpolitika és a főváros szempontjából megfelelnek-e ? Ha az autonómia mindezeket a problémákat meg tudja oldani, annál jobb ez az autonómiára és a ^közönségre. Ha nem tudja és az a rendszer továbbra is fenmarad, hegy a tanács és az üzemvezetők odaállnak a közgyűlés és a bizottság elé és beadnak áttekintésre nem alkalmas jelentéseket, eltűrik a megbélyegző bírálatokat, amelyben igen gyakran részük van, azért, mert az üzemvezetés nem tökéletes stb. és eltűrik mindezt abban a tudatban, hogy úgyis elmúlik a költségvetés bírálatára vonatkozó időtartam és tovább megy a gazdálkodás úgy, mint eddig, a bizottsági tagok pedig folyton attakiroznak anélkül, hogy rendszeresen kidolgoznák, mit is akarnak az üzemekkel, szóval: ha minden kritika és minden kifogás céltalannak bizonyul, — ám akkor jöjjön és avatkozzék bele a kormány! Egy pillanatig sem jut az üzemvizsgáló bizottság eszébe, hogy az autonómiához hozzányúljon. De az autonómiának nem lehet egy olyan kört im- putálni, hogy a gazdálkodás úgy folyjon, ahogy a tanács akarja, a törvényhatósági bizottság pedig ne élhessen a maga ellenőrzési, bírálati és kezdeményezési jogával. Az autonómia nem játékszer. A tanácsnak, úgy látszik, csak addig kell az autonómia, amíg ők, maguk ,a tisztviselők, amíg maguk a tanácsnokok intézik az üzemek sorsát, de fölényesen napirendre térnek fölötte, ha az autonómia igazi reprezentánsa, a főváros törvényhatósági bizottsága akar az üzemek sorsával foglalkozni. Az üzemvizsgáló bizottság, látva ezeket a surlódó felületeket, természetesen arra a magaslatra emelkedett, hogy midőn ezt a helyzetet objektive, személyektől függetlenül, kritika tárgyává tette, a probléma megoldására vonatkozólag is javaslatokat tett a kormánynak. Nem lehet tehát szó az autonómia sérelméről: a mi célunk egy a modern élet szükségleteivel számító autonómia kiépítése. 1 gázmüvek helyzete nem a legrázsásnM) Rózsa Károly szakszerű előadása a világítási bizottság ülésén A főváros törvényhatóságának világítási bizottsága minap tartotta első ülését, amelyen a távollévő Buzáth János alpolgármester helyett Borvendég h Ferenc tanácsnok, a világítási és vízvezetéki ügyosztály vezetője elnökölt. Az ülés napirendjének legfontosabb pontja a világítási üzemek technikai és pénzügyi helyzete volt. Miután az elnöklő tanácsnok ismertette a világítási bizottság feladatát, Rózsa Károly, a gázgyár h. vezérigazgatója tett jelentést a világítási müvek helyzetéről. Rózsa Károly nagy felkészültséggel, tökéletes hozzáértéssel, a pontos és kimeritiő adatok felsorakoztatásával tárta fel a helyzetet és minden kertelés nélkül kijelentette, hogy a gázgyár helyzete mindennek inkább mondható, mint kedvezőnek. Jelentését azzal kezdte, hogy az igazgatóság megtette a kellő intézkedéseket a gázmüvek teljesítő képességének emelésére. A gáz minősége ma valamivel rosszabb, mint háború előtt volt. Gondoskodni kell róla, hogy a gázmüvek megfeleljenek a fokozott igényeknek. Ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy az óbudai gyár fejlesztése nem volna célszerű és a ferencvárosi gyár rekonstruálása is a legnagyobb nehézségeket okozná. A legjobb megoldás egy uj gyár építése lenne, noha ez is nagy nehézségekkel járna, mert a főváros területén alig található olyan hely, amely az uj gyár felépítésére alkalmas lenne. Szólott ezután arról, hogy az óbudai gyárat folyékony ammóniák és szalmiák gyártására is berendezték. Ezeket az anyagokat nagy mennyiségben külföldre s z á 11 i t j ál Az egyéb mellékterményekről szólva kijelentette, *üjgy a kátrány felhasználása egyre fokozódik. Ismertette az óbudai gyár berendezéseit a szén keverésére és őrlésére. A berendezések hat milliárd koronába kerültek, de három éven belül amortizálódnak. Magyar szén nem használható gázgyártásra, csak gázszén s az egy évre szükséges szénkészlet eket kedvező feltételek mellett már biztosította a gyár. Az igazgatóság nem régen felbontotta egy külföldi szindikátussal kötött szerződését, mely a gázszén-sziikségletek biztosítására vonatkozott. Ennek a szerződésnek a megkötésére annak idején a valutáris viszonyok kényszeritették a fővárost. A gázmüvek gyakran arra kényszerültek, hogy emeljék a gáz egységárát, de mégsem annyira, mint ez Becsben történt, ahol hetenként drágították a gázt. 1924 januárjában kilenc milliárd értékű szenet fogyasztottak a gázmüvek, amivel szemben a bevétel csak 7.4 milliárd volt. A gázmüveknek nem volt széntartalékuk és a gáztermelés folyamatossága nem volt biztosítva. Az osztraui szénbányákban kitört sztrájkok még válságosabbá tették a helyzetet. Ez kényszeritette a gázgyárat arra, hogy a külföldi szindikátussal megkösse a szerződést. A .szindikátus 245.000 dollárt előlegezett a gázmüveknek. Ezt az összeget 22.000 tonna szén beszerzésére fordították. A szerződés felbontásakor a gázgyár visz- szafizette a szindikátusnak az előlegezett tőkét és azt a részesedést is, amely a melléktermékek eladása révén előállott haszonból megillette öt. 19 százalékos kamatot fizettünk — mondotta Rózsa —, ami akkor elég kedvező volt ránk nézve, mert abban az időben Budapesten csak jóval magasabb százalékra lehetett pénzt kapni. Azóta a viszonyok megjavultak: a 19 százalék tulmagasnak bizonyult s ez késztette a gázgyárat arra, hogy a szerződést felbontsa. Azáltal, hogy. >a gázgyárnak a következő négy esz- ietndőben nem kell 19%-os kamatot fizetni. rengeteg összeget fogunk megtakarítani. Ezután rátért a gázgyár pénzügyi helyzetére, amelyről larzit mondotta, hogy a z legkevésbé s e rt^ kedvező. Kokszon 21 milliárd veszteség éri. a gyárat, ezzel szemben a szénén 15 rn i 11 i á r~: dot fog megtakarítani. A legközelebbi költségvetés tehát mintegy 6 milliárd korona deficitet fog feltüntetni. Ezután összehasonlította a budapesti gázárakat a külföldiekkel és kimutatta, hogy mig Budapesten csak 2500 koronát fizet a fogyasztó a gáz köbméteréért, addig más nagy városokban 2900—3500 koronát kell fizetnie. A kokszüzlet sok kívánnivalóit hagv maga után. A gázmüveik ez időszerűit 5000 vágón koksz felett rendelkeznek, ezzelszemben a fogyasztás csekély. Az óriási készletekből csak egy igen kicsi részt lehetett eladni. A koksz kivitelét megnehezítik a magas szállítási dijak. Foglalkozott még azzal a készülékkel, amelynek használata a külföldi feltalálók szerint jelentős gázmegitakaritást eredményez. A gázgyár igazgatóságának más a véleménye erről és ezért megtiltotta a fogyasztóknak, hogy a_ készülékekéit használják. Perre került n sor és a bíróság elfogadta a gázmüvek álláspontját. Szólott meg a porosz szó n árusításáról, amire' a gázgyár az utóbbi években berendezkedett. Kijelentette, hogy a gyár álltai forgalomba hozott porosz szén a legjobb minőségű, amivel szemben a magánkereskedelem által árusított porosz széni igen gyakran még a magyar szénnél is rósz- szabb minőségű. Rózsa Károly fejtegetéseit a bizottság nagy érdeklődéssel és általános elismeréssel hallgatta. Kötöt t fii üli itt mellény, pullowerelc harisnya, kesztyű Lukács és Pásztor Budapard, SV,, Egypfem sicca 1!. szám. Gróf Károlyi-palotával'szenvbe'n. A viSághirii Junker & Ruh, Karlsruhe cég takarék» gáztűzhelyek Általános Gá.izzófény és Villamossági R.-T. Budapest. Xözpon': VII., Vörösmarty-u. 5. VI., Teréz-kö^ut 8. Vili., József-kőrut 44. F&S GOLYÚECSAPÁBYAK VECSEY JENŐ TELEFON SZÁMOK; OKLEVELES GÉPÉSZMÉRNÖK József 39-02, József 51-99 Budapest, VII!., Kissiéció-u. II DAN ADRIAN BUDAPEST, VIII KISSTÁCIÓ- UTCA 5. TELEFON: JÓZSEF 12—59. Szabadalmazott FFSTÉKŐR/.ŐGÉP/'K, ECSETEK, FES1ÉK, LAKK, KENlE FIA! Magyar Fiat Automobil R.-T. ÍV., Váci-utca 12. Telefon: 124-53 és 150-76. A VEZETŐ VILÁGMÁRKA! Hantos CestvéreH 9t. festő, mázoló és tűpétázó urfizem “SMS U.5.
