Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-10-28 / 43. szám
Ara 3000 kor. Tizennegyedik évfolyam Budapest, 1925 október 28. ____________________________43. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 200.000 korona. Félévre 100.000 K. Állandó melléklet: GAZDASÁGI HÍRLAP VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP rtLELOS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz Telefon: 137—15. szám hitünk szerint főbiztos. A főbiztos urat nem Budapest, hanem ;aiz ország pénzügyeinek szanálására küldték ki. Egészen természetes tehát, hogy az ország egyetemes érdekeit nézi és az ország egyetemes helyzetét teszi vizsgálata tárgyává, amikar jelentésiéit megszerkeszti. Most közzétett XVII. jelentésében mégis mond olyasmit, ami Budapest lakosságát feltűnő módon kell, hogy érdekelje. Kiszámítja Smith iőbiztos, hogy az állami adóztatásból 60 aranykorona esik tejkvóta gyanánt Magyarország minden lakosára, ami azt jelenti., hogy Magyarországon mindem csecsemőre 870,000 papirkorowa adó esik. A főbiztos ur azonban megvigasztal bennünket azzal, hogy, a minden magyar lakosra eső 60 aranykorona fejkvótával szemben, Ausztria minden lakosa 107, a német birodalom mine den lakosa pedig 125 aranykororna adót fizet. Erről is sokat lehet beszélni, de vein rnr. Smith- nek egy feltűnő gondolata: az adóterhek Magyarországon, ha abszolút számokban nem is olyan magasak, mint más országban, éppen nem könnyűek: „kivált,, ami a városi lakosságot illeti“. Mr. Smith nemcsak rideg pénzügyi ember, de egyben égy kicsit, diplomata: is, akinek nem szabad világosabban beszélni. Mi azonban megmondhatjuk, hogy a városi lakosság, liegelsösorban pedig Budapest viseli az adóterheknek jelentékeny többségét. Mi megmondhatjuk, hogy a budapesó polgár adója nem 60 aranykoronás fejkvóta, hanem ennél sokkal súlyosabb. Olyan súlyos, hogy ezt. már alig bírja a polgárság és a munkásság. Budapest ugyanis nemcsak állami adóban fizet lényegesebben többet, mint a vidéki lakosság, de egyben viseli — mint legutóbb egy bizottsági ülésen hallottuk — a vidéki földesurak kórházi ápolásának költségeit i>s, viseli ennek a városnak óriási szükségleteit és a múltból származó, — bár rendkívül hasznos módon befektetett — de nagyon súlyos adósságokat, Ilyen körülmények között igaza lehelt mr. SntitÍrnek akkor, amikor az ország adóterheit nem könnyen viselheiíőknek, de elviselhetetleneknek sem tartja. Tényleg az ország sok adót fizet, de kibírja. Nem áll azonban ez Budapestbe, mert Budapest lakossága legalább kétszer olyan terheket visel, maiit a vidék. Mindebből pedig csak egy tanulság lehet, és ez az, hogy Budapest lakosságának terheit csökkenteni kell. Nem beszélünk most. arról, hogy a háború előtt I nem hatvan és nem kétszer hatvan air'ainykoronát., hanem csak 45 aranykoronát fizetett Budiapest minden lakosa. De igenis beszélünk arról,, hogy ezzel szemben a kereseti viszonyok mélyen alásülyeidtek. Minden polgár és minden munkás kétszer annyi adót fizet ma: Budapesten, mint fizetett békében, mig a jövedelme a békebelinek minimálisan felére apadt. Cselekedni kell tehát. És ifit legelsösorban R i p k a Ferenc főpolgármesterre gondolunk. Az ő szociális gondolkozásától mélyen áthatott városkormányzása eddig is kivételes eredményeket mutat fel és tudjuk azt, hogy nem kell őt figyelmeztetni programmjának arra a sarkalatos pontjára, amely Budapest, lakosságán az adóterhek csökkentésével kíván segíteni. Ripka Ferencnek első dolga volt, amikor mint kormánybiztost a város élére küldötték, hogy elment Becsbe és ott tanulmányozta ennek a. mintaszerűén vezetett városnak a háztartását. Amikor hazajött, beszámolójában rámutatott arra, hogy nálunk is valamit cselekedni kell az adóterhek igazságos megosztása érdekében. Bizonyos, hogy Bécsben a demokratikus jelszavak sokszor merész t.ultengése ezen a térien is túlzásokat produkál. De hogy a progreszsziv adózásinak komoly, a köziileitet nem károsító, a magánvagyont nem veszélyeztető becsületes vívmányait ne lehetne Budapesten is alkalmazni, — ezt mi nem tudjuk elhinni. A dolognak ezt a neszéit, el lehet intézni a főváros törvényhatósági bizottságában is. Meg kell korrigálni Budapest községi adózásának egész rendszerét és tudjuk, hogf/ ennek a gondolatnak lelkesebb hive Ripka Ferenc főpolgármesternél nincsen. Ha e'zit akarja csinálni, ott fog állami mellette az egész közgyűlés, amelynek pártjai között lehetnek világnézeti különbségek, de ezek a pártok a választásokon egyforma buzgalommal írták ki zászlajukra a demokratikus haladás jelszavait. A becsületes és okos progresszió mellett azonban meg keli indítani a harcot abban az iránybami is, hogy az országos terhek vise* lése .terén Budapest lakosságának ne kelljen többet a válára emelni, minit amiennyit az ország egyéb lakosai viselnek. Az üvemvizsgáló bizottság jelentésével kezdenek foglalkozni a fővárosi politikai pártok és maga a tanács is. Az üzemvizsgáló bizottság jelentésébe több nagyfontosságu szempontot vett föl, amelyek föltétlenül megszilvlelésre érdemesek. Én, aki részt vettem a jelentés megszövegezésében és megírásához sok gondolattal járultam hozzá, természetesen vállalom a felelősséget a legtöbb javaslatért és síkra szállók megvalósításukért is. Megállapította az üzemvizsgáló bizottság, hogy 1872 ófa a főváros a fejlődés során óriási átalakuláson ment át és nem maradhatnak meg azok a régi intézkedések, amelyek egy kis, falusias jellegű város sorsából kiindulva akarják vezetni a mai világváros bonyolult gépezetét. Mikor 1872-ben meghozták a fővárosi törvényt, akkor persze az autonómiát még úgy értelmezte mindenki, hogy annak a város politikai akaratnyilvánitásában és a köz- igazgatás bizonyos szuverénitásában kell megnyilatkoznia és senki sem gondolta, hogy az autonómia valamikor az üzletkötésre is kiterjed és hogy ezen a címen üzemvezetéssel is kell foglalkozni. A hetvenes években a legnagyobb szégyennek tartotta volna egy közigazgatási jogász, hogy üzletekkel foglalkozzék; az autonómia kiépítése tehát semmikép sem vonatkozott az üzemi életben előforduló üzleti műveletekre. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a fővárosnak ne legyen meg a maga .autonómiája az üzemek vezetésében is, de senki sem állíthatja komolyan azt, hogy mikor az autonómiáról szóló törvény készült, bárki is arra gondolt volna, hogy ez a kenyér-, a gázgyártás, a villanyivilágitás, az utcaseprés és egyéb üzemek vezetését is célozta. A .fejlődés során azonban a közjogászok és közigazgatási jogászok mentalitása is korszerűen átalakult és jóérzéssel vették tudomásul, ha ügyosztályuk gondozásába egy, bárha kisjelentőségii iizemecske is bekapcsolódott, mert szép ugyan a közjog és az elméleti közigazgatás, de az üzemvezetés sem megvetendő. Az üzemvizsgáló bizottság tisztán látta a történelmi fejlődésből, hogy a fővárosnál azért ment végbe ez az óriási átalakulás a központi közigazgatás szervezetében, mert a polgármesterek és tanácsnokok otthagyták a közjog és a közigazgatásjog meddő mezejét és rátérték az üzletek és üzemek vezetésére. Fölmerült tehát az a nagy probléma, hogy a közigazgatásnak azt a részét, .amely már 1872-ben is megvolt, amely az autonómiának tulajdonképen a gerince, hogyan lehetne összeegyeztetni az üzemvezetéssel, illetőleg, hogy a tanács, amelybe a képesítés folytán legtöbbnyire a közigazgatási jogban képzett emberek kerültek, milyen viszonyba jussanak az üzemekkel, amelyeknek vezetéséhez nem közjogi és közigazgatási képzettség kell, hanem Tudjuk nagyon jól, 'hogy magasabb államkormányzati szempontok is vannak, amelyeket sajnos, eddig Budapest lakossága szenvedett meg. Budapest nem is akar hadat üzenni a vidékinek, nem akarja felkelteni újból azt az áldatlan ’versengésit és ellenségeskedést, amely pár évvel ezelőtt a falu és város lakossága között valósággal pusztított. De: az idők haladnak, a. konszolidáció befejezéséhez közeledik és ennek tanulságaképen végre mégis fel kell vetni azt a kérdést, hogy mennyivel és miért mostohább gyermeke a rniaigyar államinak a budapesti polgár, mint a vidéki. Vannak bölcs államférfiaink, van erőskezii kormányzatunk, vannak a népnek tisztességes törekvésű képviselői,, akik megértik és megértetik majd, hogy lejárt az az idő, amikor politikai okokból az adóztatásba igazságtalanságok csúsztak bei. Budapest főpolgármestere, nemzetgyűlési képviselői, közgyűlése és tanácsa vegyék kezükbe végre ezt. a kényes., de igazságos ügyet, mert ha megcsinálják azt, hogy Budapest lakosságának adóterhei csökkennek, ennek a városnak a hálája fogja kisérni becsületes törekvéseiket. pénzügyi, kereskedelmi, műszaki tudás és felkészültség. Az üzemvizsgáló bizottság le is szögezte, hogy a történelmi fejlődés során rendjén valónak tartja, hogy a köz- és közigazgatási jogászok foglalkozzanak ugyan üzemvezetéssel, de mégis szükségesnek vallja, hogy ez a probléma szabályozás alá kerüljön és ezentúl a főváros üzemeit ne incidenta- liter vezessék olyan — bár tiszteletreméltó — urak, akik más pályára készültek, hanem jusson kifejezésre a közigazgatás és az üzemvezetés helyes szétválasztása az autonómia keretén belül. Nem feledkezett meg természetesen .az üzemvizsgáló bizottság .arról, hogy amennyiben az autonómia keretén belül a közjogászok és közigazgatási jogászok meg akarnák tartani azt a hatalmat, hogy ők vezessék az üzemeket: akkor a törvényhozás fog gondoskodni arról, hogy ezek a jogászok visszatérjenek rendes foglalkozásukhoz. A másik nagy probléma, amelynek a megoldását az üzemvizsgáló bizottság szintén fontosnak és sürgősnek tartja, az, hogy a rendszertelenség, az ügyeknek incidenta- iiter való elintézése megszűnjön az üzemek keletkezésében és vezetésében. Végre is nem sérelme az autonómiának, az államnak és a kormánynak pedig egyenest kötelessége foglalkozni azzal, hogy mikópen szabályozza a városoknak és különösen a fővárosnak iizemalapitó jogát. A fővárosnak jelenleg bármilyen vállalatot joga van alapítani, amennyiben azt a közgyűlés elhatározza és a belügyminiszter beleegyezését adja hozzá: szóval, intézményesen semmiféle korlátja sincs annak, hogy .a főváros újabb és újabb vállalatokat létesítsen. Mikor az üzemvizsgáló bizottságban ezt a problémát tárgyaltuk, teljesen tisztában voltunk azzal, hogy olyan országban, mint nálunk, Magyarországon, ahol nincs igazi vállalkozó szellem, ahol az emberek mindent az államtól és a városoktól várnak és ahol legjobban úgy szeretik megcsinálni az üzleti vállalkozást, hogy az állam, vagy a főváros monopölisztikus jogokat biztosítson a vállalkozónak, vagy garanciákat vállaljon a befektetett tőke biztos kamatozását illetőleg is, az ilyen országban igen fontos az, hogy a közigazgatás maga is vállalkozzék, mert annak ugyan édeskevés értelme van, hogy a közigazgatás magára vállalja a rizikót, a hasznot pedig másoknak adja át. Az üzemvizsgáló bizottság tehát teljes tudatában volt annak, hogy a főváros autonómiáját nem szabad korlátozni abban, hogy bármily üzletet létesíthessen, de a kérdés azért mégis szabályozásra szorul, mert a város az ipar és kereskedelem minden terén lekon- kurrálhatja a saját adófizető polgárait, ha maga válA budapesti polgár terheit mi jobban ismerjük, mint mr. S m i t h Elmélkedés Budapest autonómiája sérthetetlenségéről Felvilágosítás azok számára, akik az üzemvizsgáló-bizotiság jelentését félremagyarázzák h Fővárosi Hírlap részére irta: EREKY KÁROLY
