Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1925-07-15 / 28. szám

Budapest, 1925 juliuts 15. 5 Ami egy pillanatig sem volt kétséges, az meg­történt szombaton délután: Ripka Ferenc dr.-t, Budapest törvényhatósági bizottságának igen jelen­tékeny többsége, lelkes iilés^ keretében, ünnepélyes formák között főpolgármesterré választotta és be­iktatta hivatalába. Ez az ünnepélyes közgyűlés azon­ban mégis rendkívüli meglepetéseket hozott, ame­lyeknek úgy látszik erős hatásuk lesz majd a közel jövőben a közgyűlési helyzet kialakulására. A fő­polgármesterválasztó közgyűlésen ugyanis éles kon­túrokban jelentkezett egy hatalmas, dolgozni akaró többség, amellyel szemben egy elenyészően csekély rendzavaró kisebbséget láttunk. Azok, akik tömör egységben vonultak fel leadni szavazatukat Ripka Ferencre és akik a megválasztott uj főpolgármestert rendkívül meleg ovációban részesítették, a közgyű­lési terem jobb középső részétől, egészen a szélső baloldalig, hatalmas mezőnyt töltenek be a köz­gyűlési teremben. Meg kell állapítanunk, hogy a Ke­resztény Községi Párt komoly elemei, szintén Ripka Ferenc mellett foglaltak állást és bemutatkozó be­szédét is a szimpátia határozott jeleivel kisérték. Bebizonyosodott azonban az is, hogy ezek a komoly elemek a Wolff-pártban nincsenek a hatalom teljes birtokában és ennek a pártnak jobbszélső része úgy látszik a rendbontás gondolatával szimpatizál. Nem tarthat sokáig, hogy ennek a helyzetnek konzekven­ciáit az illetékes tényezők levonják. A baloldalon szintén történtek apró gixerek, de ezeket úgy magyarázzák, hogy a szélső jobboldal provokáló magatartása váltotta ki. Egész általános­ságban azonban el lehet és el kell mondani, hogy a főpolgármesterválasztás ünnepélyes és méltóság- teljes volt és hogy Ripka Ferenc megválasztásában Budapest őszinte akarata jutott kifejezésre. Wolffék taktikázása W o 1 ff ék taktikázása ott kezdődött, hogy a főpolgármesterválasztás ügyében való állásfoglalá­sukat a szó legszorosabb értelmében az utolsó órára halasztottak. Abban a hitben voltak ugyanis, hogy elhatározásuk függőbentartása révén nyomást gyako­rolhatnak és eredményeket csikarhatnak ki. Ezzel a taktikázással azonban csúnyán megbuktak, meg­buktatta pedig őket az a körülmény, hogy a bal­oldal nyiltan és őszintén állást foglalt Ripka Fe­renc föpolgármestersége mellett. Dacára annak, hogy széltében-hosszában hirdették, hogy Ripka Ferenc- től a kurzusuralom íentartására vonatkozólag garan­ciákat kaptak, \ a választáson való állásfoglalásuk­kal rácáfoltak erre. Hiszen, ha garanciákat kaptak volna, akkor kétségkívül egységesen szavaztak volna le Ripka Ferencre. Ezzel szemben tény az, hogy Ripka Ferencet a középen lévő pártok, a hiva­talból való és kinevezett tagok, a demokratikus blokk és a Wolff-pártnak komolyabb elemei válasz­tották meg. A Wolff-párt nagyobbik része Ripka Ferenc ellen szavazott, doku­mentálva ezzel azt, hogy a főpolgár­mestertől semmiféle olyan garanciát nem kaptak, amely az ő városházi hege­móniájukat biztosította volna. De bizonyiték erre talán legelsősorban annak a pártülésnek a lefolyása is, amelyet közvetlenül a közgyűlés megnyitása előtt tartottak. A legfőbb ga­rancia ugyanis, amit Wolffék követeltek^ az volt, hogy Sipőcz Jenő dr. maradjon Budapest polgár- mestere. Tény az, hogy a Wolff-párt ülésén maga Wolff Károly azt javasolta, hogy a párt Ripka Ferencre szavazzon és ezt az elnöki javaslatot P 1 a 11 h y György is támogatta. B u d a y Dezső volt azután az, aki a pártértekezleten az aggodal­maskodóknak hangot adott. Erre azután felvonult a Wolff-párt belső ellenzéke Eckhardt Tibor vezetésével, aki kvalifikálhatatlan támadásokat in­tézett Ripka Ferenc dr. személye ellen. Garancia­képen azt követelte, hogy R i p k a Ferenc oszlassa fel „felemás pártját“, ő maga pedig lépjen bo-a Wolff- pártba. Kijelentette, hogy lelkiismeretével ellenkezik az, hogy ő Ripkára szavazzon. Nem akarja, hogy kinevessék a pártok, javasolja tehát, hogy. a párt ne vegyen részt a szavazásban. L i p t a y Lajos dr. szintén azon az állásponton volt, hogy „Ripka becsapta a keresztény pártot“. A garanciákra — mondotta — nem ad semmit, mert el van készülve arra, hogy becsapják a keresztény pártot és a szociálisták, valamint a demokraták olyan hevesen fogják támadni a tanácsot, hogy az nem tud ellenállni. A fekete golyóval való szavazást ajánlotta. Több felszólalás után még Wolff Károly jelentette ki, hogy _ r e á 1 p o 1 i t i k á t akar csi­nálni a városházán, a keresztény és nemzeti eszme biztosítására. Az első vihar Az ünnepélyes közgyűlést negyedötkor, zsúfolt padsorok előtt nyitotta meg Sipőcz Jenő dr. pol­gármester. A megnyitás előtt sok szó esett arról, hogy nem hoz-e vihart maga az az egyszerű tény, hogy az elnöki emelvényen a baloldal előtt anti- patikus Sipőcz Jenő dr. polgármester fogja ve­zetni az ülést. Kiderült azonban csakhamar, hogy ebben a kérdésben Ripka Ferencnek, aki akkor még kormánybiztosi funkciót végzett, sikerült megálla­podást létesíteni a baloldallal. Amikor ugyanis a fő- poföármesterválasztó közgyűlés külsőségeiről tár­gyaltak, Vázsonyi Vilmos hevesen tiltakozott az ellen, hogy az ünnepélyes közgyűlésen Sipőcz elnököljön. Hasonlóképen nem lett volna hajlandó a baloldal belemenni abba sem, hogy az elnöki szé­ket Folkusházy Lajos alpolgármester foglalja el. Vázsonyi Buzáth János alpolgármester által szerette volna a közgyűlést vezettetni. Végre az­után Ripka Ferenc kormánybiztos persvadeálá- sára belenyugodtak Vázsonyi és a baloldal abba, hogy egyszer, egyetlen egyszer hajlandók eltűrni Sipőcz Jenő elnöklését, azzal a feltétellel, hogy erre több ízben még csak kísérlet sem tör­ténhetik. Ilyen körülmények között a baloldal meglehető­sen támadó élt látott abban a jelenségben, hogy Sipőcz Jenő polgármestert az elnöki székben a Wolff-párt tüntető tapssal fogadta. A baloldal ezt nem bírta hang nélkül és Fényes László srapnell- szeriien éles hangja belesüvöltött az izgalommal telt levegőbe: — A yillamos igazgatójának tapsolnak! A baloldal különösen azt vette zokon, hogy a Sipőcz mellett való tüntetést valósággal megren­dezték, mert az ovációra C s i 11 é r i András, a párt alelnöke adta meg a jelet. Nagyobb vihar mégsem keletkezett ebből az incidensből, de annál nagyobb erővel tört ki a vihar altkor, amikor Lobmayer tanácsnok belekezdett a kormányzói kézirat felolva­sásába. Ebben a pillanatban ugyanis Sipőcz Jenő polgármester felállott helyéről és vele együtt felállt az egész jobboldal, valamint a középpártok, de ülve maradtak a szociáldemokraták és a demokrata párt nagyrésze. A Wolff-párton iszonyú erővel tört ki a fel­háborodás. — Álljanak fel! — kiáltották kórusban át a baloldalra. — Felállni! felállni! pfuj! pfuj! — hangzott tovább a jobboldalon. A szociálisták sem maradtak adósak: — Vége van a terroruralomnak, kez­dődik a leszámolás —. kiálltották Wolffék felé. Már javában tombolt a vihar, amikor Eck­hardt Tibor kirohant a pádból és magából kikelve, hadonázva kiabálta: — Minden zsidó felállni! Tessék meg­adni a tiszteletet! — Csőcselék, kommunisták! — kiabált Buday Dezső. A baloldal harsogva tiltakozott, de hallani nem lehetett egyebet, csak össze-vissza való kiabálást. A Wolff-párt pedig most már egyenesen Vázsonyi személyének rontott neki: — Vázsonyi álljon fel! — kiáltották most húszán is egyszerre. Maga Wolff Károly is beállt a biztatók közé: — Nézzétek, Vázsonyi sem áll fel! Ez a polgári egység! Vázsonyi a helyén ülve kiáltja Wolff felé: — Én őfelsége a király titkos tanácsosa vagyok és senkinek sem vagyok hajlandó nagyobb tiszte­letet adni, mint a királynak! Pedig a királyi kézirat felolvasásakor sem volt soha divatban, hogy azt a közgyűlés állva hallgassa végig! Az egyik Wolff-párti városatya ezt kiáltja: — Fel kell oszlatni ezt a közgyűlést! — Csak tessék,'oszlassák fel! Majd meglátják az eredményt! — kiáltják vissza a szociálisták. Azután össze-vissza kiabálások között sűrűn egymás után lehet hallani a szociálista padok felől: — Éljen a bűnös Budapest! Az egyre élénkülő zajban a jobboldal ekkor a Himnuszt kezdi el énekelni, amivel azután el is si­mul a zivatar, mert Vázsonyi Vilmos intésére az egész baloldal feláll és Wolffékkal együtt énekli a Himnuszt. A Himnusz után azonban újabb és újabb zajos jelenetek következnek, de csak pár percig, mert lassan helyreáll a rend és Lobmayer ta­nácsnok most már mély csöndben olvassa fel a kor­mányzói kéziratot, amelynek elhangzása után a jobb­oldal a kormányzót, a baloldal pedig Budapestet éljenzi. A tanulságot pedig F é n y e s László vonja le: Ha némelyik asszony tudná, hogy néha mennyire nem praktikusan vásárol, akkor sok pénzt megspórol­hatna. — Ne hagyja magát félrevezetni s ne tartson más kávépo'tlé- kot épen o/yan előnyösnek, m int a »Franck«- ot. Azigaziolcsós ág épen abban az utolérhetetlen ki­adósságban rej­lik, amely a régen bevált »Frasi ck kávé|)ótlék«~n ak a kávédaráióval mint védjegy specifikus tulajdonsága. — Mégis csak meghallgattuk, minek csinálták ezt a heccet? A szavazás Megkezdődik a szavazás és egymás után hulla­nak a három hatalmas urnába, amelylek fölött ott leng Kaikujay Károly immár közmondásossá váló hosszú szakálla, a fehér és fekete golyók. A 'fehér igent, a fekete nennet jelent. Elsőnek Sándor Pál szavazott le, a tanács jelenlevő tagjai közül Sipőcz polgármester és Folkusházy alpolgármester nem járultak az urnákhoz. Legsűrűbben a baloldal tag­jai keresték fel a szavazóhelyiséget, a Wolfí-pártiak ezzel szemben gyéren jelentkeztek az urnáknál. A szavazás és különösen a szavazatok összeol­vasása. valamint a jegyzőkönyvek, megszerkesztése nagyon hosszú időt vett igénybe. A bizottsági .tagok elszéledtek a buffetben és a pipázóban, ahol mindem- feléi élénk társalgás folyt, természetesen elsősorban a közgyűlés elején történt incidens adta a beszéd tár­gyát. Wolffék még mindig háborogtak, amivel szem­ben V á z s o n y i é k állandóan azt erösitgették, hogy soha nem volt divatban a legfelsőbb kézirat fel­olvasásaikor a felállással való tüntetés. Vázsonyi maga R a d o c z a Jánost hívta fel tanúinak: — Itt van a közgyűlés legrégibb tagja, Radocza János, aki 1873 óta: törvényhatósági bizottsági tag, ő a megmondhatója, hogy a királyi kéziratot mindig ülve hallgattuk végig. És valóban, Radocza János határozottan megerősítette Vázsonyi előadását. Később Vázsonyi kivonult a pipázóba, ahol a sajtót kérette magához, ahol mindezekhez még azt fűzte hozzá, hogy mikor a kereszténypárt szintje parancsoló módon ... (B a r a c s Marcel itt közbe­szól: „Igenis parancsoló módon, fenyegetve éis: ká­I VILÁGHÍRŰ = 1 REMINGTON | ÍRÓGÉPEK legújabb modelljei; | REMINGTON-PORTABLE | csak egy váltós EE Standard-billentyüzetü írógép ü = Xll-es modellü 1 1 REMINGTON-STANDARD ü 1 zajtalan irásu Írógép n n REMINGTON-NOISELESS n teljesen hangtalan írógép 1 REMINGTON-ACCOUNTING 1 könyvelési és bérelszámolási írógép = Dijmeafes bemutatás országszerte. Kedvező részletfizetési feltételek j REMINGTON ÍRÓGÉP RÉSZVÉNYTÁRSASÁG i BUDAPEST, VI., ANDRÁSSY-UT 12. li Telefon : 18-09 és 175-20. Automobil és Garage R.-T. Budapest, VI., Andrássy-ut 34. ^ Telefon: 186-06. A világhírű PRESTO és DUX luxuskocsik, valamint VOMAG és MAGIRUS teherautók vezérképviselete Club-Garage Bristol-Garage City-Garage IX., Köztelek-u. 4. V., Mária Valéria-u. 3. Dohány-u. és Kazinczy­Telefon : József 139-78. Telefon : 189-25. utca sarok. Tel.: J. 142-26. Luxuskocsijaink é j j e I - n a p p a I olcsón tuvaroznak! Garageainkban elsőrendű űz e m a n y a g! Ripka Ferenc főpolgármester ünnepélyes beiktatása A közgyűlési helyzet biztató kialakulása — A székfoglaló beszéd rendkivüli sikere

Next

/
Oldalképek
Tartalom