Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1925-07-08 / 27. szám

Ara 3000 kor.

Tizennegyedik évfolyam Budapest, 1925 julius 8. 27. szám.

11 i M i 11 • 1111 • [ 111 • II11-11(1 - HI I -J] 11 - U IL-ÜIl -iu LlíJJI-TÍJ 1- 1 iifnlllrJ Ili - ül f-iiTlilTI ii ] W;

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 200.000 korona. Félévre 100.000 kor. Állandó melléklet: TŐZSDEI HÍRADÓ

BliiHíriHinomamniűBtnamt

VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP

FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL

Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám

Szombaton főpolgármesterválasztás

Szombaton délután főpolgármesterválasztásra gyűl egybe Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága. A kormányzó három köztiszteletben álló budapesti polgárt jelölt ki arra, hogy a közgyűlés közülük válassza ki Budapest főpolgármesterét. De eldőlt már a választás sorsa is, mert kétség nem férhet hozzá, hogy szombaton a törvényhatósági bizottság R i p k a Ferenc kormánybiztost tiszteli meg bizalmával és őt ülteti a főpolgármesteri székbe. Ennek a főpolgármesteri széknek hatalmas tradíciói vannak. Olyan nemes és előkelő egyéniségek foglalták el a múltban ezt a helyet, mint amilyenek Ráth Károly, Márkus József, Heltai Ferenc és Bárczy István voltak. Hatalmas példák és tiszteletreméltó urak állanak Ripka Ferenc előtt, akinek hitünk és meggyőződésünk szerint lesz ereje és lesz akarata ezeket az utakat az előtte álló nagy példák útmutatása szerint megjárnia. Budapest ötvenéves történelme a maga fátumszerü hullámzásával áll a megválasztandó főpolgármester előtt. Ott, ahol a három város egyesült, megkezdődött a hatalmas evolúció, amely tetőfokát a negyedik évtizedben érte el. Három évtized lassú, de biztos emelkedése után a negyedik évtized bámulatos lendülete világvárossá, magyar büszkeséggé > fejlesztette Budapestet. A hullámhegy után azonban hullámvölgy következett és az ötödik évtized rémsé- ges szenvedései, felforgató törekvései elpusztítottak volna mindent, ha a négy évtized hatalmas, férfias munkája nem állta volna keményen a tűz, a viz és a vér minden pusztítását. A négy évtized alatt óriássá lett Budapestet azonban nem sikerült lerombolni, de a pusztítás nyomai ott vannak mindenhol, az utcákon, a házak falain és a lelkek mélyén.

Az uj főpolgármester gigászi feladatok előtt áll, de a munka, amelyet teljesítenie kell a közgyűléssel és a tanáccsal egyetemben, lélekemelő lehet számára. Budapestet vissza kell emelni arra a nívóra, amelyen a háború kitörésekor állott. Budapestnek újra szépnek, virulónak és gazdagnak kell lennie, helyre kell állítani mindent, amit az idők és az emberek leromboltak, de helyre kell állítani mindenekelőtt és mindenekfölött a lelkek nyugalmát, az embereknek önmagukba vetett hitét és a munka iránt való szeretetét és hevét. Az uj főpolgármester mind ennek a gondolatnak lehet lelkes előharcosa, lehet mozgatója és szellemi vezére, de egyedül ezt a munkát sem ő, sem más istenteremtménye elvégezni nem tudja. Ebben a munkában a főpolgármester iránt való teljes bizalommal és megingathatatlan munkakészséggel legelsősorban a főváros tanácsának kell rendelkezésre állnia. Tudjuk nagyon jól, hogy ez a tanács a közelmúltban nem tudta magát tökéletesen emancipálni a politikai befolyások alól. De tisztában vagyunk azzal is, hogyha ez a tanács nem is frissült még fel, de ma már nincsenek ott a tanácstagok között az exponált politikai személyek. Hiszünk benne, hogy a tanács a fölszabadulás érzésével köszönti az órát, amikor elmúlt a városháza fölött az a veszedelem, hogy akár a politika, akár az ideiglenesség tudata befolyásolhatja a város lakossága érdekében kifejtett munkát. Ripka Ferenc személye a főpolgármesteri székben azt jelenti, hogy a tanács működésében nem tűr meg politikát és féltve őrködik az elv fölött, hogy a tanácsot senkinek, egyetlen politikai pártnak, vagy politikai személyiségnek befolyásolnia nem szabad. Elérkezett tehát az idő, amikor követelő szükségességgé lett, hogy a tanács minden tekintetben megőrizze a maga objektivitását és ne tarthassan szeme előtt egyebet, mint a város polgárainak tökéletes

egyenlőségét és a város nagy egyetemes érdekeit, amelyeket fejleszteni legmagasabbrendii kötelesség.

A másik támasza az eljövendő uj főpolgármesternek a 'közgyűlés lehet. És hisszük, hogy lesz is. Ennek a közgyűlésnek politikai tagozódottlsága riasztó képet nyújtana, ha nem tudnánk az,t, hogy úgy magukban a pártokban, mint a közgyűlés minden tagjában él a l|elki 'kényszer, hogy legyőzve önmagukban a politikust és a pártembert, mindenki teljes erővel és .teljes odaadással küzdjön a város nagy érdekeiért Ma még nincsenek tökéletes, garanciák arra, hotgiy a közgyűlés simán, nyugodtan, a lelkek! mélyén talán még parázsló gyűlölködést teljesen elfojtva végezze el a maga hatalmas feladatait. Kedvező auspiciumok azonban bőven állnak már rendelkezésünkre. A jószándék megvan és él a hit mindenkiben, hogy le tudják győzni önmagukat és 'közös erővel, közös akarattal lesznek segítségére a főpolgármesternek abban a törekvésében, hogy Budapestet újjáépíteni és Budapestet újra a régi fényre emelni ennek a közgyűlésnek kötelessége-.

Elejétől fogva látható volt, hogy az az egység, amelyet Wolffék kinos-keservesen összekovácsoltak, nem tartós és nem' lehet egészséges. Ennek legelső bizonyítékaként a keresztényszocialisták Wolff- ellenes lázadása akkor robbant ki, amikor B e n á r d Ágoston lemondott mandátumáról. Hiába mesélték, hogy Benárd! nagylelkű hálával pártelnökének, Dras- kóczy Lászlónak óhajtott mandátumot biztosítani a saját lemondása árán, mindenki nagyon -.jól tudta, hogy Benárd nemcsak A Nép tulajdonjoga körül való harcok, dje

a keresztényszocialista frakciónak a községi pártban való elnyomása miatt is elkeseredett.

Mandátumáról való lemondása tehát a leghatározottabban tüntetés volt Wolff Károly és belső hívei ellen. De kifejezésre jutott ez azon a banketten is, amelyet a keresztényszocialisták Benárd tiszteletére rendeztek, óvatos, de keserű hangok hallatszottak itt el, amely hangok bizonyítékai annak, hogy a Wolff-pártban nemcsak az egység nincs meg, die a keresztényszocialisták kiválásai minden pillanatban elkövetkezhetik.

Hogy a belső Wolffisfák és a kieresztényszocia- listák között milyen élesek az ellentétek, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint a nemzetgyűlés mentelmi bizottságának szombati ülése, ahol a keresz- fényszocalista Szabó Józsefet kiadták, mert Horn o n n a y Tivadart, aki Wolff Károlynak hive, a következőkkel sértette meg:

— Eladtad azt elvedet, meg a becsületedet a kor- mányfőtainácsoss ágért.

így enyelegnek egymás között Wolffék és a kereszt énysz ociaili sták.

De

a szétesés más oldalról is fenyegeti Wolffékat.

Csak a héten történt, hogy amikor S i p ő c z polgármester elgárscsoláisára felmerült az üzemeknek! a közgyűlés; által kiküldendő bizottság által való újabb megvizsgálásának gondolata, Friedrich István a leghatározottabban & mlellett a vizsgálat mellett foglalt állást. A baloldal kétségen kívül Sipőcz polgár- mester ellen élezte ki a helyzetet, és ebble a frontba beállott Friedrich István is, akinek ezt a maigatartáA harmadik tényező aiz, amelyben legjobban bízunk. Ez a harmadik tényező Budapest közönsége, amely megelégjelte a politikai harcokat, megelégelte azt, hogy ebben a városbam egyes csoportok ai másik csoportok rovására előnyökhöz jussanak, megelégelte, hogy romokban heverjen a város, hogy szegényesek legyenek a közszolgáltatások és megelégelte, hogy a város vezetőit ne a szeretet, hanem a gyűlölet sarkalja cselekvésre. Bízunk benne, hogy Budapest tanácsa simán és gördülékenyen fog együttműködni Ripka Ferenc kormánybiztossal, tudjuk, hogy erre a közgyűlésben is meg van a jószándlék, de senki olyan tökéletes hittel, olyan tökéletes meggyőződéssel nem vallja Budapest uj főpolgármesterének békeprogrammját, mint maga Budapest közönsége. Énnél nagyobb támogató erőt pedig senki számára elképzelni n|em lehet. A Üőpolgánmesterválasztó közgyűlésnek ezt kell tudomásul vennie és látnia kell, hogy amikor szombaton Ripka Ferencet tiszteli meg bizalmával, Budapest közönségének megbízásából csak kötelességét teljesíti.

sát Wolff Károly és barátai teljes mértiékb'en elitélik. De beszélik azt is, hogy Wolff Károly pártjának tagjaitól úgynevezett hűségnyilatkozatot követelt és ennek a hűségnyilatkozatnak az aláírását Friedrich István és csoportjának tagjai egyenesen megtagadták.

A harmadik csoport, amely a keresztény községi párt egységét meg akarja bontani, a fajvédőké. Ezek An ka János vezetésével szervezkedlnek. Mozgalmuk egyelőre Frieriírichék és a keresztényszocialisták ellen irányul, mert az a véleményük, hogy ez a két csoport a pártban a fajvédők rovására a kelleténél jobban érvényesül. Végeredményben azonban, ha Wolff Károly ma a fajvédőket felhasználhatja is az elégedetlenkedő Frieidirichék és keresztényszocialisták ellen, tulajdonképen mégis külön koteriát alkotnak a pártban és

hűségükre a végletekig semmi esetre sem számíthat Wolff, a pártvezér.

Bizonyítja ezt Eckhardt Tibornak nemzetgyűlésen elmondott ama beszéde is, amelyről a „Fővárosi Hírlap“ legutóbbi számában már megemlékeztünk. Semmi esetre sem lehetett Wolff Károly intenciói szerint Eckhardtnak az a ténye, hogy a községi választásokról kijelentette, hogy csak olyan választási eredményt hajlandó elismerni, amely Budapest keresztény és nemzeti jellegét teljesen kidomborítja. Ugyanakkor tehát, amikor Wolff Károly egész magaviseletével azt bizonyítja, hogy a városi választások törvényesen folytak le és amikor pártját a békés egyiittmunkálódásra hajlandónak jellemti ki, Eckhardt Tibor kétségbevonja ennek a közgyűlésnek a jogát a főváros kormányzására:. Olyan ellentétek ezek, amelyek nagyon nehezen küszöbölhetők ki.

Wolffék tábora tehát négy élesen elhatárolt részre oszlik,

amely részek valósággal ellenségként néznek farkas- szemet egymással. Mind a négy csoport teljesen elégedetlen a másik hárommal és igy osak idő kérdése az, hogy mikor robban, ki valamelyiknek az elkeseredése és miklor hagyják el azt a pántot, amelyet egybekovácsolni úgyis csak a legnehezebben lehetett. A négy csoport közül Wolff Károly és barátai, valamint

Eles ellentétek a kurzus-párt soraiban

A keresztény-szocialisták Wolffék ellen