Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-21 / 3. szám
JTXyMBQ&JtijZMP megnyitó beszédet. A kerület polgárai közül többen is beszéltek, de rövidebbei: és (tömörebben még senki sem fejezte ki a budapesti polgárság (törekvését, mint Soltész József, aki kijelentette: — A szabadelvű párt programija ez: A d j á t o k vissza Bárczy Ist v á n B u cl a n e s t j é t. Tolnay Kornél, a MÁV. nyugalmazott elnök- igazgatója után Sándor Pál beszélt, aki erélyes szavakkal (támadta n kurzust: — A legerősebb harcot folytassuk az ellen a rut rendszer eilen, amely az embert rabszolgává ala- csonyitja. Hiszen becsületes embereket kiiildöztek az állásukból, és helyükbe közveszélyes, kétes exisz- tenciákat ültetett a kurzus. R a s sa v Károly e/.úttal nagyobbrészt politikával foglalkozott és a közönség meg-megujulő tefcszés- nyilvá.nitásai közben fej cégétté, hogv a fővárosi szabadelvű párt után meg kell alakítani az országos szabadelvű pártot is. — Nem kokct.tálunk — mondott! — a hatalom megibizottaival. nyíltan és egyenesen n szabadelvű Programm alapján akarjuk Budapest polgárságát ősz- | szeíogni. Hangsúlyozta, hogy ebben a törekvésben támadhatja, aki akarja és ahogy akarja n szabadelvű 'gondolati harcosait, azok alá tudják rendelni egyéni sérelmeiket és el tudják felejteni ezért a nagy gondolatért. hogy Budapest szabadelvű polgárságát egv táborban lássák. — Azt akarjuk — folytatta aztán — hogv a szabadelvű tábor összetételében, programmjáb.m. jelszavával, taktikájával egyaránt dokumentálja, hogy sem forradalmi, sem felekezeti pántot nem akar csinálni. — Budapesten — fejtette ki tovább — éveken keresztül a gyűlölet vára vofi a városháza. Nekem azt kell mondanom: nem elég. ha lerombolom a gyűlöletnek ezt a várát, de ezt a várost vissza kell adni eredeti, nemes hivatásának. A nemes hivatása; pedig az, hogv n gyűlölet várából legyen a várak igazi feladatának megfelelő erősség: álljon Budapest felett, védie a Budapest felé vezető utakat, bármely oldalról jönnek és mennek az ország szive felé és bi.ztosiitisai. hogy ezekem az utakon uj kalandorok, romboló eszmék neím fognak többé betörhetni a városba. Biztosítsa azt, ami a vár feladata, hogv tövében a békés, megértő, alkotó munka lehetősége biztosítva; legyen. Ez a közgyűlési terem igazi hivatása. Eddig ebben -ai terembein, amelyben 2i város ügyeinek rendezése latit volna szükséges, nyíltan bevallották, hogy párturalmat akarnak létesíteni. Azt mondották: hiába vagytok itt száz és száz- j ezeren, akik nem osztjátok a mi felfogásunkat, mi nemcsak hogy nem képviseljük a ti érdeketeket, de a mi programrnunk éppen a ti megsemmisítésiek. Mi vissza akarjuk adni Budapestet magának a budapesti p o 1 g á r s á g n a k. Ez az egyszerű, természetes gondolat frenetikus tapsot váltott ki. szinte jelezve, hogy R assay Károly ezúttal is mindenki szivéből beszélt. Budapest egész polgárságának akaratát tolmácsolta. A gyűlés egyebekben nagy lelkesedéssel fogadta el a határozati javaslatot, amely a Liget-k’ubbnuk a Fővárosi Szabadelvű Párthoz való csatlakozását mondja ki. A tanács Ismét a deficitmentes költségvetést eröszaknlja Fönn akarják tartani a Wolff-rezssm általános hazugságát Hiteles információk alapján most már végleg meg lehet állapítani, hogy a főváros aranyköltségvetése tizenhat és félmillió korona deficittel végződik. Amikor ezt megállapítjuk és egyben konstatáljuk, hogy a költség- vetésben felvett legszükségesebb beruházások csak igen szerény hányadát teszik ki az igazi szükségletnek. megdöbbenve kell látnunk, hogy a tanács a fedezetről való gondoskodást a legszegényebb néposztályokat sújtó módon akarja megvalósítani. mert a deficitnek mintegy felét a gáz, viz és villanyáram árának felemelése révén kivárna biztosítani. Ez az antiszociális intézkedés tökéletes bizonyítéka annak, hogy a tanács beleszédült Wolffék ártalmas hazugságába: a deficltmentes költségvetésbe. A fe- dezeit-biztositásnak erről a veszedelmes módjáról a Fővárosi Hírlap mai számának vezércikkében mondjuk el a véleményünket, itt csak ismételten megállapítjuk, hogy a tanács vagy még mindig Wolffék jársza- lagján vesztegel, s igv poUtikai szerepet játszik, vagy nincsen tisztában cselekedeteinek veszedelmes voltával. Egészen ínyiltan megmondjuk, hagy városházi körökben a gáz, villany és viz árának felemelését Rlpk.a Fér eme kormánybiztos ellen való isakkhu zásnak tekintik, amely azonban, sem miiképein sem sikerülhet, mert a tanács politizáló jókedvét nem lesz nehéz megfékezni. Á hazugul deficitmentes költségvetés veszedelmét egyszer már alkalma volt a tanácsnak tapasztalni akkor, amikor a Wolffék deficitmentes költség- vetésének hatása alatt megnövekedett a külföldi hitelezők étvágya és túlzott (reményeket tápláltak Budapesttel szemben, ugyanakkor pedig Becsesei az adósságok 12-5 százalékának megfizetésében egyeztek ki. A külföldi hitelezőkkel való tárgyalást W.o’ff Károly és társai folyton halogatták és a közgyűlés több tagjának súlyosan figyelmeztető felszó’alása után sem kötötték meg az egyezséget akkor, amikor az legalkalmasabb lett volna. Most azután odajutottunk, hogy amié Becsben megelégedtek a 12'5 százalék megfizetésével, addig Budapesttől ma ötven százalék megfizetését követelik. A külföldi hitelezők azonban/ csalódva fogják látni, hogy milyen humbug volt a Wolff-féle deficit- meintes költségvetés. Meg fogják ismerni a hazugságokat, amelyeken az felépült és ha bejárják Budapestet, meg kell ismerniük azt is. hogy ennek a tönkrement, leziillött városnak hallatlan arányú beruházásokra lenne már szüksége. Ezzel szemben igen szerények azok az összegek, amelyeket az 1925. évi költségvetésbe a, Wolfferezsim belepusz- tuiásának kiküszöbölésére beál'flottak. íme a költségvetésbe beállított beruházási tételek aranykor onákban: Hegyi vizek lecsapolására 200.000 Árvízvédelemre 170.000 Uj utak létesítésére 1,215.000 Kőburkolatok helyreállítása 1,430.000 Csatom aj avi tás 1,200.000 Csatornaépítés 660.000 Kikötőépités 800.000 Az elektromosmiivek bővítése 2,700.000 A vízmüvek bővítése 2,600.000 Köztisztasági beruházások 400.000 Mindez jelentős, nagy összegnek látszik, de ha végignézünk a lerongyolódott fővároson, szinte szabad szemmel is látható, hogy ezzel nem városfejlesztést, nem a közmüvek tökéletesítését célozzák, hanem mindent csak n végső összeomlástól mentenek meg. A főváros költségvetése különben ma már teljesen a béke-keretek között mozog, amennyiben a kiadások 96*5 millió, a bevételek pedig 80 millió aranykorona körül mozognak, s így áll elő a tizenhat és félmillió aranykorona deficit. A főváros jövedelmei különben — és ez rendkívül sajnálatos — főként az adókból állanak. Amig a béke. utolsó esztendejében adók címén nem folyt be egészen negyven millió, ma a teljes hangsúly ezeken van, hiszen, ötvenhárom milliót vár a tanács az adópréstől, vagyis a békebeli állapotokhoz viszonyítva 33 százalékkal növekedtek meg a b u d a p e ,s t i polgároknak csak városi adóterhei. Vájjon ha ezt megtudják a külföldi hitelezők, akkor is ragaszkodni tudnak-e ahhoz, hogy 50°/o-át fizessük meg a külföldi adósságoknak? Az egyes, adónemek között a következőképen oszlik meg ez az ötvenhárommilliós bevételi összeg: Fogyasztási adók 1,000.000 Ital mérési adók 1,000.000 Községi jövedelmi adó 2,000.000 Tiizbiztositási adó 300.000 Általános kereseti adó 12,000.000 Vigalmi adó 2,000.000 Helypénzek 430..000 Ebadó 312.000 Közlekedési adó 3,329.000 Szállodaadó 700.000 Forgalmi adó 8,500.000 Jellemző a főváros tanácsára, hogy még ma is, amikor már a budapesti polgárság elmerül az adókban, ma sincsenek más ötletei a háztartás helyreállításának munkájában, csak az adók felemelése, uj adók kreálása és a közüzemek egységárainak megdrágítása. Szinte szerencse, hogy a pénzügy- miniszternek több belátása van. mint a tanácsnak és biztos tudomásunk szerint a pénzügyminiszter határozottan kijelentette, hogy sem adóemeléshez, se m u j adók behozatalához nem járul hozzá. KAKAÓ MAGYARORSZÁGI VEZÉRÜGYNÖKSÉG: CSOKOLÁDÉ LÖWlM.ésK4NDlAKERESKEDELMIRt. PRALINE BUDAPEST, Vili., MÁTYÁS-TÉR 15 SZÁM BUDAPEST, X., DREHER-TELEP. :s TELEFON: József 56-40. TELEFONSZÁM: JÓZSEF 25—2!. Budapest, 1925 január 21. Fajvédőék ellenzéki lendületükben az üldözési mániának nem kis mértékét villogtatják meg. Hogy azután az üldözési mánia néhanapján egészen bolond dolgokat vet felszínre, az megint egészen bizonyos, de egészen természetes is. Most azután szörnyű elkeseredéssel panaszolják el, hogy az üzemeket ellenőrző bizottságban nem kaptak helyet a kiírzus emberei, inig — amint mondják — „az ellentétes politikai nézeten lévő gyártok meglehetős arányban vannak képviselve benne, közöttük olyanok is, akiknek a főváros üzemeivel ellentétes érdekeik vannak“. Hogy olyanok ülnek ebben a bizottságban, akik ellenségei a fővárosnak. Ez a fajvédő bolond gomba nem sok szót érdemel. A bizottság nincs politikai szempontok szerint összeválogatva, csak az volt a döntő, hogy valaki szakember-e, vagy se. Különben pedig hiúba is lenne valaki ellensége a főváros üzemeinek; ez a bizottság sem egyedeiben, sem összeségében- nem ítélkezik, hanem csak véleményt mond. Legyenek nyugodtak a fajvédő urak, hogy korrekt emberekből áll a bizottság, amelynek véleményét még mindig módjában lesz az objektivitás szempontjából mérlegelni az illetékes faktoroknak. Végeredményben pedig igen okosan termék, ha csöndben maradnának, mert az az ördöngős Ripka azt találja mondani: na rendben van, gyerünk hát azokkal a fajvédő szakemberekkel és antiszemita tudósokkal! Még utóbb is nagy zavarba kellene jutniok, mert nem tudnak a felajánlott helyeket betölteni. Mint a méhecskék, úgy simák a wolfenaui berkekben az ügyosztályok összevonása miatt is. Hát csak természetes, hogy a nyugdijbaküldés politikai szempontok szerint fog történni — mondják ők — majd meg kijelentik, hogy az ügyosztályok összevonásának „rejtett célja, hogy az eljövendő törvényhatósági bizottságban a keresztény, konzervatív szavazatok számát hattal, vagy héttel csökkentse“. íme, maguk állapítják meg — amit mi is állítunk—hogy a tanács politizál és hemzseg az ébredő-kreatúráktól. Arról azonban legyenek meggyőződve, hogy a közgyűlés eljövendő rezsimiének életében nem fog döntő szerepet játszani hat-hét szavazat, mert ha azt játszhatna, akkor nem is volna érdemes átvenni a hatalmat. Wolffék örökségének kipuccolásához azonban az uj rezsimnek nem lesz szüksége az ügyosztályok összevonásának komplikált módszeréhez fordulni: módjában lesz a közgyűlési többségnek más, sokkal egyszerűbb módon búcsút mondani a tanács ama tagjainak, akik a gyűlölködés és pártoskodás lovagjainak bizonyultak. Arról a huszonötezer koronáról, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia visszaküldött, mosolyogva beszél egész Budapest. Wolff uraimék azt kívánták, hogy az Akadémia ezzel az összeggel, amelyért alig lehet egy tál ételt kapni, jutalmazzon valakit, aki a főváros történetét megírja. Szegény tudós, amíg nagy müvét írja, bizonnyal több gyufát fogyaszt a pipája meggyújtására, mint ebből á jutalomból kitelik. Nem szólunk most arról, hogy az egymillió korona, amelyre most a botrány után a huszonötezer koronát valorizálni akarják, szintén komikus összeg. De, tudják meg végre a városházán, hogy ezt a viccet, ezt a tiszteletlenséget a huszonöt- ezer kor ónéival nem lett volna szabad mégcsinálni. És itt nem Wolff ék at okoljuk, hanem az adminisztrációt, amely megszakított minden érintkezést a való élettel. Vagy ' hogy nem is volt vele érintkezésé soha?
