Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1925-01-21 / 3. szám

Budapest, 1925 január'21. 'löVÁho^y^í^MP TŐZSDEI HÍRADÓ A Fővárosi Hírlap állandó melléklete KQIön előfizetés nincs Tovább folyik a malmok árdrágítása a gabonapiacon A malmok tőzsdespekulációkkal verik fel saját gabonakészleteik árát Hatszázezer koronára verték fel a pesti tőzsdén a búza árát és ezzel az árral világrekordot! állított iel a pesti gabonatőzsde a világpiaci árak között. Mert a hatszázezres búza megfelel 8 dollárnak. holott a newyorki és csikágói tőzsdén 8 dol­láron alul jegyzik a búzát. E sohasem tapasztalt betörés, izgalomba hozta az országot és megindultak a. találgatások, hoev mi okozta, ezt a a hallatlan áremelkedést. Mindet! ér­dekelt fél igyekszik elháritaini magától a felelősséget és másokat okol a drágításért. Az egvik a rossz ma­gyar. a másik a silány amerikai terméssel okolja meg a magas árakat. Van olyan, aki azt állítja, hogy a magyar búza túlzott kivitele, viszont mások szerint a búza megnehezített behozatala szöktette fel az áraikat. De a szakértői vélemények még ezzel sincsenek kimerítve. Az egvik a magvar gazdákra hárítja a felelősséget, mert elzárják készléteiket, ezzel szemben mások azir állitiák. hogy a raaevar gazdák legnaevobbrésze uiég akkor adta el a termését, amikor a búza 3—4 dol­láron állt. így folynak a találgatások, amelyek között még olyan is akad, amely tudni véli. hogy a drágulást a jövő évi rossz -terméskilátások okozzák. Mindezek­ből n bölcs véleményekből senki sem lesz okosabb, csak gazdagabb, mer. kétségtelen, hogy e sok o k o isi k ol d á s m. ö Ki ö 1te szerényen m e g­lapul minden foglalkozási és kere­setei ágnak a maga' telhetetlen ön­zése. amely hamis okokkal szeretné elterelni 'a figyelmet arról, hogy része van. nemcsak ebben a sohasem tapasztalt áremel­kedésben, de része van a ha szó ralbi ai n is, a miiéi 1 y e t az éhség mesterséges előidézése jár. Nos hát. mindenki hibás abban, hogy a magyar búza ekkora karriéirt csinált. Hibás talán még a tér mészet is, amelv a maga mostoha sárgával elrontotta ;t tavalyi és elrontani készül jövő évi termésünket. De voltak en-nél sokkal rosszabb termései is az or­szágnak s a. buztai ára ezekben a sanyarú időkben legfeljebb pár koronával va,gv forinttal emelkedett, de olyan szemérmetlen rablásra senki sem emlék­szik. hogy a búza ára a duplájára, vagyis meg, y vén koronára emielko dc'tt volna. Hogy ezt a koncentrikus rabló- hadjáratot ki vezeti? A budapesti gabonapiacon a malmok diktálták az árakat és a malmok spekulációja okozza most is. hoev Magyaroszágon. amelyet a vlláe Kánaánjá­nak szoktak nevezni, sokkal drágább a búza és a kenyér, mint akár Norvégia legészakibb részén, ahol a búza egyáltalán nem terem meg. fis a malmok diktáltori hatalma tartani fog mind­addig. amig ia kormány beavatkozása nem szorítja vissza a malmokat igazi hivatásuk területére. A malmok hivatása az őrlés, de nem a liszt­tel való spekulálás. Már pedig n budapesti malmok nem az őrlésből, hanem a spekulációból gazdagszanak és az őrlés csak jól leplezett ürügy n spekuláció esélyeinek ki­használására. Magáért az őrlésért és. a. vele járó haszonért egyetlen malom sem tartaná fenn üzemét mint ahogyan femtartfe sok vidéki kismalom az tize­met magáért az őrlési vámért. A malmoknak ez a kettős irányú üzlete okozza a gabonapiac bajait! s valameddig a malom iái maga résziére vásárolhat gabonát abból a célból, hogy a liszten tiyerészkedhessék, mindaddig ki leszünk szolig! á 1 t a t v a a malmok támadásainak. A malom csak mások részére őrölhessen, de ne lőhessen abba a helyzetbe, hogy a kész­letek összevásárlásával uralkodhassék a ola- con. Ha a malom akár a saját tőkéjével, akár az államtól kapott kölcsönpénzzel maga alá gvüit min­den gabonakészletet, csak természetes, hoev még a legmagasabb árak kínálására sem jelentkezik áru, mert minden áru már a malomérdekeltség kezében van. És természetes az is. hogy abban a pillanatban, amelyben a malomérdekeltség felhalmozta az árut, minden törekvése az lesz, hogy az áru árát minél magasabbra szöktesse fel. Ez történik most a buda­pesti gabonatőzsdén, ahol a malomérdekeitségek olvan arcot vág­nak. mintha gabonát keresnének megvételre, holott csak a salát készleteiknek az árát akariák feiszöktetni. amikor úgy tesznek, mintha magasabb ónak kínálá­sával az eldugott idegen készleteket akarnák rejtek­helyeikből elöcsábitani. Bármilyen mulatságos, mégis ugv van. hogy van egv gabonatőzsdénk, melv semmi másra nem ló, csak arra. hogy a malmok ár­drágító spekulációinak alkalmas eszköze legyen. Maisától értetődik, hogy a malmok sok ravaszi- sággail védekeznek n gyanú és iái látszat ellen, mintha nekik ilyen üzleti céljaik lennének, liyen védekezésük a látszat és a gyanúsítás* ellen, hogy hírét terjesztik, hogy nekik sem konveniálnak azok a magas árak, mert a lisztdrácaság Budapestre és környékére kor­látozza a fogyasztást. Hát a vidék nem eszik ke­nyeret. ha az áriak megdrágulnak? Viajgy vidéken olcsóbban kapható a kenyér? Nem hisszük. De ha igy lenne, annak egyszerű magyarázata csak az lehet, hogy a vidéki malmok nem kapcsolódtak be a fővá­rosi malmok spekulációjába s beérik azzal a haszon­nal. amely az őrlési vám révén, jut nekik. Egv másik kísérlet a látszat és a gvanu elhárí­tására. hogy T riesztben 500 vac ó n ameri­kai búzát vásároltak a m a igi y a ír fo­gyasztás céljaira. Mi alaposan kételkedünk ebben a vásárlásban. De ha, mégis igaz lenne, hogy a vétel megtörtént, ugyan miféle ár mérséklő befo­lyása van 500 vágón búzának a magvar piacra? Hát téteelszámba megy 500 vágón búza? És tételszámba megy az ármérséklés szem­pontjából. ha ez az 500 vágón is azoknak a kezébe kerül, akik a gabonapiac urai? Micsodá képtelen feltevés az olvan. hogy a ma­gyar közönég elhiszi nekik, hogy ők azért vásárolnak Triesztben búzát, mert 1 ei akarták szőri- t iám i — saját készleteiknek a zi árát. Nem, ebben az országban nincs olvan ostoba em­ber, aki elhinné* hogy a malomérdekeltségek a saját búzájuknak konkurenciát akarnak csinálni 500 vágón amerikai búzával. Nem tudjuk, milyen lépésekre határozza el ma­gát a kormány, de bizonyos, hoev végiéit kell vetni annak az immár tűrhetetlen spekulációnak, amelynek élén S t u x Sándor ur, a leg nagyobb malomkőn- c eim itt ráció vezériga zr la t ó) j n ál11, aki kiküszöbölte a malomiparból azt az emberséges szellemet, amelv Langfelder Edét. Stux urnák nagystílű. széles látókörű elődjét vezette. Stux ur, a malom dupla-könyvvezetője legázolta a nálánál sokkal tehetségesebb feljebbvalóit, de ez az érvé­nyesülési tehetség nem jog ám arra. hogy brutálisan legázolja, a magvar közérdekeket. Hisszük, a kor­mány megtalálja a módját annak, hogy határt szab a Stux-féle vezérek telhetetlenségének és lehetővé teszi egy olyan idő bekövetkezését, amikor a Situ xok saját testükön tapasztalják, hogy milyen keserves dolog munká­val előteremteni egy kiló kenyér­nek íaz árát. A kereskedelmi miniszter a közgazdasági ügyosztály fenntartásáért A kereskedelmi és ipari érdekeltségek a megszűntetés ellen Ismeretes, hogy az összes kereskedelmi és ipari érdekeltségek a múlt nyár folyamán egyöntetűen állást foglaltak a főváros közgazdasági ügyosztályá­nak megszüntetése ellen. Az iakció élén a Kereske­delmi és Iparkamara állott, melv ebben az ügyben külön fíeiterjesiztést is intézett a kormányhoz, han­goztatva, hogy a fővárosnak az iparos- és kereskedő- rétegek érdekében, de a saiát iól felfogott érdekében is kötelessége a közgazdasági ügyosztályt továbbra fenntartani. Ez a kérdés most azért vált ismét aktuálissá, mert a belügyminiszter nemrégen küldött leirata, minit ismeretes, hat ügyosztály megszüntetéséről rendelkezik. Igaz ugyan, hogy a megszüntetendő ügyosztályok kiválasztását a tanácsra bizta. Ezzel kapcsolatosan vetődött fel ismét az a kérdés, hogy a megszüntetendő ügyosztályok között benne legyejn-o a közgazdagsági ügyosztály is? A tranzitó-kereskedelem ügyében a> napokban a városházán megtartott ankét során, a megjelent ér­dekeltségek szóba is akarták hozni az ügyosztály megszüntetésének ügyét, de az ankétet vezető P u- r é b 1 Győző tanácsnok szerényen elhárította a kér­dés felvetéséit, nehogy még csak a látszatta is tá­madjon annak, mintha ö az ügyosztály sorsa feletti állásfoglalással elébe akarna vágni a tanács dönté­sének. Az érdekeltségek kiküldöttéi azonban az an­kéten kívül, teljesen a maguk iniciativáiából, mégis foglalkoztak ezzel a kérdéssel és egyöntetűen azt! az óhajtásukat fejezték ki. hogy a múlt év nya­rán már részletesen kiíejtetet állásfoglalásukhoz hí­ven. a főváros közgazdasági ügyosztályát semmi. körülmények között se szüntesse meg a főváros. A?, érdekitesitiiletek. ha ennek szüksége mutatkoznék, is­mét a legnagyobb energiával lépnek akcióba és a kormány figyelmét nyomatékosan felhiviák a korábbi állásfoglalásukra, valamint arra. hogv a megszünte­tés ellen a kormány is állást foglalt annak ideién. A mostani újabb állásfoglalással kapcsolatosan érdeklődtünk a Kamarában, ahol felhívták figyelmün­ket arra a körülményre, hogv a főváros közgazda- sági ügyosztálya; megszüntetésének terve ellen még az elmúlt nyár folyamán ugv a kereskedelmi, mint a belügyminiszter egyöntetűen állást foglaltak. A kereskedelemügyi miniszter tavalv júliusban megkeresést intézett ebben aiz ügyben a belügymi­niszterhez és nyomatékosan bangs elv ózz a. hogy ,a főváros közgazdasági ügyosztályának megszüntetése ellen felhozott indlokok komol v figyelmet érdemelnek. A többek között) igy szól a keres­kedelemügyi miniszter megkeresése: — A vezetésem alatt álló minisztérium ügyme­nete kapcsán alkalmam nyílott annak észlelésére, hogy Budapest székesfőváros hatóságai az ipari és kereskedelmi közigazgatási ügyek elintézése terén tényleg magois színvonalon állanak, amelv körülmény kétségkívül jelentős mértékben tudható be annak, hogv az ipari és kereskedelmi közigazgatási ügyeket II. fokon a szóban levő különálló ügyosztály intézte és irányította a főváros I. fokú iparhatóságait iis. A nevezette ügyosztály aizonlbám ezt a színvonalat csak olv módon érhette el és tudja fenntartani, ha önálló­ságával kapcsolatban az ügyekéit elintéző tisztviselői állományában is bizonyos állandóság létesül. A továbbiakban kifejezi a kereskedelemügyi mi­niszter ama kívánságát, hogv a szóbanforgó ügy­osztály a mostani keretéi között változtatás nélkül tarteajss:é[k fenn. A kereskedelemügyi miniszternek énre a megkeresésére válaszképen a belügyminiszter szep­tember havában leiratot intézette a fővároshoz, mely­ben határozottan állást foglal a kérdéses ügyosztály megszüntetésének tervei ellen. A' többek között így szól a belügyminiszter leirata: — Figyelmet érdemel az a körülmény is. hogy hazánkban az ipar és kereskedelem tulnyomórészbeo a székesfővárosban összpontosul. Ha a legtöbb vidéki város azt találta helyesnek, hogv közigazgatása az ipar és kereskedelem érdekeinek gondozásával, a közgazdasági kérdésekkel elkülönítetten foglalkozzék, még inkább helves és 'szükséges az a fővárosban. A székesfőváros közgazdasági ügyosztálya ugyanis nemcsak az ipari közigazgatási eljárásban, hanem azi ipar és kereskedelem más vonatkozású érdekei­nek gondozása terén is hasznos működésit feit ki. Végül a belügyminiszter leirata felhívja a főváros polgármesterét, hogy a szóbanforgó tanácsi ügyosztály megszüntetésének kérdését alapos megfontolás tárgyá­vá tegye. A belügyminiszter eme leiratában foglalt inten­cióit annak idején Terstyánszkv kormánybiztos is magáévá tetette. A főváros kormánybiztosának sze­mélyében időköziben beállott változás miatt Ters­tyánszkv nem exponálhatta magát a kérdésben. De egyéb körülmények is közrejátszottak abban, hogy az ügy hosszabb ideig nem került napirendre Ripka Ferenc előadást tart a Tőzsdeklubban. Amint értesülünk, dr. Ripka Ferenc. Budapest kor­mánybiztosa e hó 27-én előadást tart a Magyar Tőzsdeklubban ia. városgazdaság hatásáról az iparra és kereskedelemre. Az előadás iránt máris nagy az érdeklődés. A Rotter-frontról. Saiát magának a hadvezére és vezérkari főnöke. És egv személyben még a. saját maca hadserege is. Nincs senkiié és miéigis felveszi a harcot. Mi ezt bátorság? Nem. Hát mi? Tolakodás, szerepelni vágyás. feltűnési viszketegség. Ha mind­ezek a jeles emberi teulajdbnsáeok nem sűrűsödnének össze benne, nem kiáltotta volna ki magát a Magyar Kereskedelmi Csarnok elnökjelölteiének. A kikiáltás megtörtént, de előbb felkínálta lasz elnökséget m a- rótehi Fürste Lászlónak. Igen. Rotzer ur felkínálta. Mintha ö rendelkeznék ezzel a tisztséggel. De Fürst László keményen odavágta: kicsoda maeia,. hogy ne­kem felkínálja az elnökséget? És ékes, kifejező ma­gyarsággal hozzátette: csak nem gondolja, hogy egy Rotlzer kezéből elfogadom ezt a 'tisztséget. Tudni kell, hogv maróthi Fürst László kissé selypit. És ezért mondotta Roccernek a Rotterr. Eltekintve attól, hogy a selvpitők néha, fején1 találják a szöget, ezúttal az ütés a szög mellé esette. Rotter ur nem Roccer, ha a,z évődők sokszor igv is szólítják az elnökjelöltet. Nos. miután maróthi Fürst nem vállalta aiz elnökje­löltséget. Rotter ur megtartotta azt magának s mind­járt el is mondta a programmbeszédet. S most már nemcsak a maga hadvezére, vezérkari főnöke és hadserege, de még a, saját hallgatósága is ő volt egy személyben. És reméljük, hogy még a saját maga szavazó közönsége is ö lesz. Mert ahogyan nem^ ka­pott a.lelnökjelölteket, akik vele egv listán akarnának szerepelni, még kevésbbé kap tagokat, akik őrá fog­nak szavazni. Gratz Gusztáv, a Standard Bank ügyvezető­elnöke. A Standard Bank és Takarék pén z- í á r Rt. a legközelebbi jövőben svájci érdekeltség bevonásával tekintélyes alaptökeeme'ést visz keresz­tül. Egyidejűleg dr. Gratz Gusztáv v. b. t. t.. ny. miniszter elvállalta az intézet ügyvezető-elnöki tisztét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom