Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1925-05-06 / 18. szám

Budapest, 1925 május 6. 'IwéwO&JrliíiMP 5 • • • A legújabb formája a gyanúsításnak most már az, hogy Wolffék és Ripkáék nem harcolnak egy­mással, hanem csak gyakorlatoznak és fe­hér stráffal jelölik meg egymást, hogy fel­ismerjék az ellenséget. így formulázta meg ezt Vázsonyi ö excellenciája, de kétségte­len, hogy a kutya régi, csak a nyakravaló az uj rajta, mert a demokrata vezérnél kisebb szónokok és kisebb toliforgatók ál­landóan úgy szokták ezt mondani, hogy Ripkának és Wolffrtak paktuma van a vá­lasztásokra, a választások utánra, vagy amit akartok. Szinte jólesik, hogy ebbe a monoton rágalomhadjáratba legalább egy színes és ötletes hangot ütnek meg, amely­nek a melódiája ugyan nem változik, de legalább a hangszer más, amelyen előadják. Egy kicsit untuk már az örökös paktum- emlegetést, szinte szerencse, hogy most már hadgyakorlatokról beszélnek. De nevezzék akár paktumnak, akár hadgyakorlatnak, akár kooperációnak, akár blokknak, egészen mindegy, mert ami nem igaz, azt közönsé­ges nyelven mindig hazugságnak hívják, ez pedig a legátlátszóbb nemigazságok közé tartozik és igy egészen bizonyos, hogy a legnaivabb választópolgárokra is teljesen hatástalanul marad. Mert ne felejtse el Vá- zsonyi Vilmos se, hogy még ő sem tudja olyan alpári módon támadni az ellenfelet, mint ahogy Wolff támadja Ripkát. Ebből a harcmodorból még Vázsonyi is tanulhatna, megtanulhatná, hogy hogyan kell támadni, nem Ripka Ferencet, hanem végre vala- hára — Wolff Károlyt. Bárczy István ugylátszik kipihente azt a fáradságos túrát,, amelyet a Fővárosi Szabadelvű Párttól a Demokratikus Blokkig meglett és ma már ismét, mint a baloldal Tyrteusa szerepel. Beszédet mondott, amelynek kevésbbé ér­dekes része az, amelyben egyéni átcsopor­tosulását megokolja, sokkal szebb és sok­kal reményteljesebb az, ahogyan Budapest­ről beszélt. Nem egy gondolata van, ame­lyet szívesen aláír mindenki, aki józanul gondolkodik ebben a városban. Különösen megkapott mindenkit Bárczy István célki­tűzése, amely a reakció megbuktatása, az igazságos becsületes közigazgatás megte­remtése. A cél, hogy minden városi üzem­ből ki kell irtani a gyűlölködés pártpolitiká­ját és a főváros minden alkalmazottjának tudnia kell, hogy egyformán kell képvisel­nie minden budapesti polgár érdekét. Mind­ez nagyon helyes, nagyon szép, ezt min­denki akarja Budapesten, aki nem bűnös részese az elmúltaknak. Mindez nagyon he­lyes, de aggódva és szorongva kérdi Buda­pest polgársága, hogy vájjon Bárczy István uj szövetségesei csak ezt akarják-e és nem akarnak-e mást, nem akarják-e például azt, hogy az üzemekben és az adminisztráció­ban ne a régi, hanem egy uj pártpolitika le- __gyen az uralkodó eleim _________________ „A UCOBOBIUA“ BUDAPEST, VI., LISZT FERENT-TÉR 4. TELEFON: 105-08. „MICHELIN ÉS CONTINENTAL" PNEU AUTÓ- ÉS KAR0SSZER1A-PELSZHRELÉSEK. H ■ a H a a ■ ■ H e a ■ B a a LEPTER JÁNOS VASSZERKEZET ÉS VASÁRUGYÁR lí 8 fi E % S a •8 f 31 í X ! E fi a 5 m Budapest, 3?., Asztalos Sándorját 8. Telefon : J. 33-60, J. 01-69. Gyárt mindennemű hid- és középitési vasszerkezeteket, lakatosárukat, redőnyöket, kovácsárukat. — Egyedüli gyártója a Köpplinger-rendszerű idomvasablakoknak Cifra krónika „Rothadt keresztények“ és „szemét zsidók“ Szép ember . . . A „rothadt keresztény“ mellé megkaptuk most a „szemét zsidót“. Az egyik Wolff Károly, a másik Vázsonyi Vilmos szókincseinek gazdag tárházából való. A szélsőségek tehát találkoztak: Wolff Károly is, meg Vázsonyi Vilmos is belemart a saját, hit- sorsosaiba. Wolff azért, mert akadnak keresztények, akik nem tartanak vele. Vázsonyi pedig azért, mert akadnak zsidók, akik úgy találják, hogy a zsidó vallás nem okvetlenül kötelezi arra a zsidót, hogy vallási alapon legyen szolidáris Vázsonyi politiká­jával. Vázsonyi lehet jó zsidó, de rossz politikus és vannak zsidók, akik a Vázsonyi rossz politikáját nem hajlandók csak azért megbocsátani Vázsonyi- nak, mert ő is zsidó. A kurzus nevelte gyilkosok között akadtak keresztények, akik azt követelték, hogy ,ai gyilkosságokat azért kell eltűrni és meg­bocsátani, mert ők — keresztények. Ha Vázsonyi most a maga vallását tolja előtérbe, ugyanan­nak a gondolkozásnak esik áldozatául, mint a kurzus apró és nagy terroristái. „Nekem mindent meg kell bocsátanotok, mert én zsidó vagyok.“ Bocsánat, de a demokrácia nem is­mer kiváltságokat. Ezt Vázsonyi prédikálja és mi csak-az ő programmját citáltuk. És ha Vázsonyi azt akarja, hogy programmját mások komolyan ve­gyék, ne rúgja azt fel csak azért, hogy egy-két hellyel többet szerezzen pártjának a törvényható­ságban. Különben nem is.bizonyos, hogy ilyen esz­közökkel eléri-e a célját. Bizonyosra vesszük, hogy azok a „szemét zsi­dók“, amivé Vázsonyi a Ripka-párthoz csatlakozó zsidókat elkeresztelte, megmutatják Vázsonyinak foguk fehérjét, mint ahogyan három évtizeddel ez­előtt a főváros tanítói éreztették mélységes felhábo­rodásukat Dezsényi Józseffel. Vázsonyi Vilmos bizonyára igen jól emlékszik erre az afférre, hiszen ennek köszönhette, hogy három évtizeddel ezelőtt bejutott a városházára. Amikor a főváros tanítói jobb fizetést kértek, mert fizetésükből csak bajosan tudtak megélni, Dezsényi József fővárosi bizottsági tag azt felelte a pénzügyi bizottság ülé­sén a tanítóknak, hogy „egyenek krumplit, ha nem telik húsra“. Vázsonyi és pártja kihasználták a leg­közelebbi községi választásoknál Dezsényi József brutalitását és a tanítók segítségével kibuktatták Dezsényit s helyébe Vázsonyi Vilmost választották meg. Vázsonyi Vilmos első győzelmét tehát egy bizottsági tag durva kiszólásának köszönheti. „Egye­nek krumplit!“ Ennél semmivel se hang­zik szelidebben az, amivel Vázsonyi a Ripka-párt zsidó polgárait illette: „Szemét zsidók . . . Odaát csak a szemét zsidók találhatók.“ Nos, Vázsonyi meg fog döbbenni attól, hogy a zsidók között mennyi „szemét“ akadt. Ha pedig ezután Wolff Károly átveszi a jelzőt, amely- lyel Vázsonyi illette a zsidókat, azt a zsidók ne Wolff Károlynak, hanem Vázsonyi Vilmosnak kö­szönjék. * A demokraták minden nap minden órájában torkuk szakadtából kiáltják, hogy pillanatonkint nő a táboruk. Nem tudjuk, nem is kutatjuk, mennyi igaz ebben a diadalorditozásban. Két hét múlva majd elválik. Lehetséges, hogy megtalálták a varázsszót, amellyel a földből teremtik elő ,a választókat, de az aztán holt bizonyos, hogyha a varázsszót meg is .'találták, a jó ízlésüket teljesen elvesztették: belegázolnak ,a nők becsületébe, beletaposnak ellen­feleik családi életébe. Rossz jel, ha az emberek a politikai harcok izgalmaiban elvesztik jó ízlésüket. Rossz jel annyiban, hogy az elvesztett jó Ízlésből következtetni lehet a diadalorditozások komolysá­gára. Akinek csakugyan nagy az ereje, az nem hívja segítségül az ízléstelen­ség e t. És aki biztos a győzelmében, nem veszíti el annyira lélekjelenlétét, hogy izgalmában legya­lázza a nőket és lelkének szennyes váladékát oda­törüli tisztes polgárok makulátlan családi életéhez. A főváros politikai harcaiba nem a lipótvárosi sza­badelvű polgárok hívták először segítségül a nőket. Emlékszünk terézvárosi választásokra, amikor nők ültek a bakon és csábitó mosollyal lengették a zász­lót, amelyen Vázsonyi Vilmos volt az éljen. Pedig akkor a nőknek még nem volt választójoguk, tehát kevesebb jogcímük volt arra, hogy belesodortassák magukat a politikai harcokba. Ma már a nők is vá­lasztók és választhatók. A nők válsztójoga benne van a demokratapárt programijában, de úgy látszik, a terézvárosi demokrácia ma kész lenne olyan cen­zust szabni, hogy csak annak a nőnek lehet választójog a, aki a demokratapártra s z a v a z. Aki pedig tulhelyezkedett a demokrácia demarkációs vonalán, az csakúgy szemét női népség, mint ahogyan az a zsidó is szemét zsidó, aki a szabadelvűek táborával tart. Ezek a példák drasz­tikusan illusztrálják, hogy mivé lennének a politikai jogok, hia csak a demokraták hoznák a törvények e t. De nem folytatjuk s ha még van egy pár szó mondani valónk, az már csak Gál Jenő urra vonatkozik, aki jó honorárium fejében éppen úgy megvédelmezné a női becsületet, mint ahogyan Vázsonyi Vilmos uszítására most meg­támadta azt. „Szép ember“, mondotta Gál Jenő ur, ama bizonyos nők csábitó szavait utánozva, hogy Ha némelyik asszony tudná, hogy néha mennyire nem praktikusan vásárol, akkor sok pénzt megspórolhatna. — Ne hagyja magát félrevezetni s ne tartson más kávépótlékot épen olyan előnvösnek, mint a „Franck“-ol*. Az igazi ol­csóság épen abban az utol­érhetetlen kiadósságban rej­lik, amely a régen bevált „Franck kávépótlék“-nak specifikus tulajdonsága. * A kávédarálóval mint védjegy. felbőszítse a lipótvárosi hölgyválasztmány tagjait. De a nők nem haragszanak. Szánakozva mosolyog­nak a jeles demokratára és ebben a szánakozó mo­solyban benne van válaszuk: Haragszol kis köpcös fiskális, haragszol, mert neked az életben még sohase mondotta ezt nő; Szép ember, jöjjön be. ® # • • A demokraták pártkasszája. A pártkassza nem szégyen, de V á zs o n y i Vilmos rásütötte a szégyen bélyegét azzal, hogy tagadta' azt. mintha a demo- kratapártnak le|nne pártkasszája, v-agy mintha a párt erre a célra gyűjtött volna. Ismételjük, nem szégyen, sőt van abban valami tiszteletreméltó, ha egy párt hívei spontán önszántukból anyagilag is támogatják azt a programmot, amelynek megvalő- sitásárai tömörültek. A kivetni való az, ha a párt­kasszának a mandátum-vásár a forrásai Az erkölcs­telenség az, ha a mandátumot pénzért adogatják s ha: egy pártban csak annak juttatnak mandátumot, aki azt rne'g tudta [fizetni. Vázsonyi Vilmos annyit beismert már, hogy a demokratapárt gyűjtött vá­lasztási célokra. Ezt hiába is- tagadta, volna mind­végig. mert hiszen nekünk a kezünkben van 'egy március hónapról keltezett és Gáspár fulöp alá­írásával ellátott körlevél, amelyben arra, kérik „Igen tisztelt Ur-smat“, hogy a mellékelt befizetési lap fel- használásával tegye lehetővé a közös cél elérését. Idáig relndben is lenne a dolog, de tegye a kezét a szivére Vázsonyi Vilmos és feleljen arra a kérdésre, hogy csak a legérdemesebbeket s nem a legga'zda- gabbakat jelölték-e a törvényhatóságba? Feleljen arra, hogy teheltség, tisztesség, rátermettség döntöí- tek-e a jelöléseknél s nem kellett -a tisztességnek és rátermettségnek a második sorba állni csak azért, mert a gazdagság nyomosabb kv-alijfikáció a bizott­sági tagságra-, mint az erkölcsi javak? Vagy a de­mokrata pártban oly szerencsésen osztottál el az Úristen a javakat, hogy azoknak, akiknek gazdag­ságot adott, erkölcsi javakat is osztogatott? Végig­nézzük .a, demokrata jelöltek1 névsorát és visszagondo­lunk azokra a kínos, napokig tartó tanácskozásokra, amelyek a jelölések körül folytak. Oh, itt bizonyára csak azt volt nehéz eldönteni, hogy ki a tehetsége­sebb, ki a rátermettebb, ki a műveltebb, önzetle­nebb és korrektebb. Mert azt, hogy ki a gazdagabb, azt az adókönyvekből is meg lehet állapítani, nc|m ■napok, de pillanatok alatt. Vázsonyi és a numerus clausus. A Terézváros­ban pártkülönbség nélkül megbotránkozást keltett Vázsonyinak a demokrata blokknak a Vigadóban tartott gyűlésén. Freudiger Károly tekintélyes gyáros, ai polgári párt egyik vezetője ellen intézett támadása, melynek során álelnöknek nevezte őt és azzal vádolta, hogy -a- Ripka-párthoz való csat­lakozásával a numerus clausus, fenntartását segíti. A Polgári Párt értekezletén zajos ovációban- része­sítették Freudiger Károlyt emej támadás alkalmából. Pető Lajos szerkesztő szóvátette az ügyet és bizto­sította Freudigert a pártnak iránta érzett szereteté- ről és becsüléséről. Azt üzente Vázsonyinak, hogy hagyja abba a támadásokat, mert annak jó vége nem lehet Akinek még nincs osztálysorsjegye, siessen venni, mert a készlet gyorsan elfogy. Már szerdán, május 13-án kezdődik a húzás. Hikker Gyula réz-, vasbutor-, sodronyágybetét- és gyermekkocsi-gyára. Budapest, VII. (Telefon: József 124—12.) S zálloda-, kórház- és penzió- teljes berendezések. Réz- és vasbulorok valamint gyermekkocsik szakszerű javítása, fényezése és csiszolása. MINTHRRKTÄR: VS1., Dohánya. 6­Telefon: József 61—97.

Next

/
Oldalképek
Tartalom