Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-07 / 1. szám
2 Budairest, 1925 január 7. Majd állandó tetszésnyilvánítások között fejtette ki, hogyha „a felekezeti harcot hirdető reakcó“ és „a® inttiemacionáLis osztályharc alapján állók" kerülnének felszínre, akkor ez a nemzet megbontására vezetne. . Ez aiz1 oka annak is — folytatta azután — hogy szemben állunk iái jelen kormánnyal. Az országos politikában nem támogathaltjuk azt a kormányt, amely az ismert módon kezeli ia> szabadságjogokat. Nem lehet bázisa, a választójognak a nyílt szavazás, mert ez csak terrort és visszaélésekét szül. Hogv-Jiigy- iiink az olyan kormánynak, amely még ma sem tud megszabadulni ama támogatóktól, alkik öt éven át tönkretették a várost. ......... Azu tán a kormány közgazdasági politikáját bírálta nagy tetszés mellett. Nekiment ai forgalmi adónak, a magas árdrágító vámoknak, követelte a hitel- kérdés rendezését és azt. hogy meg kell szüntetni a hatóság versenyét ai kereskedelemmel. ! Valóságos darázsfészekké alakult azonban az ülésterem abban ai pillanatban, amikor az üzletek ezévi és a lakások jövő évi felszabadításáról, beszélt és építkezést sürgetett, valamint azt, hogy a lakosságot megfelelő védelemben kell részesíteni. — Le a háziurakkal! — harsogták minden oldalon. S ha már benne voltaik. Wollt'f Károlyira,k is jutott nehány „le vele!“ fis még Bárczy István is jót mosolyog, amikor Ugrón citálja Wolff ujesztendei bolondgombáiát, amely szerint „a liberalizmus, a demokrácia, a szocializmus és ,a kommunizmus egy méhből születtek.“ — Ezen én csaik mosolyogni tudok — mondta Ugrón — és nincs is más válaszom, minthogy a ikömmüw és a forradalmak olyan pártokból születtek, amilyennek szolgálatában Wolff Károly áll. A kommunizmusnak nincs nagyobb ellensége, minit az őszinte liberalizmus. Csak a liberalizmus foglalja össze ezt az országot. Ha ismét Nagy-Miagyarországot akarunk, hogyan hódíthatjuk vissza la nemzetiségeket, ha wem liberalizmussal? Igenis, idegen fajok segítsége szükséges ahhoz,, hogy itt Európa közepén, mi maroknyi nemzet megállhassunk és Nagy- M agy a r or,szágó t vissz aszie r e zhe ssii k. Lelkes tüntetés Rassay Károly mellett Álig ült el ,aiz Ugrón mellett szóló ováció, amikor már Rassay Károly állt fel szólásra és neki tapsolt hatalmas erővel az egybe gyűlt tömeg. Kétségkívül feléje fordult a legnagyobb érdeklődés, mert ő volt a központja az elmúlt hetek vehemens támadásainak. Mindenki tudta,, hogy Rassav ma kemény csapásokat mér ellenfeleire. Valóban igy is történt, bámulatos szónoki erejével úgy magával ragadta a közönséget, hogy .az izgalom pirossága kiült az arcokra és szinte mindén mondatát tapsok zápora honorálta. Rassay ezúttal inkább gúnyos és hol előkelőén, hol jókedvűen szatirikus volt. a, közönségből azonban valósággal ellenséges indulat tört k,i azokkal szemben, alkik Rassaynak barátaiból ellenségeivé lettek. Közben pedig csak uigy ontotta a mély gondolatokat Is. különösen, amikor a liberalizmusról szólott: — Nincs a világnak egyetlen metropolisa se, amely meg ne értené, hogy egy nagy várost, amely természetszerűen ,a kereskedelem és az ipar pillérein nyugszik, csak a liberalizmus vezethet. Utalt azután a budai kiskorcsmák komikus áb- tándozólra és a politikában szereplő elvbarátokra, akik a haltaimat szeretnék ai kezükre keríteni, s akik Kecskemétet akarják megtenni az ország fővárosának. Kitörő helyeslés közben jelentette ki: — Ezekkel ,azi elvekkel talán el lehet kormányozni Kecskemétet, de Budapestet csak tönkre lehet tenni... A magas C A jobboldal felöl most a baloldalnak való válaszra csapott át Rassay Károly, akinek minden mondata után szemmelláthatóan fokozódott az érdeklődés. Kifejtette, hogy a szabadelvű reneszánsznak kell Magyarország politikáját, erősödését és boldogulását jelentenie. — Ez a politika talán — mondotta a nemes őszinteség hangján — nem mindig tudia a magas c-t kivágni, de az én, véleményem szerint, akik az országot vezetik, azoknak nem szabad magukat a tömegek által vezettetni... Hogy pedig már virrad mégis valahogy, ezt is konstatálta Rassay. Ez az eredmény pedig azoknak az érdeme, akik esetleg népszerűségük veszélyeztetésével is, de liberálisok, azonban nem felforgatok. Elemi erővel tört kil azután itt Rassayból az utolsó hetek elkeseredése: — Nem tudom megérteni — mondotta — miért kell bennünket olyan dühvei támadni? Ha WoAffék támadnak, azt értjük, mert mi a;zj ő halálukat jelentjük, mert ebben a harcban el fognak pusztulni mindazok, akik csak a forradalmi levegőben tudtak élősködői. De nem tudom megérteni, hogy miért támadnak bennünket a forradalom o'leni küzdelem Bayard lovagjai? Mit csináljunk velük? Vegyük fel a sarat, amivel ránk hajigáinak, hogy besározzuk romunkat? Vagy egyszerűen intézzük el őket a közismert vigszimházi gesztussal: „Hagyjuk a nagypapát!” Viharos derültség követte Rassav eme szavait. s tudni kell, hogy senkii jobban el nem bukik, mint akit kinevetnek. Rassay elemében volt. minden baloldali csipkelődést, amelyek a gúnynevek és a gorombaság között táncoltak, százszoros elmésséggel parírozott ki és hallgatói nem győzték tetszésnyilvánításaikkal elhalmoznL De aztán komolyra fordult a dolog: — Volt idő. amikor a legsúlyosabb időben eljöttem ide és hirdettem, amit ma hirdetek... Felzugott a terem: — Hát a bombát kinek küldték? Talán nekik? A gazdag- zsidók bérencei A felháborodás hangján utasította vissza ezután R assay Károly a radikálisok legújabb és már egészen elfajult támadási módszerét. Meglobogtatta a demokraták hivatalos orgánumát, amely azt irta Rassayékról. hogy a ,,gazdag zsidók bérencei“. Eddig jobbról nevezték igy őket. ma már balról jön ez a kvalifikálhatatlan hang. Nem csoda, ha Rassay kifakadt: — Az én útiköltségemet, amikor az ország határán átléptem, senki vissza niem adta. — Amíg — folytatta később — jobbról mondták ezt. szó nélkül elmentem a rágalmak mellett, de most. hogy balról hangzik ugyanez, meg kell kérdeznem a polgárságot, helyesli-e ezt a harcmodort? Még ejgy mondattal áldozott lama borzalmas éjszakának. amely ezt a termet öntözte fel ártatlan, munkás polgárok vérével: — Az az este — mondotta — egy életre összekötött a szabadelvű gondolattal. Viharos taps köszöntötte ezt a gondolatot és a •taps többé el sem ült, újból kitört, amikor Rassay konstatálta, hogy a fajvédő sajtó tajtékzó haragja egy pillanatra sem enyhült vele szemben. — Ez az én érdemrendem — mondotta. — Ha pedig az ellenségeim megmaradtak, a barátaimból pedig néhányat elvesztettem, azt ne énrajtam reklamálják. hanem azokon a barátaimon, akiket elvesztettem. Éber Antal éles támadása Wolffék pénzügyi politikája ellen Még javában tüntettek Rassay mellett, amikor a közönség Éber Antalt kívánta hallani. A hosszú és heves ostromnak eng'edni kellett és Éber pompás rögtönzött beszédet mondott. — Nem azért jöttem ide — mondotta — mintha bármi célom lenne, de úgy gondoltam, hogy egy fővárosi polgárnak ott a helye, ahol a szabadelvű lobogót kibontják. Beszédében mindvégig hatalmas szaktudással Wolffék gazdasági és pénzügyi politikáját dorongolta. Elmondotta, hogy már a közgyűlési teremben elkeseredett harcot vívott a .közgazdasági antitalen- tumok“ elten. Már ott tiltakozott az elljen, hogy a főváros billiókat érő vagyonát olyanok kezeljék, akiknek arra semmi rátermettségük nem volt. — A pénzügyi kálÉirTá legSizomoi'ubb stációjához azonban — mondotta — még csak most jutunk el. mert tájékozatlanság, tudatlanság és rosszakarat vezette a főváros pénzügyeit. Szokatlanul élesen támadta Rémyil Dezsőt, akinek szerinte a BSzKRT.-nál betöltött magas pozícióra csak egyetlen hivatottsága volt. az. hogy ,,a;z alpolgármesteri helyet szabaddá tegye Zilahi Kiss Jenő számára“. Szólt azután a hires „deficitmemtes költségvetés” humoráról. — Ha tényleg megesett volna az a csoda, hogy a fővárosi költségvetése deficitmentes lett volna, akkor is parancsoló kötelességüknek kellett volna tartaniok. hogy ezt a körülményt titkolják el azok előtt, akikkel a külföldi kölcsön visszafizetésének módozatait még csak később kellett letárgyalni. Azonban „deficitmentes költségvetésre“ volt szükségük, hogy ideig-óráig előretörhessenek a leilkiismeretleniil kisajátított hatalomban. Hogy készül a deficitmentesköltségvetés? Kimutatta azután Éber. hogy hogyan állt elő e:z a hires deficitmemtes költségvetés? Mindenekelőtt úgy. hogy a főváros külföldi1 kölcsöneinek kamatait magyar koronában állították be. A másik módszer ennek elérésére az volt, hogy amikor. az állam legvégső kényszerében a személyi adók helyett a legkárosabb útra tért. behozta a leganti- szociálisabb adót. a forgalmi adót, amelynek olyan magas a kulcsa, minit sehol a világon; akkor a főváros (a kereskedelem és ipar fővárosai), amelynek késhegyig menő harcot ke lett volna vivnia emez adónem ellen, megjelent az akkori pénzűgymimiszter- nél és kérte, hogy tessék a 2 és félszázalékos forgalmi adó helyett 3 százalékosat kivetni és a hatodrészt a fővárosnak juttatni. Ebből tengették magukat ideig-óráig, de tönkretették a főváros iparát és kereskedelmét. Következett azután Wolffék bünlajstromának még néhány i'gem suyos pontja. így a telekérték- növekedési adó eltörlése, valamint a külföldi kölcsön visszafizetésének olyatén elintézése, hogy pótlékot vetnek ki a villamosjegyre és az elektromosáram használatára. — Tehát ugyanazok — vonta le a konzekvenciát.— akik fajvédőknek, a keresztény szegénység védőinek hirdették magukat) — eltörölték a telekérték növekedési aidlót, a külföldi adósságok terhét elenben rárótták azokra, akik tudvalévőén ..gazdag“ emberek, hiszen nem fogaton és autón, hanem — villamoson kénytelenek járni. Ez volt az ő szociális, keresztény- és faivédő politikájuk. A rakpartok bérbeadásánál „érthetetlen gyen- gédséggel kezeltek egy társaságot, amelynek nász- vénytöbbsége1 osztrák és angol kezekben van. — Aiz, aggok men házában — emelte ki Éber a szörnyű kontrasztot — ai legszegényebb embereknek a zsebpénzét havi öt koronában szabták meg. Vájjon miért) nem érvényesítették ezeknél a szerencsétlen páriáknál azit a gyengédséget, .amelyet a gazdag társasággal szemben alkalmaztak. Még egy ejlmés hasonlatu l illusztrálta Éber Antal Wolffék rendszerét, majd befejezte az érdeklődést mindvégig lebilincselő beszédét. A gyűlés utolsó szónoka Márkus Jenő miniszteri) tanácsos volt, aki lelkes szavakkal szervezkedésre szólította fel az Erzsébetváros polgárait. •— Zászlót kellett ragadnunk '— mondottá —- Inert ez a város a lejtőre jutott lobból a magaslatból: ahova nagy polgármesterei, elsősorban Bárczy István, emelték . . . A gyűlés lelkes hangulatban oszlott szét és még a lépcsőházban is újra meg újra megéljenezték á liberális vezéreket. .................. > ■' m- « BU DAPESTI NEMZETKÖZI VÁSÁR 1925 Április is—27-ig. Rendezi a Budapesti Keresk. és Iparkamara. Európa összes nagyobb városaiban külképviseletek. Kedvezményes utazás és vizűm. - Lakáskiutalás. Fitálásosith a vásárirodánál V., Szemere-ucca 6. Volt-e már Keleten? Látta-e már azt az isteni nyugodtságot. amellyel a török és az arabs az élet viszontagságaitviseli? Ezt nagyrészt az erős. hamisítatlan babkávé bőséges fogy a s z t á s á n ak k ö s z ö n h e t i . —— Cselekedjék hasonlóképen! Meinl Gyula r.-t. J tá las mel e t, o!c ó gyári á ban, elsőrangú kivitelben; szállít haló-, g>ermik-, ieányszo- b«k t, konyha, e őszoba, hallbere d zése et, sza óngarnituráka', XYLOS g érmék ágyakat, XYLOS rúg . mai faágybetíteke , s á.loda- berendezéseket részi eífizttésre is Hazai Fatermelő Rt. Városi üzlete kizárólag V., Nádor-u. 18. Tel. 8-79. ÉPÍTŐANYAGOK ’ERNOLIT ASBESTPALA vezérképviselete. TÉGLA, CSERÉP, darabos és oltott mész, cement, gipsz, betonvas, vasgerenda, sodronyszeg, kavics, homok, mennyezetnád, betonáruk gipszlap stb. raktárról legolcsóbban kapható PALLOS és PERELIS Építőanyag kereskedelmi ÉS IPARI R -T.nál, BUDAPEST IV., Deák Ferenc-u. 17. Tel: 74-33. Raktár: HU.VGÁRIA-ÚT 37-39.
