Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-07 / 1. szám
Budapest, 1925 január 7. ^foMZO&líüZMP ó Bárczy István: „Ezta harcot nekünk elvesztenünk nem szabad“ Beszélgetés Budapest nagyn:vQ vált főpolgármesterével a községi választások kilátásairól A Fővárosi Szabadelvű Párt szervezkedésiben és agitációs tevékenységében — mint értesülünk — teljes erővel részt kíván venni Bá r- czy István, Budapest nagynevű volt főpolgármestere és polgármestere is. Akik ismerik B á r c z y István finom, előkelő egyéniségét, bizonyára csodálkoznak ezen. A korteshadjárat nem az ő ízlése szerint vai'.ó, de ma mindenkinek ott kell lenini a küzdelemben. Ott kell lennie a harcban, ahol azokat a páratlan értékeket kell visszaszierezni, amelyeket éppen az ő bőilcs, ragyogó sikerű és páratlanul népszerű kormányzása hozott életre. Az ő nevénél vonzóbb lobogót nem lehet Budapesten a községi választásokon kibontani1. Éppen ezért hozzá fordultunk és tőle kértünk információt arra vonatkozólag, hogy milyen auspiciumok között indulhat meg a liberálizmus és demokrácia nagy mérkőzése a haldokló reakcióval. Bárczy István készséggel állott a Fővárosi Hírlap rendelkezésére és a községi választások kilátásairól a következőket violt szives elmondani: — Az általános érdeklődés mellett, amelyet zászlóbontásunk felidézett, egyszerre megindult a harc ellenünk szóban és Írásban, még pedig elsősorban halfelöl. Lekicsinyelték a mi mozgalmunkat, elneveztek álellenzékieknek, álszabad- elvüeknek, megvádoltak azzal, hogy megbontjuk a reakció ellen küzdők sorait. A szabadelvű irányt képviselő sajtó egy része se mutatott nagy rokonszenvet irántunk. —• Az álellenzéki és álszabadelvü jelzőkre vonatkozólag nincs imát mondanom, mert azt a közönség úgyis maga fogja megítélni eddig követett és ezután követendő eljárásunkból. Azonfelül az a kérdés is a fökérdés eldöntésétől függ. nevezetesen, hogy zászlóbontásunk fog-e használni vagy ártani a reakció elleni küzdelemben? — E tekintetben hogy áll ma a helyzet? ügy, hogy a tőlünk baloldalt álló pártok, nevezetesen: a szociáldemokraták, a Kossuth-párt és a demokrata párt a demokratikus biokban szövetkezve kívánják a fővárosi választási harcot megvívni. Hogy ez helyes, célszerű és a legnagyobb eredményt biztosító taktika-e, arról nem A Fővárosi Hírlap karácsonyi számában Jelent meg Ripka Ferenc kormánybiztos nagyjelentőségű nyilatkozz ita, amely miár lényegesen többet mond a városházi létszámaposztásra vonatkozója®, mint a belügyminiszterinek mcjnlehetősen általánosságokban tartott, ismeretes rendelete. A kormány biz jtos már határozottan megállapítja a kormány kívánságát, amely szerint a tanácsi ügyosztályok számát tizenhaltról tizire redukálják. Ugyanakkor pedig a ke- rü’eti elöljáróságok számát néggyel, esetleg ötfbJ fel akarják emelni, ami a belügyminiszter szerint az adminisztráció működését simábbá és közvetlenebbé tenné. A most végrehajtandó reform tehát a létszáraapasztás mellett az adminisztráció decentralizálásának céllát is szolgálni kivánla. Ami most már az elöljáróságok szaporításának kérdéséit illeti, erre vonatkozólag azt az információt kaptuk, hogy a kormány nemcsak az elöljáróságok, hanem ezzel kapcsolatban a közigazgatási kerületek problémáját is meg akarja oldani. A reform kétségkívül «ízt jelenti, hogy nemcsak öt elöljárósággal kapunk többet, de egyben a mai tiz közigazgatási kerület helyett' tizenöt közigazgatási kerülethez Jut Budapest. Az eddigi tervek szerint a Várból, a Terézvárosból, aa Erzsébetvárosból, a Ferencvárosból és 'Kőbányából hassanak ki egy-egy uj kerületet. 1A Víziváros, óbudai, a Belváros, a Lipótváros |és la Józsefváros megtartják mai egységüket. A tterv cf'.len egyes-k azt hozzák föl, hogy oko- Isabb lenne a Lipótvárost ketté osztani, mint a IVárat, mert a Vár csak területileg aránytalan & többi kerülethez képesít, de lélekszám tekintetében nem abnormális; ugyanakkor azonban a Lipótváros terűidül g is és lélekszám tekintetében is tulfejlődött. 'Kétségtelen hogv az adminisztrác'ó megjavítása érdekében a legfőbb elvnek á «területek arányosításának kell lennie. Itt csak azt konstatáljuk, hogy mündezek még csak tervek és kombinációk mél®, a döntés csak a közeli napokban történhetik meg. vitatkozami, mert ez a szövetkezett pártok dolga. A'z azonban egészen bizonyos, hogy a választók ama részében, amelyik a községi keresztény párt városi politikáját elhibázottnak és a főváros közönségére nézve károsnak tartja, vannak nagyon sokan, akik olyan szavazólappal szavazni nem hajlandók, amelyen, ha csak részben is, a szociáldemokrata páirt, vagy a Kossuth-párt, vagy a demokrata párt jelöltjei szerepelnek. Ezeknek a s’zámát ma pontosan megállapítani nem lehet, de hogy sokan vannak ilyenek, az egéiszen bizonyos. Már most az eddigi városházi kormányzat megdöntése érdekében nem klvánatos-e. hogy legyen olyan párt. amely azokat a választókat gyűjtse zászlója alá. akik az előbb említett okokból a demokratikus pártszövetség lal- stromával szavazni nem akarnak. Ez annyira világos, hogy további magyarázatra nem szorul. — Nekünk egyénileg sokkal kényelmesebb lett volna csatlakozni a többi baloldali pártokhoz, mert akkor minden fáradság és kockázat nélkül bevonuIhattunk volna a győztes többséggel a városházára. De mi a nehezebb, fárasztóbb, küzdelmesebb utat választottuk, mert függetlenek akarunk lenni a többi pártoktól, mert ez felel meg a mi meggyőződésünknek, és mert billhnk szerint csak igy lehet biztosítani a reakció elleni feltétlen többséget. Éppen a mi pártunkkal megszerzendő többlet biztosítja a többséget, szükség esetén még azokkal szemben Is. akik a törvényhatósági bizottságnak hivatalból vagy kinevezés folytán lesznek tagjai. Természetesen nem' gondolok arra, hogy az utóbb nevezett 66 tagja a törvényhatóságnak velünk szemben fog állni, sőt határozottan számítok nagy tőbbsélgüknek a támogatására, de nekünk minden eshetőségre fel kell készülnünk. Ezt a harcot nekünk elvesztenünk nem szabad. Nem is fogjuk, mert Budapest igaz barátai velünk lesznek. A győzelmet mi kockára nem tesz- sziik, hanem éppen mi fogjuk biztosítani, hogy a győzelem teljes és végleges legyen. Hasonlóképen cslalk tervekről beszélhetünk a létszámcsökkentés kérdésében is. mert a létszámcsökkentés legfontosabb kérdései tekintetében Rakovszky belügyminiszter csak most ül maid össze tanácskozásra Ripka Ferenc kormánybiztossal. Biztosra veszik, hogv a hat tanácsnokon kívül feltétlenül nyugalomba küldik a harmadik alpolgármestert, „laz alpolgármesteri címmel és jelleggel felruházott tanácsnokot“. Zilahi Kiss Jenőt is. Ez Itermészetes. hiszem ezt az állást közgyűlési b táro- zaítal 1910-ben rendszeresítették és ennek az állásnak a fővárosi törvényben nyoma sincsen. Budaipest közönségében ez na©y megnyugvást fog kelteni, mert a főváros polgársága örömmel fogja látni, ha Zilahi Kiss Jenő egész kiváló munkásságát az ébredő és fajvédő mozgalomnak szentelheti. A hat tanácsnok nyugdíjazására vonatkozólag, különféle kombinációk vannak íomgialomban. Van egy elv. amely szerint az uj kerületi elöljáróságok személyzetét a most B. listára helyezendők közül kell elsősorban kiállítani. Ezen az alapon egyesek azt remélik, hogv a B. listára kerülő hat tanácsnok közül öltöt kerületi elöljáróvá lehetne átminősíteni. Tudni kell azt is. hogy — amint az a múlt szombati tanácsülésen kiderült — a főváros tanácsa nem hajlandó önmagám a harakirit elkövetni. nem akarja — ami kényes is — megszabni az elvet, hogy a rangidős, vagy a rangban legidősebb tanácsnokok menjenek-e nyugalomba. A tanács ugyan azt vallja, hogv a belügyminiszter rendelkezése beavatkozás a főváros autonómiájába, tulajdonképen azonban ennek a hangoztatásával el akarja hárítani miagától az öncsonkítás kellemetlen ifeladiatát. Ezért vár a döntés Rakovszky belügyminiszter és Ripka Ferenc kormánybiztosra. Természetesen álmodni sem lehet arról, hogy a tanács leeutóbbi tessék-lás- s'ék ,Jétszámiapasztásával“ már elegeit is tettek a belügyminisizter kívánságának. A miniszterelnök szájából hallottunk arrólt hogy az eljövendő esztendő jobb lesz, mint amilyen az elmúlt volt. Aki az országot kormányozza, talán jobban belelát a jövendőbe, mint a többi, a közönséges emberek, de — ne vétessék zokon nekünk — mi még nem láttunk embert, aki nem reménykedett volna az uj esztendőben és ne szidta volna a múltat. Nem is lenne méltó a miniszterelnök arra, hogy az ország élén álljon, ha a nemzet jövőjében nem bízna. A jövendő pedig mindenkor a holnapon kezdődik, hiszen többé-kevésbbé tudják a kormányférfiak, hogy hol szőrit a cipő. A miniszterelnök például meg is jelöli három nagy nyavalyáinkat: a vámok magasságát, a forgalmi adó gyilkos árdrágítását és a hitel hiányát, azaz, hogy megfizethe- tetlenségét. De azonnal hozzá is teszi, hogy mindezek leépítéséhez hónapok kellenek. Nem kívánjuk más száz betegségünket, szegénységünk más száz leoperálni való geny- nyes daganatát bemutatni. Megelégednénk mi ezzel is, ha a miniszterelnök említette három borzalomtól megszabadítanának bennünket. De azt azután azonnal. A többit meg fokozatosan. Valahol azonban meg kellene kezdeni a dolgokat és az ilyesmikre legjobb az uj esztendő, amely maga is valami kezdetet jelent: csak aztán azt ne mondják, hogy miután ezen az újéven még nem kezdhetjük meg a dolgot, majd a jövő ujesztendőkor gondolkodunk róla. Mert ez nálunk már igy szokott lenni. A mulatóhelyek eladása ezentúl csak rendőri beavatkozással lehetséges. Nemcsak hogy a főkapitány engedel- mével lehet ezentúl mulató-tulajdonossá lenni, de a mai mulatótulajdonosok előéletét is megvizsgálják és aki már börtönben ült, annak nem adják ki a „pótengedély f‘, amely nélkül a jövőben senki sem lehet lokáltulajdonos. Bármilyen liberális felfogásuak vagyunk is és igy perhorreszkáljuk azt, hogyha lehetetlenné teszik a büntetését elszenvedett bűnös további üldözését, éppen annyira helyeseljük ezt a fökapitányi intézkedést. Mert, aki nem lehet lokál-tulajdonos, az még mindig igen sok tisztességes módon megkeresheti a kenyerét. Ezzel szemben, aki börtönben ült már, annak a számára a bűn ezerféle formájára nyujt alkalmat az éjszakai élet, a lebujok atmoszférája, amelynek révén igazán vidáman lesz az ilyen ember visszaesővé. A rendőrségnek azonban nem lesz túlságosan nehéz dolga a „prius4,-ok kikutatásával, mert a lebujok maguk mutatják meg, hogy kik a fegyház- viselt tulajdonosok, de még azt is, hogy kik érettek meg már a börtönre? A kirakat, a cimtábla, a transzparens a reklám legfontosabb eszközei közé tartoznak, mig a reklám nélkül sem a kereskedelem, sem az ipar megélni a mai viszonyok között nem tud. Szeretnénk ezeknek az eszközöknek a hatalmát és lehetőségét a legszélesebben kiterjeszteni, mert véleményünk szerint, csak egyetlen korlát lehet és ez: az ízlés. Budapesten csak ez az egy hiányzik és a kereskedelem, meg az ipar csak önmagának használna, ha ezen a téren önként alárendelné magát egy szervnek, amely mértéket tartana. A vége úgyis az lesz, hogy a reklám ízlésbeli szertelenségei ellen is csinálnak egy mozicen- zurát, éppen ezért azt ajánlanánk azoknak, akiket illet, inauguráljának ők maguk egy szervet, amely elvégzi az izlés-kontrollt. Mert mindig jobb, ha az ember maga szerez magának egy barátot, mintha hivatalosan ültetnek a nyakára egy ellenséget. A tanács nem végez önmagán harakirit Rakovszky belügyminiszter és Ripka kormánybiztos döntenek a létszámapasztásról Öt uj elöljáró — Zilahi Kiss nyugalomba megy
