Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-04-09 / 15. szám
Tizenharmadik évfolyam Ara 1000 kor. Budapest, 1924 április 9. 15. szám. ■uiritiiw»ihiiitüiitiaiiiigiflhHIBIIHi»imílliaiitBHidiuntiiHfiiühtaüia»iibíriáiniEliilbiiiaiiia>liainnii»aii!gtig ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 50.000 korona. Félévre 25.000 kor. Állandó melléklet: TŐZSDEI HÍRADÓ VAROS!, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS szerkesztő DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám Csak minden negyedik ember lesz uainsztó Mintegy 250.000 ember vesztette el szavazati jogát — BródyErnő nyilatkozata Hol az ellenzék? — kérdezi teljes joggal a pesti polgár, aki még abban a korszakban is, amikor titlajdönképen nemigen törődött Budapest Irommu ni fásának ügyeivel, megkövetelte, hogy harcoljanak jogaiért. Ma azonban nem közömbös a polgárság előtt, hogy mi történik a városházán. Ma létérdeke, hogy végre-valahára még a csökevényei is kürtőd janiik a Károly-kaszárnya vastag falai közül a kurzusnak. Ma sokszoros joggal kéri számon a budapesti polgár, hogy hol van az ellenzék, amely minden jel szerint a hatalom átvételére lesz hivatott? Its mi bevalljuk, nem tudunk felelni erre a kérdésre. Szeretnénk név szerint tetemne hívni az ellenzéki mozgalom koporsójához mindenkit, aki becsületével kötötte le magát az ellenzéki zászlóhoz. Ez tulajdonképen nem is volt túlságosan nehéz, amikor az a zászló a kétségbevonhatatlan, biztos győzelemnek a hirdetője. A fővárosi választójogról szóló, Rakovszky Iván-féle szomorúi javaslat még mindig nem került a nemzetgyűlés elé, pedig 1923 december utolsó napja óta cx-Iex van a városházán és minden, ami ott történik — teljesen elismeréssel vagyunk ugyan Terstyánszky Kálmán kormánybiztos objektivitása iránt — kicsúfolása a törvényben lefektetett autonómiának. Ez a szerencsétlen javaslat nem tud semmi módon a törvényhozás elé kerülni és senki, <te> senki• sínesen, aki ennek ai javaslatnak, illetve a javaslat gyökeresen megváltozott formájának törvényerőre való emelését sürgetné, siettetné. Csodálatos: Márkus Jenő ajkáról hallunk egy-egy feljajdulást, Breky Károly beteg, Rassay Károly üdül, Vázsonyi visszavonult, Bródy Ernő hatalmas erővel az> ellen küzd, hogy a kényszer- kölcsön gyilkosán sújtja a polgárságot Baracs Marcell az ügyvédi kamarában jubilál, a főtanácsosok áliellen- zéki pártja űzi ősi kils játékát. És a szociáldemokráciák? Hova lettek? Nem tudják kihasználni a helyzetet, amely a baloldali polgárságot, meg a munkásságot akarja és tudja nyeregbe ültetni a városházám A közgyűlés pótló tanácsülésen folyik tovább a meddő tétlenség, álmos tunyasággal emelik minden szolgáltat'.nánynak az árát és mindezért a felelősségtel enseg biztos tudatában nehány ember vállalja az ódiumot. Szeretnénk tudni, miért nem tárgyalta le már a nemzetgyűlés a fővárosi választásokra vonatkozó javaslatot? A közoktatásügyi reform — hogy csak egy példát mondjunk — várhatott volna husvét utánig is, amikor mindenki tudja, hogy az iskolák csak szeptemberben kezdődnek. De ez a javaslat mégis sürgősebb volt, mint a fővárosi választói jog, amely pedig már a bizottságok előtt is megfordult. Nem tudunk mást elképzelni, hogy ez a reakciós javaslat már éppen úgy a múlté, mint Rakovszky Iván másik rosszemlékű javaslata, a rendtörvényjavaslat, vagy Nagy Emil halvasziitetett büntetőtörvénye, Valószínű, hogy az uj javaslatot máj nem a inai belügyminiszter fogja a nemzetgyűlésen képviselni, meg kell tehát várni a fővárosi választó javaslattal a belügyminiszter-válság befejezését. És itt újra és újra azt kell kérdezníiuk, hogy hol van a városi politikában az ellenzék, amelynek a tények ilyen ismerete mellett már régen erőteljes harcba'« kellene állania és követelni azt a fejet, amely már amúgy is lehullóban van és amely minden erővel megakadályozza, hogy ki lehessen söpörni a városházáról a kurzust. Ebben a kritikus pillanatban, a győzelem biztosságának teljességében szomorú tétlenséget látunk. Elismerjük, hogy az ország 'és a polgárság létérdekei a legnagyobb veszedelemben vannak a szanálási javaslatok révén. Itt is meg kell konditani a vészharangot: de a városháza bevételének is most kell megtörténnie, a ennek érdekében szintén meg kell indítani végre a demokratikus pártoknak a biztos győzelem roham- csapatait * a A központi választmány legutóbbi ülésén Petro v á c z Gyula kívánságára jelentést produkáltak arról, hogy hány választója lesz Budapestnek, ha majd a községi választások alkalmával az urnák elé fogunk járulni, hogy akaratunkat nyilvánítsuk. A jelentés egészen leplezetlenül tárja fel Budapest, szégyenét, amely abban ált, hogy sehol a világon nincsen olyan szükrefogott választói jog, mint nálunk és sehol olyan sok embert nem fosztottak meg szavazati jogától, mint Wolffék Budapestjében. A főváros hivatalos számadatai szerint az egyes kerületekben igy oszlanak meg a választók: 1.- 34.711 VI. . 54.134 11. . 18.574 VII. . 54.120 III. . 16.123 VIII. . 37.923 IV. . 10.702 IX. . 30.753 V. . 26.685 X. . 17.264 Ezzel szemben a legutóbbi nemzetgyűlési választások szerint beosztott választókerületekben a választók száma a következő: I. választókerület .................. 69.405 II . választókerület......................116.711 II I. választókerület......................114.170 A hivatalos jelentés azt. mondja, hogy az ö sz- szes választók száma Budapesten 300.286, ez a szám azonban a későbbi kiigazítás folytán 304.700-r a emelkedett. Tény az, Hogy a három kerületre való osztás mellett tényleg 300.286 a választók száma, a tíz kerületre való osztásban azonban pontos összeadás után 300.989 választót kapunk. Érdekes megemlítem, hogy Pe.tr ovácz Gyula kijelentette, hogy neki a huszonkét kerületre való beosztás szerint van szüksége a választók rnegoszA Fővárosi Hírlap legutóbbi számában) beszámoltunk a szanálási javaslatnak arról a. rendelkezéséről, amely szerint a kormány — ha majd Terstyánszky kormánybiztos missziója lejárt — „pénzügyi szak-közeg“-et, magyarán szólva pénzügyi diktátort küld a városházára. Ez az intézkedés kétségen kiviil igen mélyen belevág a főváros autonómiájába, bár Wolffék gazdálkodásának ellenőrzése szempontjából mindenképen kívánatos. A kormánynak azonban az a célja, hogy a fővárost erősen ellenőrizze., mert rendkívüli érdekei vannak a városházán, amelyek között a legfőbb szerepet a külföldi kölcsönért vállalt garancia teszi. Wolff Károly, aki még mindig remél, bár erre a legcsekélyebb oka nincs, nagy fölháborodással fogadta' a pénzügyi diktátor kérdésének gondolatát és egyrészt a főváros autonómiájának megsértését. másrészt saját személyével szemben való bizalmatlanságot látott benne. Ezzel szemben Wolff Károly tábora, amelyben kevesebb a lélekjelenlét, mint a. vezérben, nem sértődött meg, hanem megriadt bár ők már a bukás veszedelmét is tisztábban látják, mim látja az ő prófétájuk. ök tudják azt is, hogy mit jelent a pénzügyi diktátor. Éppen ezért megfeszült erővel kezdték animálni a vezért, hogy lásson munkához, szerelje le a kormányt vonassa visstza, vagy ha ez sehogy sem megy, enyhittesse ezt az intézkedést lását mutató számokra. Ez mindenesetre azt jelenti, hogy Wolffék a huszonkét kerületben való választással számolnak. Kiderül azonban, hogy még háromszázezer választója sem lesz Budapestnek. Megkérdeztük ugyanis Bródy Ernő dr. volt nemzetgyűlési képviselőt, aki kiváló ismerője a választások kérdésének és aki a következőket volt szives mondani a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Háromszázezer választó szégyenletesen kevés. De még ez a szám is csökkenni fog, mert elesnek azok is, akiknek nincs meg az uj javaslatban követelt hatéves egyhelybenlakásuk. Ezeknek a számát minimálisan ötvenezerre kell tenni, ami azt jelenti, hogy Budapestnek minimálisan kétszázezer és maximális an 'kétszázötvenezer választója lesz a községi választásokon. Ez azt jelenti, hogy egymillió lakosból, amelynek fele felnőtt, csak negyedrésznek fesz választójoga és jelenti azt, hogy 100.00U—150.000 embernek a jogát vettek el a legutóbbi nemzetgyűlési választásokkal szemben i s, mig a Friedrich-ícle választójog alapján történt községi választások választóinak számával szemben 200,000— 250.000 főnyi az apadás. Mert nem szabad elfelejteni, hogy az első községi választásoknál, amikor a Fried- rich-féle rendelet alapján ült össze a közgyűlés, még 460.000, a Bethleni-féle rendelet alapján megejtett nemzetgyűlési választásokon is még 360.000 volt Budapest választóinak a szarna. A vezer vállalkozott is es habar nem sikerült n pénzügyi diktátor szerepét kikapcsoltatni. de mindenesetre lényeges enyhítést vívott ki. nem is gondolván arra, hogy ezt az enyhítést már egy egészeire már rézsűin fogja élvezni. Wolff eljárt ebben az ügyben mindenhol, ahol csak lehetett Tárgyalt gróf Bethlen István miniszterelnökkel, báró Korányi Frigyes pénzügyminiszterrel, K ál lay Tiborral és felszólalt a szanálási javaslatok bizottsági tárgyalásán is. Természetesen, amikor saját rezsimjének péna- ügyi eredményeiről volt szó, nem takarékoskodott a dicsérettel. Kifejtette, hogy amikor ő és pártja a kom- mün megszűnése után a fővárosnál megkezdték működésüket, az 1920 szeptember elején érvényes kurzusok szerint — angol fontra átszámítva — összesen 7,S41.244 angol fontot kitevő, különböző adósságokat találtak, 1923-ban pedig ugyanazon átszámítás szerint, a főváros adóssága már 1,261.946 fonttal volt ennél az összegnél kevesebb. A kormánynál még mindig grata persona Wolíí Károly és igy nem csodálni való. hogy elhitték neki ezt. noha nagyon hihetetlenül hangzik az egész, amikor tudjuk, hogy még ma sem fizettek egyetlen fontot sem, de egyetlen papirkoronát sem külföldi adósságokra, sem pedig az angol font nem csúszott le ezidö alatt. (Uolff lealkudott a pénzűéi diktátor Maliiéi Mihelyt a főváros kifizette külföldi adósságait, megszűnik a „pénzügyi szakközeg" működése — Riadalom a többségi pártban
