Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-01-09 / 2. szám
Ára ^tUU ?«or. Tizen fi nrrnadik é vfo lyom Budapest, 1924 január 9 2. szám. P^TilD»!anToI]inmO?sT^ííralF^ITöI1S08glS^i^l:I20gg8íSll8aiIigfilSnSllDSgIOS8Sag8mUEOj ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész vAROSi, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP évre 20.000 korona. Félévre ____—-.****—_____ 10 000 kor. Állandó melléklet: TŐZSDEI HIRÄDO FELELŐS SZERKESZl'Ö DA CSŐ EMIL iiBiiiommBgggismim: Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám A kormánybiztos, akinek eljövetele — szerintünk és a törvény szerint is — nagyon késön történt meg, elfoglalta hivatalát, bemutatkozott a tanácsnak és a sajtónak. Minden Uszteldíünlí dacára engedtessék , meg nekünk, hogy a mai napon ne tömjénozziik a férfiút, aki a nagy inisz- sziót vállalta, csak éppen tudomásul vesszük érkezését és reményteljesen várjuk működését. De ne tartson bennünket tinneprontoknak se a kormánybiztos nr,- ha. kinevezésének körülményeiről ejtünk néhány *zót azon a napon, amikor Wolffék szomorú emlékezetű közgyűlésének seierepét a tanáccsal egyetemben átveszi. A kormánybiztos urai a Dömötör-féle törvény, az 1920. évi IX. k-c. 23. §-a értelmében nevezték ki a főváros ügyeinek legfőbb ellenőrzőjévé és adták meg a hatalmat, hogy a polgármester és a tanács közreműködésével a közgyűlést is helyettesítse. A mi szerény törvényértelmezésünk szerint nagyon nehéz megmagyarázni ezt a kinevezést. Nehéz megmagyarázni m a, de a legkisebb mértékben sem lett volna kétséges ennek a kinevezésnek a jogossága akkor, aniikor ez tényleg aktuális lett volna. Mert volt pillanat, amikor a törvény megkövetelte volna a kormánybiztos kinevezését, de a kormány áldozatot hozott Wolffék iránt való barátságának és.nem teljesítette ezt a kötelességét, amely valóban radi- kálls> de jogos' és egyedül törvényben gyökerező lett volna/Erdemes-e még egyszer feljegyezni, hogy a kormánybiztos kinevezésének a, törvény értelmében a közgyűlés ellenzéki tagjainak leköszönése másnapján, Zilahi Kiss Jenő provokáló megválaszt ás,-Inak alkalmából kellett volna bekövetkeznie. v 'II', A törvény szelleme és betűje szerint ki kellett vote nevezni a kormánybiztost, mert akkor ordító tényként állt előttünk az, hogy a közgyűlés m u nk afk é,p t e 1 e m Teljes erőnkből -harcoltunk annak .idején a törvényjavaslatnak többek között eme szakasza ellen is, mert a főváros autonómiájának serekíiöt láttuk, benne. De ők akarták, mert azt hitték, hogy minden törvény, amelyet ők hoznak, engedelmesen, csak az ő érdeküket szolgálja. Nem igy történt és most már mi mást nem mondhatunk, minit hogy a törvény: — törvény, amelynek mindnyájan alá kell hogy vessük magunkat. Az ellenzéki bizottsági tagok lemondásának, a köz'zyiilés rnegcsonkuIás á nak, munkaképtelenségének eklatáns' bebizonyosodásának másnapján tehát k ö- t eless ég lett volna a kormánybiztos kinevezése. MLa ugyanezt csak szükségnek, kényszernek mondhatjuk. Elfogadjuk tehát a kormánybiztos kinevezésének tényét, mint nélkülözhetetlen intézkedést. El kellett mondanunk ezt a tényt anélkül, hogy a kormánybiztos személyét ok nélkül, szinte teljesen ismére ti e uii 1 bántani akartuk volna. A kormánybiztost ma még csak két nyilatkozatból ismerjük. Az egyiket a sajtónak, a másikat a tanácsnak tette. Elismerés illeti meg a sajtóval szemben tanúsított rokonszenves fellépéséért; viszont meg kell állapítanunk, hogy a tanácsban mondott beszéde Is olyan, amellyel szemben nincs jogosultsága semmiféle kritikának. Jól fésült, csinos, kerek beszéd volt, amely mereven ragaszkodott a sémmit- mondás sokszor rendkívül fontos normájához. Biztosított bennünket arról, hogy nem fog hozzá nyúlni a • főváros autonómiájához, hogy nem kíván politizálni, amitől különben — mint mondta — felettesei is óvják, szeretné, ha a választási küzdelem nem zavarná a főváros adminisztrációját és igyekszik aiz átmeneti állapotot rövidre fogni. ^ztán vége. Nincs tovább. Lehet, hogy ez volt a legtöbb,- amit ebben a pillanatban mondhatott. Éppen ezért nem is kiitizálunk, de állunk az őrhelyen, amelyre rendeltettünk. Vigyázni fogunk, hogy az objektiv semlegesség fogaTe r st y ánszk y Kálmán kormánybiztos bevonult az újvárosházára. A bevonulás csöndes, nyugodt, zavartalan volt, de viszonft egyben ünnepélyesség és melegség nélkül való is. Nem sértő ez a kormánybiztosra nézve, aki tisztában van vele, hogy az interregnum ideje alatt nern igen számíthat majd ünneplésekre. Törvényhatósági bizottság nincs, de ha volna is, Wolffék nem ünnepelnék, mert a kormány- biztos kiküldésének ténye ellen van kifogásuk, ha személy szerint meg is lennének elégedve Te-rstyánszky Kálmánnal. Zajtalan, csöndes* nyugodalmas volt a kormány- biztos elnöklésével megtartott közgyűlést helyettesítő, nyilvános első tanácsülés is, amelynek elődjét három esztendő előtt akkor láttuk, amikor S i p ő c z Jenő dr. vonult be kormánybiztosként a városházára. A két helyzet között azonban mégis volt. valami differencia. A három év előtti komor hangulatú, halálos csöndben végbement tanácsüléssel szemben, mégis azt lehetett látni, hogy néhány elborult homioku tanácstagot kivéve, a felszabadulás, a reménykedés érzése járta át a sziveket. Ezen a tanácsülésen meglátszott, hogy S i p ő c z polgármester előre megállapított programmal jött, mert állandóan az annyiszor Hamupipőkévé alacso- nyitott autonómiát hangoztatta. Annyiszor elmondta ezit a szót, hogy talán annyiszor a három év alatt nem mondtak le róla Wolrí Károly és társai. A kormánybiztos kimért és korrekt volt. A városházi állapotoknak nem valami túlságos dicsérete az, hogy igen aláhuzottan hangsúlyozta, hogy a feladatot csak nehezen vállalta. A politikától távol állott mindig és most isem kíván politizálni. Csak éppen ki nem mondta,. hogy nem nagyon gusztusos dolog a budapesti városi politika. És mintha a hét a kormánybiztos politikától való iszonyának jegyében ment volna végbe, elcsendesedett a városi politika, senki sem beszél tij alakulásokról. majdnem azt mondanánk, hogy a hét teljesen politikamentes volt, aminek igen könnyen meg lehet adni a magyarázatát. Aki a városi politikával foglalkozott eddig, vagy aki most akart belenyúlni ebbe a darázsfészekbe, mindenki sok-sok csalódással lett gazdagabb nehány hét alatt. A liberális oldal széthúzása (teljesen vigasztalan képet mutat és igazán senkinek sincs oka rá, hogy valami örömmel, vagy netalán gazdag reményekkel nézzen a jövő elé. Annál nagyobb elánnal szervezkedik a jobboldal, amelynek újabb életinjekciót adott Rakó vszky Iván belügyminiszter törvényjavaslata és az a letagadhatatlan tény, hogy gróf Bethlen István nincsen abban a helyzetben, h o g y s z a k i t ai n i tudjon velük. Amikor az ellenzék számot vet a helyzettel, ezt a tényt minden esetre figyelembe kell venni. Egészen bizonyos, hogy a hatalom visszaszerzésének reménye újból összekovácsolja az összes reakciós elemeket és Wolff Károly mellett nem egy olyan ember inadalmának megszegésére még csak ne is kapacitálhassák a kormánybiztost. Ezt az egy progranun-pontot hozta. És ezt megtartani: férfiúi becsületének követelménye. .r,a<lt meg, aki már gróf Bethlen István városi pártjához tartozónak érezte magát. Ez a párt azonban nem alakult meg. Igen sokan vannak azok, akik egészen a Heinrich pártig nem hajlandók elmenni, dé ha egy közbeeső kimondottan közép-párt és kormány-párt alakult volna, abban szívesen részt vettek volna. így történhetett meg azután, hogy Ernst Sándor prclátus ur a vasárnapi Cukor-utcai gyűlésen kijelenthette: — Ne mondják, hogy a választásoknál a numerikus többség dönt. Ha a nyers szám dönt, következni fognak az erőszakos téuyek. Nehogy valaki kételkedhessek, hogy a prelátus ur ideálja ebben a.pillanatban Mussolini, elég érthetően leszögezte, hogy ..Olaszország már lerázta magáról a vörös szocializmust és ezt utólag mindenki megérteire és helyeselte.“ Egyszóval a parlamentarizmus halálát, a fascizmusnak a városi politikában való diadalát hirdeti Ernst Sándor, amit politikai múltja után nagyon furcsának kell találnunk. Ellenzéki korában igen érzékeny volt a törvényesség és a parlamentarizmus követelményeire. Erről az Ernst Sándor-íéle fenyegetésről sokat beszéltek politikai körökben és a Fővárosi Hi r lap kikérte erre vonatkozó véleményét egy olyan nagynevű politikusnak, akinek a városi politika baloldali részén igen erős szerepet szántak a jövőben. Ez a kiváló politikus ezeket mondta: — Őszintén szólva nem értem egészen, amit Emst Sándor mondani akart, hacsak Friedrich István uj szövetsége nem lelkesítette fel őt túlságosan a fascizmus mellett, amely ime a budapesti városi politikába is bevonulni készül. De sokkal komolyabb politikusnak láttuk eddig Ernst Sándort és Így inkább azt hinném, hogy a „városházi főrendek“ intézményében látja azt a csodaszert, amely a bukás lehetőségét fejük fölül el tudja terelni. Egyszóval abban reménykednek, hogy a megfélemlíthető tisztviselők és kurzus alapon kinevezendő örökös tagok segedelmével meg lesz a közgyűlési többségük. Bármilyen: reakciós is a Rakovszky-féle törvényjavaslat, még ezt az eredményt sem (tudnák elérni, hacsak — amint igen komoly tárgyalások folynak — az ellenzék tényleg passzivitásba megy. A kortes- kedés azon az alapon indul, hogy mi a szociáldemokratákkal egy fronton kívánunk haladni. Ezért mondta még Ernst Sándor is elriasztó hangsúlyozással, hogy ,,Bécs községi üzemeiben bent ülnek a szociáldemokraták.“ Elfelejtette elmondani azonban a prelátus ur, amit mi polgári, de objektiv politikusok is elismerünk, hogy Bécs üzemeit jól vezetik a szociáldemokraták és mi még Wolffékkal is meg lettünk volna elégedve, ha olyan minta-adminisztrációt tudtak volna csinálni, mint amilyennel Becs város ma dicsekedhetik. — Tény, hogy Wolffék — okkal, vagy ok nélkül — nagyon nyeregben érzik magukat. Nem merném azt mondani, hogy gróf Bethlen Istvánnak na„Bethlen akármelyik ujját harapja meg, mindegyik fáj" A kormány jobb híján Wollfék me'lé áll — A kormánybiztos székfoglalója Egy táborban a reakció
