Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-02-20 / 8. szám
2 Budapest, 1924 február 20. jfxJMBa&llijZMP kivették a kikötö-ügyben a hegemóniát a főváros kezéből és idegen kézre adta az építkezést. De menjünk tovább. A kurzus érdemének tartják a ravatalozás kérdésének rendezését, a ravatalozó kiépítését. Csali röviden ki kell jelenteni, hogy a ravatalozót a kurzus első napjaiban brutálisan nyugdíjazott Krátky dános tanácsnok építtette H i k i s c h Rezső műépítész tervei szerint. Vágy ha netán a tőváros temetkezési vállalatára méiróztatnék gondolni, altkor meg kell mondanunk, hogy ennek alapjait a kommunisták vetették meg, amikor a régi gázgyárba összehordták a temetkezési vállalkozók holmiját. Aki nem hinné, hogy ez igy volt, kérdezze meg a temetkezési vállalkozókat, akik még mindig vérben forgó szemmel beszélnek erről a községesitésről, amelynek elveit különben már másfél évtized ©'ott javaslatban fektette le a főváros akkori tanácsa. Vagy mit szóljunk akkor, amikor a Budapesti Kisipari Hitelintézet létesítését és a Vásárpénztár felállítását is ki akarják sajátítani? Ez már talán mégis túl van azon a határon, amit a korteskedés meg szokott engedni. Minek írjuk ide, hogy a Vásárpénztár hány esztendős? De azt talán nem árt leszögezni — P ti r e b 1 Győző tanácsnok is tanúink rá, aki most legfőbb intézője a Kisipari HitelA fővárosi választási novella ügye hirtelen lekerült az érdeklődés középpontjából. Az utolsó napokban minden tekintet, minden figyelem a nekivadult iramban növekvő drágaság, a kétségbeejtő gazdasági válság felé irányul. Ki gondol ina a fővárosi választási novellával? Pedig a drágaság, a gazdasági válság szempontjából sem lehet közömbös, kik és milyen programmal kormányozzák Budapestet. A mai gazdasági válság sem lenne a mai mértékű, ha az országot és a fővárost szociális gondolkodású emberek kormányozták volna az utóbbi négy esztendőben. A fővárosi törvényjavaslat sorsát azonban még valami befolyásolta. Éls ez a befolyásoló körülmény nem lehet más, mint Rakovszky Iván belügyminiszter kedvezményes részvény-ügye. Ennek a kérdésnek a megbolygatása, ha nem is hetekre, de feltétlenül! napokkal visszavetette a fővárosi törvényjavaslat elintézését. De fölborított egyéb igen nagy eseményeket is. Ellenzéki polgári politikusok azt mondják, hogy a a szociáldemokraták ezúttal elhibázták a taktikát, mert akkor lőtték el bombájukat, amikor az legkevésbbé volt hatásos. Sőt vannak, akik azt állítják, hogy Györki Imre képviselő bombája éppen visszafelé sült el. Ezalatt azt kell érteni, hogy Rakovszky belügyminiszter távozása inár befejezett dolog volt, amikor Györki előállott a kedvezményes részvények ügyében való leleplezésével. A belügyminiszter éppen — amint azt már a Fővárosi Iiirlap megírta — a fővárosi novellába bukott volna bele. Arra az áldozatra azonban nem volt hajlandó gróf B e t h- i e n István miniszterelnök, hogy az a látszat keletkezzék, mintha Rakovszkyt a részvény-ügy miatt ejtette volna el. A helyzet tehát az, hogy Györki Imre leleplezése néhány hétre megerősítette a belügyminiszter pozícióját, holott már befejezett dolog volt, hogy ez a tárca szinte napok alatt gazdát fog cserélni. Mindez azonban nem jelenti azt, mintha elhárultak volna az okok, amelyek miatt Rakovszky menni készült. Sőt ellenkezőleg. Csak egészen ideiglenes szövetkezetnek —• hogy ezt az intézményt az Albrecht Hildegard-alap felhasználásával az a Vita Emil dr. tanácsnok csinálta, akit zsidó vallása miatt a kurzus buktatott ki. Naivság azt mondani, amit a cikk szintén érdemül ró tel — hogy „a főváros telkeinek buzaalapon való bérletreudszere" nagy jövedelmeket hozott. Ez talán csak még sem érdem, hiszen semmi más nem történt, minthogy természetszerűen kihasználták azokat az előnyöket, amelyeket minden földbirtokosnak biztosított egy miniszteri rendelkezés. Végezzünk. A közélelmezési akciókat is ők találták ki. Jó. Jó. Tényleg meg van nekik még ;na is az a F o I k u sh á zy-juk, aki a destruktiv rezsim alatt felfedezte azt a Reich Samut, akinek megmaradásához görcsös kézzel ragaszkodtak és aki sokkal nehezebb időkben, a háború alatt tette mintaszerűvé, milliárdos vállalattá a Községi Élelmiszerüzemet. Csak nem akarják Reich Samut is kisajátítani? Végű! az uj plébániák felállításával dicsekszenek. Jó. Mondjuk, hogy felállítottak tizenhárom uj plébániát. Mi azonban követeljük azt az egyet, a várbelit, amelyet W o 1 f f Károly szüntetett meg a forradalom alatt és amelynek plébánosát, Mészáros Sándort akkor sétálni küldte. Hogy állunk a várbeli plébániával, amely helyett honribile dictu — a Károlyi- rezsim állította fel a Szent Jobbról elnevezett plébániát? . . . Pogány Béla. ez az él etmeghoss zab bitás és csak annak a látszatát akarják kerülni, mintha a belügyminiszter bukását a szociáldemokraták támadása idézte volna elő. Rakovszky búcsúja tehát mégis csak rövid idő kérdése és igen általánosan el van terjedve a hir, hogy a fővárosi választási javaslatot Ugrón Gábor, mint belügyminiszter, fogja képviselni a nemzetgyűlésen. Hir szerint ez a változás feltétlenül és elég gyorsan be fog következni. Egyben azonban bizonyos az is, hogy Ugrón Gábor személye egymaga is kellő garancia lesz arra, hogy a fővárosi választói javaslat demokratikus irányú lesz és hogy a szavazók összeírása körül eddig felmerült visszásságokat is eliminálni fogják. Mindez természetesein ma még csak kombináció. De nem a valószínűség látszata nélküli Addig azonban, amig ez, vagy ehhez hasonló esemény be nem következik, a fővárosi javaslat sorsában nem lehet tökéletesen bizni. Rakovszky közeli bukásának bizonyítéka különben az az arnerikázás is. amely a fővárosi javaslat bizottsági letárgyaiása és annak a plenumbau való napirendretüzése körül folyikGyörki támadása után való napon megjelent a parlamentben és ott értesült az ellenzéknek arról a mozgalmáról, hogy a birtok no veil a tárgyalásának befejezése és a fővárosi törvényjavaslat tárgyalásának megkezdése közé semmiféle más törvényjavaslatot ne iktassanak be. Az elhalasztott belügyminiszter-bukás miatt azonban az ellenzék kívánságának nem tehet Rakovszky eleget, mert nagyon jól tudja, hogy ezt a javaslatot a plé- nurnban már nem ő fogja képviselni. Amig tehát a belügyminiszter bukása leszámítolható lesz, amerl- kázni kell a javaslat körül. A belügyminiszter úgy vélte azonban, hogy a maga számára alibit kell bizonyítania és éppen ezért magához kérette F. Szabó Gézát, a javaslat előadóját és közölte vele, hogy legjobban szeretné, ha a fővárosi javaslat minél előbb átmenne a közigazgatási bizottság retortáján. Ez a szándék azonban nem őszinte és csak az amerikázás leplezésére szolgál. Különben is a kormány azt tervezi, hogy a javaslat részleteinek bizottsági tárgyalása előtt annak vitás pontjairól a kormánypárt döntsön. Ezen a kormány pár ti értekezleten döntenek majd egyrészt az egyhelybenlakás, másrészt a kerületi beosztás, valamint az örökös tagságok dolgában Ezeknek megszavazását pártkérdéssé kívánja tenni, nem annyira a mai belügyminiszter, mint inkább gróf Bethlen István. Kivétel csak a hat, vagy üz éves egyhelyben lakás kérdése lenne, amely tekintetben mindenki felkiismerete szerint szavazhat majd. A miniszter elnök ezek szerint komolyan meg akar telelni a liberális ellenzéknek tett igétekének — kivéve a d o m i c i 1 i u m kérdését. E tekintetben az ellenzék ugy mondja, hogy szintén Ígérete van a miniszterelnöktől, s ha ezt tényleg nem teljesítené, akkor azt a baloldalon a félig megkötött paktum teljes felbontásának tekintik. Akkor pedig harc lesz, elkeseredett, komoly harc. Újból veszélyben a liberális front egysége Mi történik a kulisszák mögött ? Amióta a törvényhatósági bizottság mandátuma megszűnt, szinte minden héten uiabb és újabb lendülettel láttak hozzá becsületes szándékú emberek annak a gondolatnak a megvalósításához, hogy a közelgő választásokon Budapest egész liberális polgársága egy fronton vonulhasson fel és ennek a frontnak baiszárnya kapcsolódjék bele a szociáldemokraták kitünően kiépített frontjába. A liberális és demokratikus polgárság -szövetkezve a szociáldemokrata'munkássággá!, teljes joggal számolhatna tüneményes választási győzelemmel, amelynek nyomán átvehetnék nyomban a városházi hatalmat. Akár együttesen tennék ezt, akár ugy, hogy a liberális és demokratikus polgári párttal vállalkoznának a kormányzásra a szocialisták csendes támogatásával, a. várt siker el nem maradhatna. Mind-ezek a törekvések Budapest lakosságának tüntető tetszésével találkoztak. A siker biztató jelei sem maradtak el. A dolgok számtalanszor jutottak már olyan fázisba, hogy a megoldás tökéletesen biztosnak látszott. Felsorakozott volna mindenki, aki számottevő ebben a városban. B á r c z y István. Heinrich Ferenc. Márkus Jenő, Vázsonyi Vilmos, Ugrón Gábor, Rassay Károly, báré S z tér én yi József, Ereky Károly. Bródy Ernő, Rupert Rezső. Sándor Pál és végig valamennyien, akik a liberalizmusnak és a demokráciának kipróbált pillérei voltak a múltban és hivatottak volnának arra. hogy a jövőben is azok legyenek. És mégis, mindenkor akadt egy-egy szalmaszál. amelyen felborult, vagy7 megfeneklett az egész megegyezés. Az emberek kutattak, kerestek, hogy mi iehet az oka ennek az állandó, szinte törvényszerű zátonyra jutásnak? Senki sein tudott a rejtélynek nyitjára jutni, de — ezt nyíltan meg kell mondanunk — Budapest liberális és demokratikus polgársága mélyen szégyellő magát az állandó kudarcok miatt. Maguk az alkudási, egyezkedő felek rs belátták, hogy katasztrófának kell lennie, ha az együtt-miikö- désí nem lehet biztosítani. Újra és újra kezdték a tárgyalásokat, amelyek azután újra és újra meghiúsultak. Ebben a pillanatban ismét ott tartunk, hogy az egységes front kiépítése érdekében kifejtett ímínden becsületes igyekezet csődöt mondott és a liberális flmerikáznok a fővárosi választási novellái! Rakovszky belügyminiszter lemondását elhalasztották a szocialista-támadás miatt Ugrón Gábor belSgyminiszterségét várják politikai körökben TUNGSRAM-LÄMP Brilliáns fény! Legtakarékosabb lámpa! Egyesült Izzólámpa és Villamossági R,-T. Újpest,
