Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1924-02-20 / 8. szám

Budapest, 1924 február 20. 3 TŐZSDEI HÍRADÓ A Fővárosi Hírlap állandó melléklete Külön előfizetés nincs Kórképek *• *■ * A pénzügyminiszter bölcs tanácsa — írja: Marcial. — „Munkára és ömmegtartóztaltásra vau szükség“ — mondotta a pénzügyminiszter ur, aki miután szem- melláthatóan tökéletesen tehetetlen a korona romlá­sával szemben, hát legalább nagyfaépü tanácsokkal akarja a tehetetlenségét palástolni. Én pedig azt mon­dom, hogyha nem a korona áralakulásából és pénz­ügyeink borzalmas állapotából kellene a pénzügy­miniszter ur képességeit megítélni, hanem csak ebből a bölcs mondásból, mellyel az újságok tudósításai szerint, a netnzetgyiilés folyosóján tanakodó képvise­lőket kioktatta, ez már egymagában véve is, nagyon hátrányos következtetéseknek szolgálhat alapul. Mert c sokszor hallott utszéli bölcsességnek üresebben kongó frázisa nincsen a világon. „Imádkozzál és dol­gozzál!“ — hány ezeréves már ez a buzdítás? És mennyivel többet tmond, mint a pénzügyminiszter ur frázisa, aki mukára és önmegtagadásra serkent ben­nünket! Tetszik tudni, ezek azok a jó kis tanácsok, ame­lyekkel az ember mindig másokat lát el. Abszolúte nem sikerült sehol se nyomára jutnom, hogy vájjon a pénzügyminiszter ur a saját igen tisztelt személyére vonatkozóan' mennyiben követi az ömegtartózfatás dicső princípiumát. Érdeklődtem, hogy vájjon har­madosztályon utazó,t-e külföldi utazásai alkalmával, tarisznyából reggelizett-e és megelégedett-e egy sze­rény harmadrendű penzió ellátásával, ami mind na­gyon illett volna egy szegény, szegény, nagyon sze­gény országnak jó példával elöljáró pénzügyiminisz­teréhez, Meg vagyok g3rőzödve, hogy hallatlan jó be­nyomást tett volna mindenkire ez az önmegtartózta­tás és meleg szimpátiát biztosított volna a (miniszter ur és az általa képviselt szegény ország számára. De ennek dacára és annak is dacára, hogy a pénzügy­miniszter annyira át van hatva az öifmegtartóztatás erényének a dicsősége felöl, hogy ezt, jmint ország­mentő elvet ajánlja az ország polgárainak, semmit se hallottunk róla, hogy ezt az erényt valakni különös módon gyakorolta volna Kállay Tibor ur Parisban, Londonban és ahol (még egyebütt járt. Tudmásunk szerint éppen úgy élt ott, mint ahogyan ez a közfel­fogás szerint egy miniszterhez és egy gentleman-hez illik, előkelő szállodában lakott, nem omnibuszon bo­nyolította le a dolgait és nem harmadosztályon uta­zott. Távol legyen tőlünk, hogy mindezeket rossz néven vegyük tőle, mert amikor magunk jártunk Lon­donban és egy szerény kis hotelben húzódtunk meg, mi magunk se az önmegtartóztatás erényét óhajtottuk gyakorolni és leghőbb vágyunk lett volna a Hotel Cecil-ben, vagy a Strand valamelyik más gyönyörű szállodájában élni, csakhogy nem futotta a zsebünk erejéből. Mi azonban nem is prédikáltunk önjnegtar- tóztatást másoknak sem, mert ha ezt cselekedtük volna, akkor kötelességünkben állónak tartottuk volna, hogy magunk is ehhez képest rendezzük be az életünket. A pénzügyminiszter egyébként idehaza se ismeretes a zsugori élet módjáról és bár igaz, hogy szép autóját valószínűleg nemi a saját zsebéből fizeti, hanem az államkincstárat terheli annak tizejnben- tartása, de a miniszter ur nem habozik azt igénybe venni. Már pedig akár a saját zsebéből fizeti, akár az állam zsebéből, az autótartás nőm tartozik az ön­megtartóztatás gyakorlásai közé. Mert ha a saját zsebéből fizeti, mennyivel szebb volna az ahhoz szük­séges pénzt megtakarítva adóba befizetni és e mor­zsával is hozzájárulni szegény Magyarország talpra- állitásához, ha pedig az államkasszát terheli, meny­nyivel iidvösebb volna ennek a megtakarításával is előmozdítani az egyeusuiybahelye^ződés folyamatát. A dolog távolról se olyan képtelenség, mint amilyennek a 'megszokás folytán látszik, mert e sorok írója még nem tartozik a legöregebb emberek közé, mindazon­által saját szemeivel látott magyar minisztert és pe­dig nem is a szegény Csonkamagyarországban, ha­nem a boldog Nagymagyar őrs zágb an, aki villamoson járt be a hivatalába és a végszükség esetében egy szerény kétfogaíu bérkocsin reprezentált. De az automobiltól eltekintve se valami közismert Harpagon Telefon: 48-21,191 -46 sürgönyeim: Luxautó a pénzügyminiszter ur és a‘minapában, (mikor néhány napra lerándult egy kissé Balatonfüredre és ott az egészséges ember vidámságával élvezte a befagyott magyar tenger jegén a 'téli sport örömeit, alig hi­szem, hogy ezzel az önmegtagadás nemes erényét óhajtotta volna kifejezésre juttatni. Az a baj, bogi'’ a miniszter urak nincsenek olyan könnyű helyzetben, (minit a magunkfajta ember. Ne­kem nem muszáj bölcs véleményemet nyilvánítani, h a korona lefelé bukfencezik, de a pénzügyminiszter ajakáról három tucat újságíró lesi a megváltó igét és mit tehet róla szegény pénzügyminiszter, ha nagyobb bölcsesség nem jut az eszébe, mint az, hogy a munka és az önmegtartóztatás fog rajtunk segíteni?! De iné Budapesten és az országban a sibereken, a földbir­tokosokon és a börze kegyeltjein kívül, már mindenki rongyosan jár, a húsfogyasztás a felére csökket, gyü­mölcsnek már hírét se halljuk, a villaímosok 30 mil­lió emberrel kevesebbet szállítottak az utolsó évben, mint az előbbiben, naponta százezerrel több gyalog- utat tesznek meg a fővárosban, inint tavaly és ezt is csupa lyukas cipőben, rongyos harisnyában. Va­lóban: az önmegtartóztatást már alig lehet nagyobb mértékben űzni és ennek dacára: sehol se mutatkoz­nak a pénzügyminiszter ur által megjelölt üdvös kö­vetkezményei. Dehogy is önmegtartóztatásra van szükség, pénz­ügyminiszter ur! Valaimi egészen másra volna szük­sége ennek a szegény országnak. Hogy mire? Azt bizony magunk se nagyon tudjuk, de talán nem téve­dünk, ha azt hisszük, hogy midenekelőtt olyan pénz­ügyminiszteri koncepcióra, mely kissé meghaladja az efféle utszéli bölcsességet, mint amelyik az önmegtar­tóztatásban látja a gyógyulás garanciáját. Kontremin-mestcikedések a Földhitelbank körül. A budapesti tőzsde kiskorúságát semmi jobban nem jellemzi, mint az az ideges bizonytalanság, amely mindig megszállja a lelkeket, valahányszor hanghoz jutnak a lelkiismeretlen és számító rémhirtérjesztők. Ilyenkor bizonytalan járással úgy támolyognak az emberek, mint ííyjári zivatarban á tapasztalatlan csirkék. Senki sem bizonyos a dolgában, senki sem tudja mihez kezdjen, mindenki arctanulmányokat végez, jótanácsot mindenki másoktól szeretne kapni. Hétfőn ilyen izgatott hangulat uralkodott, ami a Földhitelbank kurzusát is erős megpróbál­tatásnak vetette alá. Fel is, le Is hullámzott, pedig már többször szóvátettük, hogy a Földhitelbank áiifolyama teljesen független a tőzsde konjunktúrájá­tól, ennél a papírnál átértékelési fo­lyamat indult meg, amit lanyha napokon, ha meg is állítanak, azt azonban semmi kontremin- mesíerkedés meg nem tudja akadályozni, hogy a papír igazi formáját kifussa, igazi értékét el ne érje. És ennek az egymilliós árfolyam még jóval alatta van. A Tőzsdei Hiradó megemlékezett róla, hogy dr. Pauper a Ferenc elnök-vezérigazgatónak sikerült angol és francia üzletbarátainál jelentékeny mennyiségű részvényt a mai árfolyamnlál jóval ma­gasabb áron elhelyezni és hogy az eladott pakettet szállíthassa, a bank palronátusa alatt szindikátus aladcult, amely a Piac szabadon úszó darabjait föl­vásárolja. Ez a művelet eddig minden föltünés nélkül, zavartalanul folyt, az ezerszemü dr. Bányai Sándor gondosan felügyelt rá, hogy zökkenő ne történjék. Bányai Sándor azonban néhány nap előtt külföldre utazott és most Barna Bertalan, az Amerikai-Magyar Bank ügyvezető igazgatója irányítja a tőzsdei menedzselést. Higgadtan, gentelman módon, ugy ahogy azt hosszú amerikai tapasztalatai alapján elsajátította. De a pesti tőzsdén kevésbbé kényesek a morálra, mint Newyorkban és ezt Barna igazgató­nak, aki jeddig csak vendégsorban kereste föl la tőzsdét, még nem volt alkalma kitapasztalni. Hétfőn aztán erről a speciális pesti erkölcsről is izeiitőt kapott, A Földhitelbank árfolyama egymillió körül mozgott, amikor odaíurakodott a kréclibe egy H o r v á t Oszkár nevű tőzsdebizományos, akinek állítólag erős kontremin pozíciója van és az emberek fülébe beleharsogta, hogy S25.000 koronáért minden mennyiséget ad. Nagy riadalom támadt és egy pilla­natra sikerült neki a papír erősen fekvő árfolyamát megingatni. A megriadt emberek kínálni kezdték a Földhitelt, még 900.000 koronán alul is. Ékkor azon­ban Horvát már eltűnt, célját elérte, a papir árfo­lyamját leszorította. Percek múlva persze a hangulat megváltozott, Barna igazgató hamarosan ráeszmélt a trükkre és egyre emelkedő árfolyamon vásároltatni kezdett. Ez ugyan eleinte nem ment simán, hangos viták támadtak, de az árfolyam végre ismét az cgymiliós árszintre emelkedett. Folytatása bizonyára lesz, mert Paupera válalata nem tartozik amaz efemer alkotások közé, amelyek csak magas tőzsde-kurzu­sokat produkálnak, a Földhitelbank a pesti tőzsde legkomolyabb befektetési értékei közt szerepei, eddig még mélyen alatta az igazi b-clértéknck. Beiütöttek a Kohónak. A Felsőmagyar­országi Bánya- és Kohóraü r.-t. e hó 22-iki közgyűlésén alaptőkéjét 12 millióról 24 millió koro­nára emeli föl. A kibocsátási árfolyam még ismeret­len, de a föltételek valószínűleg nem lesznek nagyon kedvezőek, mert a tranzakcióról kiadott hivatalos közleményben az Igazgatóság már előre védekezik, hogy a kibocsátás a budapesti pénzpiacra lényeges megterhelést nem hárít, mert a részvények tekinté­lyes része külföldön van elhelyezve. Ez a beállítás azonban nem fedi teljesen a valóságot, mert a rész­vénytársulat vállalatai ugyan elszakított területeken, sőt a jugoszláviai .müvek zár alatt vannak, de a részvények legnagyobbrészt mégis Magyarországon forognak, réminek legmeggyőzőbb jelensége, hogy e papirosban a budapesti tőzsdén élénk forgalmat bonyolítanak le. Ha tehát az uj rész­vényeket magas árfolya/.non bocsátják ki, az a ma­gyar pénzpiacot bizony elég súlyosan fogja érinteni. Közgazdasági jelentősége a vállalatnak egyébként ná­lunk nincseni, mert a vállalat jövedelmei tényleg külföl­dön maradnak és a magyarországi részvényesek mind­össze csak a szűkén kimért papir-koronás osztalékban részesülnek. Ez minden, ami a magyar részvényesek érdekében történik. A vállalat hatalmassá fejlesztése arra az időre nyúlik vissza, amikor még Hevesy Lajos volt a vezérigazgató, akit annakidején a főhi­vatalnokok palota-forradalma eanelt ki állásából és he­lyébe dr. Kerekes Izsót ültették. Ma is ott ül. ahová behelyezték, de azonkívül semmit sem tmüvel, nincs is alkalma hozzá, mert hisz a vállalatot nem Budapestről dirigálják. Itt csak évről-évre az oszta­lékot mércsigélik. amiben azonban a részvénye­seknek kevés örömük telik Megint lecsúszott az Olaszbank. A multheti hossz­ban, amikor a Magyar Amerikai Bank ha­talmas előtörése a többi kis- és középbankok részvé­nyeinek árfolyamát is magával ráncigálta, az Olasz­bank volt az egyetlen, amely sehogy seen tudott hosszú téli álmából felocsúdni. Végre azonban ez az álomszuszék papir is megmozdult és mindenek cso­dájára, valóságos hisztérikus roham tört ki rajta: hajrá, előre! Salamon Andor animáló hada mint már j ACZÉÍl PÁL ÉS TÁR*A~j I BANKÜZLETE ! BUDAPEST, VI., ANDRASSY'ÚT 2«. { j TELEFON 09-27 in 100-65. j Magyar-Amerikai Bank Rt, Fiókok: V., Szabadság-tér 17. szám (Tözsdepalota).Telefon: 4-81,71-79. VI., Teréz-körút 47 (Nyugoti pálya­udvar). VII., Rornbach-utca 16. szám Budapest, IV., Semmelwela-u. 2. Telefon: 9-54. Affiliólt fiók : Erzsébetfalva! Takarékpénztár és Kereskedelmi Részvény-Társaság, Erzsébetfalv* „PYRAMIS“ Magyar Földbirtokosok és Pöldbéritfk Kereskedelmi Részvénytársasága BUDAPEST, VI., TERftZ-KORUT 24. Bank-, gabona-, liszt-, erőíakarmány-, mű­trágya-, mezőgazd. gép- és műszaki osztály. A Magyar Köztisztviselők és Mllaml Alkalmazottak Takarékpénztára R.-T. Budapest, VII., Rákóczi-út 76. Telefon: József 60-40, József 135-32. újonnan létesített ingatlanforgalmi főosztálya a legelőnyösebb feltételek mellett ház ós birtok eladását vállalta és vételét közvetíti Legjobb összeköttetések a megszállt területen. Budapest, VI. kerület Gróf Zichy Jenö-u. 11. Merkur bérautóüzem

Next

/
Oldalképek
Tartalom